Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-09 / 308. szám
Dunántúlt napló 1977. november 9., szerda Altalános- és középiskolai vetélkedők Ki tud többet a szovjet filmről? Vetélkedősorozatot hirdetett meg a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat a megye és a megyeszékhely általános- és középiskolás tanulói számára Ki tud többet a szovjet Hímről? címmel. Vidékről összesen 118, Pécsről 47 iskola öttagú csapata jelentkezett a versenyre. A sorozat első fordulóit házi verseny formájában ezekben a napokban-hetekben rendezik meg: a középdöntőre a jövő héten kerül sor körzeti központként kijelölt iskolákban, ahol november 16-án átlag 10- 15 csapat méri össze tudását, emlékező tehetségét. Ismert szovjet filmek alapján kell válaszoltok kérdésekre, illetve játékos feladatokat kell megoldatok: képekről, filmrészletekről fölismerve rendezőket, színészeket, filmcímeket, és történelmi eseményeket, amelyekről szól a kiszemelt részlet. Valamennyi középdöntő helyszínéről 3—3 csapat juthat be a döntőbe, amit december elején tartanak meg Pécsett. Kétnapos rendezvény Bolyban Bolyban szombaton a német nemzetiségi diákotthonban tartottak megemlékezést a Nagy Október 60. évfordulójáról, majd szellemi vetélkedőt szerveztek, az MHSZ pedig lóversenyt rendezett. A KISZ járási Bizottsága szervezésében vasárnap Ki tud többet a Szovjetunióról? szellemi vetélkedőt rendeztek. A délutáni ünnepségekre gyülekezőket a pécsi Gyárvárosi Általános Iskola fúvószenekara műsora köszöntötte, majd a József Attila Művelődési Házban Mayer Béla, az MSZBT helyi elnöke megnyitotta a Szovjetunió 60 éve című kiállítást. Ezt követően úttörőgárdát avattak, majd a fáklyás felvonulás a felszabadulási emlékműhöz érkezett, ahol Devecseri lózsel, az MSZMP Mohácsi járási Bizottsága első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután a járás és a helyi párt-, állami, gazdasági, társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres testületek, valamint a hazánkban tartózkodó szovjet Déli Hadseregcsoport képviselői megkoszorúzták a felszabadulási emlékművet. A Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére a megye számos településén rendeztek szombaton és vasárnap koszorúzás! ünnepségeket. „Sarohin tábornoktól kaptam a parancsot Moháés felszabadítására" Képünkön: Sznitko kapitány vendéglátói kíséretében Péccsel ismerkedik (jobbról a második) Fotó: Erb János Első műszak az ünnepek után Cél: az éves vállalások teljesítése Az ünnep lázában éltünk az elmúlt hetekben, hónapokban. Nagyszerűbbnél-nagyszerűbb eredményekkel köszöntöttük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját: hétfőn ünnepeltük a jubileumot. Most is, mint minden több napos munkaszünetet megelőzően, komoly erőpróbát jelentett a város ellátása a Pécsi Sütőipari Vállalat dolgozói számára. November harmadikától ötödikéig megállás nélkül termelt az új üzem, hogy elegendő kenyér kerüljön az ünnepi asztalra. — Tizenkétóráztunk, fárasztó volt — mondta tegnap Mihálo- vics Irén, aki mindössze négy Sznitko kapitány látogatása megyénkben „Vérrel kötött, megbonthatatlan barátság fűz Mohácshoz, Pécshez, s az önök egész megyéjéhez..." — mondta tegnap Alekszandr Szavelje- vics Sznitko, a katonái élén Mohácsot felszabadító egykori gárdakapitány, Mohács város díszpolgára. Sznitko elvtárs a NOSZF jubileuma s Mohács felszabadulásának közelgő évfordulója alkalmából a felszabadított város vendégeként tölt néhány napot megyénkben. A harminchárom év előtti eseményekről beszélgetünk. — Huszonkét éves voltam, amikor a 3. Ukrán Front katonájaként Románián, Bulgárián és Jugoszlávián keresztül megérkeztünk Magyarországra. Augusztus 29-én léptettek elő gárdakapitánnyá. S itt, Mohács előtt kaptam Sarohin tábornoktól azt a megtisztelő feladatot, hogy nyolcszázfős rohamosztagommal foglaljuk el Kölked térségét és Mohácsot — emlékezik Sznitko kapitány. A határidő 1944. november 25-e volt Mohács bevételére, hiszen ez a város akkor fontos stratégiai pontnak számított, zárta a Dunai Flottilla útját Baracska felé. De a várost a németek is keményen védték. — Kölked és Mohács között „János bácsi” tanyája közelében foglaltunk állást, miközben a fasiszták gépfegyverekkel és aknavetőkkel lőtték a síkot, s ellentámadásukat a német légierő gépei is fedezték. Felderítőink jelentették, el akarják vágni a visz- szavonulásunk és utánpótlásunk útját Kölked felé —folytatja. — Döntenem kellett, s elhatároztam az azonnali támadást. Fedezékről fedezékre, szökellve haladtunk előre, s rövidesen a város előtti csatorna partján folytattuk útun- kat. A csatornában ekkor szinte nyakig ért a megáradt víz, s az egyetlen hídhoz érkezve a túlsó oldalról közvetlen közelről pillantották meg az ellenséget. — Fasiszták! Ágyú! ■— kiál- tottp adjutánsom, Anyiszinov, s elém vetette magát. Testével fogta fel a halálos lövedéket. Ott halt meg a szemem láttára csakúgy, mint barátaim, harcostársaim, Fjodorov, Csul- kov, Hancserjenko, Zahrebel- nij vagy Kiszeljuk, Szkorik, Csjornij, Vaszjarhin és sajnos sorolhatnám . . . A körülötte tucatjával eleső harcostársakat „barátaimnak, gyerekeimnek” hívja Sznitko kapitány. S ez nem csupán a harcokban kovácsolódott ba- ráságot jelenti, hiszen szinte valamennyien, nyolcszáz katonájának túlnyomó része a kapitány szülővárosából, megyéjéből származott. Az ukrajnai Voznyeszenszk város, Nyikola- jevszk megye. A túlélők közül negyvenen ma is ott élnek, s nagy-nagy boldogsággal olvassák a Baranyáról és Mohácsról érkező leveleket csakúgy, mint Alekszandr Szavel- jevics Sznitkfe. — Ha Baranyából levelet kapok, úgy érzem, második szülőföldemre érkezem újra — mondja. — Ezek a sorok felidézik számomra az önök megyéjét, amelyet ezekben a napokban is szerencsém van újra végigjárni. Sznitko elvtárs, aki ma Mor- sin város pártbizottságának munkatársa, s a moldáviai Ki- sinyovban egy szolgáltató kombinát tanácsadója és revizora, részt vett a Mohács város és járás november 7-i ünnepségein. Tegnapi hivatalos pécsi programján fogadta őt dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács általános elnök- helyettese, majd a Pannónia Sörgyárba látogatott, s megtekintette az épülő Lvov-Kert- várost, s Újmecsekalját. Zsalakó István Ható* i<3ö £?ptt mególdották Hogy a csapból folyamatosan csörgedező víznek is mennyire lehet örülni, talán a vasasiak tudnák leginkább elmondani. A múlt héttől ugyanis napi 250 köbméterrel több víz jut a vasas ll-i csapokba, mint eddig. Vasas II immár tűrhetetlenné váló vízellátásának megoldása érdekében a Pécsi Vízmű szocialista brigádjai szeptember végén vállalták: a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére november 7-ig megépítik a Hirdről jövő kisegítő vezetéket. Alig egy hónap alatt, négy nappal a határidő előtt végeztek a munkával. Solti Dezső, a Pécsi Vízmű igazgatója adta át november 3-án rendeltetésének a több, mint két és fél kilométernyi vezetéket, s a hozzá tartozó berendezéseket. 10 óra után néhány perccel Több víz Vasasnak Példás segítségnyújtás a vasasi fogadó medencébe zúdultak a hirdi víz első köbméterei. De hogyan is kezdődött? A bányaüzem kezelésében lévő vízellátó rendszer a nyári hónapokat követően már egyáltalán nem győzte a település kielégítését. A vízkészlet olyany- nyira lecsökkent, hogy a magasabban fekvő bányatelepnek már-már egy csepp sem jutott. Szóba került az iskola, óvoda és bölcsőde közegészségügyi okokból történő bezárása is, amikor az iskolaigazgató segélykérő levelet írt a városi tanácshoz. Hogy az állami és pártszervek, valamint a kivitelezők mennyire szívügyüknek tekintették a probléma megoldását, mi sem jellemzi jobban, mint a tény: a hatósági engedélyek, hozzájárulások, jóváhagyások szinte percek alatt megszülettek. S a szocialista kollektívák annyi idő alatt végezték el a munkát, amennyibe „hétköznapi" körülmények között a munkát megelőző adminisztráció kerül. Zs. I. Így közlekedünk mi Fény né sűrű ködben Rögtönzött statisztikám eredménye: tíz kocsi közül három nincs megfelelően kivilágítva. Színhelyünk az Árpádtető, Komló felől fentről érkeznek a kocsik, Pécsről pedig felfelé igyekeznek. A forgalom elég nagy. Izgalmas a találgatás, vajon milyen autó jön? Látni ugyanis nem lehet, tán harminc méternyire. Egymás után bukkannak elő a kocsik, teherautó, személygépkocsi, autóbusz, pótkocsis szerelvény. A pótkocsis kamion Mágocs- ról indult, vezetője értetlenül néz ránk, aztán mindjárt kiderül, hogy tud a kábel hibájáról. Meg is igazítja: gyönyörűen kivilágosodik a pótkocsi hátulja. Bírság a vége. Megbírságolják azt a trabantost is, aki helyzetjelző lámpát használva dönget egy teherautó nyomában, lehet tőle talán nyolc méterre. Haragszik, pedig nincs igaza. Egyrészt a tompított fényszórót kell használni, másrészt pedig ajánlatos a követési távolságot megtartani. Igen könnyen pórul lehet járni. A légfék nem tréfál. A kis Polski-Fiat töksötétben igyekszik Komló felé. Drága lett a villanygyújtás, néz is bennünket sötét tekintettel. Bosszúból fel is kapcsolja szabályosan a világítását. Újból felhasználom az alkalmat, hogy elmondjam — nem is én, hanem minden közlekedéssel foglalkozó brosúra: nem azért kell világítani a ködben, hogy én lássak! Engem kell látni. Rossz rá gondolni, hogy előzésbe fog» valaki, és csak akkor veszi észre a szembejövő járművet, amikor az ütközés már elkerülhetetlen . . . Igen, járműről beszélünk, a lovaskocsi is az, sajnos többel is találkoztunk a főútvonalakon, egyik lovon sem égett a tompított fényszóró, de még csak a helyzetjelző sem. öt lovaskocsit láttunk, kettőn volt lámpa, persze meg kell mondani, az égvilágon semmit sem ér, látni nem lehet, csak szabályos. Belvárdgyulán találkoztunk a tankönyvbe illő esettel. Trabant közelgett, vezetője kétségbeesve szállt ki a kocsiból. Hátul ücsörgött egyéves kislánya. A kétségbeesésnek több oka is volt. A legelső: a szonda elzöl- dült. (Ha még tovább fújja, tán el is görbül.) A második: Olasz községben lakik, semmiféle okmány nincs nála ... A harmadik csak Olaszban derül ki: az okmányok között nem szerepel a jogosítvány, mert az neki nincs .. . Az utak csúszósak. A gumikat is néztük, elég sok a kopottas. Nem a simára futott, hanem a kopottas. Időben ki kell azokat cserélni. Nem hiszik, de előfordulhat, hogy a rendszámba kerül. Végezetül egy kérés: a pécsi magasház előtt kijelölt gyalog- átkelőhelyet létesítettek. Vajon nem a létesítés feltételei között szerepel-e, hogy az átkelőhely kellőképpen ki legyen világítva? Este ott „egyiptomi sötétség” van, előbb-utóbb baleset lesz a vége. Ném kéne megvárni! Kampis Péter hete dolgozik az Engel János úti sütőüzemben. Szusszanásnyi időre megáll, azonnal kisebb, barnára sült kenyérhalom tornyosul előtte a tálcán. A továbbítószalag örökmozgóként hozza a kemencéből a forró kenyeret. Mihálovics Irén kocsira teszi. Többször megszámolta: 160 vekni fér a polcokra. Két óra múlva felváltja kolléganője. Akkor a műhely másik végébe megy, rekeszekbe teszi o kocsikról a kenyeret, előkészíti szállításra. Pénteken 600, szombaton 659 mázsa kenyeret vittek az üzletekbe a vállalati furgonok.- Mindent meg kellett tennünk, hogy el tudjuk látni a várost — mondja lárányi Sán- dorné gépkezelő. — Szombaton reggel mentem haza, sütöttem, főztem. Kecskeméten élő testvérem nálunk vendégeskedett két gyerekkel, volt mit tenni. Azért pihenésre is jutott idő. Jól indult ma reggel a munka. — Kipihentük magunkat három nap alatt — fogadott tegnap Kovács Károly kubikos brigádvezető, a 6-os út építésénél. — Elvetettem a búzát a háztájiban vasárnap, tegnap a Dunán pecáztam. Mások a szőlőben dolgozgattak, vagy otthon pihentek. Kedd reggel hét órakor láttak ismét munkához a József Attila és a Vas Gereben utca sarkán. Hajnalban indultak otthonról, Dunaszekcsőről, vállalati autóbusz hozta őket Pécsre. A vízvezetékeket kötik össze itt a tízemeletesek tövében. — Mától könnyebb, mert segít a „sárga ördög”, sok nehéz munkától megkímél bennünket' — mutat a markoló-rakodóra Kovács Károly. — Két héten belül szeretnénk végezni. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói szombaton és vasárnap is dolgoztak a siklósi városrészben. Már a kocsi ablakából feltűnt tegnap, komoly erőt összpontosított ide a vállalat. A 14-es épületet szakipari munkások vették birtokba: nehéz lenne szakmák szerint felsorolni, hányán dolgoznak. Az egyik földszinti lakásban Orovicza Márk és Hegedűs Imre melegburkolók éppen befejezték az előkészítést, karamell színű pvc-vel borítják a szépen kitapétázott nagyszobát. — Az ünnep jegyében dolgozunk az év végéig — mondja Orovicza Márk. — A tervezettnél százzal több lakást szeretnénk átadni. — összesen 490 lakást kell elkészítenünk még az idén — kapcsolódik a beszélgetésbe Hegedűs Imre. Bármerre nézzek, meggyőződhetek arról, az építők szeretnék teljesíteni vállalásaikat. Az épület előtt emberek, gépekkel küszködnek a sárral, de megállás nélkül dolgoznak. Számomra hihetetlen gyorsan újabb szinttel gyarapodnak az épületek. Tészás Pál művezető nagyon elégedett. — Két és fél óra alatt tizenegy elemet emeltek be a munkások. Nagyszerűen kezdődött a mai nap. Horváth Teréz Pécsi siker Tanító múzeum címmel pályázatot hirdetett a Kulturális Minisztérium az iskolák és a múzeumok Kapcsolatainak ki- szélesítéséről. A pályázaton szép pécsi siker született. Dolgozatukkal 2. díjat nyertek: Bezerédy Győzőné és Gábriel Józsefné tanárok, míg harmadik helyezést ért el Aknai Tamás muzeológus és Sándor Zoltánná, a Surányi úti óvoda vezetője.
