Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-09 / 308. szám
1977. november 9., szerda Dunántúlt napló 3 Vagyontérő hangszerek a folyosókon Kétszáztíz gyermek tanul zenét Szigetváron Egyik szobából zongora, a másikból fuvolaszó hallatszik, valamivel távolabb — hogy az áthallás minél kisebb legyen — a rézfúvósok gyakorolnak, egy nagyobb teremben szolfézs óra van. Szigetváron 1970 óta működik önálló zeneiskola a Baranya megyei Építőipari Vállalat munkásszállójában. Ezt megelőzően az ének-zenei általános iskola keretében folyt zeneoktatás. Akkor a város különböző helyein, a várban, bolthelyiségekben tartották az órákat. A jelenlegi tanévben 12 nevelő 210 gyereket tanít. A két legnépesebb tanszakon kívül - zongora és hegedű — fa-, és rézfúvós szak — oboa, klarinét, fuvola, furulya, trombita, harsona -, valamint cselló és ütőtanszak működik. A szobákban a hangszerek és kottaállványok között ütött- kopott heverők vannak. — Kényszerű társbérletben dolgozunk - mondja dr. Zimá- nyi Lászlóné igazgató. - Tíz helyiséget bérelnünk a vállalattól, de ezeket a szobákat is, ahol tanítunk, nemcsak mint munkásszállást használják, hanem időnként kiadják turista- szállásnak is. Előfordul, hogy amikor még javában folynak az órák, már ott várakoznak a turistacsoportok a folyosókon, s át kell adnunk a szobákat. Amióta megnyílt az új általános iskola és a gyerekek nagyobb része délelőttös lett, hozzánk csak délután tudnak jönni. A szerződés szerint a szobákat 5 óráig át kellene adnunk, de a tanítási idő fél hétig is elhúzódik. S még ennél is nagyobb gondunk, hogy nem biztonságos a hangszerek tárolása. Szekrényeink a folyosókon állnak vagyontérő hangszerekkel. A legolcsóbb klarinét is több mint 2000 forint, de 16 000 forintos fuvoláink is vannak. — A nehézségek ellenére is szép sikereket érnek el a Szigetvári Zeneiskola tanulói... — Első növendékeink közül többen már a felsőoktatásban tanulnak. Idén is fölvételt nyert egy növendékünk a Pécsi Zen/srnm/Anafi toi r UAm rn /nn ai középiskolába évente 3—4 gyerekünk jut el, több tanítványunk tanul jelenleg rs a Pécsi Zene- művészeti Szakiskolában és Budapesten a Magyar Néphadsereg Központi Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskolájában. Volt tanítványaink közül többen énekelnek a Tinódi Vegyeskarban. A helyi szerepléseket leszámítva, mint például a „muzsikáló május" és a négykezes-verseny, több alkalommal vettünk részt megyei, sőt országos rendezvényeken is.- El tudná képzelni ezt a szállót zeneiskolának? — Sajnos nem lehetnek ilyen merész elképzeléseim. Azzal is megelégednénk, ha legalább az a tíz helyiség, amit használunk, kizárólag a miénk lenne. Hegedűs Magdolna Tizenhárom nemzetközi díj Bemutatjuk a Moszkvai Zongoratriót A zongoratrió: Olyan zenei műfaj, melyben a zongora, a hegedű és a gordonka egyenrangú szerepet játszik. Az ilyen együttesre írt művek száma és jelentősége a vonósnégyesekével szinte egyenértékű, azzal kb. egyidőben, a XVIII. században alakult ki. Haydn óta minden jelentős szerző írt ilyen együttesre. A Moszkvai Zongoratrió 1968- ban alakult meg. Tagjai Alek- szandr Bondurjanszkij zongora- művész, Vlagyimir Ivanov hegedűművész, Mihail Utkin gordonkaművész. Dijaik: München, I. díj; Belgrád, I. díj, Jugoszláv Zeneszerzők Szövetségének díja, Jeunesses „Aranyhárfa” díj; Bulgária emlékérem: Interfórum '75: I. díj; Bordeaux: Ravel- emlékérem. Egyéni dijak: Alek- szandr Bondurjanszkij: Moszkva, kétszer első díj. Vlagyimir Ivariov: Lipcse — első díj; Bulgária: aranyérem. Mihail Utkin: Prága — első díj; Liege — első díj. Repertoárjuk: Mozart, Beethoven, Brahms, Rachmanyinov, Schubert, Csajkovszkij, Ravel, Prokofjev, Sosztakovics stb. valamennyi erre a műfajra írott műve. November 10-én, csütörtök este a Liszt-teremben .hallhatjuk koncertjüket. k. I. • • Üzemekben, vállalatoknál Felmérik a kulturális alapokat 240 pécsi és baranyai vállalat szakszervezeti bizottságához küldött kérdőívet a Szak- szervezetek Baranya megyei Tanácsának kulturális osztálya. Azzal a céllal, hogy a kérdőívvel adatainak összegzése után megállapíthassák, mennyi a vállalatok jóléti és kulturális alapjának képzése; hogyan tervezik meg a felhasználását, illetve mire használják fel ezeket az alapokat. Az adatok elemzése során kiderül, mennyi a kulturális célokra (jóléti célokra) kötelezően előírt fejkvóta mennyisége Baranyában, s ebből átlagosan mennyit fordítanak a vállalatok, üzemek effektiv módon kultúrára. Továbbá választ keresnek arra is, hogy a kultúrára szánt pénzösszegeket konkrétan milyen célokra költik el. Kiderül a visszaküldött kérdőívek elemzéséből az is, hogy a szakszervezeti bizottságok saját pénzügyi eszközeikből mennyit áldoznak kulturális céjkra, illetve mennyit sportcé- jkra. A vállalati jóléti és kulturális alapból kulturális célra tervezett, illetve felhasznált összegek részletezésénél egyebek közt a következő rendeltetés- szerű felhasználási formák mértékére kívánnak választ kapni: művelődési intézmények fenntartási, üzemeltetési költségei, más intézmények fenntartásához való hozzájárulás, vállalati könyvtár, klubszoba fölszerelése; könyvállomány fejlesztése, ismeretterjesztési költségek, szakkörök támogatása, felnőtt- oktatás, művészeti együttesek támogatása, kulturális rendezvények költségei, munkásszállások kulturális tevékenysége, kulturális jellegű kirándulások költségei, stb. Az elkészített gondos elemzést kívánó fölmérés alapján jelentést készítenek, amit a Megyei Közművelődési Bizottság fog megvitatni. \AJ C „Ez itt Hieronimfez meg én vagyok ii A lengyel vendégművészek az egyik levonatot tanulmányozzák Lengyel művészek Szokolai felv. — kiállítása Pécsett Két arc szorosan egymás mellett, egy szakállas férfi — és egy halvány mosolyú női fej tapad össze a különös sholnhoferi palára nyomott litográfián. — Ez itt Hieronim, ez meg én vagyok — mutat az alkotásra Danuta Leszczynska- Kluza a Pécsi Grafikai Műhely termében. — Ez férjem egyik olyan műve, amelyik már itt készült! — fejezi be a magyarázatot a hosszú, szőke hajú grafikusnő. A lengyel művészházaspár egy hónapra érkezett Krakkóból Pécsre. Mindketten az ottani Szépművészeti Akadémia festészeti szakát végezték el. A festészethez sem lettek hűtlenek, bár a grafika talán jobban előtérbe került, s Hieronim Koztowski, a grafikai szakosztály titkára is. Műveiket már számos városban, országban kiállították. Varsó és Krakkó után Tokió, Ljubljana, Kassel, Sao Paulo rendezte meg legtöbbször Danuta kiállítását. Hieronim Koztowski tíz éve fejezte be az akadémiát. Csoportos kiállítása 1973-ban eljutott Budapestre is. Képeit többek között Prága, Berlin, Lipcse, Bradford, Ceylon közönsége tekinthette meg. Egymás nyelvét nem igen értjük, a közvetítő nyelv sem az igazi, így inkább csak a grafikákon keresztül beszélgetünk. A műteremlakásban szerencsére jónéhány kész és félig kész kép fekszik az asztalon és kör- be-körbe a falak mentén. Hieronim elhozta magával egykét korábbi művét 4s. Ex libiri- sek, plakátok, rézkarcok. Véleménye a háborúról, az embert testileg-lelkileg megnyomorító szörnyűségről, vallomás Nikéről, a szabadságról, a tenger közepén úszó szerencsehajóról — mindez szimbólumokban kifejezve. Az egykori híres amerikai színésznő, Marylin Monroe elmosódott arca a levegőben lebegve és a középpontban egy vöröses, női torzó — a befejezetlen életmű tragédiája, értelmetlensége. Az éjszaka képei, jellegzetes alakjai, elkapott mozdulatai. Danuta képeit talán leginkább a zenedarabokhoz lehetne hasonlítani. Költészet, dallam, dráma és optimizmus kifejeződése minden egyes rézkarc. Legfontosabbnak az embert és a mindennapok harcát tartja. Legveszélyesebbnek a rohanó, néha kegyetlen élet ejtette lelki sérüléseket, amelyek végső soron a halált is előidézhetik. A lengyel házaspár lassan már hazafele készülődik, de jövőre ismét eljönnek. A Grafikai Műhely ugyanis 1978-ban rendezi meg az elmúlt két évben itt dolgozó művészek képeinek kiállítását. Ezen a tárlaton láthatók lesznek Danuta és Hieronin alkotásai is, s akkor mindenki megismerkedhet velük, hiszen egy írásos ismertető csak kedvcsináló lehet, a műveket megérteni, felfedezni csak a helyszínen lehet. B. A. Latin-amerikai turnéra utazott a Néphadsereg M űv észegyüttese Latin-amerikai turnéra utazott a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének 90 tagú társulata. Negyvennapos vendégszereplésük során a Mexikóban megrendezésre kerülő magyar kulturális hét keretében több városban adnak műsort. Ugyancsak fellépnek Panamában és Peru fővárosában, Limában. Műsorukban a magyar kórusirodalom remekei, katonadalok és a vendéglátó országok dalai hangzanak el. A tánckar és a népi zenekar a magyar folklór gyöngyszemeivel ismerteti meg a közönséget. Hétfő óta Hazánkban is üzemel az inter- szputnyik földi állomása A Veszprém megyei Talián- dörögdön felépült első magyar interszputnyik földi állomás hétfőn már teljes üzemmel dolgozott és műhold segítségével közvetítette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai díszszemlét. A taliándörögdi állomással hazánkban is lehetővé válik a rádió és televíziós műsorok műholdak segítségével történő átjátszása nagytávolságú helyekről hazánkba és Magyarországról más országokba. Művelődni jó M ég tavasszal, a színházi idényben történi: az egyik sikeres darab előadásán — miközben a pénztárt számosán és hiába ostromolták jegyekért — üres maradt egy teljes széksor. Kiderült, hogy az oda szóló jegyeket egy szocialista brigád vásárolta meg, ám közülük mindössze egy valaki akadt, aki el is ment az előadásra. A brigádnaplóba aztán - feltehetően - bekerült a színdarab címe, s a rövid közlés, hogy „a brigád” megnézte, ezzel teljesítette egyik, művelődésre vonatkozó vállalását. Nincs szükség névre és címre a fenti esethez, mint ahogyan a következőkhöz sem: egy londoni társasutazáson fakultatív program volt a világ legnagyobb múzeumának, a British Múzeumnak a meglátogatása. Aki nem ment el, az időt vásárlásra vagy bármi másra felhasználhatta. Mi tagadás: a magyar csoport nagyobb része az utóbbit választotta, s ők már régen a vacsoránál ültek, amikor fáradtan megérkeztek a múzeumlátogatók. Nem éppen véletlenül: egy szocialista brigád tagjai, akik csak akkor mondták el, hogy ők a többi között, éppen ezért a lehetőségért neveztek be a társasútra. Lehetne olyan következtetést is levonni a fenti két esetből, hogy az emberek különbözők, kit ez, kit az érdekel. Ennél azonban sokkal fontosabb a másik, bízvást levonható tanulság: azok, akik komolyan veszik, átérzik a szocialista brigádmozgalom jelentőségét és tartalmát — valóban akarnak művelődni. Ahol és amikor pedig nem veszik igénybe az erre adódó lehetőségeket, ott a szervezésben és — nem utolsósorban - a felajánlás formális- ságában van a hiba. Művelődni aligha lehet úgy, hogy egyik napról a másikra valaki kitűzi a célt más vagy mások elé: ezentúl művelődjetek! Még csak úgy sem, hogy a brigádvezető — vagy akár együtt, az egész brigád - átböngészi a kiadott színházi vagy moziműsort, találomra rábök valamelyik címre, s akkor már a továbbiak csupán a közönségszervezőn múlnak. Amikor pedig megvan a jegy, s becsülettel kifizették az árát, egyszeriben „magánügynek” tekintik, hogy ki megy el, ki nem, vagy éppen sorshúzással döntik el, hogy ki „képviselje" a brigádot. Magyarországon — noha mi ritkán mondjuk, de külföldön közismert — igen olcsón, nemzetközi összehasonlításban szinte nevetségesen kis pénzért lehet művelődni. Az alkotmány biztosítja a művelődéshez való jogot, s a nemrégen megalkotott művelődési törvény az egész ország közvéleményének, érdeklődésének előterébe állította a művelődés ügyét. Idézni is érdemes ebből a törvényből: „A közművelődésben való részvétel állampolgári jog, egyben minden állampolgárnak — képessége, képzettsége és érdeklődése szerint — önmaga és a társadalom iránti kötelessége”. A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásának záró állásfoglalása kimondja : „Az országos. tanácskozás küldöttei szükségesnek tartják, hogy a szocialista brigádok gyorsabban lépjenek előbbre a közösségi gondolkodásban, a művelődésben, életük szocialista módon való alakításában”. A két idézetből is világosan kitűnik: ma már eljutottunk odáig, hogy a művelődés nemcsak jog, hanem kötelesség is. Ami a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti: újat, az átlagosnál többet, jobbat, szebbet alkotni csak az képes a modern társadalomban, aki művelődik, sokoldalúan képezi magát. Márpedig a szocialista brigádok éppen azért alakultak, hogy a munkahelyeken, a termelésben élen járjanak, példát mutassanak. Bizonyos műveltségi szintet eleve feltételez az, hogy valaki szocialista brigádtag legyen. Nem utolsósorban azért, mert munkája eredményét, értelmét is kell látnia: nagyobb távlatokban gondolkozik, nemcsak az általa megmunkált alkatrész érdekli, hanem az abból létrejövő nagyobb egész, az új termék, s azon túl az üzem, a gyár, az ország, a társadalom, amelynek haszna lesz munkájából, s amely kárát vallja a rossz munkának. Számos szocialista vagy e címért dolgozó brigád ezért válogatja meg újonnan felveendő tagjait: hanyagul dolgozó, nemtörődöm, munkahelyére ittasan járó ember általában nem kerülhet be a szocialista brigádtagok közé. Akit pedig érdekel a munkája — az igyekszik minél többet megtudni róla. Érdeklik az új munkamódszerek, előbb csak a technika, aztán már a tudományos vívmányok is, s ahogyan összeforr a brigád, úgv növekszik a tagok érdeklődési köre is. Ám csak akkor, ha valóban közös a munka, a célok megbeszélése, közösen határozzák el azt is, hoay mit olvassanak ei, mit nézzenek meg, hogyan gyarapítsák szakmai és általános műveltségüket. S ok szép és jó kezdeményezés hiúsult mór meg — a formalizmus miatt. Kétségtelen, hogy nehéz dolog egy brigádnak — néhány vagy több embernek — igényeit, érdeklődési körét, kultúra iránti fogékonyságát összeegyeztetni. Mérce, általános szabály — nincs és nem is lehet. Ám szinte minden brigádban vannak emberek, akiket megragadott egy könyv tartalma, egy festmény szépsége, egy színdarab fordulatossága. Élményeinek elmesélése — talán - bekerül a brigádnaplóba. De ha csak ennyi történik, aligha elégszik meg az élményszerző: másokkal is megkedveltetni a kulturális értékeket, mások érdeklődését is felkelteni, aztán közös élményeket szerezni — ez a szocialista brigádok és brigádtagok immár törvénybe is foglalt kötelessége. Ingyen belépőket kapnak a szocialista brigádok az ország valamennyi múzeumába - jelentette be az említett tanácskozáson a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. Még szorosabbnak kell lenniük a kapcsolatoknak a munkások és a művészek között - erről beszélt egy nyomdász brigádvezető. Mindez ugyanabba az irányba mutat: a műveltség közkinccsé tétele, s ezen belül első helyen a szocialista brigádok művelődése felé. Múlnak az évek, a szocialista brigádmozgalom már kinőtte a gyerekcipőket. Egyre nagyobbak a követelmények, hiszen egyre magasabb a mérce, egyre többet jelent „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni". A bevezetőben említett színházi példa talán évekkel ezelőtt még csak fejcsóválást váltott ki — ma már ritka kivételként sem szabadna hasonlónak előfordulnia. A műveltség mindinkább a szocialista brigádmunkának, egymás nevelésének, közös tevékenységüknek lényegéhez tartozik. Várkonyi Endre
