Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-30 / 30. szám
r A csapatban már bánná vett ez az eredmény Pécsi vívók az OB l-ben Páston kívül is együtt vannak Régi-régi emlékképek villannak fel húsz évvel ezelőtti — korán derékbatört vívókarrierem hajnaláról —, amikor belépek az Egyetemi Tornacsarnokba az Universitas PEAC edzésére, Pret, allez, an garde, quart, second, tere és a hamisítatlan vívócsatakiáltások, amelyek megreszkettetik az ellenfeleket. De egyelőre szó sincs ilyenről: viszonylag csendben iskoláznak a kicsik. Gaál Csaba vezetőedző és Szöllősi Bálint szakosztályvezető bőrmellényét szurkál- ják lelkesen, ismétlik fáradhatatlanul a lépés-előre-kitörést. Csak két páston búg fel időnként a találatjelző, itt már komoly asszót vívnak egymással. — De hol vannak a nagyok, hol vannak például az OB I. újoncai, a fedi tőrcsapat tagjai? — Szakács kivételével valamennyien medikusok — mondja Szöllősi Bálint — számukra most a tanulás a legfontosabb. — Igen, a tanulás, teszi hozzá Vető Ferike, aki végszóra érkezik. Én sem edzeni jöttem, csak két tétel között beugrottam egy kis „edzéslevegőt” szívni. De így vannak ezzel a többiek is: Németh, Török, Remsey, Sápi most mind otthon birkózik a medicinával, tőr helyett a tankönyvet forgatják. De remélem ugyanolyan sikerrel. — Vagyis a csapat a páston kívül is együtt van, hasonló feladatra készül, — Igen, most a vizsgák a legfontosabbak, de azután újra teljes erővel készülünk a csapatbajnokságra. Többszöri nekifutás után sikerült az OB I., jó lenne megkapaszkodni az első osztályban, A csapatban benne volt már ez az eredmény, szeretnénk megmutatni, hogy a feljutás nem volt véletlen. Bizakodunk és reméljük, hogy egy-két csapatot el tudunk kapni. — Jelenleg a szakosztálynak két elsöosztályú csapata van: tőrben és párbajtőrben. Várható-e esetleg további előrelé— Reálisan a jelenlegi szint megtartására számíthatunk — mondja Szöllősi Bálint —, de ez sem könnyű. Az egyesület minden támogatást megad a szakosztálynak, de ahhoz, hogy a Magyar Vívószövetség terveinek megfelelően „A" kategóriás szakosztály legyünk, még nagyon sok feltétel hiányzik. S ezek megteremtése már meghaladja az Universitas PEAC lehetőségeit. Ambrus Gyógy A Lvovban rendezett nemzetközi viadalon is helytálltak a pécsi vívók. Fotó: Maletics TOTO 1. Torino—Roma 1:1 2. Bologna—Internazionale 2:1 3. Foggia—Juventus 0:0 4. Lanerossi—Verona 1:0 5. Lazio—Genoa 0:0 6. Milan—Fiorentina 5:1 7. Perugia—Atalanta 1:1 8. Rimini—Como 1:0 9. Bari—Sambenedettese 2:0 10. Cagliari—Lecce 0:0 11. Cremonese—Ternana 2:1 12. Pistoiese—Taranto 1:1 13. Sampdoria—Palermo 1:1 Pótmérkőzések: 14. Catanzaro—Cesena 1:1 15. Brescia—Varese 0:0 16. Napoli—Pescara 1:1 Gazdag múlt, szép hagyomány Hz HB I. újonca a Szekszárdi Dózsa Harsónyi pontot szerez a Csepel elleni győztes mérkőzésen. Fotó: Bencze István Gazdag múltja, szép hagyománya van Szekszárdon a kosárlabdasportnak. A Szekszárdi Vasas női együttese 1959-ben került fel az NB ll-be, ahol aztán tizenöt éven keresztül, 1974-ig megszakítás nélkül szerepelt. Ezekben az években a Szekszárdi Vasas — különösen Szabó Ödön edző működése során — a tehetséges játékosok egész sorát nevelte és adta a hazai élmezőny együttesei számára. Közülük Feisz- hauer Éva és Budavári Zsuzsa a válogatott mezét is magára öltötte. Az 1974-ben szerzett NB lles bajnoki cím az NB l-be jutást jelentette a szekszárdiaknak. [gy két éven keresztül a megyeszékhely sportszerető közönsége a hazai élvonal legjobb csapatait láthatta a Zrínyi utcai tornacsarnokban sorrake- rült NB l-es mérkőzéseken. 1977 január első vasárnapján a budapesti sportcsarnokban megrendezett osztályozón a ZTE, a Ganz-MÁVAG és a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola csapatai ellen nem tudta kiharcolni bentmaradását a szekszárdi csapat a felemelt létszámú NB I. mezőnyében. Maradt tehát az NB II., amelynek a bajnoki rajtja előtt a Vasas Sportkör megszűnésével a kosárlabda-szakosztályt a Szekszárdi Dózsa egyesülete vette át. Az NB II. nyugati csoportjában aztán — a megyeszékhely szurkolóinak nagy örömére — mindössze egyetlen vereséget szenvedett a csapat Komlón. A bajnokság végén meggyőző biztonsággal szerezték meg a bajnoki címet. November 11-én edzőváltozás történt a szakosztályban: Haász János helyett Tapodi László — a Bp. Spartacus, majd a Videoton. egykori NB l-es játékosa — vette át a szakmai munka irányítását. A rajt előtt a BSE-vel kötött együttműködési szerződés alapján Lesó Brigitta és Tarczy Gabriella, a többszörös bajnok BSE együttesének két fiatal játékosa Szekszárdra igazolt. Velük valamint a szülés után ismét visszatért Binder Máriával erősödött az NB ll-ben bajnokságot nyert fiatal átlagéletkorú csapat. Az újonc szekszárdi együttes bravúros rajtot vett az NB I. tavaszi nyitányán. Hazai pályán fogadta az elmúlt évi bajnokság 4. helyezettjét, a Csepel gárdáját és remek küzdelemben, 71 :59 arányban szerezte meg első győzelmét. A sorsolás szeszélye folytán a következő két fordulóban a dobogós helyezésekért küzdő együttesek közül kettő ellen lépett pályára. A BSE ellen a fővárosban a találkozó nagy részében egyenrangú ellenfélnek bizonyultak, félidőben csupán négypontos előnnyel vezetett a bajnok BSE. A rutintalanság azonban végül is 24 pontos vereséget eredményezett. A bajnokság harmadik fordulójában 600 lelkes szurkoló biztatta a Dózsa együttesét a Vasas Izzó elleni újabb nehéz összecsapáson. A több válogatott játékost felvonultató Izzások, az ellenállhatatlanul játszó Európa- válogatott Kiss Lenke irányításával biztosan győztek. A szakvezetés reméli, hogy sikerül megkapaszkodni az NB l-ben és ezzel sok örömet szerezni a sportág szurkolóinak. Fekete László Egy-iksz-kettő A HDN totótippjei a következő hétre: 1. Atalanta—Bologna. A bergamói lanton a bolognaiak húzzák a nótát. Tipp: X, 2. 2. Fiorentina—Foggia. Foggia? Nem fogjál Tipp: 1. 3. Genoa—Milan. Árfolyamzuhanás a milánói tőzsdén. Tipp: 1, X. 4. Internazionale—Lanerossi. Elsirás a San Siroban. Tipp: 1. 5. Juventus—Napoli. A Juve a nápolyi bravúrt elnapolja, mindkét pontot „elhappolja". Tipp: 1. 6. Pescara—Torino. A kettes kipiszkálva. Tipp: 2. 7. Roma—Perugia. 3,30-ból csak ennyire futja. Tipp: 1, X. 8. Verona—Lazio. Verinokát láz gyötri. Tipp: X, 2. 9. Cesena—Monza. Erős a monzás vonzása. Tipp: X, 2. 10. Lecce—Ascoli. Elfogyott a főzelék, a lencse is kiikszelhető. — Tipp: X. 11. Modena—Brescia. A Brescia érti a módját. Tipp: X, 2. 12. Palermo—Rimini. Zakó lesz, nem miniszoknya. Tipp: 1. 13. Varese—Sampdoria. Rézi a Sampdoria baját tetézi. Tipp: 1. Pótmérkőzések: 14. Avellino—Bari. Tipp: 1. 15. Taranto—Cremonese. Tipp: 1. 16. Ternana—Catanzaro. Tipp: 1. Súlyemelés A Magyar Súlyemelő Szövetség január 28-án tartotta országos értekezletét. Aján Tamás, a magyar és a nemzetközi súlyemelő-szövetség főtitkára értékelte az 1977. évi eredményeket és a sportág nemzetközi helyzetét. Ezek után dr. Tóth Dezső, a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke a legkiválóbb sportolóknak és sportvezetőknek kitüntetéseket adott át. Kása József, a PMSC súlyemelő-szakosztályának elnöke „A sportág érdekében végzett jó szervező munkáért, 1977" kitüntető plakettet kapta a sportág fejlesztéséért végzett kiemelkedő munkája elismeréseként. A PÉCSI 2. SZ. ÜGYVÉDI MUNKAKÖZÖSSÉG — építkezési munkák miatt — ideiglenesen elköltözik az alábbiak szerint: MUNKÁCSY M. u. 3. sz. (hátul az udvarban) Dr. Bagi István Dr. Koltay Katalin Dr. Kottász Béla Dr. Novák István Dr. Szabó István Dr. Szabó Flóra Dr. Rákosy Lajos Dr. Ungár Zsuzsanna SZÉCHENYI TÉR 16. sz. II. emelet (Ügyvédi Kamara) Dr. Balassa László Dr. Bán Ágnes Dr. Berki Tamás Dr. Kisbán Tamás Dr. Mosdósi László Dr. Sásdi Imre Dr. Sipos László Dr. Temesi Tibor Egy öreg PEAC-ista a sok közül 1934-ben Európa legjobb magasugrói között Pécsi is, meg kaposvári is dr. Bodosi Mihály A közelmúltban az U. PEAC hívó szavára régi PEAC-spor- tolók találkoztak. A hat, de olykor a hetedik ikszen is túli sportemberek örömmel ismerkedtek a mai pécsi egyetemi- főiskolai sportélettel, azok eredményeivel. Természetesen, mint az ilyen találkozókon ez szokás, sok szó esett a régi dicsőségről is. A „hogy is volt csak?” visszaemlékezések során' szóba került Bodosi Mihály neve is . . . Idén éppen ötven esztendeje lesz, hogy egy nyurga kaposvári fiatalember: Bodosi Mihály orvostanhallgató lett Pécsett. No és PEAC-sportoló. Atléta? Labdarúgó?.., Ez is, az is. Ha ugyanis a 18 éves Bodosi letette szemüvegét, ügyesen bűvölte a kerek bőr- labdát. Igazában azonban a maaasugró léc mellett, pontosabban fölötte érezte jól magát. Már Kaposvárott biztosan ugrotta a 178-at. Pécsen átjutott a 180, majd rövidesen a 183 fölött is. Ennek ellenére nem úgy tűnt, hogy hamarosan egy nem akármilyen rang tulajdonosa lesz ez a szerény fiú. aki Európában elsőként repült át a kétméteres magasság fölött. Az évek hosszú sora azonban erre, s egy másik különös rekordjára is fátylat borított. Csak kevesen tudják, hogy 196 cm-el több mint húsz éven át tartotta a magyar ma- qasugró csúcsot, amelyet 1955- ben egy késői utód — Bodó — adott át a múltnak. A 2 méter, meg a 196 cm látszólaq ellentmond egymásnak, mégis mindkettő igaz. Az 1934. május 13-én Pécsett született 196-os csúcs előtt néhány nappal a pécsi atlétika egyik fellegvárában, a Mór kollégiumban atlétapályát avattak. Ennek keretében az akkor divatos csapatversenyt hirdették a falragaszok. A magasugrásban mindenki Bodosira figyelt, aki a 190 után átugrotta a 195-ös magasságot is. Az új magyar rekord után a jó formában lévő versenyző a 2 méteres magasságra tetette a lécet. Az izgalmas további pillanatokat a minap Kaposvárott a megyei kórház osztály- vezető főorvosa, az igazgatóhelyettes dr. Bodosi Mihály elevenítette föl: — Éreztem, hogy sikerülni fog. Az új pályán remekül kijött a lépés, sikerült a dobbantás, s az ollózás is. A léc az első kísérlet nyomán meg sem rezdült, úgy jutottam át rajta. Az után- méréskor a magasság fél centivel több volt a 2 méternél — Így emlékezett vissza. A csapatverseny-forma — az akkori szabályok szellemében — kizárta a nagyszerű csúcs hitelesítését — idehaza. Európa atléta szakemberei azonban sokáig Bodosiról, meg Pécsről beszéltek. 10 nap múlva Bodosi hivatalosan is rekordjavítást jelentett be. Ekkor — május 14- én — született az említett sok évet megért 196-os csúcs. Ha 1934-ben Bodosi nem is lehetett próféta a maga hazájában, nevét — mint említettük — Európa-szerte megismerték. Hamarosan személyesen is. Tokióban a főiskolások vb-jén 194-el tette le névjegyét, s lett bajnok. Két ízben Londonban megnyerte az angol bajnokságot is. Igáz, hogy a 34-es „magasugró évben” az északi országok versenyzői is rákapcsoltak. A finn Kotkas 204-ig, honfitársa Ka lima 201-ig jutott. A berlini német sportláp Bodosit két további finn, egy német ugró társaságában a harmadik helyre osztályozta. Manapság, amikor már a 240 cm tűnik álomhatárnak, tán furcsának látszanak ezek az eredmények. Akkoriban azonban más idők jártak. Kétségkívül Nurmi „megdönthetetlennek tartott" rekordjait már rég letörölte az utókor, a finn csodafutó nevét azonban sohasem fogják feledni a sportvilágban. Ezért emlegették — joggal — Bodosi Miskát is az öreg PEAC- isták, nem feledve, hogy társuk korabeli lehetőségekkel, edzésmódszerekkel sok hazai és külföldi bajnokságot nyert, s a maga erejéből küzdötte föl magát kortársai között a legjobbak sorába. — Pezsgő sportélet volt abban az időben is a PEAC-nál. Az egyetemisták nézete az volt, hogy sportolni mindenkinek kötelessége. Hogy ki meddig jutott el, az nagy mértékben attól függött, hogy kinek-kinek mennyi volt az akarása, s mennyit volt hajlandó áldozni a sportért, a felkészülésért. Én nagyon akartam, de például magamat edzettem, edzőm nem volt. Szinte úgy lestem el, hogy akkoriban az ollózó stílus látszott a legeredményesebbnek. Hetenként kétszer „treníroztunk”, aztán vasárnap versenyeztünk, — így dr. Bodosi főorvos, aki egyaránt pécsinek és kaposvárinak vallja magát. Évtizedek óta családjával együtt szülővárosában él, dolgozik. Persze dehogy feledi a csodás pécsi éveket, amely út a sportpálya- futás csúcsához vezetett. No és 1936-ban a berlini olimpiára. 1935-ben azonban közbeszólt egy sérülés, amelyre akkoriban méq nem figyeltek annvira oda, mint manapság a nála jóval szerényebb eredményeket felmutató sportolók esetében is. Az olimDiai álom nem vált valóra. Mén csak helyezést sem sikerült elérnie. A Kaposvárott köztiszteletben álló dr. Bodosi más terveit azonban szinte mind megvalósította. Mint sebész, mint volt megyei sportorvos, mint a baleseti osztály vezetője sok-sok sérültnek - számtalan esetben az operáló kés segítségével — visszaadta eqészségét. Ki tudja hány sportoló éppen „Miska bácsi” segítségével focizik, vagy atletizál a somogyi pályákon. Hogy legalább fele szíve mégis pécsi, azt egy másik tény igazolja. Fia, ifjabb dr. Bodosi Mihály szintén mint PEAC-atléta élte fénykorát. Természetesen magasugróként, s ugyanúgy mint az apa 196-ig jutott... Aki ma látja az év végén nyugdíjba vonuló dr. Bodosi Mihály főorvost nap mint nap betegei körében, vagy mint a kórház egyik irányítóját, avagy amint reggelente a fedettuszo- dában rója a hosszakat, alig tartja többnek 50 évesnél. Mozgékonysága, rugalmassága vetekszik a fiatalokéval. Azok közül való,, akit a sport emberformáló ereje tart ma — 68 évesen is — fiatalnak. Kovács Sándor Hétfői □ \
