Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-01 / 32. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXV. évfolyam, 32. szám 1978. február 1., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Tagdíj Vita az áremelkedések okairól és a tennivalókról Üzemekben járva-tájékozódva gyakran tapasztalom, hogy a szakszervezet legszorgalmasabb tisztségviselője a gazdasági felelős. Fizetés után ellentmondást nem türően bekasszírozza a jövedelemnek megfelelő tagdíjat. Eszerint a szakszervezet és a tagság között a legfőbb érdemi kapcsolat a tagdíj? Igen is, meg nem is. A kérdezettek válasza meglehetősen egyhangú: „beléptem, mert mindenki belép". Hogy mit várnak a tagdíj ellenében? Alkalmasint üdülési beutalót, segélyt vagy azt sem, semmit. Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség ott érzékelhető, ahol a dolgozók nem érzik annak lehetőségét, hogy vitás kérdésekben számithatnak a szak- szervezetükre. Mi lehet ennek az oka? Az semmi esetre sem, hogy a dolgozónak, ahogy hallani itt-ott még, soha nincs igaza. De az sem, hogy a szakszervezet nem érvényesítheti jogait a vállalat- vezetés ellenében. Az indokolatlanul és méltánytalanul sok túlórát felhasználó, év eleji, évközi, év végi hajrázó vállalatok igyekeznek olyan színben feltüntetni szervezési, bonyolitási, vezetési fogyatékosságaikat, hogy a túlórák révén nagylelkűen többletjövedelemhez juttatják dolgozóikat. Különösen a kisfizetésűek kapva kapnak az alkalmakor, s a vastagabb borítékkal rendre csillapíthatatlan fáradtságukat viszik családjukhoz, kedvesüCnöz haza ... Pedig különösen balesetveszélyes munkahelyeken fokozottan indokolt, hogy a dolgozók műszakról műszakra kipihenten vegyék fel a munkát. A szakszervezetnek s valamennyi tisztségviselőjének újra és újra bizonyítani kell elhivatottságát. Ismerni kell az üzem vagy a részleg dolgozóinak gondját-baját, még azt is, amelynek orvoslásáról már maguk a károsultak régesrég lemondtak. Ha ehetetlen az ebéd, ha szűkös az óvoda, ha a gyerekes anyák még mindig két—három műszakban dolgoznak. Ott van tekintélye a szakszervezetnek, ahol a kollektív szerződés valóban a kollektíva jogait és kötelességeit summázza; ahol szorgalmazzák a biztonsági berendezések felszerelését, kultúrterem, üdülő, sport- létesítmény létrehozását; ahol nem nézik tétlenül a mértéktelen túlóráztatást, még akkor sem, ha ez nem minden esetben nyeri el a notórius túlórá- zók tetszését; ahol nyíltan kimondják a gazdasági vezetők tévedéseit, méghozzá a dolgozók füle hallatára ... Ott van becsülete a szakszervezetnek — s szerencsére ilyen példából nagy a kínálat —, ahol a dolgozók minden túlzás és pátosz nélkül érdekképviseleti szervezetüknek érzik, vallják. Ahol, ha úgy adódik, a vállalatvezetés ellenében is igazságot szolgáltat a szakszervezet. Aligha kétséges, hogy ahol ennek a kapcsolatnak tényleges és érzelmi megnyilvánulásai vannak, ott mindenki büszke arra, hogy szervezett dolgozó, s nem éri be annyival, hogy hónapról hónapra a gazdasági felelős unszolására leszurkolja a tagdíjat. Kertész Péter fl termékszerkezet-átalakítás a megoldás egyik eszköze Mindannyian érezzük, mégis kellemetlen dolog szembenézni azzal a ténnyel, hogy amit 1977-ben száz forintért tudtunk megvásárolni, arra 1946-ban huszonhárom forint is elegendő volt. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy hazánk törvényes fizetőeszköze a dollárral, vagy például a svájci frankkal összehasonlítva keményen tartja magát. A három pénz értékét, vásárlóerejét tekintve mondjuk 1964-ben 100 százalékos volt, tíz esztendővel később a dollár csak 52, a svájci frank 55, míg a forint 78 százalékát érte. A közgazdászok ma is élénken vitatják, hogy a szocialista gazdaság keretei között lehet-e inflációs folyamatokról beszélni. Tulajdonképpen ezen aligha szabadna vitatkozni, hiszen hazánk nemzeti jövedelmének mintegy fele a külkereskedelmen keresztül képződik, a világ gazdaságában végbemenő folyamatok hatása alól aligha térhetünk ki. Más kérdés, hogy a szocialista gazdaság képes kézben tartani, irányítani az inflációs folyamatokat. Éppen ezért is szükséges, hogy ne azon vitatkozzunk, létezik-e infláció, hanem azon, hogy annak belső okait elemezzük, minden lehetséges eszközzel megszüntessük. A világgazdasági folyamatokat ugyanis aligha vagyunk képesek befolyásolni. Tegnap délután dr. Huszti Ernő, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezető-helyettese Pécsett, a Technika Házában érdekes elemzést adott az okokról és a tennivalókról is. A világon több mint hatvanféle magyarázatát adják, miért van inflációs folyamat, csaknem valamennyi elmélet megalkotói saját országuk inflációs folyamataiból keresik a magyarázatot. A tegnapi előadás pécsi közgazdászok hasonló munkáival is összecsengett, az elemzés minden bizonnyal jó irányban keresi mit kell tennünk. Dr. Huszti Ernő költségjellegű és keresleti jellegű inflációs folyamatokról beszélt. Mint említettük, a költségjellegű infláció külső hatásai alól nem vonhatjuk magunkat ki, hiszen ásványokban, energiahordozókban szegények vagyunk. Az állami költségvetés szociális és politikai okokból a külföldi árucikkek áremelkedését kivédi, nem engedi ott érvényesülni, ahol az előbbi meggondolások alapján az gondot okozhat. Más részét a vállalatokra hárítja, ahol az érvényes árrendelkezések azt megengedik, a vállalatok tovább hárítják a fogyasztókra. Keresleti oldalról a legnagyobb gondot némileg leegyszerűsítve a túlfűtött beruházási lehetőségek okozzák. Mint ismeretes, a nemzeti jövedelmet általában a szocialista országok 25 százalékban felhalmozásra, 75 százalékban fogyasztásra fordítják, illetve egy kif részt a külkereskedelmi mérleg egyenlegétől függően használják fel. Évi 6 százalékos nemzeti jövedelem növekedés mellett Magyarországon ez lehetne az optimális arány. Nos, ha a felhalmozás nagyobb, mint a tervezett, most is éppen az a legnagyobb gondunk, akkor a használati értékben testet öltő nemzeti jövedelem egy része a fogyasztásra szánt tömegből a felhalmozáshoz csordogál át. Tételezzük fel, hogy 5 egységgel több pénz áll a beruházások rendelkezésére, mint kellene. Ebből mondjuk kettő a fogyasztásra szánt használati érték tömegből ragad magához, ezzel ott máris hiány keletkezik, amely csak a felszökő árral képes a kínálat és kereslet egyensúlyát visszaállítani. A másik három egység építőipari kapacitást keres. Ez azonban kevés, kialakulhat a vállalatok között az árverseny, a beruházó örül, ha magasabb áron is de kivitelezőt talál. Tovább növeli az infláció lehetőségét, hogy minden 100 forint beruházás csaknem 50 forint bérkifizetést jelent, ez újabb áruval le nem fedezett keresletet teremt, újabb áremelkedéssel alakulhat csak ki az egyensúly. A túlfűtött beruházási kedv elmarasztalása mellett a termék- szerkezet átalakítás szükségességét is gyakran hangoztatjuk. Mint a tegnapi előadást követő vitában is hangot kapott, alig-alig vagyunk képesek előbbre lépni. Munkáskezeket kötünk le, pénzt költünk olyan termékek előállítására, amelyeket az előállításához szükséges költségeknél olcsóbban tudunk csak értékesíteni. Ismét a költségvetésnek kell közbelépnie ilyenkor, s ez újabb áremelkedéshez vezet. Ugyanakkor a gazdaságtalan termékeket előállító vállalatok is beruházásokat terveznek, béremelést valósítanak meg, növelik a keresletet, s ha ezt nem lehet áruval kielégíteni, az inflációt is.. L. J. fl Békevilágtanács felhívása Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára fogadta a Békevilágtanács irodájának Romesh Chandra vezette küldöttségét. A találkozó során véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Kurt Waldheim és Romesh Chandra egyetértett abban, hogy tovább kell szélesíteni az ENSZ és a Béke-világtanács már eddig is gyümölcsöző együttműködését. A Béke-világtanács irodájának tagjai átnyújtották az ENSZ főtitkárának annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet az iroda január 25—28. közötti ülésén fogadtak el Washingtonban. A Béke-világtanács felhívja a világ népeit, hogy akadályozzák meg új tömegpusztító fegyverek létrehozását, így mindenekelőtt a neutronbomba gyártását. A Baranya—Tolna megyei Húsipari Vállalat ez évben 250 vagon zsírt exportál Kubába, Csehszlovákiába, Hollandiába és Lengyelországba. Képünkön a hordozott zsir szállítás előtt. . Fotó: Kopjár Géza 01 tt&C'ärutactz epiil Pécsett, a Hősök terén ABC áruházat épit a Mecseki Szénbányák építési üzeme. A 250 négyzetméter alapterületű eladótérrel rendelkező áruház harmonikusan illeszkedik környezetébe. A tervek szerint a vásárlók az idei bányásznapon vehetik birtokukba az új létesítményt. Erb János felvétele Magyar-vietnami gazdasági tárgyalások Közleményt adtak ki a megbeszélésekről Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, miniszterelnök, kedden fogadta Huszár Istvánt, az MSZMP KB PB tagját, miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal elnökét, aki gazdasági küldöttség élén tartózkodik Vietnamban. A találkozón jelen volt Karsai Lajos, a Magyar Népköztársaság hanoi nagykövete is. A szívélyes, baráti légkörű találkozón Pham Van Dong és Huszár István beható eszmecserét folytatott a sokoldalúan fejlődő magyar-vietnami kapcsolatokról. A VSZK miniszter-, elnöke nagyra értékelte a két ország eredményes társadalmi, politikai és gazdasági együttműködését. Hangoztatta továbbá, hogy fel kell kutatni a kölcsönös érdekeket kielégítő, hosszútávú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Pham Van Dong meleg hangon mondott köszönetét azért a támogatásért, amelyet az MSZMP, a Magyar Népköztársaság kormánya és a nép nyújtott Vietnamnak nemzeti felszabadító harcához, illetve nyújt napjainkban Vietnam újjáépítéséhez. Végezetül kifejezte reményét, hogy Vietnam és Magyarország testvéri együttműködése, baráti szolidaritáson nyugvó kapcsolata szüntelenül erősödik majd. Kedden délután Huszár István és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja, miniszterelnök-helyettes, a vietnami állami tervbizottság elnöke aláírta a gazdasági együttműködés továbbfejlesztését előirányzó dokumentumokat. A most befejeződött magyar- vietnami megbeszéléseken a felek áttekintették a jelenlegi ötéves tervidőszakra szolgáló gazdasági megállapodások eddigi teljesítését és kijelölték a további aktuális tennivalókat. A tárgyaló felek egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy Magyarország és Vietnam gazdasági kapcsolatai eredményesen fejlődtek az elmúlt években. Ezt jól jellemzi, hogy a kölcsönös áruszállítások volumene meghaladta a tervezettet és az együttműködés új elemeként termelési kooperáció alakult ki a népgazdaság egyes ágazataiban. A tárgyalásokon munkaprogramot hagytak jóvá az együttműködés középponti elemeinek kidolgozására, hazánk és Vietnam a kapcsolatok fejlesztése során egyezteti középtávú nép- gazdasági terveit. A tárgyalásokon egyúttal meghatározták a következő ötéves tervek egyeztetésének alapjául szolgáló fő irányokat és ágazatokat. A tárgyalásokról Hanoiban közleményt adtak ki. A közlemény szerint Hanoiban 1978. január 22—31. között tárgyalások folytak Huszár István, az MSZMP KB PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja, a kormány elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke között. A tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik jelenlegi ötéves népgazdasági tervei teljesítésének tapasztalatairól, áttekintették a tervidőszakról folytatott tervegyeztetésben kijelölt együttműködési feladatok teljesítésének helyzetét, kijelölték a két ország közötti gazdasági együttműködés következő ötéves időszakára vonatkozó fejlesztések főbb irányait és jóváhagyták a KGST- ország központi tervező szervei közötti együttműködési munka- programot. A tárgyalásokon a felek kifejezték érdekeltségüket a gazdasági kapcsolatok hosszútávú, tervszerű, szilárd alapokon történő fejlesztésében. A két ország gazdasági kapcsolatait jelentősen befolyásoló együttműködésekre hosszútávú egyezményeket kötnek. Huszár Istvánt vietnami tartózkodásának ideje alatt fogadta Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, a VSZK kormányának elnöke. A két küldöttség tárgyalásai a barátság, a testvéri együttműködés és a teljes egyetértés szellemében folytak.
