Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-19 / 50. szám

1978. FEBRUÁR 19. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. Egyedülálló kezdeményezés Központi iparihulladék-tároló létesül a Baranya megyei üzemek számára Nem veszélyezteti a környezetet és a víznyerő területeket Tavaszi reggel a dómtéren, teljes a csend Zidina környéki háztetők, jellegzetes nyárdélutáni kisvárosi • hangulat UTCAKÉP—VÁROSKÉP A lexikon szerint városképi etem mindaz, ami építőművé- vészeti szempontból egyidőben egyhelyütt a városban élénk tárul. Ennél élményszerűbben él­tem át mindezt diákkoromban, amikor a ködös, füstös, télies Budapestről a húsvéti szünidő­re hazautaztam Pécsre, s Aba- liget után kisütött a nap, majd a hajdani repülőtér bolgár­kertjeiben zöldellő salátafejek és narancsszínű friss fűzfavesz- szők színfoltja felett ragyogó rímként feltűnt a négytornyú székesegyház türkiszzöld teteje, a barokk sárga-vörös-narancs- színű püspöki palota, várme­gyeháza, a líceum épület szí­nes tömege. Pécs izzott a dél­előtti fényben, a vonat pöfög­ve begördült a pályaudvarra. Innen a dóm — most már pontosan szemben, tengelyben — fogadta az érkezőket. Ro­hanás a dómtérre, dél van, diákok a lépcsőkön, a nagy óra előbb ércesen üti a né­gyet, majd tompábban a ti­zenkettőt, felröppennek a ga­lambok, megszólal a nagy ha­rang, s a vörösszínű kövezet felett szinte áll vagy inkább fenségesen rezeg a levegő. A Kálvária domb is készen várja már a hívek sorát, ki­nyíltak a mandulavirágok: itt lép magyar földre a tavasz! Genius loci Igen: a hely szelleme! A városkép valamennyi tényleges földrajzi, fizikai, éghajlati, épí­tészeti, társadalmi, kulturális tényezőjének interferenciája. A magyar tájék egyik legkifeje­zőbb, leglágyabb, legharmóni- kusabb tája a Mecsek, annak is legvédettebb, szőlődombok ölébe húzódó része Pécs váro­sa. legkiemelkedőbb helyzetű védhető területe a vár, uralko­dó, a hatalmas erőt képviselő tömbje a vártemplom, s ennek déli, szélvédett, évszázados palotákkal szegélyezett tere a pécsi dómtér, Európa egyik legharmónikusabb, legszebb tere. Mindenki által felismert, és elismert érték, mindany- nyiunk közös kincse, az egyik legtökéletesebb városkép. Arc tehát, amely magába sűríti az egész test kifejező formáit: karakteres, megismé­telhetetlen, térben és időben (történelemben) végtelenségig kifinomult, csiszolt, érlelet vo­nások összessége; rész, amely az egész szerepét tölti be az emlékezetben, s a társadalom tudatában. Velünk változik Ha igazán közkincs a város­kép, védjük. Ha romlik, javít­juk. Ha új igények jönnek, ki­egészítjük. Környezetében — többnyire — alkalmazkodunk a kialakult városképhez, de ap­ránként mégis átalakul a kép: bevezetik a villanyt, telefont, póznák, drótok, hangszórók tűnnek fel: nő a forgalom, vil­lamos helyett autóbuszok, gáz­lámpa helyett higanygőzlám­pák és KRESZ-táblák, virágok helyett parkolók, macskakövek helyett aszfalt, keménykalapos, fekete öltözetek, színes női ru­hák helyett farmernadrág és gézing; új kirakatok, reklámok, plakátok stb. Az utcakép mégis a miénk, hiszen szeretett városunk ut­cái ezek, s legfeljebb az ide­genből jött veszi észre hama­rább, ha valami bökkenő van, (hullik a vakolat, nem festik a házakat, nem ég a reklám- felirat, bokatörő gödrök a jár­dán, szemét a zugokban, la­postetős házak a magastetős épületek között, kitördelt fák, letaposott virágok, rosszkedvű emberek). Az utcakép gondozásra szo­rul. A városkép nem öncélú esztétikai látványosság, hanem sokágú, gondozó tevékeny­ség olvasmányos vetülete, olyan arc, amelyről nemcsak a szakértő orvos, de az isme­rősök is le tudják olvasni a rejtett betegség nyomait. Ha fehér a nyelv, sápadt az arc, vörös az orr, ráncos a bőr, csapzott a haj, be kell avat­kozni: baj van! A gondos édesanya mindezt már jóval előbb észreveszi, a város gaz­dája szintúgy. A városkép tehát az élő, lüktető, változó város hű tük­re, nem merev szobor, kiállítás, vagy múzeum, de mindeneset­re elsősorban építészet, nagy­ritkán építőművészet. Többet egymásért „Többet akarunk tenni egy­másért” — írja a Dunántúli Napló 1978. február 5-i számá­ban Lukács János, a városi pártbizottság első titkára. Ez az építészet jelszava is évezre­dek óta! Nervi finn építész csak pár évtizede írhatta le: „Végre elértük, hogy ha épí­tészetről van szó, minket, épí­tészeket kérdeznek meg!” Miért, ez nem így van? Nem bizony! Vagy talán a társada­lom egyes tagjai kérdezik? Alig-alig! Az építész munká­ját szabályzatok, paragrafu­sok, hatóságok, pénzügyi szak­emberek, adminisztratív szerve­zetek irányítják, határozzák meg. Többnyire egyetértésük nélkül dőlnek el fontos építé­szeti kérdések. Oj beruházá­saink helye, mérete, szerkezete, költsége, külseje-belseje túl­határozott; érzékeny, vonzó, érzelemmel telt vagy akár ih­letett alkotások megszületését többnyire csak akadályok ne­hezítik. A sikertelen épületek — természetesen — csak az építész hibái, a jobb művek megvalósításában viszont min­denki boldogan „benne van” — utólag ... Egy-egy városképi érték sorsa Amilyen gondos munkával készül például a Barbakán és környékének várfal-rekonstruk­ciója, parkosítása, díszvilágí­tása az Országos Műemléki Felügyelőség, a megye és a város illetékeseinek bábásko­dása mellett, olyan hullámzó a sorsa egyes még csak ter­vezett — javaslatoknak, érté­keknek, amelyek csak több fó­rumon, fokról fokra születhet­nek meg, ha minden bába a helyén volna, s ha a város la­kossága egyáltalán tudná, hogy új gyermeke vetélhet el. Például a kertvárosi új gya­logsétány, amely 1500 méter hosszan fűzi majd fel a három új ABC áruházát, új üzleteket, kisvendéglőt, kultúrházat, könyvtárat, leendő toronyhá­zat, szökőkutat, fákat, virágo­kat, a nyugati végén egy tíz­emeletes, karcsú épülettel zá­rul, mely — végre — nem csu­pasz végfalát mutatná a sétá­lóknak, hanem az éppen e cél­ra tervezett, csupaablakos, új paneltípus (KC—52-es jelű épületfajta) formájában való­sulhatna meg (ilyenek a Xa- vér-templomnál épült típusok is). Igen ám, de a kész kiviteli tervek (ezek önmagában is negyedmillió forint értékűek) kiszállítása előtt új döntés születik: — Ezt a flancos típust nyak­ra-főre elhasználtátok másutt, ide már nem tehetitek, a mu­tatók így nem jók, a prémi­um .. . Szóval tessék végfalas típust (KC—51) ide tenni! Jó, akkor a végfalra teszünk egy szép, mintás, színes piro- gránit burkolatot, hogy a gya­logsétány tervezett hangsúlya és befejezése mégis kellően ér­telmes, színes és szép legyen. A kivitelező vállalat képvi­selője: — A típustervet nem változ­tatjuk meg, legfeljebb a fes­tést lehet... — Jó, akkor valami élénk­színű Stollackfestést fogunk alkalmazni. írásos megállapodás arra illetékesek között: „Csakis az eredeti típusterv költségkere­tein belül lehet színezni!” — Az eredeti tervezőnek úgyis túl sok a munkája, ezt az épületet most már más fog­ja ideadaptálni! Oj tervező: — Mit vacakoljak a színek­kel?! Fehér meszelés lesz vagy műanyag festés. A fehér szín a legelegánsabb amúgyis! Az épület áll, a városképnek lőttek. Pedig? A kertvárosi 5000 család közös városközpontjá­ban a színes pirogránit bur­kolat költsége lakásonként mindössze 30 forintba került volna. Szombathelyen az új képtár költségeire a lakosság 1000 forintos téglajegyeket vá­sárolt. Érték és városkép E cikk szűk keretei között még felvillantani is csak alig- alig lehet, hogy mit ér az em­berek számára a városkép, és hogy ez az egész problémakör mind a gyakorlatban, mind az elméletben mennyire elhanya­golt ügy. Igaz, hogy tudományos szin­ten van ennek a kérdésnek szakirodalma, de ezt még az építészek sem nagyon olvas­sák, így például dr. Granasztói Pál több művében elemzi eze­ket a kérdéseket, de ő is — sajnos — az építészet nyaká­ba varrja városaink mindin­kább elszürkülő képét! Elvben igaza van! De ha az építész kezét lefogjuk, még til­takozni sem képes, nemhogy értékes alkotásokat létrehozni a társadalom számára. Granasztói mondja, hogy sematikus gondokkal csak se­matikus városokat lehet létre­hozni. Igaz. De e sorok írója azóta már mélyen belerágta magát — bánatában — ebbe a témába és egy kissé más a véleménye. Ezt azonban már csak újabb cikkek sorával le­hetne részletesen kifejteni. Tö­mör fogalmazásban e helyütt csak annyit írhatunk le: Az építészet, városépítészet a társadalom művészete! Az építés csők megfogalmazza, értékek megvalósításával rea- zálja, szemléletes városképek­éi közkinccsé teheti azt, ami minden építészeti-városépíté­szeti érték legfőbb tartalma: „De jó itt élni!" Tillai Ernő A cél az, hogy Baranya me­gye összes ipari hulladékát egy központi helyen, Garé és Sza- lánta között, Bosta határában tárolják öt éven belül. Ezzel véglegesen felszámolják a kör­nyezetet veszélyeztető jelenle­gi állapotokat, amikor is kü­lönböző szeméttelepekre ellen­őrizetlenül, szervezetlenül kerül a gyárak hulladéka, ahonnan elszivárog, sőt, betemetés után az új termőföldet is veszélyez­teti. A Magyar Állami Földtani Intézet dél-dunántúli kirendelt­sége két éven át kutatott a geológiailag legjobban védett terület után. S ezt Bostán ta­lálták meg, legalább tíz négy­zetkilométernyi felületen. Itt el­vileg sem lehetséges a talaj- és mélyvizekbe való beszivár­gás, mivel a felszín alatt leg­alább negyven méter vastag, jól záró agyagréteg húzódik. A tárolt anyag a pellérdi víz- adó terület felé nem folyhat el. Úgy jelölték ki, hogy a kö­zelében legalább két kilométe­ren belül nem található falu, s hozzá vezető utak mentén nem lehet egy kilométeren be­lül település. Szalántát példá­ul megkerüli a bekötőút, me­lyet most építenek Szilvástól csaknem három kilométer hosz- szúságban. Pécshez, a legna­gyobb hulladéktermelőhöz mindössze 17 kilométerre van és kitűnő a közlekedés. A te­rület mezőgazdaságilag sem értékes. A számítások szerint az ezredfordulóig tárolhatnak zavartalanul, de a geológiai­lag védett övezet újabb feltá­rások után valószínűleg to­vább növelhető. A Pécsi Bőrgyár és a Bara­nya megyei Húsipari Vállalat 26 hektáron alakíthatja ki sa­ját lerakóját egymás szom­szédságában, egy közös völgy­záró gát mentén. Közös beru­házások, melynek értéke 15 millió forint, megkezdődött a Bőrgyár bonyolításában. Gene­rálkivitelező a selyei Dráva- menti Vízgazdálkodási és Ta­lajvédelmi Társulat. Jelenleg az erdő közepéhez vezető utat építik, fejtik a humuszt, fát ir­tanak. A későbbiekben a felszíni védelmet a gátrendszer adja. A közös völgyzáró gát legma­gasabb pontja 16 méteres, a Túlszárnyalva a genetikai át­lagstatisztikát, Komárom város oz ikerszülésekben dicsekedhet országos rekorddal. 1977-ben öt hónap alatt 5 ikerszülést je­gyeztek az anyakönyvekbe, s ez az arányszám jóval megha­ladja a szokásos átlagot. Sok évtizedes statisztikai összesíté­sek szerint hazánkban minden 100. születésre jut egy ikerpár. Ehhez viszonyítva számít Ko­máromban rekordnak az öt iker világrajövetele, hiszen ta­valy 270 csecsemő született a városban. Szakkörökben egyelő­re még nincs egzakt magyará­zat az átlagstatisztikát megcá­foló, gyakoribb ikerszülésekre. Sokan a fogamzásgátlók sajá­korona szélessége mindenütt? méter. A lerakó mélysége eléri a 15 métert. Ahol nincs erdő, ott 25 méter széles erdősávot telepítenek. Csak a bőrgyár tárolója szá­mára 130 000 köbméter földet mozgatnak meg, annyit, ameny- nyit a Pécsi Hőerőmű mellett egy zagykazetta kialakításához szükséges. A gyárból ide éven­te átlag húszezer köbméter szerves eredetű hulladékot, szennyvíziszapot szállítanak, amit naponta négy szippantó­autó hord. Ha az idén elkészül a tározó, végleg felhagynak a malomvölgyivel. A jövendőbeli kirándulóközpont mentesül a bűztől, megindulhat az iszap­tó beszárítása és 3—4 év múl­va betemethető. Az új tározó Bostánál 350 000 köbméteres, megtelte után 450 ezer köb­méteressé alakítják. Ez 2000- ig befogadja az összes isza­pot. Az iszap 1980-ig 95 száza­lékban folyékony, azután vi­szont víztelenítik. A Baranya megyei Húsipari Vállalat lerakója 70 000 köb­méteres lesz. Naponta 30—50 köbméter iszapot hordanak ki. A jövő év elején tervezik az átadást. Mivel a vágóhíd kör­nyékén a bűz 50—60 százalé­kát az üzemi ülepítő okozza, napi ürítésével elviselhető lesz a környéken a levegő. Lerakót hoz létre a Budapes­ti Vegyiművek hidasi gyáregy­sége is. A beruházást központ­juk jóváhagyta, a kivitelezés időpontja 1979. Jelenleg Hida­son húszezer, egyenként 200 literes vashordóban a tetra- klorbenzol vegyi hulladékát tá­rolják. Ez hat év terméke és nincs már hová tenni. Azért helyezik hordóba, mert félig dermedt, kocsonyás állapotú és hordóstul teszik le Bostán is. A hordó tíz évig ellenáll a korróziónak. Tartalma a talaj­ba jutva, nem veszélyezteti a vizet, mivel abban alig oldó­dik. A szállítást szigorúan ellen­őrzik, majd egy csepp sem szóródhat ki a szippantókból, melyek csak a megadott út­vonalon járhatnak. A kezdeményezés, hogy köz­ponti iparihulladék-lerakó lé­tesüljön, egy egész megye ipa­ra számára az országban, egyedülálló. — Cs. J. — tos hatásának tulajdonítják a jelenséget. Komáromban egyébként egy korábbi rekord ismétlődött meg ebben az évben. Először 1970- ben született 5 ikerpár a vá­rosban, amikor 149 élveszüle- tést jegyeztek be. Az idén a Pirik-fiúikrek nyitották meg a sort, József 1500, Zsolt pedig 1900 grammal látott napvilá­got. A legifjabbak, az ötödik­ként világrajött Erős-ikerpár, András és Eszter. Nevükhöz il­lően ők születtek a legna­gyobb súllyal, 2200, illetve 2850 grammal. Valamennyi komáromi iker­pár egészséges, szépen fejlő­dik. Kertvárosi panelházak az üzletsorral szemben, nagyvárosi mé­retek, viszonylagos változatosság, ember alig látható A szerző felvételei Megcáfolták a statisztikát Komárom az ikrek városa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom