Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-09 / 338. szám

Dunántúli napló 1977. december 9., péntek III. Francia —osztrák —magyar pszichiáter­találkozó Vendéglátóípari szakemberek konferenciája Pécsett Ötvösművészeti alkotások Első alkalommal két éve, 1975-ben rendezték meg, akkor Franciaországban. Párizs, Cler- mont-Ferrant és Marseille volt a találkozó három színhelye. Tavaly az osztrákok látták ven­dégül ezt a rendezvényt, az idén pedig hozzánk jöttek. De­cember 6-án Budapesten kezd­ték meg a tanácskozást, ahol az üléselnökök között találhat­ták Pierre Pichot professzort, és Peter Bemer professzort, a WHO keretén belül működő Pszichiáter Világszövetség elnö­két illetve titkárát. Tegnap a találkozó résztvevői Pécsett, az Akadémiai Bizott­ság székházában tanácskoztak. A vendégeket reggel kilenc órakor köszöntötte dr. Tigyi Jó­zsef akadémikus, a POTE rek­tora, s ezután Helmuth Lechner gráci professzor tartott előadási az érelmeszesedéses elbutulás osztályozásáról. Dr. Geréby György, a mentális leépülések elektropatológiai vonatkozásai­ról számolt be. A Clermont— Ferranti B. Aubin professzor a hisztéria és a schizofrénia kap­csolatairól beszélt előadásá­ban. Dr. Környei Edit és dr. Fráter Rózsa előadása a cse­csemőkori pszichózisokról szólt. Dr. Tringer László, a neurózi­sok motivációs rendszerének za­varairól tartott előadást. Dr. Gaszner Péter és dr. Wágner Mária a laktóciós elmezavaro­kat választották előadásuk té­májául. Dr. Várady Géza arról beszélt, hogyan látják el a krí­zishelyzeteket Budapesten. A teqnapi tanácskozás utolsó elő^ adása dr. Trixler Mátyás és dr. Jádi Ferenc tanulmánya volt, amelyben egy schizofrén beteg művészi kifejezésmódjá­ról számoltak be. Ma Sümegre látogatnak a találkozó résztvevői, ahol meg­tekintik az újonnan létesített korszerű pszichiátriai osztályt is. Őseink állatai Megmentik a teljes kipusz­tulástól őseink háziállatait, az évszázadok során máig fennmaradt fajokat, amelyek­nek elődjeit még a honfogla­láskor hozták magukkal. Ezek számára — idegen szemektől távol — a kunszentmiklósi pusz­tán alakítottak ki zárt telepet az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség szalkszentmártoni teljesítmény­vizsgáló állomásán. Nomád kö­rülmények között tartják itt a jószágokat, a három vérvonalú magyar szürke gulyát, a fehér és fekete szőrű, pödrött szarvúak nyáját és a közte­nyésztésből már régen kirekesz­tett cigája juhot. Lehetséges-e, hogy egyetlen kiszolgáló műszakonként 3—4 ezer forint forgalmat bonyolít le egy harmadosztályú ven­déglátó üzletben? Görcs Ká­roly, a Baranya megyei Ven­déglátó Vállalat igazgatója az üzem- és munkaszervezés ered­ményességének példájaként említette a pécsi Columbia presszó harmadosztályú rész­legét. Mi a titok? Az eladótér kialakítása úgy történt, hogy a kiszolgáló egyetlen felesle­ges lépésre sem kényszerül, minden áru, de még a moso­gató is szinte helyből elérhe­tő. Mi ez, ha nem elismerés­re méltó üzem- és munkaszer­vezés? Dunántúli vendéglátó szak­emberek részvételével rende­zett kétnapos üzem- és mun­kaszervezési tanácskozásnak adott otthont Pécs az Ifjúsági Házban. Amint arról tegnapi számunkban beszámoltunk, a konferencia résztvevői az első napi program befejezéseként pécsi vendéglátó egységekben, létesítményekben tettek láto­gatást. Az így szerzett gyakor­lati példák birtokában folyta­tódhatott tegnap a konferen­cia. Ma már az új vendéglátó- egységek létesítésénél vagy a régiek felújításánál elenged­hetetlen az üzemszervezési kérdések figyelembe vétele. Megtekintették a vendégek az újmecsekaljai Olimpia újjáépí­tett bárját is, amely úgy ké­szült, hogy egyéb funkciója mellett napközben diákétkez­tetést is lebonyolíthasson. De hasonló szempontok szerint újították fel a Mecsekvidéki Vendéglátó Kazinczy éttermét is. A különböző megyékből ér­kezett vendéglátó szakembe­rek szóltak saját vállalatuk ta­pasztalatairól, s a megyénk­ben látottakról is. Kiderült, se szeri, se száma azoknak a te­rületeknek, amelyeken haté­konyan alkalmazható az üzem- és munkaszervezés gya­korlata. Elhangzott: a vendég­látóipari szakemberek képzé­sének folyamatában is egyre nagyobb hangsúlyt kell fektet­ni az üzemszervezés oktatásá­ra. A felszólalások során szá­mos olyan problémára derült fény, amelyekről ezen a fóru­mon szerzett tudomást a Bel­kereskedelmi Minisztérium. A ■ konferencián részt vett dr. Selényi József, a minisztérium kereskedelemfejlesztési és szer­vezési főosztályának vezetője, Tűzoltók tanácskozása Több mint hat év után teg­nap ültek össze először megyei szintű, összevont tanácskozásra a járási hivatalok, városi taná­csok igazgatási osztályának ve­zetői, valamint a községi taná­csok igazgatási feladatokat el­látó szakigazgatási szerveinek vezetői és az egyesületi tűzoltó- parancsnokok. A tanácskozás több szempontból is aktuális volt: egyrészt a nemrégiben végzett felmérések eredményeit vitatták meg, másrészt az eb­ből szerzett tapasztalatok alap­ján meghatározták a jövő évi legfontosabb feladatokat. Az ezen a héten kedden, Pécsváradon és a Pécsi Faipari Szövetkezetnél keletkezett tűz sikeres eloltása bizonyítja, mi­lyen fontos feladat a riasztás megszervezése, a kivonulás szakszerűsége és gyorsasága, s mindezek elengedhetetlen fel­tétele: a jó> technikai felszerelt­ség, a tűzoltószertárak biztosí­tása. Ezek a témák álltak a ta­nácskozás középpontjában, el­sősorban olyan szempontból, hogy a jövő évben a munka mely területét kell jobban meg­szervezni. Csak néhány alapve­tő probléma: az önkéntes tűz­oltók riasztása sok helyen gon­dot okoz, mert az önkéntesek parancsnokainak lakásán nincs mindenhol telefon. Külön ki­emelték Villány esetét, ahol még nem szervezték meg az önkéntes tűzoltók egyesületét. E terület hiányosságait igazol­ja: tavaly az önkéntesek 239 esetből csak 143-szor tudlak kivonulni, s ebből 5T alkalom­mal kéziszerszámmal dolgoztak. Az előadók hangsúlyozták a riasztás a helyi tanácsok fel­adata, a vontatójárművek biz­tosítását pedig a termelőszö­vetkezetnek és a tanácsnak kö­zösen kell biztosítani. S végül szóltak a tűzoltók alapos elméleti és gyakorlati kiképzésének, továbbképzésé­nek fontosságáról, amelyre a jövőben még nagyobb gondot fordítanak, hiszen a szervezési, technikai feltételek mellett ez döntő tényezője a tűzesetek megelőzésének és a gyors tűz­oltásnak. Az özem- és munkaszervezésről tanácskoztak A szakképzésben is lontos feladat valamint Gellai Imre, a ven­déglátó és idegenforgalmi fő­osztály helyettes vezetője is. A minisztérium hatáskörében megoldható kérdéseket ígére­tük szerint ők viszik magasabb fórum elé. De számos olyan probléma is felszínre bukkant ezen a tájjellegű értekezleten. amely vállalati hatáskörben is megoldható. Talán segített ez a konferencia, hogy a részt­vevő vállalatok egymás gond­jait, üzemszervezési tevékeny­ségét megismerve, keressék a legjobb módszert saját prob­lémáik megoldására. Zs. I. Egyház­művészeti kiállítás Kovácshidán A Magyar Divat Intézet bemutatója a kesztyűgyárban Néhány héttel ezelőtt a Népszabadságban cikk jelent meg, amelyben Buzási János adatokkal alátámasztva kifej­tette, hogy Magyarországon az emberek jelentős része rosszul öltözködik, a ruházkodási kul­túra alacsonyabb fokú, mint amilyent egyébként az átla­gos életszínvonal már lehetővé tenne. Talán ennek oka az, hogy a mindenkori divatirányzatok­ra nem reagálnak elég gyor­san a gyártó vállalatok és a kereskedelmi szakemberek. Az előző évekhez képest ugyan már változás tapasztalható, de azt mondhatjuk, hogy még mindig lassú a váltás. A könnyűipar termelésének 70 százalékát a ruházati ipar adja, ami a leginkább piac- és divatigényes ágazat. Ha nem tartunk lépést a nemzetközi divattal, kiszorulunk a nyugat­európai piacokról és belső ér­tékesítési nehézségekkel is szá­molhatunk. A Magyar Divat Intézet teg­nap a Pécsi Kesztyűgyár be­mutatótermében a '78—'79 téli- őszi divatmodellekből tartott di­vatbemutatót és tájékoztatót a kereskedelmi szakemberek, el­adók számára. Ezt a bemuta­tót az ország minden nagyvá­rosában megtartották. Az a cél, hogy az érdekelteket fel­készítsék a januárban kezdődő üzletkötésre, hogy már addig kialakulhasson egy elképzelés, melyik modelleket érdemes megvásárolni. Harsányi Márta, a Magyar Divat Intézet sajtófőnöke el­mondta, hogy az intézet szé­les körű információs bázist alakított ki. Állandó külföldi tudósítóik vannak Párizsban, Rómában, Madridban. A leg­újabb divatirányzatokról gyor­san, a nyugati cégek informá­ciójával egyidőben kapják a jelzést. Ezek alapján 100 tagú művészeti kollégiummal dolgoz­zák ki a reálisan megvalósít­ható divatelképzeléseket, s az illetékes szakemberekkel rövid időn belül ismertetik. Nem raj­tuk múlik tehát, ha a divat késve jelentkezik az iparban vagy az üzletekben. ökrös Zsuzsa, a Magyar Di­vat Intézet tervezési osztályá­nak helyettes vezetője: — '78—’79 őszi—téli divat­jának jellemzője: következetes, lendületes, kényelmes. A követ­kezetesség elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a kialakí­tott, jó, ésszerű alapformák több szezonon át beépülnek az új divattendenciákba. A lágy anyagok felhasználásával, a testkörüli anyagbőségek nö­velésével mozgást, lendületet fejez ki. Kényelmes a divat, mert részletekben és egészében a komfort érzését biztosítja. Le­hetőséget ad az egyéni igény kielégítésére a sokféle célszerű, egymáshoz illeszthető változatos ruhadarabbal. A bemutatott modellek ki­zárólag hazai anyagokból ké­szültek. A divatos anyagok jellemzői a könnyű súly, pu­ha esés. Az Intercolor nemzetközi szín­bizottság által megállapított di­vatszínek többek között a csontfehér, alumínium-szürke, nád-zöld, világos makk, bika­vér, tundrazöld és indiai arany lesznek. A 78-79-es divat jellemzője az anyagigényesség, például ráncolt, rakott, rétegelt szok­nyák. Sportos divat a minden­napi öltözködésben is tért hó­dít. Sok anorákszabású, szövet­ből készült felsőket mutattak be bőr paszpolozással. A ro­mantikus délutáni, esti vise­let hangsúlyozottan nőies. A folklór jellegű húzott szoknyá­kat, fodros blúzokat, a szoknya anyagával megegyező fejken­dőket viselő manekenek méltán arattak nagy sikert. A jövő év téli cipődivatja az egészen puha, lapos sarkú csizma, bokacipő és a régi fűzős cipő pehelykönnyű moder­nizált változata. A romantikus ruhákhoz lapos, bokán fűzött, úgynevezett balerinacipőket terveztek. Hímzett egyházi térítők, kely- hek, ónkupák, és más úrasztali edények — köztük kivételes szép­ségű ötvös remekművek — so­rakoznak üvegtárlókban a ko- vácshidai református lelkészlak egyik szobájában, ahol tegnap ünnepélyesen megnyílt a Ba­ranya megye református temp­lomainak használaton kívüli felszerelési tárgyait szemlélte­tő egyházművészeti kiállítás. A kiállítást a Baranyai Reformá­tus Egyházmegye elnöksége rendezte a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága tá­mogatásával. A kiállított anyag zöme ón­edény. Ezek egyházi használa­ta a XIX. századi közepéig fennmaradt. Az elnyomott re­formátus egyházak felszerelé­süket ugyanis jobbára csak a „szegények ezüstjéből”, az ón­ból készíthették. A kiállítás­nak több különösen érdekes darabja is van. Közéjük sorol­hatók az ötvösművészetileg is feltűnően szép mohácsi kehely — amelyik egyúttal a kiállítás legrégibb darabja — s nem ke­vésbé o maqyar hímzés emlé­keit megőrző térítők és népi szőttesek. Az értékes anyagot könyvritkaságnak tekinthető zsoltárkönyv és biblia egészíti ki. A megnyitó ünnepségen dr. Esze Tamás, a történettudomá­nyok kandidátusa, egyházkerü­leti főgondnok mondott be­szédet. Előadásában a kiállí­tás anyagának történeti hátte­rét világította meg, hangsú­lyozva, hogy a másfél évszáza­dos török megszállás időszaká­ban itt, ezen a tájon sikerült megőrizni a magyar nyelvet, a keresztyénységet, a magyar ál­lamiság egy töredékét. Csa­nádi Imre költő egyik versének ízép gondolatával: „Ország vala itt, mikor már nem vala ország ..." Ebben a magyar­ságot, népünket, kultúránkat megtartó törekvésben óriási szerepe volt a magyar iroda­lomtörténet, a református egy­ház és egyúttal a magyar mű­velődéstörténet két nagy alak­jának: Sztáray Mihálynak és Szegedi Kis Istvánnak. Beszé­de további részében az ő munkásságukat, erőfeszítéseiket méltatta dr. Esze Tamás. A kiállítást dr. Tóth Károly, a Dunamelléki Református Egy­házkerület püspöke nyitotta meg. Meleg szavakkal köszön­tötte a jelenlevő egyházi és állami személyiségeket, köztük a megye, a járás és Harkány képviselőit; Kutas Antalt, a Ba­ranya megyei Tanács egyház­ügyi titkárát; dr. Cserháti Jó­zsef pécsi püspököt, és a me­gyei múzeumi igazgatóság kép­viselőit, köztük Sarkadiné dr. Hárs Éva igazgatót. Köszönetét mondott a kiállítás létrehozá­sában valamennyi közreműkö­dőnek, a tanácsi szerveknek s külön Mendöl Zsuzsa művészet- történésznek, aki a kiállítást rendezte. Sarok Zsuzsa 197B—1979 őszi—téli «Jiuatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom