Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-18 / 347. szám

DN HÉTVÉGE 10. * KÖZGAZDASÁGI ÉLET 1977. DECEMBER 18. Hlem égi csodákra vartok Gazdaságpolitikai ankét 25 évvel ezelőtt Ma is időszerű gondolatok, megállapítások Nem égi csodával egybekap­csolt könyöradományokot vá­runk. A megnövekedett köve­telmények parancsolóan írják elő, hogy o csapadékvíz min­den cseppjével gazdálkodjunk, hogy a források és patakok vizét haszontalanul ne enged­jük elfolyni, hogy a mélységi vizeket takorékosan kitermel­jük ... Egy új pécsi szimbólum: o tévétorony Minden szocialista munka- szervezésnek oda kell irányul­nia, legfőbb célja az kell hogy tegyen, hogy a bányák ne kampányszerűen, rohammunká­ban dolgozzanak, hanem a bánya egyenletes termelése biztosítva legyen __ M i sem természetesebb an­nál, hogy a kivitelező vállala­tok elsőrangú feladata az építkezés közelében lévő épí­tőanyagok lelőhelyeinek feltá­rása, mert gazdaságosság nél­kül az építkezés el sem képzel­hető ... Legjelentősebb feladatunk a kocsiforduló-idő leszorítása. Ezen a vonalon a legjelentő­sebb segítséget a rakodások gépesítésének legszélesebb kör­ben való alkalmazása biztosí­taná. Lelkesítő célkitűzések Felszólalásokból idéztem. Va­jon mit gondol az Olvasó, napjaink valamelyik gazdaság- politikai aktívájának vitájába csöppent? Ügy van! Csakhogy ez a gazdaságpolitikai aktíva kereken 25 esztendővel ezelőtt zajlott le, és az ott felszólalók eszmefuttatásaiból idéztünk! Negyedszázaddal ezelőtti ta­nácskozás ma is meglepő idő­szerűséggel hangzó megállapí­tásai fénylenek fel a múlt ho­mályából. Előttem a meghívó: a Mű­szaki és Természettudományi Eqyesületek Pécsi Intéző Bizott­sága 1952. október 26-án 9 órakor az MSZT-székház nagy­termében — a mai Tudomány és Technika Házában — Bara­nya menve időszerű műszaki és gazdasági feladatai címmel ankétot rendez. Az ankét jegy­zőkönyve az elhanazott elő­adások és felszólalások anya­gával fennmaradt, azt az MTESZ meqvei szervezete volt szíves rendelkezésünkre bocsá­tani. Rendkívül izgalmas olvas­mány! Még mielőtt az ankét anya­gával ablakot nvitnánk a szo­cialista iparosítás hőskorára, néhánv körülmény felidézésé vei meq kell próbálnunk bele­élni maaunkat az akkori hely­zetbe. A mecseki szénvidék, ez.en belül is elsősorban Kom­ló, óriási beruházások előtt áll. Az itt termelt kőszén szolaál- *atja maid az épülő Sztálin Vasmű fontos alapanyagát. Építés előtt áll a pécsi Hőerő­mű is. Pécs ekkor nyolcvanezer lakost számlál és mindennapos qondokkal küszködik. A felszó­laló Dulánszkv Nándor a víz­ellátás és a közlekedés gond­jait ecsetelve megjegyzi, ilyen katasztrofális vízhiánv, mint 1952-ben. ötven éve nem volt Pécsett. Az ötvenkettes év aszá­lyos esztendő, a termés nem sikerült, problémák vannak a kenyérellátásban, a konzervipar úgyszólván csak gyümölcsízt gyárt._ Ne m éppen rózsás helvzeh ezzel szemben óriási és lelkesí­tő célkitűzések. Ne higgyük azonban, akkori szakembereink valahol a fellegekben jártak vagy megfordítva, a homokba dugták volna a fejüket. Az an­két anyagából épp az lephet meg bennünket, mennyire rea­lista szemléletű, túlzásoktól mentes volt műszaki értelmisé­günk. Esett ugyan szó gyapot- ültetvényekről, citromligetekről, de, ha óvatos formában is, mindig ott volt a „de", hogy az egyik előadásból idézzek: bár a tudományos kutatás sze­rint a baranyai talajok na­gyobb mésztartalmúak, mint amire a kényes délszaki növény­nek szüksége lenne, ezért a meglévő növényféleséqeink hasznos tulajdonságait kell ál­landóan fokoznunk. A másik, hogy nincs új a Nap alatt, legalábbis a .gaz­daságban. Meglepő, a 25 év­vel ezelőtti ankét előadóinak és hozzászólóinak egy-egy megállapítása mennyire idő­szerűen hangzik ma is. Az ankétot Valkó Endre, az MTESZ főtitkára nyitotta meg, a meqye előtt álló időszerű műszaki és gazdasági felada­tokat pedig Osztrovszki György, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese, az MTESZ elnöke körvonalazta. De micsoda hatalmas fel­adatok! A mecseki feketeszén- bánvászat termelését 6—7 éven belül • mintegy négyszeresére kell fejleszteni — vázolja fel elsőként a nehézipar legfonto­sabb feladatát Osztrovszki György. A bányászat fejlesztése kü­lönleges problémákat vet fel a bányaművelés terén. így pél­dául a zobáki mélyenfekvő te­leprész művelésénél a mély­bányászattal kapcsolatosan a szellőztetés, a meleg elleni küzdelem és a levegő hűtésé­nek problémái. Vagy a me­cseki bányákban elég dúsan előforduló metán lecsapolásá- nak és esetleges felhasználá­sának feladata. Mindezen kér­dések megoldása új technikát, új eljárások kidolgozását kö­veteli meg. Igen nagyok az előttünk álló feladatok a me­cseki szénbányászat gépesítése vonalán is. Megoldásra vár a meredek, vékony széntelepek gépesített termelése, esetleg széngyalu alkalmazásával. A változó dőlésű, hullámos tele­pekre megfelelő berendezése­ket kell szerkeszteni a munka­helyi gépi szállításra. Ki kell dolgozni a meredek vékony te­lepek fejtési rendszerét is, és meg kell vizsgálni azt is, hogy például Komlón lehet-e om- lasztás nélkül művelni, miként azt a pécsi bányákban csinál­ják . . . Az előadó ezután az ener­giaellátás kérdéseivel, a léte­sítendő pécsújhegyi erőművel, az egyéb ipari üzemek egész sorának létrehozásával foglal­kozik, s az iparosítással kap­csolatban két kiemelten fon­tos - számos műszaki és tudo­mányos problémát felvető — kérdéssel, a közlekedéssel és az ipari vízzel — mindebben komplex szemléletet sürgetve. Nincs helyünk sajnos a részle­tekre, egy-két érdekesség még. Mintha 1952 lázas útkeresé­sei plántálódtak volna át mai, nyersanyagínséges világunkba. Osztrovszki György beszámol a geológiai kutatások állásáról: minden reményünk megvan ar­ra, hogy a Mecsek a szénen kívül egyéb értékes ásványi kincsekben is bővelkedik. Ered­ményesek voltak Zengővárkony- ban a vasérckutatások. Ezen kívül szilícium tartalmú vasérc- előfordulások vannak az egyes széntelepek között, változó vas­tagságú, 20-100 cm-es erek­ben. Ezek kibányászása szintén sok műszaki problémát fog fel­vetni. Geológiai kutatás folyik rézlelőhelyek megállapítására is, az eddigi eredmények sze­rint remény van rá, hogy má­sodlagos rézerek, mint a ma­lachit stb. találhatók a Me­csekben. Bükkösdön van ha­zánk legjobb minőségű és leg­nagyobb mennyiségű öntödei homok- és üveghomoktelepe. Itt igen nagyfokú gépesítéssel lehet és kell a kitermelést megoldani. Ugyanitt folyik mészkőbányászás is, és így megvizsgálandó, van-e lehető­ség olyan cementgyár létesí­tésére, amely a komlói és pé­csi építkezéseken kívül Dél- Dunántúlt is elláthatná. S még egy. Ha a városokat és lélekszámúkat illetően a prognózis nem is vált be, va­jon mi találtuk volna fel a te­lepüléshálózat fejlesztési ter­vét? Idézek: Az alapvető gaz­dasági, kulturális és szociális problémák megoldásához fel­A Pécsi Hőerőmű tétlenül szükséges országosan és így Baranya megye terüle­tén is a helyes település-, il­letve városhálózat kialakítása. Megoldandó feladat a kis lét­számú települések összevonása legalább 2—3000 létszámú te­lepülésekké, és ugyanakkor kel­lő számú 10-T5-20 ezres kis város kialakítása a következő településekből: SikiÄS, Mohács, Szigetvár. Ezeken kívül Baranya megye életében döntő jelentő­séggel bír az új bányászváro­sok kialakítása. Komló a’ ö*- éves terv végére körülbelül 27 ezer, 1959-re pedig mintegy 36 ezer fős várossá fog kifejlődni, és ezzel hazánk egyik legjelen­tősebb új szocialista bányász- városa lesz... Folytatva a gon­dolatmenetet, 20 év távlatában tehát Pécs mintegy 130—150 ezer, Komló 35-40 ezer, Máza- Szászvár 20 ezer, egy új bá­nyászváros szintén mintegy 20 ezer, Mohács 25 ezer, Sziget­vár 15 ezer és Siklós 10—15 ezer lakosú városok lesznek. Hatalmas feladatok Osztrovszki György a megye előtt álló, ha tetszik, stratégiai feladatokat megfogalmazó elő­adása után az azóta elhunyt Egri Gyula, a megyei pártbi­zottság titkára (később első tit­kára) szólt az ankét résztvevői­hez, majd megkezdődött a meghívóban jelölt előadások és hozzászólások sora. Az el­hangzottakból hely hiányában sajnos csak néhány részletet tudunk felvillantani, de talán ezekkel is sikerül megidéznünk az ankét alkotó szellemét. Radó Aladár bányafőmérnök a szénbányászat időszerű kér­déseiről: A fejtéseket már át­szerveztük ciklus grafikon sze­rint, és így a fejtéseknek meg­felelő gyors előrehaladást biz­tosítunk, azonban sajnos meg kell állapítanunk, hogy az elő- vájások a fejtések ütemével, a gázkitörés veszélye miatt, nem tudnak megfelelően lépést tar­tani. Új módszer kell: a gáz- lecsapolás. Radó Aladár ezzel kapcsolatban ruhr-vidéki, saar- vidéki és belgiumi példákra hivatkozik, ahol rohamosan nö­vekszik azoknak az üzemeknek a száma, ahol a metánt már rendszeresen lecsapolják, az így nyert metánt pedig részben mint kazángázt vagy mint mo­torgázt, avagy mint háztartási gázt értékesítik. Rövid kalkulációt is ismertet, eszerint: a MESZHART-bónyák- ban a múlt évben 47,5 millió köbméter metán távozott el a szellőztető légárammal. A me- tánlecsapolás bevezetésével, ha az összes gózveszteség 10 szá­zalékának felfogásával is szá­molunk (megjegyzem, a belga bányákban az összes gázvesz­teség 25 százalékát fogják fel), akkor is évente kereken 5 mil­lió köbméter metánt nyerhe­tünk, ami a jelenlegi gázárak mellett 5,7 millió forint értéket képvisel. Ez a gázmennyiség az ország gázgyárai által termelt gázmennyiségének 4,5 száza­lékát teszi ki. Előzetes számí­tások szerint a gáz önköltsége 96 fillér lenne, szemben a je­lenlegi köbméterenkénti 1 fo­rint 14 filléres gázárral szem­ben ... Beok József építészmérnök, miközben a keresztbe szállítga- tásokat ostorozza, a helyi épí­tőanyagok fokozottabb felhasz­nálását, a pécsi salakhegy hasznosítását szorgalmazza. Tudvalévőén, a gyárvárosi szén­mosó telepen 1,5 millió köb­méter kazánsalak tárol, mely a város keleti irányú terjeszke­dését gátolja és a közegészsé­get igen kedvezőtlenül befolyá­solja. Különösen, ha tekintet­be vesszük a jelenleg hatalmas kifejlődésben lévő meszesi bá­nyász lakótelep építkezését. Az 1,5 millió köbméter kazánsa­laknak mintegy 20 százaléka még éghető anyagot tartalmaz, mellyel kitűnő meszet égethe­tünk pécsi mészkővel, és így jelentős szénmegtakarítást ér­hetünk el. A mészégetés után fennma­radó, minden szerves anyagtól mentes, úgynevezett meddő salaknak megőrlése után ez a kitűnő anyag már befejezett kísérletek kimutatása szerint rendkívül sokoldalúan felhasz­nálható. Mindazon betonké­szítmények, amelyekhez eddig csak folyamkavicsot használ­tunk, készíthetők ebből az őrölt, meddő salakból, a kí­sérletek szerint körülbelül 30 százaléknyi cementmegtaka­rítással. Mintha csak a MÁV gond­jaiba merülnénk el, az akkori vasútigazgató, Tóth József és helyettese, dr. Gorondi Sán­dor csakúgy ecsetelte a vasút gondjait és feladatait. A ko­csipark jobb és egyenletesebb kihasználása, a rakodások gé­pesítése, a fuvaroztatók jobb hozzáállása, a rejtett tartalé­kok realizálási módozatainak kidolgozása, az üzemi költség csökkentése, az önálló elszá­molási rendszer tökéletesítése és így tovább. A vízellátásról szólva dr. Szabó Pál Zoltán, mivel véle­ménye szerint a nagy távol­ság, a roppant méretű befek­tetés nem teszi időszerűvé Pécs vízellátását, a Dunáról vagy a Dráváról, a meglévő — felszíni és a felszínhez kö­zeli — vizek hasznosítását szorgalmazza, ezzel együtt — a többi meleg vizű forrás mel­lett — a harkányi gyógyvíz hasznosítását is, mely „rendel­tetést is ad a kolosszális épít­ménynek üdülő gyógyhely cél­jára”. Mi több, mintha csak a környezetvédelem mai élhar­cosait hallanánk, a víz védel­méről is szót ejt, óva intve természetes vizeink kirablásá­tól. Meglevő erdőterületeink fel­újítása, illetőleg új erdőterü­letek mesterséges telepítése al­kalmával a legelső és legfon­tosabb elérendő cél: minden fafajt a neki megfelelő talaj- és klímaviszonyok között tart­sunk fenn, mindezt pedig csakis tudományos alapon ki­kísérletezve, gyakorlati ered­ményekkel alátámasztva — szögezi le Molnár István erdő­mérnök. Egy másik előadó, Nagy Károly a mezőgazdaság gépesítésével, termékeinek ipari feldolgozásával, az új növé­nyek meghonosításával foglal­kozik. Többek között sürgeti a takarmánytermesztés fejleszté­sét, a másodvetéseket, a sző­lőterület rekonstrukcióját. Ezt is ő mondja: Pécs ellátása zöldségfélékben és gyümölcs­ben — különösen olyan aszá­lyos évben, mint az idei — távolról sem kielégítő, a me­zőgazdasági tudományok dol­gozóinak kötelességük tehát, hogy az aszálykár ellen a har­cot felvegyék, a gyakorlati szakemberek pedig tovább­szélesítsék a Mohács környé­kén megépült öntözési rend­szert. Alkotó szellemben A zárszó Kerese Istváné: Hiba volna azonban azt hin­ni, hogy egyre növekvő fel­adataink további teljesítése csupán gépesítés kérdése. Ter­melésünk további fokozása szükségképpen megáll egy ponton, a legkorszerűbb gé­pesítés mellett is, ha a régi kapitalista üzemvezetési és mű­szakszervezési módról nem té­rünk át a munkaszervezés ha­ladó, szocialista módszereire. A szocialista munkaszervezés az a pont, ahol technikai fej­lődésünk mennyiségi változá­sainak minőségi változásba kell átmennie, száműzve mun­kánkból a megcsontosodást, a maradiság szellemét, hogy megoldandó feladatainkat el tudjuk végezni... Egy biztos. Ha elődeink oly­kor túlzásokba is estek, egé­szében nagyon megfontoltan és körültekintően álltak neki az akkori roppant feladatok­nak, s nem égi csodával egy­bekapcsolt könyöradomónyok- ra vártak. Miklósvári Zoltán A várossá lett Siklós új lakótelepe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom