Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-21 / 21. szám

1978. január 21., szombat Dunántúlt napló 5 Felbocsátották a Progressi—/-et Teherszállító űrhajó a világűrben Egy pillanatra sem szünetel a Szaljut—6 űrállomás lehetősé­geinek kihasználása a szovjet űrkutatási programban. Úton van az űrállomás felé a világ első teherszállító űrha­jója. A Progressz—1 elnevezésű űrhajót pénteken bocsátották fel a Szovjetunióban és az már rátért a kiszámított közbeeső pályára. A teherszállító űrhajó, amely lényegében azonos a szovjet űrhajók eddig felhasznált típu­sával, a Szojuz-zal, de belsejét másként alakították ki, utánpót­lást visz Jurij Romanyenkónak és Georgij Grecskónak, akik most fejezik be hatodik hetüket az űrállomáson. Az utánpótlás­ban mindenekelőtt hajtóanyag van a szükséges berendezések működtetéséhez, de más felsze­relési tárgyak is. Komoly mér­nöki feladatot jelentett a teher elhelyezése: nemcsak a külön­böző stabilitási és dinamikai szempontokat kellett figyelembe venni, hanem azt is, hogy a két űrhajós minden nehézség nél­kül tudja kirakni az érkezett szállítmányt. A Progressz—1 teherszállító űrhajó a pályakorrekciók után ahhoz hasonlóan közelíti meg az űrállomást, ahogyan azt a Szojuz—26 tette: a „hátsó be­járat” felől és automatikusan kapcsolódik össze azzal. Az ösz- szekapcsolási folyamat lénye­gében hasonló ahhoz, ahogy az embert szállító űrhajók dok­kolnak: a folyamat irányítását a földi irányítóközpont, vala­mint az űrhajó automatikus be­rendezései, elektronikus számí­tógépe, irányító berendezés végzi, a végső szakaszban pe­dig az űrhajó az irányítórúd ve­zetésével kapcsolódik össze az űrállomással. A Progressz-kísérlet lényege mindenekelőtt abban áll, hogy ezzel a módszerrel rendszeresen lehet kapcsolatot tartani a föld és az űrállomás között anélkül, hogy a végső soron korlátozott méretű teret az űrhajósok szál­lítására kellene igénybe venni, illetve olyan berendezések elhe­lyezésére, amelyek nélkülözhe­tetlenek az ember űrutazásá­hoz, de nincs rájuk szükség ak­kor, amikor csak terhet juttat­nak a világűrbe. Elmaradnak az immár megszokott külső jegyek is: nincsenek kajütablakok és egyéb olyan berendezések, ame­lyek a személyes megfigye­léshez lennének szükségesek. A Progressz—1 a fellövés után ráállt a kiszámított pályá­ra. Ez az első szakaszban eltér még az űrállomás pályájától, közbeeső útvonalnak számít. A szükséges mérések és korrek­ciók után kezdi majd meg a Progressz a közeledést a Szal­jut—6 űrállomáshoz. NAGYVILÁGBAN Vance amerikai külügyminiszter villámlátogatást tett Kairóban, ahol Szadat egyiptomi elnökkel az egyiptomi—izraeli különtárgya- lások felújításának lehetőségeiről tanácskoztak. * + PEKING: A pekingi hiva­talos látogatáson tartózkodó Raymond Barre francia minisz­terelnök pénteken találkozott és megbeszélést folytatott Teng Hsziao-pinggel, az ál­lamtanács (kormány) elnökhe­lyettesével. Részt vett a megbe­szélésen Louis de Guiringaud külügyminiszter, André Rossi külkereskedelmi miniszter és Barre kíséretének több más tagja, kínai részről pedig Huang Hua külügyminiszter. A látogatás programjának kere­tében Barre és felesége pén­teken felkereste az elhunyt Mao elnök mauzóleumát. ♦ Megkezdődött a Holland KP kongresszusa Pénteken Amszterdamban megkezdődött a Holland Kom­munista Párt XXVI. kongresszu­sa. Henk Hoekstra, a párt el­nöke beszámolójában hangsú­lyozta, hogy a kapitalista vilá­got a harmincas évek óta leg­súlyosabb válság sújtja. Beszámolójának külpolitikai részében Henk Hoekstra rámu­tatott: az enyhülést csak a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország békés együttélésre irányuló politikája, a nemzeti felszabadító mozgalmak támo­gatása és a nukleáris fenye­getés elleni harc alapján lehet tovább kibontakoztatni. Foko­zott erővel kell küzdeni az olyan szörnyű tömegpusztító fegyverek kifejlesztése ellen, mint a neutronfegyver, amelyet a heves szovjetellenes kam­pány segítségével akarnak el­fogadtatni. ♦ VARSÓ: A Szejm elnök­sége január 26-ára hívta ösz- sze a lengyel parlament ülé­sét, amelynek napirendjén töb­bek között szerepel az állam­tanács beszámolója a tanácsok munkájáról, továbbá jelentés a munkaügyi törvénykönyv elő­írásainak végrehajtásáról. Pakisztáni géprablás Egyetlen géprabló kerítette hatalmába pénteken a PIA pakisztáni légitársaság Sukkur- bál Karachiba tartó gépét. A légikalóz eredetileg Bombaybe akarta irányítani a gépet, a pilóta azonban üzemanyaghiány­ra hivatkozva a karachi repülő­téren szállt le. Az álarcos géprabló kétmillió dollárnak megfelelő összegű váltságdíjat követel a túszok szabadon bocsátásért és to­vábbra is Bombaybe akar utazni. A revolverrel és kézi­gránáttal felfegyverzett férfi úgy nyilatkozott, hogy nem ter­rorista és nincsenek politikai indítékai. A magas váltságdíj­ra azért van szüksége, mert sú­lyos beteg és Indiában akarja kezeltetni magát. Azzal fenye­getőzött, hogy követelésének el­utasítása esetén felrobbantja a repülőgépet. A pakisztáni ható­ságok felajánlották a légikalóz­nak, hogy akár az országban, akár külföldön a lehető leg­jobb orvosi kezelést biztosítják számára, de a géprabló, aki a feltételezések szerint pakisztáni állampolgár, nem válaszolt erre az ajánlatra. ♦ WASHINGTON: Vezető amerikai, brit, francia, nyugat­német és olasz diplomaták a hét végén Washingtonban az „Afrika szarván" kialakult hely­zetről tanácskoztak — jelen­tették be pénteken hivatalosan. Púja Frigyes Angolába utazott Púja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere Theophile Obenganak, a Kon­gói Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására január 17. és 20. között hivatalos, ba­ráti látogatást tett Brazzavillé- ben. A külügyminiszteri meg­beszéléseken áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat és úgy vélekedtek, hogy azok kedve­zően fejlődnek. A nemzetközi kérdések tárgyalása során ki­álltak az enyhülés politikája mellett, mert ez kedvező körül­ményeket teremt a nemzeti füg­getlenség, a társadalmi hala­dás és a békéért vívott harc kibontakoztatásához. Elítélték a fajüldöző rendszereket és állást foglaltak Zimbabwe és Nami­bia népének szabadsága és függetlensége mellett. Szoli­daritást vállaltak Etiópia hala­dó rendszerével. A baráti légkörű megbeszélé­seken, amelyeken részt vett Kertész József, Magyarország Brazzavillebe is akkreditált nagykövete, teljes volt a nézet- azonosság a legfontosabb nem­zetközi kérdésekben. Púja Fri­gyest fogadta Joachim Yhomby Opango, a Kongói Népköztár­saság elnöke. Külügyminiszterünk elutazott afrikai útjának következő állo­mására, az Angolai Népi Köz­társaságba. ♦ ♦ KHARTOUM: Gaafar Ni- meri szudáni elnök fogadta a Khartoumban tartózkodó ame­rikai katonai küldöttséget. Mint a SUNA szudáni hírügynökség jelentette, az afrikai ország fegyverkezésével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. + BONN: A nyugatnémet parlament pénteken egyhangú szavazással ratifikálta az Euró­pa Tanács által megszövege­zett terrorizmus-ellenes megál­lapodást. Ausztria és Svédor­szág után az NSZK a harma­dik nyugat-európai állam, amely csatlakozott a nemzet­közi jellegű szerződéshez. A do­kumentum egyebek közt ki­mondja, hogy az aláíró orszá­gok kötelesek a szökésben levő terroristákat kiadni vagy saját bíróságuk elé állítani. Gépelté­rítések, emberrablások és fegy­veres akciók esetében a kiada­tási kérelmet nem lehet elutasí­tani azzal az indoklással, hogy „politikai cselekményről” van szó. Az Európa Tanács 1977 februárjában hozta nyilvános­ságra a dokumentumot, ame­lyet a tagországok parlament­jeinek ratifikálniok kell. 5. Mostanában sokszor elgon­dolkozom, vajon mi lehetett az a vasakarat, ami akkor hajtott bennünket. Feltettem magam­nak a kérdést, meg tudnánk-e még egyszer ismételni, ha erre netalán sor kerülne, őszintén megvallom, hogy a saját kérdé­semre sem tudtam határozott választ adni. — Ügy tudom — mondta Németh —, hogy Budapest kör­nyékén jómódú paraszt-csalá­dok laknak, akiktől kérhetnénk élelmet. Csak van annyi ember­ség bennük, hogy nyolc éhes gyereknek adnak valami enni­valót. — És ha mégsem, akkor mit csinálunk? — Megváltozott a világ fő­nök — felelte Németh most már határozott hangon — a jólla­kottaknak vissza kell adniuk va­lamit abból, amit évtizedeken keresztül elraboltak az éhezők­től. — Látod, ez igaz, de ne fe­lejtsd el, hogy mi rendőrök va­gyunk, az új társadalom rend­őrei és nem igazságos élelmi­szerelosztó központ. — Tudom, csakhogy ez egy kivételes, rendkívüli eset: élet­mentő akció. Ha nem adnak, akkor elvesszük. Úgy sem tudunk annyit elvenni, hogy nekik száz­szor annyi ne maradjon. Kozma, Bordás, Szőke és a többiek mind helyeselték Né­meth eszmefuttatását. — Rendben van, de tudjátok, hogy ezért valamennyien a had­bíróság elé kerülhetünk — mondtam nyomatékkal. — Tudjuk — hangzott kórus­ban —, de nincs más megoldás. — Hát jól van, nagyjából meggyőztetek. ' Lesz, ami lesz, gyerünk! Szabó hadnagy kollégát ott­hagytam azzal, hogy fűtsön és vigyázzon a fiúkra. Azért esett rá a gyerek-vigyázó szerep, mert neki volt a leghitványabb felső kabátja mindünk közül. Bizo­nyára elég volt neki az éjsza­kai kirándulás, gondoltam. Té­vedtem, mert mindenáron jön­ni akart ő is. Csak erőteljes rábeszélésre fogadta el érvelé­semet és maradt. Újra a nyitott jeeppel indul­tunk. Már lassan világosodott, mire Budaörsre értünk. Egy-egy ház ablakában a havas, ködös időben már világosságot is ész­leltünk. Egy jó nagy, az udvar felé eső hosszúfrontú ház előtt megálltunk. Fogalmunk sem volt róla, kik laknak benne. Né­meth leugrott az autóról, de még meg sem közelítette a vas­tag vaspántú erős kaput, egy kutya olyan nagy ugatást csa­pott az udvaron, hogy máris egy ajtó csapódását hallottuk az udvar felől. — Ki az? — kérdezte egy erélyes férfihang. — Rendőrség! — szólt Né­meth. — Milyen rendőrség? — A magyar demokratikus rendőrség. — Olyat én nem ismerek. No, ez aztán pimasz válasz, gondoltam. — Jöjjön ide a kapuhoz és nyissa ki — kiáltotta Németh, az előbbi megjegyzéstől mitsem zavartatva magát. Lépéseket hallottunk, erre már mi is leszálltunk az autóról és három fegyverünkkel elhelyez­kedtünk a kapu körül. Ezalatt az ötven év körüli, erős testal­katú férfi —, én legalábbis an­nak láttam — felállt valamire a kiskapu felett. — Mit akar? — kérdezte,Né­methitől, de közben meglátott bennünket és észrevette Kozma kezében a puskát is. — A maga háza ez? — kér­dezte Németh. — Igen, felelte a férfi. — Beszélni akarunk magával, ne féljen nem lesz semmi baja. Beléptünk az udvarba. (Folytatjuk) Megnyílt az európai ifjúsági leszerelési konferencia (Folytatás az 1. oldalról) lési konferencia is. Jelentőségét az a szerep adja, amelyet az ifjúság korunk problémáinak megoldásában játszik és az a felelősség, amelyet mindany- nyian viselünk az ifjú generá­ció békés, boldog, emberi jövő­jéért. Lázár György nagy tapssal fogadott beszéde után Kovács Jenő olvasta fel a konferenciát üdvözlő neves államférfiaktól, személyiségektől kapott távira­tokat. Ezt követően a konferencia megvitatta a tanácskozás ügy­rendjét és napirendjét, majd megkezdődött az érdemi mun­ka. A plenáris ülés első felszó­lalója Stephan Miroslav, a Nemzetközi Diákszövetség el­nöke volt. — Az NDSZ különböző ak­ciókkal, felvilágosító munkával fokozza harcát, tömöríti aktív küzdelemre a haladó diáksá­got. Legfőbb törekvésük: aktí­van részt venni abban a harc­ban, amelyet a tömegpusztító fegyverek, különösen a neut­ronbomba tömeggyártása ellen folytat a haladó világ. Borisz Nyikolajevics Pasztu- hov, a Lenini Komszomol Köz­ponti Bizottságának első titká­ra hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió ifjúsága nagy felelős­séggel tevékenykedik azért, hogy ne ismétlődhessen meg a második világháború vérzivata­ra. Az ebédszünet után az első felszólaló, Öve Fich, a Szocia­lista Ifjúsági Nemzetközi Szö­vetség (IUSY) főtitkára, rámu­tatott, hogy a béke csakis olyan világban valósulhat meg, amelyben eltűnik az országok közötti és az országokon belüli szociális különbség. Volkmar Kallenbach, az Euró­pai Liberális és Radikális Ifjú­sági Szövetség (EFLRY) elnöke, örömmel nyugtázta az Egyesült Államok és a Szovjetunió kö­zötti SALT tárgyalások eredmé­nyeit, s hangoztatta: olyan nemzetközi szerződésre van szükség, amely valamennyi ál­lamot eltiltana a tömegpusztító fegyverek újabb és újabb tí­pusainak kifejlesztésétől. Az Európai Kereszténydemok­rata Ifjúsági Unió (UEJDC) elnöke, Christine Kautzine a nukleáris fegyverek gyártásá­nak egyszerre történő beszün­tetését javasolta — megfelelő biztosítékok mellett - a lesze­relési folyamai egyik fontos lépcsőjeként. A késő éjszakába nyúló vitá­ban minden hozzászóló egyet­értett az enyhülési irányzat erősítésének szükségességével. Több konkrét javaslat is el­hangzott, amelyek az általános enyhülés és biztonság megvaló­sítását szolgálják. Az európai ifjúsági leszere­lési konferencia szombaton dél­előtt plenáris üléssel folytatja munkáját. Megoldást keresnek az olasz kormányválságra Az Olasz Kereszténydemok­rata Párt (DC) vezetősége pén­teki ülésén felhatalmazta And­reotti kijelölt kormányfőt, továb­bá Moro pártelnököt, Zaccag- nini főtitkárt, s másik három po­litikust, hogy a DC „korábbi politikai és programjavaslatai alapján” kezdjen tárgyalást a többi pártokkal a kormányvál­ság megoldásáról. A DC vezetősége úgy véli, lehetőség nyílik egy újabb párt­közi egyezségre a gazdasági gondok orvoslása és a közrend helyreállítása alapján. A tavaly júliusi programmeg­állapodásban érintett hat párt képviselői, akik január 4. óta albizottságokban egyeztették nézeteiket, pénteken egy előze­tes programtervezet kidolgozá­sával váltak el egymástól. A 40 oldalas anyag is szerepel majd a kormányválság megoldását célzó tárgyalások napirendjén. Külgazdaság Beruházási válság az Egyesült Államokban Súlyos beruházási válságról beszélnek az Egyesült Államok vezető gazdasági köreiben. Ügy értékelik, hogy az eltelt két év­ben a nemzetgazdaság kezdett kilábalni a gazdasági vissza­esésből, most pedig újabb visz- szaesési ciklus fenyeget. A jelenségek, mint ez a pél­dákból is kitűnik egy irányba hatnak. Eszerint alig, vagy egy­általán nem ruháznak be új be­rendezésekbe, ami az ipar tel­jesítőképességét fokozatosan csökkenti és képtelenné válik a kereslet kielégítésére. Ugyan­akkor veszélyezteti az Egyesült Államok világpiaci versenyké­pességét, következménye lesz az acéliparhoz hasonlóan, hogy a munkások további ezreit bocsás­sák el. Az ipari üzemek átlagos életkora növekszik, amikor más országokban a legmodernebb berendezéseket használják. Az alacsony beruházások okai a vezető gazdasági körök sze­rint: a tőke növekvő költsége, az infláció és a beruházások lassú megtérülése. Ezek miatt a vállalatok haboznak beruhá­zási célokra nagymennységű pénzt kölcsön venni. A General Electric Company elnöke kije­lentette: „A közelmúltban alapr vető hosszú távú visszaesés mu­tatkozott abban a tényleges megtérülési rátában, amelyet egy üzletember beruházásai után remélhet. Ma a beruházá­sok megtérülése már egyszerűen nem jelent elég ösztönzést, a további beruházásokra." A számok a kijelentés igazát támasztják alá. Eszerint az Egyesült Államokban az 1966. évi 13,4 százalékról 1976-ra már 9,2 százalékra esett vissza a be­ruházott tőke átlagos megtérü­lési üteme. Emiatt a vállalatok tervezői csökkentették a hosszú távon megtérülő beruházásokat és olyan területekre összponto­sítanak, ahol kevés költségre van szükség és az is gyorsan visszatérül. Az infláció — mondják az em­lített gazdasági körök — ma már természetesnek tűnik és a fogyasztási cikkeket gyártó ipar­nak a gyártás növekvő költ­ségei visszatérülnek, mert a többletet átháríthatják a fo­gyasztókra. A termelőeszközök gyártásánál ezt az árújra-' elosztást nem lehet érvé­nyesíteni, a költségek pedig csak növekednek és e többletet sen­ki sem vállalja magára. E helyzetből a kiútat az je­lenti, hogy milyen módon kerül elfogadásra a Carter-kormány- zat energia- és adóprogramja. Sajnálatos — hangsúlyozzák—, hogy az energiaprogram meg­tárgyalása is késik, emiatt az adóprogram további halasztást szenved. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom