Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-19 / 19. szám
1978. január 19., csütörtök e Dunántúli napló ISKOLÁM ET”, 1319 X 1919. évi október hó 26-án délelőtt 10 órakor a pécsi tanítók által rendezett MŰSOROS DÉLELŐTT az Urániában. — Programmja : 1. Megnyitó: Lotz Frigyes tanár. 2. Munkás üdvözlet: A mecsekszolcsi Munkás Dalárda. 5. Vers: Csernus Kálmán. 4. Hegedűszóló: Ember Erzsiké hegedűművész nő 5. Ember János tanfelügyelő előadása. 6. Népdal egyveleg: Munkás Dalárda. 7. Munkás testvérek: Mecsekszabolcsi Munkás Dalárda 8. Zárszó: Polácsi János. Sí o4 A pécsi munkásság akciója a népiskolák leiszereléséért „Siralmas nézni úgy a tanítóság, mint gyermekeink vergődését. Hogy mint viszik az apróságok magukkal a székeket az iskolába, hogy leülhessenek. Hogy mint térdepelnek székeik mellett, a székeket magát asztalnak használva, ha írásbeli dolgozataikat, rajzleckéiket végzik. És hogy mint használja fel a tanító a terem ajtaját iskolatáblának, a kis összeszedett asztal fiókját iratszekrénynek és így tovább.” Siralmas állapotok Ez a tragikus kép tárult a korabeli szemlélő elé, ha 1919 őszén meglátogatta a pécsi népiskolákat. Az a háború okozta ezt a helyzetet, melyben a népoktatást „ma tantermétől, holnap tanítójától fosztották meg a mindennél előbb való hadiérdekek miatt. Az iskolákból kórházak, a tanítókból katonák lettek és a nép fiának tízezrei analfabéták maradtak vagy félig készen hagyták el az jskolákat.” Az elemi iskolákból a háború végére Pécsett 1321 iskolapad, nagyon sok szekrény, katedra, asztal, tábla és egyéb felszerelés hiányzott. Ez a helyzet már nemcsak az oktatás eredményét, hanem az oktatás lehetőségét is nagymértékben veszélyeztette. Az illetékes városi vezetők nem tettek semmit ennek a siralmas állapotnak a megszüntetésére. Ezért „a népoktatás társadalmi jelentőségét, fontosságát, egész súlyát helyes kultúrérzékkel felismerve o szociáldemokrata párt nagyszabású akciót indít az iskoláknak padokkal, táblákkal leendő felszerelésére ... Az akcióban részt vesz a párt, de az ügy érdekében a város egész lakosságának, mindenkinek tehetségéhez mérten az áldozatot az iskolák felszereléséért meg kell hozni” — hangzott a pécsi munkásság felhívása. Az akció sikeres lebonyolítására a párt vezetősége 38 főből álló rendező bizottságot hozott létre, melyben az összes szakmai szervezet, valamint a Gutenberg Dalkör, a Munkás Műkedvelő Kör, a Munkás Sport Club mint testület képviseltette magát. Az előzetes tervek szerint a rendező bizottság egynapos kulturális programot állított össze, amelynek bevételét az iskolák felszerelésére fordítják. A szervezés folyamán any- nyira kibővült a program, hogy „iskolahét" lett belőle, illetve később elhúzódott egy hónapra is. A programsorozat végül is 1919. október 25-től november 30-ig tartott. A várqs kulturális életében is jelentős programsorozatot hely hiányában nem tudjuk részletesen bemutatni, csak a felsorolásra van lehetőség. Október 25: a Városi Zeneiskola tanárainak hangversenye; október 26: Tanítók Szak- szervezetének műsoros matinéja; Pécsi Munkás Sport Club sportünnepélye és sportversenye; Gutenberg Dalkör és a Pécsi Műkedvelő Kör műsoros táncestélye; október 27: Nemzeti Színházban: Bródy Sándor: Tanítónő című drámájának előadása; október 30: Pécsi Munkásképző Egylet Műkedvelő Köre műsoros estje; november 9: Pécsi Dalárda matinéja a pécsi Nemzeti Színházban; november 15: Pécs népszerű prímása, Banka Pista jótékony célú operaestje a Royal kávéházban ; november 26: Kovács József tánctanár kabaréval egybekötött táncestélye; november 30: Pécsi Polgári Daloskor matinéja a Nemzeti Színházban. Papírpénzblanketták Az „Iskolahét” tartalma alatt a rendezőség által nyomatott 10, 20 és 50 filléres papírpénzblanketták voltak forgalomban, amelyeket az üzletekben, kávéházakban, éttermekben és egyéb helyeken „aprópénz helyett néhány napig el kell hogy fogadjon az, aki az iskolák felszerelésének ügyét fontosnak és sürgősnek tartja". Ezt a formát a rendezőség az utcai gyűjtés kellemetlenségeinek elkerülésére választotta. A pécsi Szociáldemokrata Párt az akció propagálására és a bevételek növelésére Császár Géza szerkesztésében kiadványt jelentetett meg „Iskola-Hét” címmel, két koronáért. A kiadvány a programokon kívül többek között tartalmazta a Felsőkereskedelmi Iskola írói erényeket csillogtató tanárának, Fehér Sándornak lírai írását „Gyerekek térdepelnek" címmel. Magyar József, a Munkás szerkesztője, a „Munkásság és a kultúra" című írásában azt fejtegeti, hogy „miért kell a munkásságnak pártprogramja legsarkalatosabb pontjául tekinteni a modern szellemi és színvonalú népoktatás követelését". Lotz Frigyes tanár a nép és a tanító egymásra találósáról ír Bródy Sándor: Tanítónő című drámája kapcsán: „Milyen szépen illenek össze. Mindkettő nélkülözhetetlen, __éltető g yökere a haladásnak, a szebb jövőnek.” Nem pártügy volt A klerikális sajtó, amelynek szemében szálka volt a munkásmozgalom, most sem tagadta meg önmagát. Amikora szociáldemokrata párt meghirdette akcióját az iskolák felszerelésére és felhívta a város lakóit az összefogásra, a klerikális sajtó rágalomhadjáratba kezdett. Vádaskodásaik közt szerepelt, hogy a felszerelési tárgyakat csak szociáldemokraták készíthetik el; a tárgyakon feliratok fogják hirdetni, hogy ezeket a szociáldemokratáknak köszönhetik; a közadakozásból beszerzett feszerelések a szociáldemokrata párt tulajdonát fogják képezni. A szociáldemokraták keményen visszavágtak: „Nem párt ügy ez. A kultúra ügye. Azé az általános emberi kultúráé, amelynek ez a párt mindenkor inkább állott a programja szerint szolgálatában, mint azok, akik rágalommal, történelem hamisítással, adott esetben a legféktelenebb úszítással állanak útjába hola- dásnak, kultúrának, társadalmi fejlődésnek. Az iskola ügyének felkarolásával tovább is szolgálni akarjuk az általános emberi kultúra ügyét.” Minden gáncsoskodás ellenére az „Iskola-Hét" sikerrel zárult. Több mint hatvanezer korona gyűlt össze az iskolai felszerelések javára. T. F. VAS GEREBEN hulAlAnuk 110. ÉVFORDULÓJÁRA A Tolna megyei Fürged- pusztán, az idős Radákovits olyan elfoglalt ember volt, hogy uradalmi teendői mellett nem sok ideje jutott Jóska nevű fiával való behatóbb foglalkozásra. Ennek ellenére az eleven, pajkos gyermekből komoly kul- túrembert szeretett volna nevelni. Ezért Veszprémbe küldte, ahol a kis Radákovits Jóska 1838-ig tanult, s elvégezte a VI. osztályt. Amikor a családban felvetődött a kérdés: milyen életpályára lépjen a gyermek, édesanyja azt kívánta, hogy pap legyen. A 13 éves diák: Radákovits József így került 1838 őszén Pécsre, a Lyceum templom melletti épület, a mai Széchenyi Gimnázium ódon, bolthajtásos falai közé; a Győrből ide helyezett Akadémia bölcsészeti karára iratkozott be. S 0 Oki. 26-án ú. u. fel 2 órakor a Ráth-u. sporttelepen NAGY SPORTVERSENY. Bohém csapat: Haines Kollár I. Kálmán l’nnár .fanlen Miskolezy Kollár II. Déri Komlós Ftxlor A. Kas/.« és a Pécsi Munkás Sport Club kombinált csapata. Fél 3 órakor: Szigetvári Munkás Testedző Egylet és P. M.S. C I. BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉSEI. A teljes bevétel az iskolák felszerelésére fordittatik. — Jegyek '23-tól előre váltnatók a Sajtdorádó helyiségében É Repülj fecském... A szabadságharc hegedűsének emlékezete Manapság főleg a zenetörténészek tartják számon, hogy milyen nagy és világszerte ismert művész volt a múlt században Reményi Ede, a hegedűjáték utolérhetetlen virtuóza. 150 évvel ezelőtt, 1828. január 17-én született. Az évforduló alkalmából érdemes felidézni sikerekben gazdag életének néhány epizódját. Az aranyműves fia Apja Hoffmann József volt, aranyművességgel foglalkozott; aztán magyarosította a nevét Reményire. Reményi Ede Miskolcon született. Zenei tehetségét korán felfedezték. Kilencéves korában hangversenyezett először. Pyrker János László akkori egri érsek támogatásával felvették a bécsi konzervatórium növendékei közé. Joseph Böhm, a hírneves hegedűtanár lett a mestere. Pestre a negyvenes évek második felében került. „Itt nem hallott mást, mint lelkesítő szavakat a magyar nemzet újjászületéséről, melyben a művészekre is kiható feladat várakozott... Akkor még félkezünk ujjain is meg lehetett számlálni azokat az ifjakat, akik a művészetet választották életcélul" — írta róla Ábrányi Kornél. Külföldre járt vendégszerepelni. Ott értesült a szabadságharc kitöréséről. Nyomban hazautazott, és jelentkezett katonának. Görgey oldalán Eleinte Klapka seregénél szolgált, majd segédtisztként Görgey tábornok vette maga mellé. Reményi lett a tábori hegedűs és sokszor lelkesítette játékával a csatatérre indulókat. Minthogy részt vett a szabadságharcban, leverése után, 1849-ben menekülnie kellett. Először Párizsba emigrált, és élénk összeköttetésben állt a kinti magyar körökkel. Ezt követően Londonba, majd Kons- tantinápolyba és Amerikába utazott, de mindenütt jó hírnevet szerzett a magyar zenének. Londonban Viktória angol királynő az „udvari virtuóz" címmel tüntette ki. Reményi ezután Liszt Ferenc weimari köréhez csatlakozott; a mester tanítványul fogadta fiatal barátját. Jó szeme volt a tehetségek felfedezésében Reményinek is, ő karolta fel például az ifjú Johannes Brahmsot Hamburgban, s bemutatta Lisztnek. Amnesztia 1860-ban amnesztiát hirdettek a politikai menekültek számára Magyarországon. Reményi Ede nyomban hazajött. Akkor már világszerte ismerték. Pesten érezte magát a legjobban. Orczy, a Nemzeti Színház intendánsa hangversenymesterré szerződtette. Egy évtizedig itthon volt állandó lakása, miközben szerte a világon, még Ausztráliában is vállalt szereplést. Minden hazai művészeti, irodalmi, zenei mozgalomban a legtevékenyebben részt vett. Szóval, tollal, tettel rendületlen harcosa lett a magyar kulturális élet fellendítésének. „Sok-sokezer forintot tett le a hazafiság, a jótékonyság, a közművelődés oltárára" — így emlékeztek rá. Legmaradandóbb érdemeinek egyike a budapesti Petőfi szobor alapjának megteremtése, A költségek nagyobb részét ő hegedülte össze az egész országban. Túlkapások Orczy intendáns ügyetlenül vezette a színházat. Egyik botrányos intézkedése bizonyos Macsinszka, állítólagos orosz hercegnő, dilettáns énekesnő erőltetett felléptetése volt. Minden szakértő tisztában volt vele, hogy csak botrány lehet az eredménye. Reményi, mint koncertmester szintén az ellenzékhez tartozott. A botrány megtörtént, s ezzel kapcsolatban Reményi benyújtotta lemondását, és megvált állásától. Ez az elhamarkodott lépése sok emberben keltett visszatetszést, még Liszt Ferencnél is. Tetézte a dolgot Reményi azzal, hogy nagyértékű műgyűjteményét Bécsben nyilvános árverésre bocsátotta. A Zeneakadémia megszervezése után végleg elköltözött a hazából. 1875-től kezdve Párizs majd New York volt állandó lakóhelye. Ahol hangversenyezett, mindenütt lelkesedéssel fogadták, hiszen csodálatosan bánt a hegedűjével. 1891-ben járt újból idehaza. 1898. május 15-én San Franciscóban hirdették koncertjét. Ott halt meg a dobogón, hegedülés közben. Nevét főleg egy sor virtuóz átirata tette még néoszerűbbé. (Ilyenek: a „Repülj fecském", s az „Ezt a kerek erdőt”. Hogyan is írta 1859-ben Arany János „Reményihez" című költeményében: „Most a reménynek egy hangját, Reményi, Vidd el nyugatra zengő húrodon; Hirdesse szózatos fád a világnak, Hogy újra érez, újra él e hon ...” Kristóf Károly Károlyi Mihály nevelője Károlyi Mihály köztársasági elnök „Hit illúziók nélkül" című önéletrajzában nevelőjéről is megemlékezik, de nem nevezi meg őt. Érdemesnek tartjuk, hogy vele közelebbről megismerkedjünk, mert nevelői működése után Pécsett élt és működött haláláig. Dr. Késmárky István apát és egyetemi tanár volt e nevelő, aki 1865. augusztus 4-én született Dunaföldváron és 1926. július 5-én halt meg Pécsett. Az idős pécsi lakosok még jól ismerték őt. Késmárky a pesti egyetemen végezte a teológiát és pappá szentelése után 1887-ben püspöke, Du- lánszky Nándor Fótra küldte nevelőnek a 12 éves Károlyi Mihály mellé. A nagy tudású, három doktorátussal (teológiai, jogi és államtudományi) rendelkező, rendkívül művelt, nyugati nyelveket beszélő, kicsiszolt modorú fiatal pap több évet töltött a Károlyi családnál. Az önéletrajz soraiból kivehető, hogy a fiatal pap elég szigorú kézben tartotta a kamaszkorba lépő fiút. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért bensőséges kapcsolat fűzte őt később is neveltjéhez. Hogy Károlyi Mihály mennyire hálás volt neki, azt nemes cselekedetével is kimutatta: tekintélyes összegű apanázsban részesítette őt mindaddig, amíg hatalmas vagyonával rendelkezett. Késmárky István 1897- ben a pécsi püspöki jog- lyceum tanára és 1915-tő! igazgatója volt, 1918-ban apáti címet és 1923-ban a Pozsonyból Pécsre helyezett egyetemen egyházjogi tanszéket kapott, amit haláláig betöltött. Késmárky korának egyik legtiszteltebb és legkedvesebb egyénisége volt. Maga volt a kedvesség, jóság, szívélyesség. Nem szólították őt méltóságos úrnak, sem apát úrnak, hanem egyszerűen Pista bácsinak. Népszerűségét mutatja a következő eset: minthogy augusztusra, tehát a nyári szünidőre esett névnapja, azt rendesen november egyik napján ülte meg. Ezen a napon a barátok és tisztelők százai keresték fel otthonában. U. A. A magyar nép kedves mesemondója Pécs iskolapadjaiban Másfél év múlva azonban a metafizikánál jobban érdekelték a világi élet örömei: a lányok, a vígkedélyű cimborák, barátok, az ,,Aurora"-ban megjelent érzelmes szerelmi történetek s a kávéházi élet. Tanulás helyett duhajkodott, csintalankodott, rontotta az Akadémia hírnevét. Ezért 1840, február 26-ón, a mai épület első emeleti bolthajtásos termében, tanári konferencia elé idézték és a bölcsészeti osztályból kizárták. A szigorú professzorok abban az időben még nem sejthették, hogy évek múlva, ki lesz ebből az iskolából kicsapott diákból. De szent meggyőződésük volt, hogy Radákovits Jóskából semmiképpen sem tudnak papot faragni. Nem is lett az. Lenkei Lajos: „Negyven év Pécs életéből" című könyvében megemlíti, hogy Radákovits József egy ideig Pécsett nevelője volt a Németh család két gyermekének, a későbbi Németh Béla és Németh Gyula ügyvédeknek. Az iskolából való kizárása után atyja gazdasági pályára adta. Néhány évig gyakornokos- kodott, de mert dölyfös tiszttartóját versben és prózában egyaránt kigúnyolta, 1842., április 1-én az uradalmi szolgálatból elbocsátották, sőt atyját is nyugdíjazták. A fiatal Radákovits Jóska azonban az elbocsátással éppen olyan keveset törődött, mint a pécsi Akadémiáról való kizárásával. Megismerkedett egy Radákovits Bódog nevű gazdasági gyakornokkal, megszerezte annak bizonyítványát és azzal Győrben beiratkozott jogásznak. így l^it ügyvéd, majd hírlapíró és író Radákovits Jóskából, akit erős ékeiért és tréfáiért Vas Gerebennek neveztek el. S ettől a kapott névtől nem is vált meg soha. Elbeszélései, regényei, korrajzai népies nyelvezetük miatt hamarosan közismertté és közkedveltté váltak. S az egykori pécsi Akadémiáról kicsapott diákból országos hírnevű magyar író lett bevonult a magyar irodalom nagyjai közé. A szabadságharc alatt a kormány megbízásából a „Nép Barátja" című hetilapot szerkesztette Arany Jánossal együtt. A szabadságharc bukása után bújdosnia kellett, majd fogságba vetették. Kiszabadulása után kizárólag az irodalomnak élt. Vas Gereben emlékét Pécsett egy utca jelzi, amelyet a III. kerületben 1926-ban neveztek el róla, a Nagy Lajos Gimnáziumban az első emeletre vezető főlépcsőház falán egy emléktábla, amelyre arany betűkkel a következő sorokat vésték: „Vas Gereben (1823—1868) a magyar nép kedves mesemondója. Magyarságunk egyik leglelkesebb bajnoka. Ennek az intézetnek diákja volt 1838-tól 1840-ig. Kegyelettel és büszkeséggel állította ezt a táblát a nagy író emlékének 1941-ben az önképzőkör ifjúsága". Pusztai József
