Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-09 / 338. szám

1977. december 9., péntek DunQntaii napló 3 n/legualosulnak a kongresszus határozatai A pártszervek irányításával jelentős mohácsi, a siklósi és a szigetvári já­rási pártbizottságok is el­készítették a XI. kongresz- szus határozatai végrehaj­tásának tapasztalatait összegező felméréseiket. A megvitatásra került jelen­tések részletesen foglal­koznak a gazdasági, az ideológiai, művelődési te­rületeken — az eltelt két és fél év alatt — elért eredményekkel, a még megoldásra váró felada­tokkal. Az alábbiakban a jelentések gazdaságpoliti­kai részeinek néhány leg­fontosabb megállapítá­sát ismertetjük, utalva azokra a tennivalókra is, amelyekre a vita során a testületek felhívták a fi­gyelmet. lllliiiili! Megállapították: a járás gazdasági eredményei a kitű­zött feladatok realitását bizo­nyítják. Az ipari termelés két év alatt 10 százalékkal nőtt és a termelés értéke megha­ladja az 1780 millió forintot. Ezen belül a szövetkezeti ipar fejlődése 30 százalékos volt. A járás legnagyobb ipari üze­me, a BCM rendszeresen túl­teljesíti tervelőirányzatát. Kedvező eredmény, hogy a termelésnövekedést mindössze 2 százalékos létszámnöveke­déssel érték el, az egy főre jutó termelési érték 12 száza­lékkal nőtt. A jelentés kiemeli a Sellyéi Agrokémiai Szövet­kezet munkáját. A jelentés a termelőeszkö­zök szétaprózódásáról is szól. Főleg az építőiparnál jelent­kezik ez a kedvezőtlen ten­dencia olyannyira, hogy pél­dául a szövetkezeti építőipar a beszámolási időszakban gyakorlatilag megszűnt. A nagyüzemek az eltelt években a népgazdaság igé­nyeinek megfelelően változtat, ták termelésszerkezetüket és nagy figyelmet fordítottak a termelő-beruházásokra. Ebben az évben rekordered­ményeket értek el a kukori­cánál, a szőlőnél, a naprafor­gónál és a tejtermelésnél. Nagy gondot okoz azonban az üzemek közötti nagy elté­rés. Eredményesnek értékelték a zöldségtermesztésben vég­bement változást. A jelenlegi zöldségterületük eléri a kívánt szintet, a szántóterület 1,5 százalékát. A szükséges sza­kosodással, hozamnöveléssel a jövő évek igényeinek kielégí­tése biztosítottnak látszik. A termelést növelő egyik lehetőségük a melioráció. Ezt a munkát a járás területén a sellyei és a mohácsi víztársu­lat végzi. Az árvízzel veszé­lyeztetett területek jelentős védelmet kapnak a jelenleg folyó nyári gát korszerűsítésé­vel. A járás mezőgazdaságának gépesítettsége a megyei átlag alatt van, annak ellenére, hogy a gépek értéke az 1970. évinek háromszorosa. így üze­menként jelentős különbség­gel az alacsony gépesítés mel­lett viszonylagos „túlgépesíté- sek” is gyakoriak. Nagy a le­hetőség a belső tartalékok ki­használásában. Az V. ötéves terv első két évében mérsékelt beruházási tevékenység folyt a járásban. Ipari termelő-beruházás: a vajszlói Ganz-üzem telepítése és az Agrokémia új csomago­ló automatájának beállítása. A mezőgazdasági üzemek az elmúlt két évben közel meg­kétszerezték a fejlesztésre for­dítható összegeket. Gond, hogy a lakásépítésre eredményeket értek el Számvetés három járásban és egyéb kommunális munkák elvégzésére egyre szűkül a ka­pacitás. Egyes körzetek — mint például Villány, Vajszló — teljesen kivitelező nélkül maradtak. Az V. ötéves terv hátralevő éveiben a beruházási tevékeny­séget fokozott figyelemmel kell kísérni és erősíteni a koordi­nációs munkát. A jelentés megemlíti a szol- gá'totásokkal kapcsolatban, hogy Beremenden szolgáltató- ház létesült, Sellyén új Irodát és műhelyt alakított ki a VILLGÉP, Harkányban a GEL- KA felvevő irodát létesített. Korszerűsödött az üzlethálózat, a székhelyközségekben az el­látás megfelelő, míg a külső községekben tovább kell javí­tani a kereskedelmi ellátás színvonalát. A pártbizottság a jelerites egészének megvitatása során a gazdaság területén felhívta c figyelmet az üzem- és mun­kaszervezésre, a termelőeszkö­zök, a munkaidő jobb kihasz­nálására, a takarékos gazdál­kodásra. összegezésképpen megállapította: a kongiesszus óta eltelt két és fél évben a céltudatos és következetes munka révén a határozatok végrehajtásában jelentős ered­ményeket értek el. A járás gazdasági helyzete fejlődött. Jelentős előrehala­dást értek el a területi kon­centrációban, a termelőszövet­kezetek száma 12-ről 5-re csökkent, az átlagos terület- nagyság pedig 2762 hektárról 6802-re nőtt. A mezőgazda­ságban dolgozók létszáma az 1974. évi 4823-ról 197ó-ra 4611-re csökkent. A területi koncentráció együttjárt az anyagi és szellemi erők egye­sítésével is, amit a termelő- szövetkezetek összességében jól hasznosítanak. A gazdaságok különböző társulásokban vesznek részt. Célul tűzték: a tervidőszak vé­gére a járás minden gazda­sága legyen tagja a Sziget­vári Agrokémiai Társulásnak. A járás valamennyi termelő- szövetkezete tagja a Baranya- termék Vállalatnak, három gazdaság a Baromfiipari Tár­sulásnak. A Szigetváron létre­jött palántanevelő társulásban valamennyi gazdaság részt vesz. A szövetkezetek 75 szá­zaléka tagja a kukorica-, 45 százaléka a búzatermelési rendszernek. A pártbizottság megítélése szerint a főbb nö­vényeknél az előrehaladás megfelelő. Megállapították: kí­vánatos, hogy a zöldség- és takarmánytermesztés területén is gyorsabb ütemben valósul­jon meg a termelési rendsze­rek kiépítése. A kongresszus határozatá­nak megfelelően szorgalmaz­ták a gazdaságok Közötti ész­szerű földcseréket. Folytatódott a vízrendezés és a melioráció. A tapasztalatok alapján a munkák minősége javul. Nem sikerült azonban előbbre lépni a járás északi területe komplex rendezési ter­vének elkészítésében, bár szá­mos feladat megoldása ezen a területen is elkezdődött, pél­dául a csertői víztározó építé­se, vagy az állami gazdaság­ban és a szentlászlói termelő- szövetkezetben megvalósított legelősítések. A járásban két kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet működik. Kétújfalu és Szent- lászló. Elkészítették középtávú fejlesztési tervüket, amelyek alapján a kétújfalusi tsz meg­felelően fejlődik, a szentlászlói nem. Szükséges a szentlászlói fejlesztési terv átdolgozása. A növénytermesztés terüle­tén kisebb mérvű szerkezeti vál­tozás történt. Csökkent a búza vetésterülete, ugyanakkor nőtt a cukorrépa és zöldségfélék te­rületaránya. A terméseredmé­nyek összességében jelentősen nőttek. Míg búzából 1974-ben a termésátlag 38,4 q/ha volt, 1976-ban 41,6 - 1977-ben 40,2. Az állattenyésztés tapaszta­latai: az elmúlt években javult a tenyésztői munka, a takar­mányozás, a gazdaságok közös állatállománya számszerűleg is jelentősen nőtt. Különösen ki­emelkedő a sertésszám növeke­dése. Nagy jelentőségűnek érté­kelték a tehenészetekben beál­lott minőségi változást, ahol a befektetett munka a tejterme­lés jelentős növekedését ered­ményezte. A pártbizottság szóvá tette: a háztáji gazdaságokban folyó termelés szintentartását nem tudták biztosítani, csökkent a háztáji és kisegítő gazdaságok­ban tartott állatok száma. A pártbizottság utalt arra, hogy a járási párt-vb 1976-os intéz­kedési tervének következete­sebb végrehajtásával meg kell állítani a háztáji állomány to­vábbi csökkenését. Megállapították: az elmúlt években megvalósított beruhá­zások jól szolgálták a termelés fejlesztését. A főbb célkitűzések között szereplő két tehenészeti telep közül a Szigetvári Állami Gazdaságé megépül, a mozs- gói azonban anyagi okok miatt elhalasztódott. A gazdaságokban dolgozók szociális helyzete, élet- és mun­kakörülményei tovább javultak. Az állami gazdaság további 30 munkáslakást épít a dolgozói­nak. összegezve megállapították: a kongresszus óta eltelt két és fél év alatt a határozatok cél­tudatosabb, következetesebb végrehajtása során a járásban általános fejlődés tapasztalha­tó. A járás az átlagosnál jobb termőhelyi adottságokkal ren­delkezik, így a célkitűzéseket általában a megyei és az or­szágos szint felett határozták meg. A termelőszövetkezetek a termelésüket évi 5,5 százalék­kal, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát évi 7,4 százalékkal tervezték növelni. Ennek érde­kében a mezőgazdaságban to­vább folytatódott a szakosodás, az iparszerű termelés feltételei­nek megteremtése. Eredménye­ket értek él az új termelési rendszerek alkalmazásában, a társulások, üzemek közötti együttműködések szervezésé­ben, valamint a kemizálás te­rületén. A mezőgazdasági üzemek a termelésszerkezetük korszerűsí­tésével, rekonstrukció végrehaj­tásával, új beruházásokkal je­lentősen növelték a termékki­bocsátást. A halmozottan ter­melési érték 1975-höz képest várhatóan 34 százalékkal nö­vekszik, amely évi átlagos 17 százalékos fejlődésnek felel meg. A két év fejlődése ará­nyos, mivel az 1976-os évben is 15,5 százalékos termelési érték- növekedés mutatható ki. Az 1977. évi dinamikusabb fejlő­déshez a kedvezőbb időjárás is hozzájárult. A Bólyi Mező- gazdasági Kombinát két év alatt 40,1 százalékos termelési értéknövekedést, a termelőszö­vetkezetek várhatóan 28,2 szá­zalékos termelési értéknöveke­dést érnek el. A Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát 55,05 q/ha, a termelőszö­vetkezetek 54,9 q/ha búza át­lagtermése tette lehetővé, hogy a járás mezőgazdasága elérte, illetve túlszárnyalta az 1980-ra kitűzött 49-50 q/ha átlagter­mést. örvendetes, hogy meg­szűnt a nagy „szóródás" a ter­melőszövetkezetek között. Di­cséretre méltó a lippói, babar- ci, bólyi, dunaszekcsői, majsi, borjádi termelőszövetkezetek eredménye, akik a megye leg­jobb tíz termelőszövetkezetei között vannak búzatermelési eredményeikkel. A járás mező- gazdasági üzemei kukoricából is teljesítették az 1980-ra kitű­zött célt. Feladatként jelölték meg a tömegtakarmányok hozamának növelését, a minőség javítását, a melléktermékek hasznosítá­sát. A takarmánytermelés mi­nősége javult, de mennyiségileg méq sok a tennivaló. Ami a melléktermékek hasznosítását illeti: csupán a majsi tsz-ről mondható el. Főként a terme­lőszövetkezetek lucernalerme- lése maradt el a célkitűzések­től. A termelőszövetkezetek az 1975. évi 111 hektárral szem­ben 1977-ben 445 hektáron termeltek zöldséget. A célkitű­zéseknek megfelelően nagy qondot fordítottak a termelés biztonságára. A háztáji terme­lők nagyban hozzájárultak a zöldségtermelés növeléséhez. A növénytermelés jó ered­ményei mellett biztonságot ad az állattenyésztés eredményei­nek fokozatos növelése. Az öt­éves terv időarányos célkitűzé­sei az év véqére teljesülnek, sőt egyes területeken elérik az 1980-ra tervezettet. A járásban lévő ipari - nem önálló — kisüzemek is teljesí­tették terveiket. Emelkedett a lakossáq élet- színvonala: az eltelt két év alatt a termelőszövetkezetek­ben és a kereskedelemben dol­gozók jövedelme 12-13,5 szá­zalékkal, a mezőgazdasági kombinátban is hasonló mér­tékben. Az életszínvonal javu­lását mutatja többek között a két év alatt felépült 330 csalá­di, illetve társasház is. A bor­jádi és a geresdlaki óvoda fel­építésével valamennyi körzet óvodaigénye kielégítést nyert. Nyolc község iskolája jutott tornateremhez. Ezzel a járás te­rületén ez a célkitűzés is meg­valósult. A járási párt-vb a járás egész életét átfogó jelentés megvita­tása és elfogadása során meg­állapította: a figyelmet foko­zatosan azokra a területekre kell irányítani, ahol a feladatok kevésbé valósultak meg. így többek között feladat a tömeg­takarmány termelési hozamai­nak növelése, a melléktermékek hasznosítása, növelni kell az öntözött területek nagyságát és a szarvasmarha-állományt. Szóltak a gépek jobb kihasz­nálásáról, a jobb munkaszer­vezésről is. összegezésképpen megállapították: az eddigi munka és eredmény biztosíték arra, hogy a kongresszusi hatá­rozatokat maradéktalanul vég­rehajtják a járásban, G. F. . A jelszavak mindig jók (2.) Kevés a szemész- orvos Baranyában A megye szemész-szakfőor- vosa, dr. Takács István pro­fesszor. Egészen részletesen el­magyarázza, mit lehetne tenni. — Azzal kell kezdenem, hogy Pécs városa felismerte a jár­ható utat, és azonnal tett is. Jelenleg, a szabad szakorvosi óráinak terhére négy orvost képeztet nálunk. Amint szak­vizsgáznak, természetesen mind a négyen a város egészség- ügyi szolgálatába állnak. Mindjárt mondom, hogy csodál­kozom, a megye miért nem te­szi ugyanezt. És nemcsak ná­lunk, mohácsi osztályunkon is képezhetnének szakorvost. De nem teszik. — Mindenütt azt hallom, hogy ez nem újonnan kialakult prob­léma, évek óta tartó és rosz- szabbodó helyzet eredménye. Hogyan alakult ideáig a dolog? — A szemészetet tíz—tizenöt éve elfelejtették fejleszteni. Hallom mondogatják, hogy a klinikán „befagyasztják" a vég­zett szemészeket, ez nem igaz. A klinikáról került ki szinte mindenki, aki ebben a város­ban dolgozott. A gyermek­szemészek közül egyik elment a férjével Afrikába, aztán elfelej­tett hazajönni. A másik gyer- mekszemészt, mivel hirtelen két- szerannyi lett a munkája, fel­jelentették néhányszor, hogy miért, csak hónapok múlva rendelte vissza a gyerekeket . . Természetes, hogy odébbállt. Elment a Honvéd Kórházba. Ott is volt szemész, aki viszont hajóorvosnak ment. Korábban is elhagyták ezt a szakmát. A MÁV szakrendelést főállásban látják most el, az az orvos is a városi rendelőintézetben dolgozott. Sümegre is tőlünk ment orvos, Budapestnek is ad­tunk egyet. És most jönnek csak igazán a gondok: Kaposvárott nyugdíjba megy a szemész fő­orvos, Szekszárdon ugyancsak. Ezeket az állásokat is tőlünk származó orvosokkal kell be­tölteni . . . At is kevesen tud­ják, hogy tavaly nyáron itt járt Tolna megye főorvosa, és kö­zölte, hogy egyetlen szemészük megbetegedett, kérte, hogy lás­suk el a munkát. Tizenegy or­vosunk van a klinikán, hatvan­két ágyunk. Áruljak el valamit? Annak idején, amikor ideköltöz­tünk, csökkent a klinika beteg­ágyainak a száma. A régi, kor­szerűtlen klinikán nyolcvan be­tegágyunk volt, itt a korszerű, új klinikán hatvan. Ez, a mo­hácsi tíz ággyal, rendkívül ke­vés. Igaz, hogy Baranyában sok az orvos, a statisztika szép, de a puszta orvos-számon be­lül a szemészek kevesen van­nak, kevesebben mint az or­szágban bárhol. — Miért nem vonzza az orvo­sokat ez a szakma? — A rendelési idő egy elég tekintélyes részében szemüveg­rendeléssel kell foglalkozni. Sokat segítene a helyzeten, ha képeznének olyan assziszten­ciát, amely elvégezhetné a vi- sus-vizsgálatot. Ez már a vilá­gon mindenütt így megy, ná­lunk orvost foglal le. Egy be­teg részletes, klinikai vizsgá­latához legalább húsz percre volna szükség. Ebben a hely­zetben ez lehetetlen. Meséljem el, hogy nincs orvosírnokom? Az orvos a klinikán a kelleté­nél jóval többet adminisztrál. És ez mind a beteg elől veszi el az időt. Szemnyomást kell mérni, végezzük a gondozást, nekünk szerencsénk van, mert hamar el tudjuk érzésteleníte­ni a szemgolyót. Novezinnel, az egy gyorshatású svájci ér­zéstelenítő. — A szakrendeléseknek van ilyen? — Nincs, ez csak nálunk van. De elvileg ők is beszerezhetik. Több idő jutna a beteg vizs­gálatára. — Két éve született egy jegy­zőkönyv . . . — Igen, itt van. Elmondjuk benne, hogy Baranyában felül kell vizsgálni a szemészet hely­zetét, mert az országosnál jó­val rosszabb a kép. Kérjük, hogy sürgősen képezzenek ki két szemorvost a megyének, és hogy létesítsenek harminc ágyas szemészeti osztályt. — Válasz? — Nem kaptunk. Kommentárt nem kell ezek­hez fűzni. Dicsérendő, hogy a város a helyes utat választot­ta, törődik a gondjaival, jó lenne, ha a megyében is több szemészt foglalkoztatnának. Pécs tud lakást adni, Sellye nem? Vajon mi az egyszerűbb, megoldani egy közlekedési problémát, vagy letelepíteni egy szemészt? Miért várat ma­gára annyi évet a kórházi osz­tály létesítése? Mert csak most szerepel az álmokban, az új százhúsz ágyas pavilonban len­ne talán kialakításra lehetőség. De mikorra készül az el? Gon­dolatébresztő mondatok ezek. Egy biztos: felelőtlenül hárít­ják a városi egészségügyi szol­gálat számlájára a felelős­séget a botrányt szimatoló te­lefonálók. A gondok a pécsi szemészek nyakába szakadtak, akik kevesen vannak. De csak azért, mert a megyében még kevesebben vannak. Pécsett él százhatvanezer ember, a me­gyében kétszázötvenezer. Most lehet gondolkodni. És azoknak is igazuk van, akik azt mond­ják: nem kell mindenüvé sze­mész, szervezzék Pécsre az ál­lásokat. De akkor a megyei szakor­vosi órák terhére is. Jelszavaink mindig tökéletesek. Nemrég tűzte éopen szemészetügyben az ENSZ a zászlajára:: „Előre­látással a vakság megelőzé­séért!" Az az érzésem, hogy előre­látással nemcsak vakságot le­het megelőzni. Kampis Péter Pályázati felhívás a Magyar Néphadsereg katonai főiskoláira A honvédelmi miniszter jelentke- zésre hívja fel azokat az ifjakat, akik önként vállalva a dolgozó nép fegyveres szolgálatát, a Magyar Nép­hadsereg vagy a Belügyminisztérium határőrség hivatásos tisztjei kíván­nak lenni. A jelentkezés feltételei: büntetlen és feddhetetlen előélet, erkölcsi-politikai megbízhatóság, ma­gyar állampolgárság, hivatásos szol­gálatra való egészségi és fizikai al­kalmasság, középiskolai érettségi, nőtlen családi állapot, 21 évnél nem magasabb életkor. A katonai főiskolára pályázók je­lentkezési lapot a középiskola igaz­gatójától, az előző években végzet­tek a megyei hadkiegészítő és te­rületvédelmi parancsnokságtól, sor­katonák a parancsnokaiktól kaphat­nak. A jelentkezők pályázhatnak a Kos­suth Lajos Katonai Főiskola gépesí­tett lövész, páncélos, csapatfelde- ritő, rakétatüzér, műszaki vagy ho tárőr szakára, a Zalka Máté Ka­tonai Műszaki Főiskola légvédelmi rakéta, vegyvédelmi, híradó, rádió­lokátor, páncélos és gépjármű, fegy­verzeti vagy hadtáp szakára. (A Ki­lián György Repülő Műszaki Főis­kola repülő-műszaki vagy repülőgép­vezetői szakára való jelentkezés no­vember 30-án lezárult.) A pályázók 1978 márciusában fel­vételi vizsgán vesznek részt, amely­nek időpontjáról értesítést kapnak. A katonai főiskolák első évfolya­mán a tanulmányi év kezdete 1978. augusztus 1—5. A főiskolai hallga­tók teljes ellátásban, havonta il­letményben, a második félévtől kez­dődően — elért tanulmányi ered­ményeiktől függően tanulmányi pót­lékban részesülnek. A főiskolát si­keresen befejező hallgatók a Ma­gyar Néphadsereg, illetve a Bel­ügyminisztérium határőrség hivatá­sos tisztjei lesznek. A katonai főis­kola — a katonai szakképesítései együtt — meghatározott szakon üzemmérnöki, üzemgazdászi vagy általános iskolai tanári képesítést nyújt. A pályázati határidő 1978. január 31.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom