Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-12 / 12. szám

1978. január 12., csütörtök Dunántúli napló 5 S3 ÓRA A NAGYVILÁGBAN A Szojuz—27 is közeledik a Szaljut—6 űrállomás felé. Képünkön: a szovjet űrhajó le­génysége: balról Vlagyimir Dzsanibekov, az űrhajó parancsnoka, jobbról Oleg Makarov fedélzeti mérnök. KS'D. NAPLÓ, TELEFOTó Sikeres volt az űrrandevú (Folytatás az 1. oldalról) rés hőse köszöntötte a Szo­juz—27 személyzetét, de szívből jövő üdvözletüket küldték - egyelőre csak rádión át, az űr­állomás túlsó végéről - a Szo­juz—26 személyzetének tagjai is. A személyes találkozóra csak mintegy három órával később kerülhetett sor: előbb ellen­őrizni kellett, valóban pontos-e az összekapcsolás, nem illan-e el a levegő. Amikor lassan felemelkedett az összekötő járat fedele, el­sőként Dzsanibekov alezredes, az új űrhajó parancsnoka „úszott” be az űrállomásra, közvetlenül mögötte jött a fe­délzeti mérnök, Makarov. A földi nézők számára is megha­tó jelenet volt, amikor a négy szovjet űrhajós — mintegy 300 kilométerre a Föld felszínétől — összeölelkezett. Tubusokkal „koccintottak” a találkozó örö­mére — bár nem árulták el, hogy mi van a tubusokban, azok — a szilveszteri italhoz hasonlóan - csupán alkohol- mentes üdítőt tartalmaztak. Ez­után Dzsanibekov és Makafov elővette a postát - első ízben kézbesítettek űrhajón Földön feladott leveleket és csomago­kat, friss napilapokat. „Elis­mervényt nem kell aláírnom" - tréfálkozott Grecsko a neki szóló csomagot átvéve. Nagy örömöt okozott az immár több mint egy hónapja keringő űrál­lomás személyzetének szeret­teik, családtagjaik, barátaik levele és nem kis kíváncsiság­gal nézték meg a legújabb lappéldányokban a róluk szóló írásokat is. A „Földön túli” találkozó csak kezdetét jelentette a közös mun­kának. Dzsanibekov és Maka­rov öt napig marad Grecsko és Romanyenko „vendége" — he­lyesebben munkatársa — az űr­állomáson : együttes feladatokat kell megoldaniok, ezután - s ez igen érdekes része a kísér­letnek - a két űrhajós visszatér a Földre, a régi személyzet vi­szont tovább marad. A másik érdekes vonás, hogy Dzsanibe­kov és Makarov nem saját űr­hajóján tér vissza a Földre, ha­nem a Szojuz-26-ot használja fel, amely eredetileg Grecsko és Romanyenko űrhajója volt. A kiadott hivatalos jelentés teljes joggal nevezi a szovjet tudomány és technika világra­szóló diadalának az új űrkísér­letet. Első ízben jött létre olyan űrállomás, amelyen — sokezer tervező, technikus, mérnök és munkás fáradtságos munkájá­nak eredményeként — egyszer­re két űrhajó köthetett ki. Ez teljesen új fejezel az űrhajó­zás mindössze két évtizedes történetében. + LONDON: A Pergamon Press kiadóvállalat gondozá­sában megjelent angol nyelven Leonyid Brezsnyev életrajza. A 250 oldalas kötet egyben az új szovjet alkotmány szövegét is tartalmazza. A kötetet Brezs­nyev személyesen írt előszava vezeti be. A könyv megjelenése alkalmából tartott fogadáson Robert Maxwell, a Pergamon Press vezetője kijelentette: azért választota világpolitikai sorozata első kötetének témá­jául Brezsnyev életéi, mert a szovjet vezető az enyhülési fo­lyamat egyik elindítója és nagyhorderejű nukleáris lesze­relési javaslatok szerzője. ♦ TEHERAN: Kurt Waldheim, az ENSZ lötitkára, szerdán Te­heránban eszmecserét folytatott Dzsamsid Amuzgarral, az Iráni Császárság miniszterelnökével. A világszervezet főtitkára ked­den érkezett ötnapos látoga­tásra Teheránba. Előzőleg Tö­rökországban a ciprusi kérdés­ről tárgyalt. Waldheim Tehe­ránban Abbasz Ali Khalatbari külügyminiszterrel is találko­zott. Az iráni uralkodó csütör­tökön fogadja Waldheimet. + MANAGUA: Hatalmas tö­meg gyászolta Managuában szerdán Pedro Joaquim Cha- morrot, a nicaraguai polgári ellenzék vezéralakját, akit ked­den három merénylő — mint je­lentettük — a nyilt utcán 22 lö­véssel meggyilkolt. Chamorro managuai otthona előtt mint­egy ötvenezren gyűltek össze, hogy végső búcsút vegyenek a La Prensa című lap főszerkesz­tőjétől, a Demokratikus Unió a Felszabadításért elnevezésű el­lenzéki csoportosulás vezetőjé­től. Éjfélkor a város egy terén gyászmisét celebrált León püs­pöke. Chamorro temetése .csü­törtökön lesz. + BRÜSSZEL: Karamanlisz görög miniszterelnök január 26 -27-én Brüsszelbe látogat - jelentették be hivatalosan szerdán a belga fővárosban. + LISSZABON: Ramalho Eanes portugál köztársasági elnök szerdán fogadta Alvaro Cunhalt, a Portugál Kommunis­ta Párt főtitkárát. A találkozó Cunhal kérésére jött létre. A megbeszélés során a PKP fő­titkára kifejtette pártjának ál­láspontját a folyamatban levő kormányalakítási tárgyalások, kai kapcsolatban, Cousteau kutatása a Calypsóval A Földközi-tenger szeny- nyeződésének megakadá­lyozásával foglalkozó hat­napos nemzetközi kollok­viumon Monacóban Yves Jacques Cousteau világ­hírű francia tudós beszá­molt a Calypso oceanog­ráfiai hajóval öt hónapon át végzett kutatások ered­ményeiről. Kijelentette, hogy a Földközi-tengernek alapos „gyógykezelésre” lenne szüksége, oly mér­tékben szennyezett. Cous­teau elmondta, hogy még a partoktól nagyobb tá­volságra is megengedhe­tetlenül magas a szeny- nyezettség mértéke, s ez súlyosan veszélyezteti a tenger élővilágát. * NYUGAT-BERLIN: Befutot­tak az első nevezések a feb­ruár 22. és március 5. között megtartandó idei nyugat-ber­lini filmfesztiválra. Bejelentet­ték, hogy a fesztiválon Simó Sándor „Apám néhány boldog éve" című alkotása képviseli a versenykategóriában a ma­gyar filmgyártást. + ABIDJAN: Giscard d’Es- taing francia köztársasági elnök szerdán ötnapos hivatalos lá­togatásra a nyugat-afrikai Ele­fántcsontpart fővárosába, Abidjanba érkezett. Az abidja- ni repülőtéren Houphouet- Boigny, az afrikai ország elnö­ke fogadta a francia államfőt. Giscard d'Estaing az elefánt­csontparti elnök 1976 májusi párizsi látogatását viszonozza. ♦ VATIKÁNVÁROS: Az olasz- országi ,látogatáson tartózkodó Mose Dajan izraeli külügymi­niszter szerdán csaknem egy­órás megbeszélést folytatott Antonio Casaroli érsekkel, a Vatikán „külügyminiszterével". Megbeszélésük témáját nem hozták nyilvánosságra. Dajant — mint ismeretes — csütörtökön magánkihallgatáson fogadja VI. Pál pápa. + MOSZKVA: David Ojszt- rah családja a moszkvai Glin­ka Múzeumnak ajándékozta a híres hegedűművész több sze­mélyi tárgyát. Köztük van az a Stradivari hegedű, amelyet Er­zsébet belga királyné hagyo­mányozott a művészre. + MÜNCHEN: Herbert von Karajan, a világhírű karmester nemcsak zenei sikerekre pályá­zik: az idén nyáron a hegymá­szó szenvedélyéről is közismert dirigens elindul a Mount Everest oldalán, mintegy 5400 méter magasságig akar eljutni. Karajan augusztusban indul a Himalájába, jóllehet korábbi tervei szerint 70. születésnap­ján, április 5-én „vette volna célba" a Mount Everestet. Ka­rajan máris megkezdte a tré­ninget: a svájci hegyekben St. Moritz környékén gyakorol. + ATHÉN: Szerdára virradó­ra kisebb földrengést észleltek Görögországban. A Richter- skála szerint 4,2 erősségű föld­mozgás központja Athéntől 300 kilométerre északra volt. Bár Szalonikiben érezhető volt a földmozgás, károkról nem érke­zett jelentés. Jó kiindulópont Szonoda Szunao japán kül­ügyminiszter moszkvai tárgya­lásai iránt érthető érdeklődés mutatkozott nemcsak Ázsia országaiban, hanem világ­szerte is. Moszkva soha nem titkol­ta: sziveden venné, ha Ja­pánnal szorosabbra fűzhetné gazdasági együttműködését, különös tekintettel a szovjet Távol-Kelet rendkívül gazdag természeti kincseinek közös kiaknázására. Nemcsak az adott két ország viszonylatá­ban, hanem általában érvé­nyes a tétel: a gazdasági és a politikai kapcsolatok köl­csönhatásban vannak. Nos, a szovjet—japán kereskedelem az utóbbi időben mindkét fél számára örvendetesen növek­vő tendenciát mutat. 1976 és 1977 első félévét összevetve — a Pravda elemzése szerint — körülbelül 300 millió rubellel emelkedett, s 1977 első fél­évében meghaladta az 1,2 milliárd rubelt. Más kérdés, hogy a japán belpolitikában időről időre barátságtalan hangok ve­gyülnek a Szovjetunióval szemben egyébként lojális megnyilvánulásokba. Ennek nyilvánvalóan két eredője van. Az egyik: elkötelezettség az USA iránt, a másik: Japán és Kína bonyolult kapcsolat­keresése. Az előbbi kevesebb aggo­dalomra ad okot, hiszen egy­ben a szovjet-amerikai kap­csolatok függvénye is. Ám a másik joggal beárnyékolja Moszkva és Tokió viszonyát. Peking ugyanis változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a Japánnal megkötendő béke- szerződésbe foglalják bele az úgynevezett hegemóniacik­kelyt, amely egyértelműen ki­hívás a térség harmadik nagy országa, a Szovjetunió ellen. Ez ugyanolyan zavaró, mint az a japán nacionalisták ál­lal támogatott igény, amely a két ország határának bizo­nyos revízióját szeretné a szovjet-japán békeszerződés feltételéül szabni. Ilyen körülmények között a japán külügyminiszter moszk­vai megbeszélései már eleve bizonyos határok között mo­zogtak, s nem lehettek mentesek a tárgyszerű vitától. Ugyanakkor Szonoda Szunao saját személyében meggyő­ződhetett a szovjet kormány­zat tántoríthatatlan eltökélt­ségéről a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élését, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fej­lesztését illetően, miként azt Alekszej Koszigin miniszterel­nök kifejtette. Meglehet, Moszkva és To­kió véleménye egyes kérdé­sekben eltérő, annyi bizonyos, hogy kapcsolataik szilárdítá­sa megfelel a két nép érde­keinek, s pozitív hatást gya­korolhat az ázsiai és a világ- helyzetre. Ebben mind a szov­jet vezetők, mind a japán po­litikus egyetértett, s ez az azo­nos látásmód jó kiinduló­pontja lehet a két ország kapcsolatairól a jövőben bi­zonyára folytatandó eszme­cseréknek. Gyapay Dénes ENSZ-szervezetek Európában (III.) UNCTAD: 18 egyezmény Nem vált be a reményem, hogy részt vehetek az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája, az UNCTAD ülésén. Bár a különböző ENSZ bizottságok és albizott­ságok tárgyalásai általában nyilvánosak, azokon részt ve­hetnek az újságírók, az ülés most zárt, csak a hivatalos küldöttek vehetnek rajta részt. Az UNCTAD munkája való­ban világjelentőségű: legfon­tosabb kérdése: a fejlődő és a fejlett országok viszonyának szabályozása a feladata. A vi­lágpiaci áraknak az utóbbi években bekövetkezett hallat­lan arányú ingadozása az ál­talában nyersanyagtermelő fejlődő országok kárára törté­nik. E miatt ezek az országok hallatlanul eladósodtak, és ez az adósság egyre nő. Az UNC- TAD-ban elmondották, hogy ma már az adósságoknak csak a kamatterhei évi 20 milliárd dollárra rúgnak. Mindez per­sze meghaladja az érintett or­szágok teherbíró képességét. Jelenleg az UNCTAD legfon­tosabb kérdése a nyersanyag­kereskedelem, a világpiaci árak és kontingensek szabá­lyozása. Az 1976 májusában Nairobiban megrendezett UNCTAD világkonferencia határozatot hozott arra, hogy 1978 végéig 18 nyersanyagra nemzetközi áruegyezményt kell létrehozni. Ezek közül az első, a cukoregyezmény már meg­született. E szerint a küldött­ségek megállapodtak, hoqy a cukor árát fontonként 11 és 12 cent között rögzítik. Ez maga­sabb, mint a cukor jelenlegi 7 cent körüli világpiaci ára. S bár lehetőséget nyújt bizonyos áringadozásra, de megakadá­lyozza azt, ami két éve történt, hogy a cukorár 1500 dollárra ugrott tonnánként, majd az ár — az óriási kínálat hatására — ennek ötödére, hatodára esett vissza. Ennek persze a termelés visszaesése volt a következmény. Ugyancsak meg­állapodtak abban, hogy a gazdasági közösségeken (a KGST és a Közös Piac) kívüli úgynevezett szabad piacra az egyes országok mennyit szállít­hatnak. A kiviteli listát Kuba vezeti két és fél millió tonná­val. A cukorhoz hasonlóan sza­bályozásra vár a kávé, kakaó, az ón, étolaj, réz, nyersgumi, foszfát és további tíz nyers­anyag világpiaci óra és for­galma. Elképzelhető, hogy ezek a kérdések éles csatározások közben kerülnek szőnyegre, az ellentétes érdekek egyeztetése rendkívül nehéz feladat. Mindez persze csak akkor valósulhat meg, ha a végre­hajtáshoz szükséges anyagi eszközök rendelkezésre állnak. Kiegyenlítő raktárkészleteket kell létrehozni. Ez biztosíthatja, hogy nagy árukínálat esetén a közös alap felvásárolja a fölös készleteket, áruhiány esetén pedig az árak letörésére piac­ra lehet azokat dobni. Az UNCTAD 1977. évi márciusi első konferenciájának ez volt természetszerűleg a legvitatot­tabb problémája. A fejlődő Az ENSZ-palota kertjében a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok ajándéka: a moszkvai űrhajós emlékmű kicsinyíett má­sa és a világmindenség égöve­it ábrázoló gömb. országok 6 milliárd dolláros pénzügyi alap létesítését ja­vasolták, amely összeg az egyes áruegyezmények kereté­ben kerülne felhasználásra. Akkor a fejlett tőkés országok ellenkezése miatt nem sikerült a megállapodás. November 7-én kezdődött a konferencia második szakasza, amelyen a fejlett országok elv­ben elfogadták ugyan a kö­zös pénzügyi alap létrehozá­sát, de ragaszkodnak ahhoz, hogy az szorosan kötődjék az áuregyezményekhez. Az egyez­mény keretében lebonyolításra kerülő eladások bevételeinek tekintélyes hányadát a közös alapnál kellene elhelyezni, s a fejlődő országok ezek alap­ján vásárlásaikhoz hitelt vehet­nének igénybe. A csata tehát folyik és re­mény van rá — talán éppen a jól sikerült cukoregyezmény hatására —, hogy további ér­demleges eredmények szület­nek. Walter, a konferencia ja-' maikai elnöke legalábbis optimista a tárgyalások kime­netelét illetően. (Gáti István) (Következik: IV. Az amerikai lépés) Egyiptomi-izraeli kiilöntárgyalás Szerdán Kairóban megkez­dődött az egyiptomi—izraeli párbeszéd újabb szakasza, amely ezúttal a nyilvánosság előtt is: különtárgyalás. A Tahra palotában (Kairó keleti városrészében) a tárgyalóasz­tal mellé csupán az egyiptomi és az izraeli küldöttek ültek le az esti megnyitó ülésen. A mos­tani tanácskozás az úgyneve­zett „egyiptomi—izraeli kato­nai bizottság” ülése. Mielőtt a két hadügyminisz­ter vezette küldöttség találko­zott, érkezett a hír, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek főtitkára, Kurt Waldheim közölte az izraeli külügymi­nisztériummal: az ENSZ nem kíván jelen lenni a jeruzsálemi megbeszéléseken. A főtitkár döntése mindenképpen össze­függ azzal az elutasítással, amellyel az arab országok szemlélik az egyiptomi és az izraeli kormány alkudozását. Az egyiptomi lapok szerint Kairó „gyors megoldást” akar, tizennyolc hónapon belül le kívánja bonyolítani a „rende­zést". Az izraeli tervekben há­rom—öt év szerepel a tervek megvalósítására. Kérdés azon­ban: sikerül-e bizonyos alap­kérdésekben megegyezni? Kér­dés továbbá, ha létrejön a megegyezés, „várnak-e a töb­bi arab frontországra", ahogy az egyiptomi vezetés állítja, vagy pedig a „kidolgozott terv” átalakul különmegállapo- dássó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom