Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-20 / 319. szám

DN HÉTVÉGE 6. MAGAZIN 1977. NOVEMBER 20. Földünk kincse A Bajkál a világ legmélyebb tava (mélysége: 1620 méter) és egyben földünk legnagyobb édesvíztárolója. A Szovjet Tu­dományos Akadémia Öceano- lógiai Intézetének geofizikai expedíciója már két hónapja végez kutató munkákat a ta­von. A tudósokat az általában a tengeri kutatásokhoz hasz­nált műszerekkel és berende­zésekkel szerelték fel, többek között mélyvízi merülésre al­kalmas, irányítható „Pices” el­nevezésű laboratóriumokkal. Az expedíció célja: új adatokat gyűjteni a világhírű tó eredeté­ről, jelenéről és jövőjéről. A tudósok feltételezik, hogy a Bajkál-tó a tengerek mélyén lévő hatalmas árkokhoz hason­lóan keletkezett. A kutatók meg akarják tudni, vannak-e a Bajkál-tó mélyén olyan geo­lógiai szerkezetek, melyek a tengeri árkok szerkezetéhez ha­sonlítanak. Amennyiben a fel- tételezés igaznak bizonyul, a Bajkál-tóban tengeri kutatáso­kat folytathatnak. Az árok képződés mechaniz­musának megértése után a geológusok pontosabban meg tudják állcpitani a hasznos ás­ványkincsek lelőhelyét. Termé­szetesen nemcsak Szibériában, de más területeken is, hiszen a tengeri árkok képződése pla- netáris jelenség. Az expedíció tanulmányozza a Bajkál hordalékrétegét is. A tóba ömlő 336 folyó több ezer tonna homokot, iszapot sodor magával. Különösen produktív e szempontból a Szeienga. Elegendő egyetlen pillantást vetni a térképre, hogy meg­értsük, milyen határozottan nyomul előre e folyó deltája a Bajkál tóba. E delta föld alatti része már eléri a tó szemközti partját. Az emberek már régen észrevették e jelenséget, és felvetették azt a gondolatot, hogy a Szeienga hordaléka egykor két részre oszthatja a Bajkált'. A Bajkál hordaléká­nak tanulmányozása segíti a tó jövőjével kapcsolatos elképze­lések kialakítását, a tó védel­mének megtervezését. Már a kutatók első merülései rekordot jelentettek: az ember először érte el 1410 méter mé­lyen a Bajkált. A kutatók kü­lönböző műszerek és készülé­kek segítségével mérik a víz hőmérsékletét, vegyi összetéte­lét, vizsgálják a tó mélyén élő organizmusokat, talajmintákat vesznek. A „Pices" batiszkafok film- és televíziós berendezé­sekkel vannak ellátva, melyek segítségével nemcsak film- de képmagnós felvételeket is ké­szíthetnek a tudósok. A teljesen önellátó „Pices" nevű tudományos kutatókészü­lékeket Kanada készítette a Szovjetunió megrendelésére. A batiszkafokat sikerrel alkal­mazták a Fekete-tengeren is. A szerkezetek maximális merü­lési mélysége 2000 méter. Duzzadó sziget Egy kis japán sziget, Joto, amelynek területe mindössze 20 négyzetkilométer, már évek óta a japán geofizikusok fi­gyelmének központjában áll. A sziget úgy duzzad, mint az „élesztő”, a geológiában szo­katlan ütemben: évente leg­alább 30 centiméterrel emel­kedik a tenger szintje fölé, az elmúlt 20 évben összesen 12 métert nőtt. A Joto körül ak­tív vulkáni tevékenység folyik, és a tudósok szerint „élesztő­ül" különböző tektonikus je­lenségek szolgálnak. Új ipari ártalom: a lézersugár! Az iparban egyre szélesebb körben használják a lézersu­garakat, éspedig nemcsak kí­sérleti célra, hanem fémek megmunkálására (kis átmérőjű lyukak készítése lézerolvasz­tással stb) is. A sugárhatás megfigyelése ipari ártalmat okozhat — természetesen a szemen. A lézerhatás direkt megfigyelésekor néhány eset­ben súlyos égési sérüléseket szenvedett a megfigyelő reti­nája, a következmény néhány esetben vakság lett. A sugár ferde szögből való megfigye­lése esetén a szaruhártya, szi­várványhártya és szemlencse­elváltozások fejlődtek ki. Inka léggömb? Az ősi Peru történetét, kul­túráiét különféle forrásokra tá­maszkodva kutatják, így pl. az utóbbi száz esztendő régészeti ásatásainak anyagára, az utó­korra maradt irodalmi emlé­kekre stb. Az inka repülésekre egy régebbi irodalmi emlék utal. 1709-ben egy Bartolomeo de Cusmao nevű portugál szer­zetes Peruból visszatérve jelen­tette királyának, hogy Peruban bennszülötteket látott léggöm­bön repülni, sőt az egyik repü­lés startjánál jelen is volt. Mindez tél évszázaddal Mont­golfier ballonrepülése előtt. . . Most ilyen ballonrepülési kísérletet készítenek elő a pe­rui Andok lábánál, a Nazca melletti pampán, Limától 200 kilométerre délre. A léggömb olyan anyagból készül, amely annak idején az inkák rendel­kezésére is állt. A ballont me­leg levegővel fűtik lel. Tüzelő­anyagként a Titicaca-tá men­tén kitermelt száraz nádat hasz­nálják. A kísérlet sikere el­döntheti azt, hogy annak ide­jén az inkák képesek voltak-e léggömböt építeni és ezzel a levegőbe emelkedni. A háború által lerombolt városrészek újjáépítése után meg­indult a vietnami fővárosban az új lakóházak építése is. Ké­pünkön: új munkáslakások épülnek Hanoi Trung Tu kerü­letében Dél-Vietnam egyik legnagyobb beruházása lesz az a vil­lamos erőmű, amelyet az egykori Saigonban, a mai Ho Si Minh városban létesítenek. ___________________ A felszabadított Uel-Vietnam egyik jelentős feladata az írás­tudatlanság felszámolása. A 14 tartományban és városban mindenütt esti tanfolyamokat szerveznek az írástudatlan fel­nőttek számára. így például Phu Khanh tartományban 70 ezer férfi és nő sajátította el a betűvetés és a számolás alapjait. Képünkön: Cui Lui község nemzetiségi lakosainak esti tanfolyama. Szlovéniai mozaikok Egy számomra kedves or­szágról, Szlovéniáról szerzett legutóbbi élményeimet szeret­ném megfogalmazni, s a leg­utóbbi, őszi utazásnak o kap­csán újra választ szeretnék kapni a minden alkalommal felvetődő kérdésre: mi a titka Szlovénia varázsának? Helyesbítenem kell, mert az imént országról beszéltem, ho­lott országrészről van szó, Ju­goszlávia legészak-nyugatibb köztársaságáról. Ez Szlovénia. A magyar turista Velence, Vil­lach, Klagenfurt vagy az Ad­ria felé utazva eleinte átrobo­gott rajta, de ez régen tör­tént, a magyar turizmus hős­korában. Az utóbbi évtizedben egyre többen keresik fel fővá­rosát, Ljubljanát, sok magyar turista indul alpesi túrára a Júliái Alpokba, felkeresi a csúcsok közt rejlő csodákat, a meseszerű bledi tavat és a vad, balladás Bohinjt. Útban a tenger felé elszállhatnak a mélybe, hogy fölfedezzék a föld gyomrában rejlő postoja- ni cseppkőbarlangot. Minde­zek láttán a legkényesebb íz­lésű, sokat látott és vihared­zett turista sem csak azzal a véleménnyel tér haza, hogy Szlovénia szép, hanem kényte­len elismerni, hogy valami egészen váratlan, sajátságos hatást gyakorolt rá. Verőfényes arany őszben fo­gadott Szlovénia.' Késő éjsza­ka értem úticélomhoz, Koper- be, az Isztriái félszigetre. Mint minden szárazföld belsejéből érkező embert, az első pilla­nattól megígéz a tenger kö­zelsége, ahogy a buszból ki­szállok. Pedig nem is látni, nem is hallani, csak sejteni lehet a hatalmas vizet, amint titokzatos óriás élőlényként pi­hen az esti város körül. Közel­sége enyhévé, balzsamossá te­szi a levegőt. Más égtáj alá érkeztem, a messzi mecsekalji mediterránból ide az Adria partjára .. . Októberben járunk, húsz fok meleg van még, de már itt is vége a nyárnak. Hiába ragyo­gó a napsütés, a nők felhúz­ták már a divat diktálta őszi csizmákat, és ősziesen öltöz­tek. A hársak, a parkok pla­tánjai aranyra sárgult lom­bokkal jelezték, hogy az ősz ezt az enyhe éghajlatú vidé­ket sem kíméli. De hiába bo­rította vastag levéltömeg a parkok, kertek útjait, az örök­zöldek diadalmasan ellenáll­tak, s őrizték lombjukat. A ko­mor és méltóságteljes cipru­sok, a tamariszkuszok, a füge­fák és a pálmák, a fenyők és seregnyi ismeretlen fa és vi­rág. Az Adria megejtő kékje is halvánnyá, ősziessé szelídült, megadóan várta az időről idő­re feltámadó vad és dühödt bórát, az északi szelet, amely majd haragosra korbácsolja. Koper Szlovénia tengeri ka­puja, Európa különféle orszá­gaiból érkező hajókkal és ma­gyar kamionokkal. A szomszé­dos Izolával a kereskedelem mellett a gép és élelmiszer- ipar központja, Szlovéniának ezért komoly gondot okoz, hogy gazdasági szükségletei mellett hogyan elégítse ki a turizmus támasztotta igénye­ket, hiszen tengerpartja mind­össze 30 kilométernyi. A dilemma megoldása im­ponáló. A rövidke partszaka­szon olyan üdülővároskák he­lyezkednek él, mint Piran, Por­toroz, Savudrija, Strunjan és Lucija. Világversenyekről isme­rősen csenghet Portoroz neve. Olasz néven Porto rosem a „rózsák kikötője” valószínűleg a névadás idején is poétikus szépségű hely lehetett. Az öt­venes évek végén még csak a „boldog békeidők" világát idéző tekintélyes szálloda, a pálmák övezte „Hotel Palace" uralta a kis portorozi öbölt kö­rülötte kertek, mediterrán villák. A hatvanas évek szállodaépítő kampánya idején egy több épületből álló hotelkomplexu­mot emeltek a Hotel Palace közelében és a város más pontjain is — valamennyit a környéken dívó építészeti stí­lusban. A sok új épület nem tette zsúfolttá Portorozt, érde­kes módon sikerült megőrizni, sőt fokozni az üdülővároska könnyed hangulatát. Nyáron fürdőzők töltik meg a szállo­dákat,. de a főszezon végezté­vel is pezseg itt az élet. A tenger, a háborítatlan ter­mészeti környezet, a sok kert és a közeli sópárlók kivételes adottságú klimatikus gyógy­hellyé teszik Portorozt. A ho­mokos strand vonalát követő főútvonalat kovácsoltvas kan­deláberek világítják meg, s az út két oldalán télen-nyáron hangosak a bárok, a mulatók. A szállodákban melegített ten­gervízzel töltött úszómedencék várják’a fürödni vágyókat, sa magas színvonalú, kulturált vendéglátás meg is hozza a várt nyereséget. Koper és Portoroz között utazva megragad a táj és az építészet egysége, a kertek, a kőből épült, puritán homlokza­tú, emeletes, fatáblás ablakú parasztházak, villák, szőlőluga­sok harmóniája. A környéket nem szabdalták agyon az üdülőparcellákkal, s új épüle­tet is csak az itt uralkodó stílusban lehet építeni. Termé-. szetesen a Balaton jutott az eszembe, és üdülőterületeinken a sok alpesi ház, kulipintyóés kacsalábon forgó szörnyűség szánalmas zűrzavara. A teljes­séghez persze az is hozzátar­tozik, hogy a mi építészeti ha­gyományaink nem kínáltak komfortossá alakítható, több osztatú, emeletes, kőből épült házakat, de ettől függetlenül talán idejében gátját lehetett volna vetni az ízléstelenség­nek. A sok szép kertnek, villának is meg van a maga története: Isztria 1945 után került Ju­goszláviához, s amikor a kö­vetkező évtizedben az olasz lakosságból 'egyre többen át­költöztek Olaszországba, ren­geteg épület maradt üresen. Az elhagyott, nemegyszer om­ladozó villákat, parasztháza­kat, tanyákat olcsó pénzért vá­sárolták meg a csendre, nyu­galomra vágyók. Abban az időben nem volt még divat a tengerre járni. Egy ilyen nyaraló vendégei vagyunk egyik délután. Házi­gazdánk cukorédes szőlőt, fü­gét, mandulát és gránátal­mát tesz az asztalra. Saját termés minden, az előkerülő murci is, amire nem találunk megfelelő szlovén szót — olyan fanyart és kifejezőt, mint a magyar megfelelője, leg­alábbis nem. Varázslatos a kis tanya hangulata. Tihanyra emlékez­tet a lucijai hegyoldal, az ok­tóberi arany napsütés, a csend és a nagy víz. De megcsap a közeli sópárlók illata s a bor íze sem az otthoni . .. — Ez a föld egy kis Euró­pa maga — mondja a házi­gazda. — A természet bőke­zűen bánt Szlovéniával, felhal­mozott itt mindent, ami egy földet széppé tehet: a hava­sokat és a pannon rónát, a mediterrán tengerpartot és a karszt zord világát, a vad szik­labérceket és az enyhe, lan- kás domboldalakat. S a gaz­dag, változatos felszíni tájhoz a mélyben feltárult a csepp­kőbarlangok csodavilága. Mért itt a föld mélyében is szépség lakik. Gállos Orsolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom