Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-12 / 12. szám
e Dunántúli napló 1978. január 12., csütörtök Hadd lássam a hangod! Réz helyett üvegből készült telefonvezeték dveg helyettesíti hamarosan a rézdrótot Nyugat-Berlin centrumában, ahol a világon elsőként — és egyelőre kísérletképpen — a telefonvezetékek hagyományos rézhuzalai helyére üveghuzalt fektetnek a földbe. Az Aeg Telefunken és a Siemens cég műhelyeiben készült az a magas érzékenységű és nagy teherbírású — hadd nevezzem így — üvegmadzag, amely sok bosszúságtól fogja megkímélni a telefonálni akarókat A szakmai híradások szerint az üvegszálas kábelben három érpár van, s ezek mindegyike egyidőben 480 telefonbeszélgetést képes továbbítani. Csak összehasonlításképp említem, hogy ilyen forgalom lebonyolításához több ezer szálból álló rézkábelre lenne szükség. A sokezer rézdrótot 6—8 hajszálvékony sodrott üvegszál helyettesiti. Szabad szemmel alig láthatók a csak 9 milliméter átmérőjű üvegkóbelben egymás mellett futó üvegszálak. Keresztmetszetük 3 ezred milliméter. Ezekben az üvegkábelekben félvezetők és diódák segítségével a hang fényimpulzusokká alakulva terjed, s a telefonkészülék a fényjeleket fordítja újra hanggá. A továbbítás az infravörös tartományban történik, s egy-egy szálban csak azonos irányban. Ezért minden kábel 14 000 beszélgetésnél is többet továbbíthat egy időben. Az sem mellékes, hogy a hagyományos 9 cm vastagságú rézkábeleket tizedannyi átmérőjű üvegkábelek helyettesítik. Amikor Nyugat-Berlin központjában megkezdték a négy és fél kilométer hosszú vezeték fektetését, a Heirfrich- Hertz Kutatóintézet már jelezte, előfordulhat, hogy amikorra üzemelni kezd az új rendszer, már elavultnak mondható. A nyugat-berlini kutatóintézetben ugyanis egy olyan ugyancsak üveg alapanyagú vezetékrendszer kidolgozását is befejezték. amely a mostani újdonság tizenhatszorosát képes produkálni. Ez azonban mindenképpen a következő évtized témája. Any- nyi bizonyos, hogy a kábel- fektetési munkák a jövő év végére befejeződnek. Költségük várhatóan húszmillió nyugatnémet márka lesz, s 1979. január elsejétől már nemcsak szót válthatnak egymással a telefonálók, hanem a jobbmódúak egymás szemébe is nézhetnek. Az üvegkóbelek ugyanis nemcsak hang-, de képközvetítésre is alkalmasak, sőt akár színes tv-műsorokat is küldhetnek egymásnak ajándékba az előfizetők. Kerner Lőrinc Újságpapírhasznosítás Finnország egyik vezető papírgyára úgynevezett de-inking- berendezést helyezett üzembe, melynek segítségével újra felhasználható a nyomtatott újságpapír. A papírban levő nyomdafesték kivonása után (ezt az eljárást nevezik „de- inking”-nek) az így kapott nyersanyagot ismét fel lehet használni igényes célokra. Az új berendezés kapacitása évi 10 000 tonna papír. Ezt a mennyiséget egy 10 000 hektárnyi területen évente felnövekvő fatömegből keffene kivonni. Tájvédelmi körzet a Keleti-Mecsek Sok ritka lepke élőhelye a püspökszentlászlói arborétum Á lepkék világa TÁPLÁLKOZÓ SAMLTABLALÍPKE A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területét megszakítás nélkül hatalmas erdőségek borítják. A népes rovarvilág számára a Keleti-Mecsek természetes élőhelyeivel valósággal „utolsó menedék” a környék kiterjedt mezőgazdasági területe miatt. Az agrár tájak kiszélesedésével a vadon élő rovarvilág élettere ma mór szinte csak a védett körzetekre korlátozódik. Mindez kiváltképpen érvényes a lepkékre. Hogy a Keleti-Mecsekben hány fajuk él vagy élt, ma még nem tudjuk. A becslések szerint fél évtized múlva talán már 800—900 fajt is számlálhatunk - a kutatások mértékétől függően —, s ez minden várakozást felülmúlna, hiszen az utóbbi hét évben a szerző kutatásai alapján 650 faj jelenléte bizonyított a tájvédelmi körzetben. Eltűnésük, és tömeges megjelenésük mindenkor hű tükörképe egy adott terület természeti állapotának, annál is inkább, mivel sok fajuk az erdők lombsátorával táplálkozik. így az élővilág bonyolult táplálékláncában szabályozókká válnak. A lepkevilág feltérképezése napjainkban sürgetővé vált, hiszen szemünk előtt pusztulnak ki a század eleje óta messze földön híres ritkaságaink a környező tájakon (pl. az Alföldön). Hasonló folyamatok a Keleti-Mecsek környékén is megfigyelhetők. A lepkevilág legfajgozda- gabb és egyben legkevésbé ismert csoportjának, a molylepkéknek a keleti-mecseki kutatása ma még megoldatlan feladat. Világviszonylatban is kevés azoknak a szakembereknek a ' száma, akik ezen parányi lepkékkel foglalkoznának. A hazánkban élő több mint 2000 fajból valószínű, hogy kb. 1000 megtalálható a tájvédelmi körzetben. Valószínű, hogy több új faj előkerülésével is számolhatunk. Különösen sok közöttük az erdészeti lombfogyasztó. Rendkívül érdekes színfoltja o molylepkék világának a darazsakhoz megtévesztésig hasonló üvegszárnyú lepkefélék (AEGERIIDAE) családja. A Keleti-Mecsekben alig ismertek. Több éves gyűjtőmunkám során alig féltucat fajukat tudtam a tájvédelmi körzetből kimutatni. Pedig ennek az erdé- szetileg igen fontos fajcsoportnak mielőbbi megismerése égető kérdés, mert az ágakban, törzsekben fejlődő, rejtett életmódú hernyók a fákat technikailag károsítják. A természetben járók valószínűleg darázsnak nézik őket, s igyekeznek minél távolabb kerülni tőlük, pedig a félelem alaptalan, hiszen a lepkék fullánkkal nem rendelkeznek. A nyári hónapokban a napos, meleg helyeken tartózkodnak, hasonlóan, mint a fajszegény csüngőlepkék (Zyganidae). E csodálatos színezetű, vörös, fekete és zöld pikkelyekkel ékesített lepkeszépségeket a keleti-mecseki réteken sokfelé láthatjuk. Az ökológiai egyensúlyban szerepük kiemelkedő. Védelmet, kíméletet érdemelnek. Sajnos, szépségük miatt a gyűjteményekben helyenként (iskolai gyűjtemények) indokolatlanul sok példányuk gyűlik össze, majd 1-2 év múlva a múzeumi bogarak áldozataivá válnak. A nagylepkék változatos megjelenésű családsorozatának keleti-mecseki kutatása a 70- es évek elején kezdődött, és sok állatföldrajzi és rendszertani adattal gazdagította a Mecsekről eddig kialakított, meglepően hiányos lepkészeti képet. A nagylepkékről világviszonylatban gazdag ismereteink vannak, bár akadnak alig kutatott csoportok is. A Keleti-Mecsekben és az egész Dél-Dunántúlon, a Ja nus Pannonius Múzeum szerve zésében tervszerű, és európa mércével mérve is modern mód szerű lepkekutatás folyik. A ku tatómunka jelenlegi legfonto sabb célkitűzése, hogy részle nyugati részének eddig ismert faunájától. Vulkanikus eredetű alapkőzete, zárt erdőségei, viszonylag nedvesebb klímája (Zengő mögötti területek) miatt nem vagy alig találhatók melegkedvelő, sztyeppfajok. Általában sok a nedvesség kedvelő, középhegységeinkben általánosan elterjedt faj. Ritkák, de fc A R A Z s L E P K E tesen feltérképezze a tájvédelmi körzet nagylepke fajainak elterjedését, igazodva a nemzetközileg megindított térképezési programhoz. Ugyanakkor hozzájárul a „Magyarország állatvilága" c. könyvsorozat minél alaposabb megírásához, és nem utolsósorban hozzá kell járulnia a természetvédelmi feladatok megvalósításához. Mit bizonyítanak az eddigi kutatások? Több tízezer példány begyűjtése alapján megállapítható, hogy a Keleti-Mecsek nagylepke-faunójának összetétele alapvetően különbözik a Mecsek középső és helyenként tömegesen lépnek fel Európa atlantikus hatás alatt lévő területeinek fajai: néhány araszolólepke. Egyértelműen igazolható, hogy a Zen- gő-Hórmashegy déli oldala sok szubmediterrán elterjedésé bagolylepke és púposszövő igazi otthona, míg a keleti részeken több jellegzetes alföldi, löszpusztai medvelepke és_ araszoló bizonyítja a kontinentális klíma érvényesülését. A fenyőtelepítésekkel párhuzamosan (püspökszentlászlói arborétum) sok fenyőn élő, behurcolt (ún. adventi elem) faj kedvező életfeltételekre találva elszaporodott, s ma. még nem tudjuk, milyen hatással lesznek a fenyőállomónyra. Érdekes eredmények várhatók a tájvédelmi körzet utolsó jégkorszak utáni betelepülésének teóriáját illetően. A lepkék mai elterjedésének és a jégkorszak menedékhelyeinek összefüggéseit vizsgálva próbáljuk értelmezni az elmúlt tízezer év lepkemozgását. Kutatásaink jelenlegi stádiumában a majdnem 100 fajt számláló nappali lepke-faunát ismerjük legjobban, melynek jellegzetes fajairól e lap hasábjain többször beszámoltunk az elmúlt években. Közülük néhány kizárólag a Keleti-Mecsekben, illetve a Dél-Dunántúlon fordul elő. A Balkán-félszigetről leírt szürkésboglárka alfaj szigetszerű előfordulását három évvel ezelőtt fedeztük fel. Ez a faj a múlt század közepén Pécs környékén még gyűjthető volt. Hasonló a helyzet a Sopron kivételével kizárólag déldunántúli specialitásnak mondható kéklonclepkével is. Az egyre gyérülő és pusztuló fajok száma bizonyára jóval több, ennek teljes felmérése azonban egyelőre meghaladja a kutatási kapacitást Fazekas Imre Emelkedik bolygónk hőmérséklete A Jeges-tenger ™ Jég nélkül? Az őséghajlattani kutatás egyik érdekes megállapítása, hogy a Föld sarkvidékein sokszáz millió éven át igen enyhe időjárás uralkodott. A Spitzbergákon pálmák pompáztak és hatalmas őserdők virultak. Ezekből keletkeztek azok a hatalmas kőszéntelepek, • amelyeket a szovjet és a norvég bányászok ma kiaknáznak. Ma mintegy hetvenmillió évvel ezelőtt indult csak meg a Föld sarkvidéki jégtakaróinak a kialakulása. Ez eleinte lassan haladt, de félmillió évvel a mi korunk előtt- megkezdődött a földtörténet félelmetes eseménye, a jégkorszak, amikor a sarkvidéki jégtakaró Európának majdnem a felét elborította. A jégkorszak elmúltával a jégtömegek visszahúzódtak a sarkvidékre. Az Északi-Jeges- tengert ma is nagy mennyiségű úszó jég borítja. • Amerikai kutatóknak az a véleménye, hogy az ipar és a közlekedés egyre növekvő széndioxid-termelése miatt Földünk éghajlata újabb fel- melegedés előtt áll. A széndioxid ugyanis elnyeli a földfelszínről kisugárzott energiát, és így hozzájárul bolygónk hőmérsékletének bizonyos fokú emelkedéséhez. A tudósok számítása szerint ennek az lehet a következménye, hogy néhány évezred alatt az Északi-Je- ges-tenger egészen elveszíti a jegét. Ai orvos és kislánya egy fiatal boával Óriáskígyók — otthon • Csak kis részük veszélyes az emberre • Amatőrök is szívesen tartják A kígyók a népek monda- és mesevilága alapján már ősidők óta a rossznak, az ármánynak és a veszedelemnek o szimbólumai. Pedig éppen olyan kevéssé gonoszak vagy álnokok, mint bármely más állat, s a tévhittel ellentétben, igen kevés közöttük a veszélyes. A kígyófajok csak 10—13 százalékának van méregmirigye és mérget vezető foguk, s csak kis részük képes arra, hogy egészséges embernek komolyan ártson vagy megölje. A föld sok vidéke — köztük a trópusok is — mérgeskígyókban szegény, sőt egyenesen mentes. Sok fajra jellemző az a módszer, hogy a zsákmányt rátekeredve megfojtják. Minden kígyó egészben nyeli le zsákmányát, akár élő az, akár élettelen, ezt a koponya sajátos felépítése teszi lehetővé. A kígyókoponya minden olyan része, amelynek köze van a zsákmány megragadásához és lenyeléséhez, igen mozgékony: nyújtható és rugalmas, csuklós és emeltyűs készülékké alakul ót, a nyelési folyamatban a csontok, inak, szalagok és izmok egyaránt részt vesznek. Széles körben ismertek az olyan nevek, mint a boa, a piton, az anakonda stb., meg is találhatók minden nagyobb terráriumbán. A boa és az anakonda Amerika trópusi területein honos; az előbbi 3,5 —4,5 méterre, az utóbbi 8 méter hosszúra is megnő. A piton-félék Délkelet-Ázsióban élnek, hosszuk 6,5 méter. A boa és anakonda nőstények teljesen kifejlett ivadékot szülnek, 20—30 ivadékuk születéskor átlagosan 70 centiméter hosszú. A piton viszont tojásokat rak, amelyeket kikelésig a nőstény őriz. A kígyók sokszor nemcsak hosszukkal tűnnek ki, hanem bőrük rajzolatának szép mintáival és pompás színével is, amely különösen vedlés után csillogó fényben tündököl. Érthető, hogy tartásukkal — az állátkerten kívül — az amatőrök is szívesen és sikeresen foglalkoznak. Híres kígyógyűjtő egy prágai orvos, dr. Mi- loslav Kalős, aki egyébként egy csehszlovák óceánjáró hajón teljesít szolgálatot. Harminc ritka kígyófaj van a gyűjteményében.
