Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-08 / 39. szám

1978. február 8., szerda Dunántúlt rtaplö 5 Púja Frigyes tanácskozása a belga királlyal Brüsszel Baudouin belga király ked­den fogadta a hivatalos láto­gatáson Brüsszelben tartózkodó Púja Frigyes magyar külügymi­nisztert. Az uralkodó és külügy­miniszterünk a két országot köl­csönösen érintő kérdésekről és időszerű nemzetközi problémák­ról folytatott megbeszélést. A nap folyamán Púja Frigyes ebédet adott belga kollégájá­nak, Henri Simonet-nak a tisz­teletére. Az ebéden részt veit a kormány több tagja; ott voltak a koalíciós pártok vezetői, jelen volt a belga parlament több képviselője és több más közéle­ti személyiség is. Kedden délután Púja Frigyes felkereste Brüsszel polgármeste­rét. • Szál jut—6 A Progressz tudományos tevékenysége Moszkva : „Emeletenként” kerül köze­lebb a légkör sűrűbb rétegei­hez a Progressz—1 teherszál­lító űrhajó, amely a hétfői szétkapcsolás után még szá­mos kísérlet tárgya lesz. Mi­vel a teherszállító űrhajó an­nak idején az automatikus megközelítés és összekapcso­lás során csak igen kis meny- nyiségű üzemanyagot fogyasz­tott, a földi irányitó központ most a tartalékokat arra hasz­nálja fel, hogy további vizsgá­latokat végezzen az újabb fel- használásra már nem kerülő, a légkör sűrűbb rétegeiben megsemmisülő űrhajóval. A vizsgálatok egy része arra szolgál, hogy megkönnyítsék a jövő hasonló űrhajóinak kor­mányzását, irányban tartását. Ezt segiti elő az úgynevezett ion-detektor: két olyan, az űrhajó „orr-részének" oldalára szerelt egyszerű mérőműszer, amely számlálószerkezete se­gítségével mindig a pálya irá­nyában tartja a Progressz „or­rát”. Közben a Szaljut—6 űr­állomás kéttagú személyzete, Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko folytatja a tudomá­nyos vizsgálatokat, a kísérle­teket @ORA A NAGYVILÁGBAN Hazánkba látogat Jamaika miniszterelnöke Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének meghívá­sára a közeli napokban hi­vatalos látogatásra hazánkba érkezik Michael Manley, Ja­maika miniszterelnöke. 4 MOSZKVA: Sikeres pró­barepülések után a Szovjet­unióban megkezdik az IL—86 típusú légibuszok sorozatgyár­tását. A 350 személy befoga­dására alkalmas, korszerű, ké­nyelmes légibuszok rövidesen az Aeroflot rendszeres jára­tain repülnek. Most érkezett a kép a vasárnap megtartott nicaraguai helyha­tósági választásokróí, amelyet a lakosság nagyobbik része boj­kottált. A képen: Somoza diktátor fegyveres gárdistái egy szava­zóhelyiség előtt. 4 VARSÓ: „Lengyelország- Csehszlovákia - a barátság és együttműködés száz esztende­je" - címmel nagyszabású ki­állítás nyílt meg a varsói Nem­zeti Múzeum épületében a két ország közötti első kulturális együttműködési egyezmény megkötésének harmincadik év­fordulója alkalmából. A kiál­lításon Varsó és Prága több múzeumának mintegy ezer ki­állítási (tárgya szemlélteti a kapcsolatok történetét. 4 LENINGRAD: A Kara-ten- geren a Jamal-félsziget felé vezet az új szovjet atomjégtö­rő, a Szibir - első északi útja. Hétfőn Leningrádban, a Balti Hajógyárban tartott nagygyű­lésen felolvasták azt az üze­netet, amelyben Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára, szovjet ál­lamfő üdvözölte a második szovjet szuperjégtörő építőit a kiemelkedő tudományos-mű­szaki teljesítmény alkalmából. Ugvanitt jelentették be, hogy a Szibir néhány hét múlva a Kara-tengeren esik majd át a ..iéakeresztségen”. Az atomha- jó jelenleq a murmanszki kikö­tőben várja az első munkafel­adatot. 4 MOSZKVA: Szovjet régé­szek Nyugat-Mongóliában megtalálták a paleontológia történetének egyik legrégibb ősmadarát, amely 100-120 mil­lió évvel ezelőtt pusztulhatott el. Csontváza és tollai viszony­lag épségben maradtak fenn az iszapos talajban. Ennél ré­gebbi madár-leletet csak egyet találtak: a múlt század végén a mai NSZK területén. 4 TOKIÓ: Keddre virradó éjszaka véres összecsapás rob­bant ki a tokiói új nemzetközi repülőtér megnyitását ellenző szélsőséges diákcsoportok és rohamrendőrök között. Har­minc rendőr megsebesült, ket­tő állapota válságos, negyven személyt őrizetbe vetlek. A Berezina hadgyakorlat első napja Tíz külföldi megfigyelő jelenlétében Megállították „dél” erői­nek támadását „észak” ala­kulatai a szovjet fegyveres erők belorusz katonai kör­zetének nagyszabású had­gyakorlatán. A Berezina- gyakorlat első napján harc­kocsik, repülőgépek, pán­célozott szállító járművek és helikopterek bevetésével folyt a mintegy 25 000 ka­tonát megmozgató manő­ver, amelyet a Szovjetunió, a helsinki záróokmány szel­lemének megfelelően, előre bejelentett. A gyakorlatot tíz ország, köztük több NA­TO tagállam megfigyelői tekintik meg. Vezetője a körzet parancsnoka, Mihail Zaicev harckocsizó vezérez­redes. A gyakorlat első napján dél rendkívül nehéz tere­pen indított nagyszabású támadást: nemcsak a mély hó akadályozta a csapatok mozgását, hanem az erdős, átszeqdelt terep is. Ennek ellenére a harckocsik és a szállító járművek avorsan és tervszerűen foglalták el a meqindulási körzetet, fel­fejlődtek és menetből men­tek át sok helyütt táma­dásba. _ A Minszko—Orsa—Po­lock térségében folyó gya­korlat február 10-ig tart. 4 HANOI: A hanoi rádió je­lentése szerint a hét végén a kambodzsai fegyveres erők 130 milliméteres ágyúkkal lőtték lay Ninh tartomány határmen­ti településeit: a tüzérségi tá­madás következtében 35 pol­gári lakos életét vesztette, il­letve megsebesült. A vietnami hadsereg különleges kiképzés­ben részesített alakulatai el­lentámadást indítottak, és négy kambodzsai zászlóalj betola­kodó egységeit kiverték az or­szág területéről: az akció so­rán közel ezer katonát tettek harcképtelenné. 4 PRÁGA: Hétfőn este visz- szaérkezett Prágába a CSA csehszlovák légitársaság elté­rített TU-134-es utasszállító re­pülőgépe, amelyet aznap dél­ben — miután menetrendsze­rűen Berlinből útnak indult a csehszlovák fővárosba — egy Ladislav Molnár nevű férfi az NSZK-beli Majna-Frankfurtban való (^szállásra kényszerített. A gép utasainak nem esett ba­juk. Prágába érkezésük után a CSA légitársaság megfele­lő gondoskodásban részesítette őket — jelentette be a hivata­los csehszlovák közlemény. 4 WASHINGTON: A Fehér Ház hivatalos jelentése szerint az 1978-as költségvetési év­ben az Egyesült Államok 13,2 milliárd dollár értékű fegyvert szállít külföldre, ami 2 milliárd dolláros növekedést jelent az előző költségvetési évhez ké­pest. Az amerikai fegyverszál­lítások döntően a robbanásve­szélyes körzetekbe irányulnak, így jelenleg az összes ameri­kai fegyverszállítások 80 szá­zalékát közel- és közép-keleti országok kapják, mindenek­előtt Izrael, Irán és Szaúd-Ará- bia. MAG BERTALAN: ÖRÖKÖSÖK 20. — Hogyne. — Ne haragudjon, hogyan­nak idején igazságtalan vol­tam önnel. — Láthatja most már, mit szerettünk volna elkerülni an­nak idején. Sajnos, maga ezt akkor megakadályozta. — Tudom kérem, és sajná­lom. Hosszú évek teltek el ismét. Egy napon, már nyugdíjas­ként, kimentem a Dagály-für­dőbe. Leültem a vízben egy padra, napoztam. Egyszer­esek valaki mellém telepedett. — Hát maga is idejár? — kérdezte egy idős, őszhajú, sze­líd tekintetű ember. Az idős Tatár Imre volt. — Mi van a fiával? — kér­deztem kíváncsian. — Mi lenne? — nézett rám jámbor mosollyal. — A jövő héten szabadul. Hát ilyenek a szülők, az emberek. Mindent elfelejte­nek, megbocsájtanak, kien­gesztelődnek, bármekkora le­gyen is a csalódásuk. Újra és újra bizakodnak. Pedig a ké­sőbbi években mind Holzmann Pista, mind Tatár Imre szüleit vonta felelősségre mindazért, ami velük történt. Ha korábban szigorúbban ítélték volna meg cselekedetü­ket, ha keményebben kellett volna megküzdeniük a csa­ládban élésért s az iskolába járásért, talán jobban tudták volna értékelni, megbecsülni, s nem újabb és újabb bűn­cselekmények elkövetésével hívták volna fel magukra a figyelmet?! A családjától elszakadt, ter­mészetes támaszait, az otthon melegét, biztonságát nélkülö­ző nyolc ágról szakadt ka­maszfiúnak, akiknek igaz tör­ténetét megírtam, nem vol­tak ilyen védői. Ők — ke­gyetlen körülmények között — maguk küzdöttek meg fenn­maradásukért, jobb életükért. Akartak jobban, becsületesen élni — emberré válni. Ezért se­gítettünk nekik. Ezért védtük meg őket mi, az új társada­lom rendjének őrei. Ezért se­gítették őket annyi emberség­gel, meleg szeretettel a fel­szabadító szovjet hadsereg ka­tonái, tisztjei. Ezért volt sorsuk alakulása annak idején minden munkánk mellett — szinte a legfonto­sabb számunkra. Hogy érezzék, ők is tartoz­nak valakihez — valakikhez. Hozzánk tartoztak. Hozzánk, a felszabadulás utáni magyar rendőrség dolgozóihoz, és hoz­zánk — egész szocialista tár­sadalmunkhoz. Felelősséggel nekünk tartoztak. Ahogy jó családban nevelkedő gyermek a szüleinek tartozik. Hiszen a pszichológusok szerint az otthon helyes ellen­őrző szerepének a hiányát még megszokni sem igen le­het. Ismeretes, hogy a fiatal korú bűnözések elkövetésének pszichikai alapja éppen a szülők iránti felelősségérzet hiánya, s megfordítva: külö­nösen serdülőkorban igen sok gyereket kizárólag az tartvisz- sza bizonyos törvénybe ütkö­ző cselekedetek elkövetésétől, hogy szüleiknek nem akarnak kellemetlenséget. Nem magu­kat — hisz ennek romantiká­ja vonzó is legtöbbjük szá­mára —, hanem szüleiket akar­ják megkímélni az esetleges következményektől. Ezek a gyerekek minket akartak megkímélni az újabb nyomozásoktól — a bennük, a miattuk történő ránk ható csalódástól. Bizalomért becsülettel fizet­tek. örököseink lettek ők. A mi munkánk, törekvésünk és az új nemzedék iránti igaz sze­retetünk örökösei, sikeres to- vábbvivői. Vége! Belgrádi találkozó • • „Összekötő” csoportok kezdtek munkához Az európai biztonsági és együttműködési konferencia har­mincöt részt vevő államának képviselői hétfőn Belgrádban — mint ismeretes — megkezdték az elmúlt héten bejelentett nem hivatalos tárgyalásokat. A ta­nácskozás — mint arról az ADN hírügynökség beszámolt — ily módon egy új munkaformát kezdett, amely a részvevők sze­rint célszerűnek ígérkezik a zá­rószakasz folytatására. A már meglévő fórumok (plenáris ülé­sek, szerkesztő bizottságok) mellett nem hivatalos jellegű, úgynevezett összekötő csoporto­kat hoztak létre. A nem hivatalos tárgyalások napirendjén az az előterjesztés szerepel, amelyet a semleges és el nem kötelezett országok nyújtottak be a záródokumen­tum általános, politikai és ope­ratív részére vonatkozóan. Az „összekötő csoportoknak" mér­legelniük kell a tanácskozás ed­digi eredményeit, hogy ily mó­don elősegítsék a záródoku­mentummal kapcsolatos megál­lapodások létrejöttét. Megfigye­lők hangsúlyozták: e nem hiva­talos jellegű csoportok munká­jának sikere attól függ, vajon az európai enyhülési folyamat alapvető kérdései az őket meg­illető figyelemre találnak-e A nem hivatalos tárgyalások a korábban létrejött megálla­podás szerint négy ilyen cso­portban folynak. Ezek munkáját a semleges vagy el nem kötele­zett országok képviselői koordi­nálják. Az európai biztonság tíz alapelvével foglalkozó cso­port koordinátora Svájc, a biz­tonság katonai aspektusaival foglalkozó csoport koordináto­ra Jugoszlávia, a gazdasági együttműködéssel, végül a hu­manitárius kérdésekkel foglal­kozó csoportok koordinátora pe­dig Finnország, illetve Ausztria képviselője. Szadat „kívánságlistája” Az egyiptomi államfő diplomáciai erőfeszítései nyugat-európai vezetőknél Az Egyesült Államokban tar­tózkodó Anvar Szadat egyipto­mi államfő kedden délután az amerikai képviselőház külügyi bizottsága elé terjesztette fegy­verigényeit, hogy — mint hétfőn este az országos sajtóklubban mondotta — „megkapjon min­den lehetséges katonai segélyt" az Egyesült Államoktól. Kérelme kiterjed F—5E típusú amerikai vadászbombázókra, továbbá korszerű F—15-ös, valamint F—16 Eagle és Tomcat típusú amerikai katonai gépekre. Sza­dat „kívánságlistáját” hétfőn megvitatta Harold Brown ame­rikai hadügyminiszterrel. Szadat e héten, csütörtökön Hamburgban találkozik Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellárral. * A MENA hírügynökség hétfőn jelentette, hogy Anvar Szadat vasárnap Párizsban az Elysée- palotában fogja megvitatni Va- léry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnökkel a közel- keleti helyzet legfrissebb fejle­ményeit. Ugyancsak a MENA szerint az egyiptomi elnököt olaszor­szági látogatása idején — amelynek során találkozik Gio­vanni Leone olasz köztársasági elnökkel —, február 13-án, hét­főn fogadja VI. Pál pápa. Külpolitikai kommentár A hallgatás nem beleegyezés Szinte nem volt olyan újság, rádió- és televíziós állomás, amely ne foglalkozott volna részletesen a Vietnami Szocia­lista Köztársaság legutóbbi békekezdeményezéseivel. Ha az előjel természetesen különböző is, az egyetemes érdeklődés érthető. Kambodzsa hibájából olyan térségben tört ki áldat­lan villongás, amelynek népei évszázadokon át nagyon sokat szenvedtek és soha annyit, mint éppen a legutóbbi évti­zedben. Az ottani viszály — er­re naponta számos jel mutat — őszinte örömet okozott a hidegháború minden rendű és rangú hívének, de egyedül és kizárólag nekik. Ilyen körülmények között a térség határain túl is örömmel üdvözölte a béke minden ba­rátja a vietnami akciót. Hanoi három pontban foglalta össze indítványának lényegét: 1. Min­den katonai tevékenységet ha­ladéktalanul szüntessenek be a két ország határvidékén. 2. Ta­lálkozzanak a két ország, Viet­nam és Kambodzsa képviselői bárhol, hogy a nemzeti szuve­renitás és a kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján aláír­janak egy szerződést. 3. A fe­lek egyezzenek meg a szerző­dés betartásának biztosítékai­ról. Egyszerű, világos beszéd, amire nehéz nemet válaszolni. A kambodzsaiak ezt nem is tették. Egyelőre éppenhogy semmit sem tettek, illetve egyet azért mégis: jóval a vietnami javaslatok elhangzása után ne­héztüzérséggel lőtték a viet­nami határvidéket. Ez a tipikus esete annak, amikor a hallgatás távolról sem minősülhet beleegyezésnek. A nemzetközi enyhülés és — ugyanolyan mértékben — a kambodzsai nép létérdekei is azt követelik, hogy Phnom Penh világos választ adjon a világos indítványra. Mondanunk sem kell, hogy a minden szem­pontból sokkal erősebb Viet­nam vezetőit nem a harc ki­menetelével kapcsolatos aggá­lyaik késztették a legutóbbi lépésre, hanem kizárólag az a meggyőződés, hogy ez a konf­liktus csak a népek ellenségei­nek használ. Kambodzsa visszatérő vádja, hogy Hanoi „valamiféle szövet­ségbe” akarja kényszeríteni az indokínai országokat. Phnom Penh fittyet hány annak az alapvető ténynek, hogy a körül­mények változása nyomán ép­pen a vietnami kommunisták javaslatára oszlották fel a közös indokíniai kommu­nista pártot. Ez azon­ban nem jelentette és most sem jelenti azt, hogy valami azért nem „kényszeríti" anti- imperialista, elemi érdekszövet­ségbe az egykori Francia-lndo- kína győzedelmes népeit. Ez a valami azonban nem Hanoi, hanem — maga a kérlelhetet­len történelem . . . Harmat Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom