Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-19 / 50. szám
1978. FEBRUÁR 19. • TÁRSADALOMPOLITIKA-ELMÉLET DN HÉTVÉGE 5. Csökkenteni a koraszülések számát A személyiség marxista értelmezése o Az anyák orvosa Családtervezés, terhesgondozás, rákszűrés — Mindig is hangsúlyoztam, hogy a gyermek vállalása felelősség, alapos mérlegelést követel — mondja dr. Páli Kálmán, megyei szülészfőorvos. — A fiam és a lányom között mindössze 17 hónap a különbség, s mindkettő műtéttel született. Most harmadéves egyetemisták, én 67 éves vagyok és ez év február 10-től nyugdíjas. A Vas megyei Kemenesaljáról indult. Tanárnak készült, de a Pázmány Péter Tudomány- egyetem orvosi karára vették fel. Másodéves korában az Anatómiai Intézetben, majd a Budapesti II. sz. Kórbonctani és Kísérletes Rákkutató Intézet „versenyboncolását” megnyerve, hat esztendőn át itt dolgozott, az akkor még adjunktus Romhányi György irányításával. Szülészi pályáját Kassán kezdte és a kolozsvári Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán folytatta. Ezzel indult kli- nikusi pályája, itt kezdett foglalkozni a házastársak meddőségének okaival, főként a sper- matológiával. 1944-től katonai kórház sebészeti osztályán dolgozott, 1948-tól dr. Lajos László professzor mellett a Pécsi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán tevékenykedett, nyolc éven át. Innen kérte ki Tolna megye megyei szülész szakfőorvosnak, de két év múlva, mikor Pécsett létrejött a Megyei Kórház, visszajött, Baranya megyei szülész-főorvosnak. Az emlékei között kutatva elmondja, hogy a 40-es évek elején egy sokgyermekes anyát vittek hozzájuk a kórházba. Szülés előtt állt, harántfekvésben lévő magzattal. A magzat lábrafordítása közben megrepedt a méh, az anya elvérzett, mert a transzfúzió akkor még gyermekcipőben járt. Ilyesmi ma már nem történik meg, a várandós asszonyok és az újszülöttek újabb és újabb erőfeszítésekre, okkutatásokra késztetik ma is az orvosokat. — Elsősorban a koraszülések számának csökkentésére. Baranyában lefelé tendál a perinatális halálozási mutató, ami annyit jelent, hogy évről évre kevesebb magzat hal meg a 28. terhességi héttől a szülésig, a szülés alatt, illetve az újszülött kor első hét napján. Legnagyobb számban az ezer gramm alatti súllyal született, de életjelenséget mutató magzatok azok, akik az első 7x24 órában meghalnak. A megyei szülész-főorvos véleménye szerint azok a statisztikák, melyeket korábban a koraszülöttség és a terhességmegszakítások számának összefüggésére készítettek, nem egészen megbízhatók — mivel számos esetben — talán érthető okokból — még az intézetben sem derül ki, hogy korábban művi terhességmegszakítás történt. Az előzetes művi beavatkozás természetesen nem az egyetlen kiváltója a koraszülésnék, hiszen sok egyéb oka is lehet a magzat idő előtti világrajöt- tének. A legtöbb kis súlyú, rosszul fejlett újszülöttet, koraszülöttet a veszélyeztetett terhesek hozzák világra. Közülük is a szociális veszélyeztetettség kategóriájába soroltak — rosszul táplálkozók, alkoholfogyasztók, erősen dohányzók, nem megfelelő életkörülmények között élők — vezetnek a rangsorban. Ezt követik a késői terhességi mérgezések, a különböző húgyúti fertőzések, az ikerszülések, a terhesség alatti fertőzések — többek között egyes vírusfajták, állatokról emberre terjedő infekciók — nem utolsósorban az előzetes koraszülések, valamint az idősebb, sokgyermekes anyák további szülései. Az utolsó másfél évtizedben vált ismertté, hogy nem mindegyik 2500 gramm alatti súly- lyal született újszülött valódi koraszülött. A Megyei Kórház szülészeti osztályán végzett felmérés azt mutatta, hogy a látszólagos koraszülötteknek csaknem egyharmada időre, avagy időn túl születik, de koraszülött súllyal. Ezekben az esetekben arról van szó, hogy valamilyen, eddig még nem minden részletükben ismert tényezők a méhen belüli magzat fejlődésének visszamaradását okozzák. Az biztos, hogy a dohányzásnak ebben döntő szerepe van. A Megyei Kórház a centrális terhesgondozással, a mozgó szakorvosi szolgálattal, a veszélyeztetett terhesek nyomonköve- tésével, a koraszülések előrejelzésével, illetve családtervezési tanácsokkal igyekszik tovább javítani a terhesgondozást, illetve kórházi kezeléssel megelőzni a várható koraszülést. Am az is köztudott, hogy manapság jóval több várandós asszony van táppénzen, mint ahánynak ez egészségi állapota, kedvezőtlen szülészeti előzményei, munkahelyi vagy otthoni körülményei ezt megalapozottan indokolnák. • A megyei szülészfőorvos február 10-ével nem szakadt el hivatásától, csak a szülész-nőgyógyászból ezután főként a nőgyógyász dolgozik: — Visszakanyarodom az onkológiához — mondja dr. Páli Kálmán. — A megyei onkológus főorvossal és az akkori területi szülészfőorvossal a pécsi járás területén az 1970-esévek elején megszerveztük a tömeges nőgyógyászati rákszűrővizsgálatot. A centrális terhesgondozás bevezetésével a Mozgószakorvosi Szolgálatnak új profilt adtunk: mivel akkoriban eléggé alacsony volt a terhesek száma, a kiszállási idő egy részét szűrővizsgálatokra fordítottuk. Az országosan is új akcióra a Vöröskereszt nagy létszámban mozgósította a nőket. Az első két év eredményei igen kedvezőek voltak. A járás rákveszélyes korban lévő nőinek 76 százalékát sikerült átszűrnünk. A következő két év alatt a megjelentek száma már csak 50 százalék körül volt, az utolsó két esztendőben pedig még tovább csökkent az arány. Részben emiatt, részben a terhesgondozás hatékonyságának fokozása érdekében ez év január elsejétől változtattunk az eddigi gyakorlaton. Mentesítettük az MSZSZ szakorvosait, és a megyei Tüdőgondozó vezetője, illetve a megyei onkológus főorvos megállapodása szerint a rákszűréseket összekapcsoltuk a kötelező tüdős-zűrésekkel. Sajnos, a rák egy ideig nem fáj, sőt, egyéb tünete sincs, és a nők egy része későn jelentkezik. Sokan viszont azért nem járnak rákszűrésre, mert félnek, „hátha találnak valamit.” A tüdőszűréstől nem tartanak, s ha már arra elmennek, általában a rákszűrésen is részt vesznek. Török Éva A főorvos nem szakadt el a hivatásától Dr. Páli Kálmán Gyógyult alkoholisták A jóbarátok családi klubjában Tatán, a Komárom megyei művelődési központban 32 klub működik. Valameny- nyi sok érdeklődőt vonz, de az egyik iránt országszerte nagy az érdeklődés, sokfe- lől keresik fel tapasztalat- szerzésre. Ez a Jóbarátok Családi Klubja. Alig több mint két éve született, de már csaknem 200 tagot tart nyilván. Nemcsak a tataiak vesznek részt munkájában, hanem sokan a környező községekből. Az igazi törzsgárdához még csak mintegy 50—60-an tartoznak, de sok a pártoló tagjuk. A tagok családtagjainak 30 százaléka is részt vesz a klubéletben. A klub neve is jól kifejezi tartalmát: a társadalomban találjanak társakra, barátokra, önmagukra azok, akik társadalmi, azaz népbetegségből gyógyultak ki: alkoholisták voltak. Míg országszerte a legtöbb alkoholmentes klub az ideggyógyintézetekben vagy a vöröskeresztes szerveknél működik, itt a klubtagoknak eleve más körülményeket teremtettek azzal, hogy a korszerűen felszerelt művelődési intézmény minden lehetősége rendelkezésre áll. Persze, alkalmazkodniok kell a ház írott és íratlan szabályaihoz — és szívesen alkalmazkodnak is. A klub célja az, hogy megismerjék és vonzónak találják az élet minden érdekes, szép oldalát. A műsorok összeállításához a tagok véleményét is kikérték. Az 1977—78-as évad programjában számos kirándulás, tárlatlátogatás, filmvetítés, művészeti együttesek műsorának a megtekintése, egészségügyi, kulturális, jogi és politikai előadások meghallgatása szerepel. Tavaly lengyelországi kiránduláson jártak vagy negyvenen, az idén Jugoszláviába készülnek. A klub életrehívója a tatai kórház idegosztályának hivatástudattól áthatott kollektívája volt. Abból a nemzetközi tapasztalatból indultak ki, hogy kétszeresére, háromszorosára növekszik az alkoholisták gyógyulási statisztikája, ha az elvonókúra után szabad idejüket a gyógyult alkoholisták klubjában töltik. Az egészségügyiek ma a Jóbarátok Klubjának gyógyászati, lélektani tanácsadói, a népművelők pedig a programok szervezői, a nagyon szép környezet megteremtői. Az önkormányzattal működő klub intéző bizottságának az összetétele is olyan, hogy a gyógyító és kulturális tevékenységet egyaránt szolgálja. Módszertani csoportjának a vezetője egy korábban súlyos alkoholista fiatalember, aki ma két kisgyermek boldog édesapja, és munkája mellett középiskolában tanul. A módszertani csoport egyik fő feladata a látogatások megszervezése. Felkeresik a klubtagok a volt alkoholista családját, munkahelyét, előkészítik az elvonókúráról hazatérő fogadását, beszélgetnek a kórházból távozókkal. Előfordul, hogy a korábban súlyos alkoholista gyógyulása után sem tudja már ellátni régi munkakörét. A klubtagok ilyenkor segítenek a rehabilitálásban: olyan állást keresnek számára, ahol teljes értékű emberként dolgozhat. A klub tagjai felderítő munkát is végeznek. Különböző forrósokból értesülnek arról, hol van mielőbbi kezelésre szoruló alkoholista. Kapcsolatba lépnek vele és családjával, és igyekeznek elérni, hogy jelentkezzék elvonókúrára. A klubtagok közül egyre többen kapcsolódnak be a különböző társadalmi munkákba. Ezzel is gyarapítják a klub pénztárát, amely a havi tízforintos tagdíjak mellett az Országos Alkoholellenes Bizottságtól kapott támogatással is rendelkezik. A pénzzel úgy gazdálkodnak, hogy 1977-ben már szociális alapot tudtak létesíteni. Ebből például vásárlási utalványokat adnak a rászorulóknak és a kirándulások költségeinek a fedezéséhez is hozzájárulnak. A Jóbarátok Családi Klubja kitűnően ellátja feladatát. Munkája azonban nem könnyű, hiszen sokrétű egészségügyi és kulturális tevékenysége ellenére bőven akadnak még a klubtagok között visszaesők. Alkotó, közösségi ember Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszakán elhangzott előadás. Több kutató rámutat arra, hogy személyiség alapproblémája csak akkor oldható meg, ha a belső feltételek és a külső hatások, az öröklési és a környezeti tényezők kölcsönhatásából indulunk ki. Tyeplov a pszichofiziológia területén igazolja, hogy nincs közvetlen összefüggés és vulgáris megfelelés az idegrendszer Pavlov által leírt típussajátosságai (erősség, mozgékonyság, egyensúly) és a viselkedés között. Az erős ideg- rendszer — erős jellem, gyenge idegrendszer — gyenge jellem egyszerű paralellizmusa a valóságban nem létezik. Az idegrendszeri típusok a születés pillanatától adottak, és az ontogenezis során lényegében nem is változnak, míg a viselkedésformák, különösen pedig a jellem erősen determináltak az életkörülményektől, a szűkebb és tágabb szociális környezettől. „Az idegrendszer sajátosságai nem determinálják a viselkedés semmiféle szigorúan meghatározott formáját, — írja Tyeplov — ugyanakkor olyan talajt teremtenek, amelyen egyes viselkedési formák könnyebben, mások nehezebben alakulhatnak ki.” Reális személyiség-megismerés a szovjet pszichofizioló- gusok kutatásai szerint tehát csakis akkor lehetséges, ha „az idegrendszer fiziológiai sajátosságaira vonatkozó, kísérletileg meghatározott eredményeket" egybevetjük az adott személyek társadalmi és „pszichológiai karakterisztikájával.” Nincs szó tehát az öröklött adottságok és hajlamok jelentőségének tagadásáról, csupán a személyiséget meghatározó tényezők kölcsönhatásáról. A személyiséget tehát a külső és belső tényezők, az öröklés és környezet kölcsönhatásának eredményeként kialakult tulajdonságok integrációjának, összerendezett egységének lehet és kell tekintenünk, amely egység a társadalmi relációkhoz való szüntelen és aktív alkalmazkodás során — az ak-. tuális állapot aktivitási szintjén — tevékenységben nyilvánulnak meg. A marxista pszichológia személyiségfelfogása abból az alapelvből indul ki, hogy a személyiség a tevékenységben nyilvánul meg és a tevékenység során fejlődik tovább. „Ahogyan a szervezet sem előbb fejlődik, hogy azután funkcionálni kezdjen —, írja Rubinstein — hanem funkcionálás közben fejlődik, ugyanígy a személyiség sem előbb alakul ki, hogy majd azután cselekedni kezdjen, hanem cselekvés közben, magában a tevékenység menetében formálódik." Személyiségvonásaink nem légüres térben alakulnak ki, hanem a cselekvés, a tevékenység közegeiben. A közösségi ember közösségi jellemvonása szerint cselekszik. De ahhoz, hogy közösségi emberré váljon, olyan tevékenységben kell e tulajdonságát gyakorolni, amelyekben e személyiségvonás megnyilvánulhat. A fenti elv gyakorlati jelentősége mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a céltudatosan összeállított, az egyén belső feltételeihez igazodó, változatos tevékenységformák hatékonyan elősegíthetik a kívánatos személyiségvonások fejlesztését. A személyiségformálásnak jelentős eszköze az önnevelés is. Bármilyen nagy szerepe van az öröklésnek és a belső feltételeken keresztül érvényesülő külső társadalmi hatásoknak, az ember személyisége mégsem tekinthető a külső és belső tényezők passzív lecsapódásának. Az ember mint társadalmi lény tudatosan alakítja összes viszonyait és mint ilyen, felelősséggel tartozik saját személyiségének alakulásáért is. Az ember azért személyiség, mert tudatosan határozza meg környezetéhez való viszonyát. Az önnevelés és önfejlesztés mindenekelőtt tudatos önismeretet, személyiségvonásaink elfogulatlan számbavételét jelenti. Az önismeret arra készteti az embert, hogy meghatározott álláspontot foglaljon el saját tulajdonságaival szemben, egyeseket közülük helyesel, másokat elutasít. Abban, hogy az ember miként viszonyul saját tulajdonságaihoz, megnyilatkozik egész lényege, meggyőződéseinek, törekvéseinek, gondolatainak egész világa. összefoglalásként: 1. A személyiség problémáját akkor tudjuk eredményesen megközelíteni, ha a külső és belső tényezők, az öröklés és a környezet kölcsönhatásából indulunk ki, a dialektikus determinizmus elvi alapján. Akkor járunk el helyesen, ha a bonyolult összefüggések láncolatában biztosítjuk a társadalmi tényezők primátusát. A személyiség leglényegesebb vonása ugyanis annak társadalmi tevékeny jellege és nem morfológiai típus sajátossága. 2. A személyiség fejlettsége függ az egész társadalom fejlettségi fokától, a társadalom makro- és mikrokörnyezetének fejlettségétől, a szűkebb és tágobb közösségekben, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyétől, státusától és szerepétől, osztály- és családi helyzetétől, valamint azon konkrét feltételeitől, amelyeken keresztül a társadalom hat az egyénre és az egyén visszahat a társadalomra. A személyiség struktúrájába tehát a társadalmi hatásmechanizmus szervesen beépül és dinamikus tényezővé válik. 3. A személyiség nevelésének és fejlesztésének minden életkorban egyik alapkérdése a közösség, mint tevékenységi terület, a kollektivizmus, mint elérendő cél, és mint személyiségvonás, valamint a közösség, mint a személyiség nevelésének módszere. A közösség tehát mint a társadalmi hatások hordozója, egyszerre cél is, eszköz is, és tevékenységi terület is. Ezért nevelőmunkánk egyik fő célkitűzése a társadalmilag és politikailag elkötelezett közösségi ember. 4. A fejlett szocialista társadalom személyiségeszménye a sokoldalúan fejlett, társadalmilag aktív és tevékeny közösségi ember. Aki nem passzív módon alkalmazkodik a környezetéhez, hanem világnézeti és eszmei meggyőződése alapján sokoldalú tevékenysége ré\>én annak forradalmi átalakításán munkálkodik. Ezt a személyiségeszményt a történelem folyamán reális célként először a szocialista társadalom tűzhette ki maga elé. Társadalmi rendszerünk lényegéből fakad, hogy megteremti a sokoldalúan fejlett kommunista személyiség kialakításának feltételeit. Dr. Dómján Károly kandidátus tanszékvezető főiskolai tanár
