Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-20 / 319. szám
1977. NOVEMBER 20. ELMÉLET DN HÉTVÉGE 5. A magyar idegenforgalom Az ember és a személyiség marxista értelmezése Q Helyünk a modern népvándorlásban ? A filozófiai emberkoncepció Hol a helyünk a világ idegenforgalmában, számítunk-e valakinek ebben a modernkori népvándorlásban? A nemzetközi statisztikai adatok szerint tavaly 218 millió turista járta a világot, és az utazások során elköltöU összeg körülbelül 40 milliárd dollár volt. A nagyarányú és gyors fejlődés több tényezővel magyarázható. Majd mindenütt megvalósult a törvényesen biztosított évenkénti szabadság rendszere. (Magyarországon például 100—110 szabadnap , jut egy emberre évente.) Változást hozott a szállítási eszközök fejlődése, a repülés tömeges elterjedése is. Lecsökkentek a földrészek közötti távolságok, hiszen a hatalmas sugárhajlású gépek órák alatt elérhetik a legtávolabbi utazási célt is. A gépkocsik elterjedése ugyancsak növeli az utazási kedvet, és többnyire a szomszédos országok meglátogatását segíti elő. MÁR NEM LUXUS Az uiazus Kixeiult a luxus kategória fogalmából, megváltozott az utazók társadalmi összetétele. Mind több a kö- zépjövedelműek aránya, akik a középáru és olcsó utakat keresik. Egy tanulmány szerint azokban az országokban, ahol az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem eléri a 600—-800 dollárt — ott már nemcsak a létminimum megteremtésére jut pénz, hanem az utazásra is. Utaznak az emberek. Bár a nemzetközi turizmusról írunk, szükséges megemlíteni, hogy a legtöbben saját országukon belül utaznak. Becslések szerint tavaly körülbelül 800 millióan vettek részt a belföldi turizmusban. Sőt, egy sor országban, — mint például Anglia, Franciaország, az NSZK — éveken át kampányt folytattak, hogy állampolgáraikat — és velük együtt a pénzt — otthon tartsák. A külföldi utat választók közül legtöbben valamelyik európai országot keresik fel. Jó öreg kontinensünk a favorit, hiszen a világ idegenforgalmából 70 százalékkal részesül. A tavalyi 218 millió turistából 155 millióan Európát választották úticélul, s a már jelzett 40 milliárd dollárból 25 milliárdot itt költöttek el. Magyarország földrajzi helyzeténél fogva szerencsés helyet foglal el az európai turizmusban. Hazánkat 1971-ben 6,1 millió turista kereste fel, számuk 1976-ban már majdnem 10 millió volt, s az idén tovább növekedett. A tavalyi beutazók közül 5 és fél millióan legalább egy éjszakát nálunk töltöttek, míg a kirándulók és átutazók száma 4 és fél millió volt. S hogy továbbra is a számoknál maradjunk: a külföldről érkezők 72 százaléka az úgynevezett rubel elszámolású baráti országokból érkezett, és 2.7 millióra tehető a konvertibilis valutával fizetők száma VERSENY A VENDÉGÉRT Hazánk a vendégért folytatott nagy versengésben az európai középvonalba tartozik, de hozzá kell tenni, hogy közvetlenül a vezető, hagyományos idegenforgalmi országok után következik. Nemcsak fogadunk vendégeket, utazunk is. A tavalyi esztendőben 3,9 millió hazánkfia járta a világot, a felnőtt lakosság fele. A felmérések szerint nálunk az emberek tavaly az üdülésre szánt idő 58 százalékát töltötték külföldön és csak 42 százalékát idehaza. Az idegenforgalom pénzbe kerül, de hoz is pénzt. Méghozzá nem is keveset. Ausztriában a devizabevételek 40— 45 százalékát, a bruttó nemzeti jövedelem 7—8 százalékát a turizmus szolgáltatja. Nálunk a devizabevételek 3—4, a bruttó nemzeti jövedelem kb. egy százalékát teszi ki az idegenforgalom. A világ kereskedelmi forgalmának 7 százaléka az idegen- forgalomból adódik. A vezető turisztikai országokban ez az ágazat tartja fenn a gazdasági egyensúlyt, s ad munkaalkalmat az embereknek. Mi sohasem érhetjük el például Spanyolország, Olaszország, Görögország vagy akár Svájc idegenforgalmi eredményeit, de így is hasznothajtóan kamatoztatjuk a világturizmusból nekünk jutó bevételeket. A turizmust láthatatlan exportként szokták emlegetni. Ez azt jelenti, hogy gazdaságosabban szerezhető meg a deTuristák a Széchenyi téren viza, mint az iparban, az áruforgalomban s főként az ebből eredő exportból. Tavaly nép- gazdasági átlagban 50 forintért termeltek meg egy dollárnyi bevételt eredményező exportterméket, az idegenforgalom pedig 28—34 forintos költséggel hozta ki ezt az eredményt. A tavalyi turizmusból származó bevételek megközelítően olyan összeget képviseltek, mint például a híradástechnikai gépek exportja a rubel elszámolású országokba vagy a növényi eredetű anyagok exportja a tőkés országokba. A külföldi látogatóktól származó bevételek nemcsak a külkereskedelmi mérleg javítását szolgálják. Devizaszegény országunk ebből fedezi a kiutazó magyar állampolgárok költségeit is. Minél több tehát a vendég, annál több hazánkfia látogathat el más országokba. 1976-ban például a tőkés deviza 49 százalékát, a rubel bevétel 57 százalékát kapták vissza a magyar turisták. Tavaly 3 millió 900 ezer magyar utazott külföldre, a felnőttkorú lakosság fele. Az európai országok közül Svájcból és az NSZK-ból évente minden második, Angliából minden negyedik lakos jut el külföldre. Ausztria és Francia- ország minden harmadik állampolgára utazik, s most már ebbe a jó helyezést elért társaságba sorolhatjuk Magyar- országot is. Az érdeklődés középpontjában lévő idegenforgalmi országok közé tartozunk, ha még nem is élünk eléggé a lehetőségekkel. A JÖVŐ LEHETŐSÉGEI Hat nagy idegenforgalmi tájegységet jelölnek meg a fejlesztők. A már ismert, Budapest—Balaton régión kívül ilyen üdülési, kiránduló célokat szolgálhat a Duna-kanyar, a Velencei-tó, a Mátra és a Bükk térsége, a Bakony, Nyu- gat-Magyarország, a Mecsek és környéke, Délkelet-Magyar- ország (Gyula, Hódmezővásárhely), a Hajdúság a Hortobágyi Nemzeti Parkkal. Jelenleg egyszerre 173 ezer vendéget helyezhetnek el a különböző szálláshelyeken. Közepes fogadóképesség ez, jóval többre lenne szükség. Különösen a szálloda kevés. A luxus kategóriába belépett a Hilton, rövidesen átadják a Margitszigeten a Termál nagyszállót, két éve működik a hévízi Termál. Most épül Kőbányán az Expo szálló, Zuglóban pedig a Sportcsarnok mellett hozzákezdtek egy újabb szálloda építéséhez. Ha valóban élni akarunk az idegenforgalom adta lehetőségekkel, gyorsabban kell lépni. Amikor a terület széthúzásáról, a szezon hosszabbításáról tervezgetnek, nagy súllyal esik latba a gyógyidegenforgalom. Hazánk termálvíz készlete a világon az elsők között van. Feltárása azonban költséges, gyógyfürdőink elismertetése pedig hosszadalmas. A legutóbbi években sorra épülnek a gyógyüdülők. A nyugat-dunántúli régió — közelsége miatt — különösen vonzó az osztrák és az NSZK állampolgárok számára. A gyorsabb fejlesztés érdekében már tárgyalások kezdődtek, így elképzelhető, hogy néhány éven belül osztrák—magyar közös vállalkozásban vagy önálló osztrák beruházással gyógyászatra is alkalmas .-.zállodák épülnek a Dunántúlon. Tervet dolgoznak kr a ha zánkban éjszakai szállás nélkül átutazó tranzit utasok itt tartózkodására is. Ha nem is végső célként, de legalább egy-két éjszakát töltsenek (és költsenek) nálunk. Ehhez a főforgalmú utak mentén motelekre, színvonalas és jó éttermekre van szükség. És sok-sok jó programra, amely valóban érdekli és leköti az érkezőt. A fejlődés ütemét figyelembe véve a távlati prognózisok szerint 1990-re 20 millió utassal számolhat Magyarország, s az itt eltöltött vendég-éjszakák száma körülbelül 55—60 millió lesz. Ha ez a prognózis beválik, majd kétszer annyi turistát fogadunk 12—13 év múlva, mint hazánk lakossága. Nagy felelősség. Nem árt gyorsított ütemben készülni rá. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tudományos ülésszakot szervezett. ,,Az ember és a társadalom kölcsönhatása a fejlett szocialÍzmusban,# témakörben. A Dunántúli Napló rövidített formában közli az előadásokat. A személyiség lényegének helyes értelmezéséhez elméleti és módszertani alapot a filozófiai embertan, a filozófiai antropológia szolgáltat. Ez a megállapítás arra a tényre alapozható, miszerint a filozófiai antropológia az emberi faj általános lényegét kutatja, a személyiségelmélet pedig a személyiség lényegét, az egyes embert mint részt vizsgálja, kiemelve az egész, a faj általi meghatározottságát és az egyedi lényeges mozzanatait. Az ember lényegéről szóló marxista felfogás, a marxista emberkoncepció Marx és Engels munkásságában egyrészről a racionalista naturalizmussal (mechanikus, metafizikus materialisták, L, Feuerbach), másrészről az absztrakt-idealista objektivizmussal (hegeliánizmus) folyó vitában alakult ki. Ez szemléletesen kitűnik klasszikusaink műveiből, mint pl. a „Feuerbach-tézi- sek"-ből és ,,A német ideoló- giá"-ból. Az ember lényegéről szóló marxista felfogás kialakításához az út az objektív idealista és naturalista emberkoncepciók korlátainak, közös vonásainak leküzdésén keresztül vezetett. Meg kellett haladni egyfelől azt a nézetet, miszerint a természet önmagában tételezhető, abban az értelemben, hogy minden emberinek, eszménynek, célnak, törekvésnek egyedüli meghatározó objektív törvényszerűsége és minden lehetséges emberi alkotás meghatározó mintaképe. Másfelől, le kell küzdeni az objektív idealizmus emberkoncepciójának azt a sarkalatos pontját, amely szerint az emberi lét objektív princípiuma az univerzum általános szükségszerűségét kifejező abszolút eszme. Túl kellett haladni tehát azon, ami végsősoron mindkettőben közös, nevezetesen azon a tételen, hogy az ember teljességében alá van vetve valami külső tényező (természet, abszolút eszme) abszolút determinációjának. Az ember lényegéről szóló marxista felfogás további fejlődése is az ellentétes nézetek korlátainak leküzdésén keresztül volt lehetséges Itt elsősorban a XX. századi polgári antropológiák fogyatékosságáról és az azokra épülő polgári filozófiai emberkoncepciók meghaladásáról van szó. Ezek közös vonása a következőkben foglalható össze: az emberi lényeget megragadhatónak tartják a teljesen függetlenként felfogott emberi szubjektumban; az emberi szubjektumot redukálják az egyénre; a redukált egyén létét és lényegét elválasztják egymástól és ezzel megfosztják a lényeget minden történetiségtől. /\ polgári emberkoncepció- val szemben a marxista filozófia nem szűk antropológiai aspektusban vizsgálja az embert, nem emeli ki egyik vagy másik megkülönböztető sajátosságát, s nem is absztrakt metafizikus módon elemzi, önmagában zártan, mint amelynek eleve adott és változatlan lényege van, hanem mint meghatározott, konkrét történelmi totalitást, amely szintetizálja magában az ember lehetőségeinek és viszonyainak egész sokféleségét, mint azon aktusoknak középpontját és egységét, amelyek a világra, más emberekre, önmagunkra irányulnak. A marxista filozófia nem csupán az emberi lény totalitását hangsúlyozza, hanem ezen belül aktív-alkotó lényegét, a társadalomhoz, a történelemhez, a természethez való aktív-tárgyi viszonyát is. Feltárja mind a megismerés folyamatának, mind az egész társadalmi-történelmi gyakorlatnak „szubjektív-tevékeny" oldalát. Ez nem a hegeli abszolút eszme absztrakt „szubjektivitása" és tevékenysége és nem is az egzisztencialista filozófia tiszta szubjektivitása, hanem a konkrét-történeti és tárgyi tevékeny ember „szubjektivitása". A marxizmus filozófiája az emberkoncepció fő jellemzőjeként az ember meghatározott, konkrét történelmi totalitását hangsúlyozza, s ezen belül aktív-alkotó lényegét, aktívtárgyi viszonyát a természethez, társadalomhoz és történelemhez. Mi e viszony lényeges tartalma? z ember és természet viszonya azt a kérdést tartalmazza, hogy mi a szerepe a természeti létnek, mint objektivitásnak az emberi lét tartalma szempontjából és hol a helye, mi a rendeltetése az embernek az objektív világban. A világmindenség három alapvető létformája a szervetlen és szerves természet, valamint a társadalmi lét. Ezek a létformák mint strukturális szintek összefüggnek egymással. A magasabb struktúrák genetikailag és funkcionálisan kapcsolódnak az alsóbb létformához, ezek nélkül nincsenek, mint ahogy „nincs gondolkodás tudat nélkül, tydat nem lehet szerves élet nélkül és nincs szerves élet szervetlen természet nélkül". A magasabb létforma ontikusan függ az alacsonyabbtól, de mibenlétét, sajátos minőségét, saját specifikumai determinálják. A specifikus determinált- ság ugyan nem oldja fel az ontikus, létbeli függést az alacsonyabbtól, de ugyanakkor jelenti a magasabb létformának önállóvá, szabadabbá válását az alacsonyabbtól. A természetnek az ember egyetlen olyan része, amely egyesíti önmagában a természet összes alapvető létformáját, ezért benne alakulhatott ki „az a képesség, hogy alko tó mádon reprodukálja a rajta kívül létező tárgyi világ különböző formáit. Az ember a természet univerzális ereje, örököse a természet totalitásának, de már nem tisztán természeti erő, és a maga univerzális, egyetemes természetét, mint társadalmi lény, a közvetlen természeti determinációtól függetlenül realizálja és fejleszti." Azonban ez a függetlenség nem szünteti meg az ember természeti lényszerűségét. Az ember társadalmi lényege mellett természeti lény is. Az ember, mint Marx mondja: ........természetes, test i, érzéki, tárgyi lény, szenve dő, megszabott és korlátozott lény, amilyen az állat, meg a növény is, azaz ösztöneinek tárgya rajta kívül, tőle füg getlen tárgyként egzisztálnak, de e tárgyak az ő szükség teteinek tárgyai, lényegi erőinek tevékenykedéséhez és iga zolásához nélkülözhetetlen, lényegi tárgyak". Az ember és természet viszonya nem két egymástól idegen tényező pusztán térbeli viszonya, hanem a kettő lényegi, inherens egységviszo nya. Ebben az egységviszonyban az ember a természet összes alapvető létformáját önmagában egyesíti, ezért fo- tális lény, saját létformája specifikumában determinált, ezért társadalmi-történeti tudatosan tevékeny lény. Ezért van az, hogy az ember a termé szét minden alapvető létformájának mértéke szerint képes elsajátítani a természet tárgyait és viszonyait, és ezeket saját erőivé, sokoldali lényegévé átalakítani, majd mint emberi erőket, szellemi potenciált az objektív természetben tárgyiasítani. Természet és ember lényegi viszonyának filozófiai absztrakt kifejezései a természeti objektivitás és a társadalmi szubjektivitás viszonya; az ember helye a természethez való viszonyban: a szubjektivitás he tye; rendeltetése és feladata, aktiv, alkotó tevékenységében realizálni a természeti objek tivitás és társadalmi szubjektivitás dialektikáját. y\ z objektív és szubjektív dialektikája, a tevékenység társadalmi kerete egyben azt is jelenti, hogy az ember helye, rendeltetése és feladata a világban nem lehet véletlen és önkényes. Az ember a munka eszközeinek előállításával, a kultúra elemeinek létrehozásával magasrendű létformát, a társadalmit realizálja és állandóan fejleszti, de a társadalmi létforma bázisán .nem kilép a természetből, hanem benne maradva, ugyanakkor mindig szabaddá válhat. (Jövő vasárnap: Az ember szerepe a társadalomban és a történelemben) Dr. Judi István kandidátus, a PTE tanszékvezető docense Kapalyag Imre A táskákra ügyelve, mig a töb biek a múzeumokat járják
