Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-26 / 57. szám
1978. FEBRUÁR 26. IRODALOM - MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. Nagy István: Havas tájkép NAGY ISTVÁN Havas tájkép c. festménye Képekről A pécsi Modern Magyar Képtárban található Nagy István (1873—1937), Havas tájkép c. képe, amelyet halála előtt hét évvel, 1930-ban festett. A kép mérete 70x83 cm. Téti1 tájkép, sajátos, komor hangulata van. A festményen nagy formájú foltokban havas dombokat ábrázol fákkal és bokrokkal. A kép szerkezete szigorú és lényegre törő. Gondosabban, tüzetesebben megnézem a festményt, elmerülök részleteiben. Úgy érzem, mintha ott állnék a valóságban is télen, a havas dombokon, a fák között. A kép alsó felében egy dombon, egymáshoz elég közel, két vastagtörzsű fa sötét sziluettje látszik. Hegyesen meredező, kopasz ágakkal nyújtóznak a szürke ég felé. Közöttük a háttérben egy kisebb domb völgyében egy harmadik fa áll magányosan. Mögötte átlósan fut a kép jobb alsó sarka felé a domb ívesen hajló felületének kontúrvonala. A fák alatt a talajt hó fedi. A kisebb-na- gyobb dombok közötti hajlatokban sötétebb árnyékok rejtőznek, szinte felszabdalják a hóval borított egységes felszínt. A kép közepén húzódó átlós íveléstől följebb fák és bokrok tömege sűrűsödik. A kép jobb oldalán egymás mellett és mögött álló fák szerte meredező ágai egybemosódó sötét foltot alkotnak. Az ágak között a távolabb húzódó, egymás fölé emelkedő dombok vízszintesen elrendeződő íves hajlatai csillannak meg. Az íves hajlatok vízszintes futását két részre osztják a kép felső részének közepén magasbanyúló fatörzsek. Ezeknek a fáknak foltjai vezetik el szemünket a látóhatárunkat eltakaró fák és bokrok hosszan elnyúló sötét tömegéhez. Felettük hófelhők szürkülő foltjai látszanak. Dombos, havas tájkép. Világos és sötét foltok ritmusai adják a téli táj komor, mégis megkapó hangulatát. A művész kevés színnel ábrázol, nagy foltokból építi fel képének szerkezetét. A festményen fehér, szürke és kékesfekete színek uralkodnak. Néhol megcsillan egy-egy élénkebb szín, de ezt elnyomják a sötétebb árnyalatok. A képen ábrázolt havas tájkép első pillanatban egyszerűnek és egyhangúnak tűnik. Ha jobban megnézem és beleélem magam a táj hangulatába, ha képzeletben végig sétálok a dombokon, messze a fák közé, akkor látom igazán a téli táj igazi arculatát, és érzem jellegzetes harmóniáját, amelyben ott van a festő őszinte vallomása is. Nagy István székely származású néptanító volt. Művésszé Erdélyben érett. Ott nőtt fel a balladák komor világában, a népdalok szülőhelyén. Művészete az ősi tájak és a nép sze- retetében gyökerezik. Szülőföldjének tájait, a havasokat, fenyveseket, dombos réteket, rögös szántóföldeket őszintén és nagy szeretettel festette le. Ugyanígy ábrázolta a hegyek között megbújó kis falvak sok gonddal küzdő lakóit, a földműves embereket, és a körülöttük élő állatokat is. A tájban és az ábrázolt emberi arcokban a jellemző karaktervonásokat kereste, a belső lényeg hűségét kutatta. De nemcsak Erdély hegyi világában érezte magát otthon. Bejárta egész Magyarországot. Élt és alkotott Szentesen, a Balaton mellett, majd a Bakony vidékén és végül Baján telepedett le. Nemcsak a hegyek-völgyek ismerője, ábrázolója, festményein a nagy magyar Alföld képe is megjelenik. Mint Németh Lajos művészettörténész írja; „művészetében csakugyan a domb és hegyvidék tömeges monumentalitása, a hegyi legelők kerítésének geometriája, az irtások mértani rendje ötvöződött az alföldi táj szófukar szigorával ...” Szatyor Győző Színes korsók, kancsók, tálak... Világhírű fazekasmester kiállítása a Néprajzi Múzeumban A Miska-korsók, írókás tálak nemzetközileg elismert mestere Kántor Sándor. Az idős karcagi fazekas, akr az elsők között kapta meg a „Népművészet Mestere” címet, ezúttal életművét mutatja be a Néprajzi Múzeumban. Kántor Sárdor tizenkét éves korában, 1907-ben szegődött el fazekasinasnak. Mestere az egyik helybeli fazekas. Művészi pályája sokat köszönhet egy véletlen találkozásnak: 1927-ben megismerkedett Győrffy István néprajztudóssal, aki felismerte tehetségét és művészi munkára ösztönözte. Felhívta figyelmét a tiszafüredi díszes cserepekre. Eleinte másolta, később pedig egyre inkább saját elképzeléseit valósította meg. Győrffy és mások bíztatására nemzetközi kiállításokra küldte el munkáit. Berlinben, New Yorkban elnyerte a városok díjait, 1936-ban Tokióban aranyéremmel jutalmazták alkotását. A kiállított 400 alkotás között láthatók a pálya kezdetét idéző emberi figurák, a tiszafüredi ornamentikájú Miska-korsók, a madár-vázák, a sárospataki és a pásztói motívumokkal díszített mázas edények. Minden stílushoz hozzáadott valami sajátosat, arra törekedett, hogy a régi formákból olyan edényeket alakítson ki, melyek a jelen emberének is mindennapos használati tárgyai lehetnek. Ma is érdeklődésre tartanak számot az óriás tálak, bütykösök, valamint a brüsszeli világkiállításon díjat nyert madár- és emberfigurái. A kiállításon nemcsak szép kerámiákat csodálhatunk meg, hanem bepillantást nyerhetünk a kerámiakészítés titkaiba: műhelyrészletek, fotók illusztrálják a kerámia-készítés folyamatát. Hazánkban a népi fazekasság a XVIII—XIX. század fordulóján élte virágkorát. E mesterség máig megőrizte a hagyományos készítési módot. Az edények ma is lábbal hajtott korongon készülnek és kézzel formázzák. A mezőcsáti- tiszafüredi és a gyöngyösipásztói korongosok művészetének továbbvivője, továbbfejlesztője a Karcagi Kántor Sándor, aki nagy szorgalommal, munkaszeretettel több mint fél évszázada dolgozik. Tudatosan foglalkozik az edények korszerűsítésével, az új formák kialakításával. Híres munkái a zöld mázas edények. Miska-kancsó- it, butellóit, betyár poharait gyakran díszíti néhány soros versikékkel is. Alkotásait ma is szívesen vásárolják szerte a világon. A brüsszeli világkiállításon nagydíjat és aranyérmet nyert huszárdíszes Miska- kancsója, de jó hírnevet szerzett készítőjének az itóka-tar- tó, a pálinkás bütykös, a teás- és a kávéskészletek sokasága is. Kántor Sándor alkotásai, népi szellemben fogant új formái bizonyítják a legjobban, hogy a magyar népi iparművészeinek nemcsak múltja, jelene, hanem jövője is van. A szép kiállítást májusig tekinthetik meg az érdeklődők. Szente Erzsébet Emlékezés Verne Gynlára, születésének 150. évfordulóján Verne Gyula, akinek könyvein világszerte — és nálunk is — generációk sora nevelkedett gyermekkorában, ma is a legnépszerűbb szerzők közé tartozik. Az UNESCO most közzétett statisztikája szerint a legutóbbi tíz évben műveinek példányszáma alapján a harmadik legolvasottabb szerző a világon; könyvei - harminc nyelven — másfél ezernél több kiadást értek meg. Nálunk a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a felszabadulás óta több százezer példányszámban jelentetett meg Verne-könyveket, amelyek közül a legnépszerűbbeket — Utazás a Holdba, Utazás a Hold körül, Bé- gum ötszáz milliója, Utazás a Föld körül, Hódító Robur, A világ ura, Grant kapitány gyermekei stb. — újabb és újabb kiadásban teszik elérhetővé a gyermekeknek, a fiataloknak. Verne és a valóság Vernével kapcsolatban már régóta firtatták, jelenleg is mondogatják, hogy sokat téved. E kritikusok csupán egy dologról feledkeznek meg: az író például Hold-regényeiben nem törekedett arra, hogy az akkor még csak elképzelésekben élő űrhajózásról valamifajta szakkönyvet írjon. Célja elsősorban a szórakoztatás volt; könyvei több-kevesebb pontossággal kora természettudományának eredményeit, megállapításait tükrözik. Semmiképpen sem az ő hibája tehát, ha ezek fölött sok tekintetben eljárt az idő, Hold-regényei mégis nagyjelentőségűek, hiszen az asztronautika nem egv későbbi világhírű úttörőjének képzeletét lobbantották fel. Verne egyik legkiválóbb magyar ismerője, Horváth Árpád, aki kitűnő könyvet is írt róla, a többi között elmondja Vernéről, hogy rendszeres természettudományi és műszaki tanulmányokat nem folytatott. Amikor 1828. februárjában a franciaországi Loire menti kikötővárosban, Nantes-ban megszületett, jómódú apja ügyvédi irodája örökösének szánta; de hamarosan tapasztalnia kellett, hogy a cseperedő gyermeket inkább irodalmi ambíciók fűtik. Párizsi jogászévek következtek, bohém társaságokkal, nagy mulatozásokkal, de egyben az írás, a kifejezés iránti vágy határozott kialakulásával is a fiatal Vernében. Érdeklődése természettudományos és műszaki kérdések felé fordult. Bújni kezdte a könyveket, s mivel katonai szolgálatot sem teljesített, a hozzáférhető ilyen jellegű munkákat. Ez irányú tudását tehát olvasmányaiból merítette. Egy kis vernei „leltár“ A technika ólmodója azért nagyon nagyon sok mindent előre látott. Vagy talán fogalmazzunk úgy: megsejtett. A már említett. Vernéről szóló könyv például valóságos kis leltárt állított össze a technika nagy álmodozójának jóslataiból. Érdemes csak leltárszerűen felsorolni, mi mindenről hallott, álmodott — és írt — Verne Gyula, mindnyájunk kedvenc ifjúsági írója! íme, a legfontosabbak: fékezőrakéta, űrhajó, mesterséges hold, óriás löveg, televízió, gépfegyver, a levegő kondicionálása, mesterséges fagyasztás, tervezett város, előre gyártott lakások, gőzautó, traktor, füstemésztés, nagyteljesítményű galvántelep, atombomba, folyók és vízesések kihasználása energiatermelésre, kormányozható hadi léghajó, pneumatikus gyorsvasút, utazás a sarki tenger jege alatt, a sarki jégtakaró megolvasztása, könnyűbúvár-felszerelés, klímaszabályozás, a földmeleg kihasználása, mesterséges úszó sziget, hangszóró, teleutográf, telex, nagykapacitású akkumulátor, hangosfilm, mélytengeri búvárhajó, zseb-tengeralattjáró, nagy- sebességű gépkocsi, elektronikus számológép, komputer, szuperszonikus repülés, helikopter, mesterséges beltenger, keskeny nyalábé energia (lézer) sugárzás stb., stb. S folytathatnánk a sort. Amiért szereljük Könyveinek tudományos értékéről lehet vitatkozni. De műveinek hasznosságáról, fantáziagyújtó hatásáról, az emberi elme nagy lehetőségeit felvillantó jelentőségéről, úgy gondoljuk, nem lehet és nem is szabad. S Verne érdeméül ennyi elegendő is. Utaljunk talán a francia Claude Roy egy szép esszéjére, amelyben így méltatja Verne jelentőségét: „Minden sorában világot teremt. S a világ ezt jól tudja. Verne Gyulát minden korban, minden szélességi fokon és minden nyelven olvassák. És amikor az öreg Verne úr, -a derék nantes-i ügyvéd, megkapta a Nyolcvan nap alatt a Föld körül első kínai fordítását, tudta, hogy zseniális fiút nemzett, s nyugodtan halt meg. Mert nem igaz, hogy a mi világunknak öt kontinense van. Hat van. Európa, Afrika, Amerika, Ázsia, Ausztrália és Verne Gyula." S nem .mintha rászorulna további védelemre, de frappáns tömörsége miatt hadd idézzük még befejezésül Ray Bradbury-nak, az amerikai sci-fi irodalom nálunk is oly népszerű klasszikusának néhány sorát szeretett mesteréről: „...Az elsők közül való, és máig a legjobbak egyike. Fantázia, erkölcsi tartás és kitűnő humor jellemzi, írásai pedig ösztönzően hatnak ... ödivatú erényt tisztel: a munkát. Tiszteli a kutató elmét, a fürkésző szemet és a hozzáértő kezet. Megjutalmazza a jól végzett munkát. Egyszóval bámulatos ember. Regényei mindig népszerűek maradnak, amíg szükség lesz arra, hogy a fiúkból becsületes, tiszta szívű és lelkes férfiak váljanak .. U. L.
