Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-21 / 21. szám
6 Dunántúlt napló 1978. január 21., szombat Szombati beszélgetős — Mi* is mondtál, hol lak tok? — A püspökkertben, lent a Légszeszgyár utca végén, a régi vásártér közelében. — Hogy kerültetek oda? — Apám ott volt kocsis, de végzett másféle munkát is, amivel az uradalom egy cselédet megbízhat. Gyerekkoromat ott töltöttem el, a vásártér volt a grundunk, kijártunk focizni, de néha, főként nyaranta dolgoztunk mi is az uradalomban. — Különösebb emlékeket hagytak-e benned azok az évek? — Nem nagyon ... De jóval később, negyvenötben, a földosztáskor apámnak is kimértek egy kis szőlőparcellát az uradalmi területből és arra világosan emlékszem, hogy eléggé meghökkent, azt mondta, „ebből baj lesz ...", de azért elfogadta . .. — Tehát van szőlőtök ... — Nincs. Évekkel ezelőtt túladtunk rajta. Apám mór nyolcvanhárom éves, nem bírja a munkát, mi pedig — már úgy értve, hogy bátyám és nővérem, szóval a testvéreim — eléggé elfoglalt emberek vagyunk. Nincs idő rá. A porcelángyár alsó és felső portája közötti szintkülönbség körülbelül hét emelet, a felső portánál van a pártiroda, amely egy nagyobb teremből nyílik. A szoba kicsi, egy íróasztal, aztán alacsony, kényelmetlen műbőr-fotelek, gépíróasztal, ahol Magda-asszony, a titkárnő dolgozik, kezeügyében a telefon, ami persze örökké cseng. Marton Bélával, a gyári pártbizottság titkárával kint, a nagyteremben ülünk, mögöttünk zsúfolt könyvesszekrény, szemben az ablakon át lelátni a gyár meredek udvarára, épületeire és melegen süt a nap. — Hány bejegyzés van a munkakönyvedben? — Nem sok. Kettő, hiszen amikor elvégeztem a Felsőfémipari Szakiskolát, utána a MAVAUT-hoz kerültem, ott dolgoztam mint technikus, a második munkahelyem mór a Zsolnay-gyár lett. Itt dolgozik a feleségem, a fiam is. Én ötven márciusában léptem be a gyárba és hatvanöttől vagyok pá rttitkár. A munkakörök, megbízatások persze változtak, illetve gyakran átfedték egymást: dolgozott a szigetelővizsgáló állomáson, a sajtolóM agával ragadott ez a télbe ültetett tavaszi- as vasárnap. Valahogy egymásba csúsztak az évszakok. A naptár szerint most van a legtelebb tél; a fák, bokrok magukon felejtett levelei konzerválták az őszt; tava- szias volt a nap melege, amely kicsalta a kőrengeteg bennszülötteit a hegyoldalba. Zsúfolt autóbuszok, fényesre glancolt személyautók küszködnek a meredekkel. A Mecsek-kapu aztán leválasztja a hegy testéről a „gépesített” turistákat. A sétány mellett bokrokkal benőtt vízmosás. Valamikor Krumplivölgynek nevezték a tűké mecsekiek. Hogy miért, senki sem tudja. Egy biztos, krumplit itt emberfia még nem termelt. Valami ősi ösztön, a föld szeretete késztette az itt- lakókat arra, hogy dűlők híján vízmosásokat, útkanyarokat kereszteljenek el. Agyagkanyar, üzemben, volt munkavédelmi felelős, újítási előadó, szak- oktatási előadó, munkásellátási előadó és e munkaköröktől csak akkor vált meg, mik'or mint párttitkárt, függetlenítették. — Azok a korábbi, szerteágazó feladatok valószínűleg nem váltak hasznodra ... Elgondolkodik: — Egyik-másik feladatkörrel ma már külön osztályok foglalkoznak, ahogy ezt a gyár fejlődése évek múltán megkívánta. Ma mór nem lehetne egyetlen — itt említett — munkakört sem csupán egy emberre bízni. — A bejáratnál láttam egy sor szines felvételt a gyár szocialista brigádjairól. — Látod, azok nagyszerű emlékek. Nemrég fejeződött be a gyári rekonstrukció. Három- százmillió forintos beruházással végrehajtottuk néhány üzem korszerűsítését úgy, hogy az alatt a termelés nemhogy csökkent, hanem valamit emelkedett is, pedig elhiheti bárki, hogy amikor építőipari munka folyik egy gyárban, akkor a termelés menete az első, ami megsínyli a nagy fölfordulást. Kaptunk új gépsorokat, új üzemrészek épültek, átálltunk a széntüzelésről a gázra, szóval féltünk attól, hogy a dolgozóknak elmegy a kedvük a megszokott munkatempótól. És mégis az történt, hogy a brigádok kiállták a próbát, a termelési grafikon görbéje végeredményben emelkedett. Nyugodtan állíthatom, hogy ez nagyrészt a brigádoknak köszönhető. — Ezek a munkakollektívák a gyárkapun „kívül" megtalálják-e egymást? — Az utóbbi években már igen. Látod, tegnap, csak fél órát tudtunk beszélgetni, mert hallottad, meghívtak a kultúr- hózba egy kis brigádünnepségre: Gyimesi Józsefné harminc évet húzott le a gyárban, nyugdíjba ment, A brigád virággal, ajándékokkal köszöntötte, még zene is volt, szendvicsek, miegymás. Kettőkor kezdődött, hat órakor leléptem, de a többiek maradtak. Évekkel ezelőtt béreltünk az erdőgazdaságtól egy épületet a Mecseken, Abaliget előtt néhány kilométerre. Jó félévi munkával helyrehoztuk, mert eléggé el volt hanyagolva, szóval a brigádok, fiatalok, idősebbek egyaránt kijártunk szabad időben és dolgoztunk. Közben egy autóbuszt vásárolt a gyár és most abban az erdei házban bármelyik brigád rendezhet összejövetelt. Régi, szerintem széo, hagyományos szokást is feltámasztottak a brigádok: a családi esteket. A gyár vöröskeresztes szervezete kezdte, s most már jelentkeztek a tűzoltók, meg a kiszesek is, hogy családi összejövetelt rendeznek a kultúrházban, a brigádok példája nyomán. Persze, aztán tudod, hogy van ez: leülnek a fehér asztal mellé, aztán néhány perc múlva már a munkáról folyik a szó, majd valaki közbeszól .......ne dolgo zzatok már itt is!” — koccintanak és újra kezdik a munkahelyi problémákkal. De én ezt meg is értem. Halálkanyar: mind egy-egy megnyilvánulása a múltnak. Vajon ma hányán tudnak ezekről az elnevezésekről? Használják-e a mostaniak? A „hegyi emberek” ... így nevezték ugyanis a városban a mecsekieket. Kis kolónia, mindössze nyolc család lakott itt, a várostól el- rekesztve, a falutól már nagyon távol, fönt a Mecseken. Hiába írták a borítékra, hogy Szent István utca, a kutya sem tudta, hol van; oda keilett biggyeszteni a címzés mellé zárójelben azt is: Mecsek. Ha taxival akartunk hazamenni, annyit kellett csak mondani: Bolygóvilla, akkor már tudták hová. Azóta átkeresztelték az utat Károlyi Mihály nevére, a Boly— Említetted tegnap, hogy az idei bérrendezéssel kapcsolatosan összeült az „istenek tanácsa" ... — Igen. Első megbeszélésünk volt, sok és élénk vitával, de még nem döntöttünk, hiszen alaposan át kell gondolnunk mindent, mielőtt az „áment” kimondjuk. Például az edénygyáregységnél több műszakos termelésre térünk át, mert az új gépsorokat ki kell szolgálni, a gépek folyamatosan dolgoznak. A tmk szakmunkásainak is megnövekszik a feladatuk, hiszen amikora bérügyeket tárgyaljuk, ezt mindenképpen figyelembe vesszük. — A „Zsolnay" egyike azoknak a gyáraknak, ahol sok nő dolgozik. — Ezerkilencszáz a létszám, ennek ötvenhárom százaléka nő. A gyári bölcsőde és óvoda befogadóképessége megfelel az igényeknek, ezt végre elértük, bár az elhelyezési gondokon az is segített, hogy körülbelül százötven asszonyka van gyerElkészült a magyar hanglemezgyártás 1977. évi gyorsmérlege. Az előzetes adatok a hazai hanglemezgyártás és -forgalom ugrásszerű emelkedéséről tanúskodnak, melyben jelentős szerep jutott az alig egy éve üzembe helyezett Dorogi Hanglemezgyárnak, Tavaly — egyetlen év alatt - már 6 millió magyar hanglemez készült, 56 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ebből belföldön több mint 3 millió nagylemez és 1 millió 700 ezer kislemez került forgalomba, s ez utóbbiak is egyre népszerűbbek. örvendetes, hogy a hazai gó név pedig feledésbe ment. Hazaruccanásaim alkalmával gyakorta megesett, hogy a szüléimét nem találjam otthon. Ilyenkor, ha bekopogtattam a „régiekhez”, mintha hazamentem volna. Távol a várostól; a betegség, gond, egymásrautaltság összehozta az embereket. Emlékszem, ötvenhatban az egyetlen óvóhelynek alkalmas szuterénban — a hajdani Vi- rágh püspök villájában — gyűltünk össze mindannyian, mikor megszólaltak az aknavetők. Azon az éjjelen helvenvalahány találat érte a házat és környékét. Életben maradtunk — együtt. Arra is emlékszem, amikor április elsején a felnőttek megtréfálták F. urat. Az egész kolónia együtt kacagott, F. úr mekgondozási segélyen. Egy távolabbi tervünk, hogy az óvodát, bölcsődét kitelepítjük a gyárból, ide a közeibe, egészségesebb, szebb környezetbe. — Személy szerint hozzád mivel fordulnak a dolgozók? — Nem tudom fölsorolni, már csak azért sem, mert a zöme egészen magántermészetű. De — érdekes módon —gyakran előfordul olyan is, hogy csupán beszélgetni „néznek" be hozzám műszak után, mert valamit valakinek el kell mondani, még akkor is, ha a tényeken az ember nem tud változtatni. A másik a lakás. De ebben sajnos nem sokat tehetünk. Tavaly az üzem kapott három vagy négy lakást? Hogyan lehet ezt elosztani? Mindenesetre azért az elmúlt húsz év alatt kétszáz porcelóngyári család kapott otthont, hiszen — hogy mást ne mondjak — a gyár épített fel öt lakóházat, itt a Ledinán, mindegyikben nyolc lakással, és ezen kívül minőségi cseréket is lebonyolíhanglemezpiacon változatlanul növekszik az érdeklődés a komolyzenei kiadványok iránt. Ezekből a lemezekből tavaly 9 százalékkal vásároltak többel, mint 1976-ban és a komolyzene fokozódó népszerűségét jelzi az is, hogy mind többen vesznek komolyzenei felvételeket tartalmazó műsoros kazettákat. A Hungaroton komolyzenei kiadványainak magas művészi színvonalát az elmúlt évben új nemzetközi nagydíjak is igazolták. 1977-ben három Hungaro- ton-lemez nyert nemzetközi nagydíjat: egy Vivaldi-lemezt, egy XX. századi műveket megszólaltató cimbalom-lemezt és is. Ez már ötvenhat után történt. És arra is, hogy idefönt nagyon sokat sütött a nap, olyankor is, amikor a várost köd borította. Talán innen az üdülőszálló hajdani neve: Hotel Kikelet, és a ,,B" épületé: Napsugár Szálló. Azóta városnegyeddé nőtte ki magát az üdülőszálló környéke. Villacsodák, betonkolosszusok, üdülőnek is beillő társasházak szorítják följebb a parkerdőt a Misina felé. Pécs Rózsadombja . . . így mondják a városiak. Valóban, Csillagászati összegekért cserélnek gazdát a házhelyek. Milliós ér- tékrendűek a házak. A hegy új gazdái mégis megsokasodtak, és alig ismerik egymást. Ök már nem „hegyi emberek”. A tottunk, de találtunk más, egyéb megoldásokat is. — Az itaiárusilássai kapcsolatos megszigorítást hogy fogadták a gyárban? — Mit mondjak erre? Nálunk is előfordultak súlyos esetek, csakúgy, mint másutt. A közelmúltban azonnal elbocsátottunk egy dolgozót, mert itt a gyárban a magával hozott félliter alkohollal betegre itta magát, a mentő vitte el. De ezen kívül nem is emlékszem hasonló esetre. Az embereket nem lehet megmotozni munkakezdés előtt, de nincs is szükség rá: nem szabad közel kétezer dolgozót naponta olyannal gyanúsítani — motozás révén —, amelyet legföljebb egy-két fegyelmezetlen alak elkövet. — Valamit magadról mondjál! Hol laksz, milyen körülmények között? — Az ötvenes évek elején építettünk egy házat a Vadász utcában, itt a szomszédban. De ezt úgy vedd, hogy valóban „építettük”, vagyis a rokonság. Akkor két szobánk volt, később a fiam megnősült, megtoldot- tuk a házat és így lakunk együtt. — Kijöttök a fiatalokkal? — Lekopogom: kijövünk. Nem is tudnám elképzelni nélkülük az életet. Van egy unokám, az a neve, hogy Szilveszter. Ö az a családban, aki délutánonként utoljára ér haza, mert négyig az óvodában van. — Mii csinálsz otthon? — Rajzolgatok, festegetek ... — Hogyan? — Mondom. Nagyon szeretek rajzolni, valamikor az üzemben a munkatársaim hoztak fényképeket hozzátartozójukról, és én lerajzoltam. Ez a szenvedélyem. De mostanában elhanyagoltam egy kicsit... — És más időtöltésed? — A fiammal barkácsolunk otthon. Volt egy régi kamránk, az udvaron, azt helyrepofoztuk, tapétáztuk, lambériáztuk, padot, asztalt, meg ilyesmiket fabrikáltunk össze. Ha nyugdíjba megyek, ez lesz az én rezidenciám. Meg Szilveszteré, ö is rajzol, ötlábú kutyát, meg házakat a felhők közé, és ezeket a képeket nagyon gondosan ki is függesztettem a „műterem" falára ... Petrovics Emil Lysistrate című művének lemezkiadását részesítették nemzetközi nagydíjban. Az év legsikeresebb művész- lemez-újdónsága a Caruso archiv-lemez, valamint Mozart Kis éji zene című művének hanglemezfelvétele, és a Beethoven-szimfóniák sorozata volt. A szórakoztató és popzenei kiadványok közül — a nagylemezek körében - az új Hofi-le- mez és az Omega együttes Időrabló címmel megjelent hanglemeze bizonyult a legnépszerűbbnek. borítékra sem kell ráírni többé, hogy Mecsek, elég ennyi is: K—1183. — Jónapot, Karcsikám! - köszönt rám az üdülő pincére. Mióta az eszemet tudom, azóta itt pincéreskedik. A nevekre mór nem emlékszik, az arcokra még igen. A régiekre. Az újakat ő sem ismeri. Ragaszkodik hozzánk, akik elszármaztunk innen, vagy csak az emlékeihez. A szálló teraszáról együtt nézzük a várost. Ezt a látványt sohasem lehet megunni. A tavaszias napsütésben kitárulkozik előttünk a múlt és a jövő. Előttünk formálódik a város új arca. A régi csak emlékeinkben marad meg - változatlanul. Varga Ferenc Ady Endre és a szerelem Ady életvitelére és szerelmi költészetére jelentősen hatott Charles Baudelaire: A romlás virágai c. verskötete, amelyhez Gautier írt bevezetőt. Ez a prológus annyira megkapta Adyt, hogy számtalanszor („nem tudom hányadszor”) elolvasta: „... a tartós (művészi) erőfeszítésben az idegek izgékonyakká válnak, az agyvelő áttüzesedik, beköszönt az idegesség s vele a sok bizarr nyugtalanság, hal- lucinációs álmatlanság, vége- fogyhatatlan szenvedés, beteges szeszély, fantasztikus lezüllések, oktalan szerelmek és undorok, őrült energiák és áléit elterü- lés .. . ” Felléptéig a szerelem érzése — Vajda Jánost kitéve — idillikus, reménykedő vagy reménytelen érzés volt a szőke, kékszemű „kislány" után. Ady Ennek helyére állítja a vad, fékez- hetetlen szerelmet, amikor el akar fogyni csókban, ölelésben, könnyben, amikor az „ájulásig csók honában" akar „csókba, könnybe, vérbe fúlni.” A Szerelem eposzában hirdeti: Nekem a szerelem nem volt víg-ajándék. Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék, De volt ravatalos, halálos-víg torna. Játék a halállal, titkos életforma. Ady szerint „a szerelem mindenütt ott van, ahol a halál, pedig a halál mindenütt jelenvaló." Ezt a halált termő, kínzó szerelmi lázat is le lehet győzni a nagy mámorok hevületében: Csók-örvényben, kínok között Mások jaja megütközött Az enyémmel és mások győztek. Szerelme gyakran egocentrikus: a szeretett nőben is sajátmagát, saját Énjét imádta: Mikor én csókolok, nem a Némbert, Én magamat csókolom. (A Hágár oltára) Ugyanezt fejezi ki a Magunk szerelme c. versben is: „Oh, ezerszer is csókolom ... hű magamat." Az önmagába-nézés, az önszemlélet kínzó kérdésfeltevései sorakoznak elénk a Ki látott engem? c. versben: Kit mutatok s mit kutató szemeknek? Nem csalom-e azokat, kik szeretnek? Bolond tüzem alágyújt-e sziveknek? Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek? Gerjedt lelkemnek ki látta valóját? Ki lát, szivem, sebes és örök jóság? Valóban, kevesen láttak bele Ady szivébe, gondolatvilágába. Ezért érezte magát magányosnak, ezért gondol vissza iskolás kora friss ébredéseire, vidám nekiszabadulásaira, „vidám testű, szép volt magára". Szíve mélyén Ady megmaradt a tiszta szerelem rajongó kívánójának. Nemcsak a Csinsz- ka-versek igazolják ezt, hanem az olyan versek, mint a Dudo- rászó, régi nóta vagy A Patyolat üzenete. Ez utóbbi versét harmincnégy esztendős „vén" korában írta a költő, amidőn meghurcolta már a Vér, „ez a Pokolba bomolva, romolva vágtató, tüzes fogat.” Szeretne lenni „élettagadó, szűz, makulátlan, vágytalan és tiszta", de már csak sírva tudja nézni, miként lenget utána kendőt — késetten — egyetlen igazi szerelme: a Patyolat. Ady Endre szerelmi kapcsolatairól regényt lehetne írni, e kapcsolatok sokasága ellené;« is, vagy talán éppen ezért: mindig nagyon otthontalannak, társtalannak, magányosnak érezte magát. Tóth István dr. Oda fönt sok a napsütés Marton Béla Rab Ferenc A magyar hanglemezgyártás rekordja
