Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-09 / 278. szám
1977. OKTÓBER 9. ELMÉLET - TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Veszélyeztetett fiatalok védelmében A Tiborc utcai intézet Gondozottak Technokraták- technokratizmus „Kedves Jenő Bácsi! Kívánom, hogy ez a levelem a legjobb egészségben találja. Már megszoktam itt, csak messze vagyok az otthonomtól. Nagy itt a legyelem: reggel 6 órakor ébresztő, aztán torna, reggeli, majd iskola, vagy munka. Ebéd után pihenő, — olvasás, pingpongozás, — munka, majd uzsonna, később vacsora, — aztán mosakodás, szemle és esetleg tévénézés. Másnap kezdődik az egész elölről. . . Levélben irt jókívánságait és tanácsait megkaptam. Köszönöm. Legyen szives megírni, igaz-e a hit, amit hallottam, hogy a Balokányból kizavarták a kártyásokat és löl- építették azt a kerek tánchelyiséget . . . Ha Így van, akkor ezt jó dblognak tartom. Félévi bizonyítványom 3,6 volt. Most érdekes munkán dolgozom, lakókocsikat szerelünk, ez tetszik. Azt gondoltam, ha majd szabadulok, akkor becsületesen dolgozom, családot alapítok és arra törekedek, hogy a Ham vagy a lányom ne kerüljön intézetbe. Tudja: gyereklejjel csináltam azt a sok zűrt otthon, csavargás, szökés a pécsi gyermek és ifjúságvédő intézetből ... Várom válaszlevelét és üdvözletem küldöm Kalocsáról Jóska“ Györkös Jenő őrnagy, a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság ifjúságvédelmi főelőadója vette elő dossziéjából ezt a levelet. — Ifjúságvédelmi területen legfőbb feladatunknak tartjuk, Hogy megelőzzük a fiatalkorúak bűnelkövetését — mondja az őrnagy. — Ha például a gyerek önhibájából jut úgynevezett veszélyes helyzetbe, — csavarog, rossz társaságba keveredett, — akkor a Pécsi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe irányítjuk. Számos fiatalkorú önhibáján kívül kerül veszélyeztetett környezetbe: például alkoholista szülei nem törődnek vele, szüleit börtönbe csukták, egyedül maradt. Ekkor is az ifjúságvédő intézet a következő állomás. Általános tapasztalatom — és ezt több mint tíz évi ifjúságvédelmi tevékenységemből szereztem, — a fiatalkorúak bűnöző életmódja a negatív családi környezetre vezethető vissza. A másik, ami a bűnelkövetés melegágya : a rossz, úgynevezett haveri környezet hatása. A rendőrség csak az egyik „vonal", ahonnan a gyerekek az ifjúságvédő intézetbe kerülhetnek. Társadalmi, tömegszervezetek is élhetnek javaslattal, ha a fiatalkorú érdeke ezt megkívánja. Aztán a gyámügyi hatóság dönt állami gondozásba vételéről — A Jóska, — akinek a levelét az előbb mutattam, — állami gondozottként is gyakran járt görbe úton, megszökött, csavargott, ezért kellett zártabb jellegű nevelő intézetbe utalni — mondja az őrnagy. — Ö Kalocsára került és úgy tűnik, végre rádöbbent, hogy változtatni kell magatartásán. A Pécsi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet munkájáról Hideg Gyula, az intézet vezetője tájékoztat. Az elmúlt évben 2135 fiatalkorút vettek állami gondoskodásba! A gondoskodás nem azonos az „állami gondozott" fogalmával. — Az állami gondoskodás megnyilvánul a rendszeres nevelési segély juttatásában — mondja az igazgató. — Ebben czok a családok részesülnek, akik például anyagi helyzetük miatt erre rászorulnak. Számuk a megyében körülbelül kétszázra tehető. A másik „kategória": az intézeti elhelyezés. A gondoskodásnak ebben a formájában továbbra is a szülő marad a fiatalkorú nevelője, de a nevelés otthoni környezetben különböző okok miatt — például a szülők fertőző betegsége, nagyon rossz lakáskörülmény — nem megoldható. A harmadik kategóriába tartoznak az állami gondozottak, akiknek gondozásba vételüket a gyámhatóság rendeli el. Tizennyolc éves korukig gondozza őket az állam, nyújt koruknak megfelelő nevelést. Az elmúlt évben 1885 állami gondozott felügyeletét láttuk el.- Nő, vagy csökken az állami gondozottak száma?- Csökken. Éppen azért, mert a társadalom fokozott figyelemmel kíséri a fiatalkorúak helyzetét és életkörülményeit, a védő és óvóintézkedésekkel igyekszik megelőzni, hogy a fiatalkorú például a bűnözés útjára tévedjen. így érthető, hogy mig csökken az állami gondozottak száma, nő az állami gondoskodásba kerültek száma, tehát például több gyermek nyer intézeti, vagy nevelőszülői elhelyezést, illetve részesül rendszeresen nevelési segélyben. Ha ezeknek a védő- és óvóintézkedéseknek számos gyereknél mégsincs foganatja, akkor következik az állami gondozás, a nevelőotthoni elhelyezés. A 14-18 éves állami gondozottak közül a lányok a mohácsi lánynevelő otthonba, a fiúk a pécsi ifjúsági otthonba kerülnek. ■sr A füves udvarra terített plédeken napozó és beszélgető lányokkal találkozunk a mohácsi otthonban. — A délutónos műszakba mennek majd a most napozó lányok — mondja Simon József- né, az intézet vezetője. - Sikerült úgy rendezni, hogy a 34 fős létszámunkból a dolgozó lányoknak — néhány kivétellel — egy üzemben találtunk munkalehetőséget. A lányok többsége rendesen dolgozik, munkájukra nincs panasz. Keresetük egy részét „kötelezően" takarékkönyvbe teszik. Több lánynak van már 6- 7—8 ezer forint megtakarított pénze. A jól berendezett intézetben rendes körülmények között élnek. Gond persze bőven akad: néhónyuk egy-két nap „önkéntes szabadságra" megy, többen megszöknek, de gyakori amikor egyikük, másikuk azzal jön haza a munkából, hogy „nekem ez a munka nem tetszik, holnap már nem megyek dolgozni. ..” — A lányok közül többen csökkent szellemi képességűek — mondja az intézet vezetője.— Ez a tény csak nehezíti munkánkat. Sajnos kevés a gyógyintézeti elhelyezési lehetőségünk. Nem megoldott a 18. évüket betöltő és innen kikerülő lányok utógondozása sem. Az utógondozási hiányosságokra hívja fel a figyelmet két volt állami gondozott esete is, akikkel a pécsi ifjúsági otthonban beszélgettem, de nem ennek az inlézetnek.voltak gondozottjai. Amikor betöltötték 18. életévüket, kikerülve a fegyelmezett intézeti körülmények közül, nem tudtak „szabadságukkal" mit kezdeni. Jónéhány- ezer forint megtakarított pénzüket napok alatt elköltötték, aztán bűncselekményeket követtek el, börtönbe kerültek. Mint mondják: évek kellettek, amíg rendes kerékvágásba jutottak, amíg megtalálták helyüket a társadalomban. Mindkettőjüknek azonos a véleménye: „Ha intézetből kikerülésünkkor egy ideig még megbeszélhettük volna valakivel, vagy valakikkel problémáinkat, nem jutottunk volna a börtönbe." A pécsi ifjúsági otthon állami gondozottjait az Állami Építőipari Vállalat újmecsekaljai munkásszállásának egyik épületében helyezték el. A szobákban szőnyegek, fotelek, reka- miék, - külön tévéterem, társalgó. — Az állami építőipari vállalatnál dolgoznak, szakmát tanulhatnak. — Negyven állami gondozott lakik itt, — otthonbeli elhelyezésük, munkaalkalmuk biztosított — mondja Tasnádi Ottó, az intézet igazgatója. - Többen járnak a dolgozók esti iskolájába is. Gondozottjainkra nem panaszkodhatom, döntő többségük rendesen dolgozik, tanul és az intézet rendjének megfelelően él. Ha pedig betöltik a 18. életévüket, lehetőségük van egy emelettel feljebb költözni az építők munkásszállására. Az építőipari vállalat patronálása — mind az elhelyezés, mind a munkalehetőség szempontjából — elismerésre méltó. Gondunk azonban van. Ha több helyünk lenne, több állami gondozottnak tudnánk ebben az otthonban megfelelő körülményeket teremteni. A másik gond: kevés a gyógyintézeti elhelyezési lehetőségünk. így aztán kénytelen-kelletlen: együtt lakik az egészséges és a csökkent szellemi képességű fiatal. Az állam magára vállalja a rendezetlen, vagy veszélyeztetett családi környezetben lévő fiatalkorúak gondozását, nevelését. Egy gyerekre évente átlag 30 000 forint a költség. Az állami gondozás megszűntével, a nagykorúság elérésével az intézet falait elhagyók többsége megtalálja helyét. Az utógondozás fokozása azonban szükséges. Megoldásra vár egy gyógyintézet megépítése is. Garay Ferenc A technokrata mindennapi képzete valamiféle negatív egyéniséget takar. Technokrata az, aki nem törődve az emberrel, a dolgok igazgatását helyezi mindenek fölé. Mégpedig oly módon, hogy a technika és a technikai tudás hatékony érvényesítése minden mást maga alá rendelő követelményként fogalmazódik meg. Ez a törekvés azonban a döntések érdekében alapuló és értékéhez kötődő rendszerébe, azaz a politikába ütközik. Ha tehát a technokraták keresztül kívánják vinni akaratukat, meg kell hódíta- niok a politikai hatalmat is, vagy legalábbis hatalmi súlyra kell szert ten- niök. A technokrataképzet negativitása ebben nyeri el beteljesülését: a hatalomra törő szakelem, amely a dolgok irányításának racionalitását (hatékonyságát) a társadalom igazgatásának politikai rendszerére is rá kívánja erőszakolni. Ha egy társadalom politikai-hatalmi rendszere különösképpen ellenáll az említett „racionalitásnak”, ezzel csak még jobban kidomborodik a technokrata törekvés a maga sajátosságaival. A technokrata a technika ágensének tűnik: küldetése, hogy beteljesítse a technika és tudomány apo- teózisát, s a politikust a szakemberrel helyettesítse. * A technokratizmusnak e megszemélyesített képzetrendszere azonban kettős értelemben is torzít. Egyrészt úgy tünteti fel, mintha a fogalom a technikával áthatott társadalom technikai eleméből nőne ki közvetlenül. Másrészt, mert azt sugallja, mintha az emberek igazgatását el lehetne választani a dolgok igazgatásától. Pedig a tudomány tudományjellege Marx óta már régen az ellenkező jellegű felismerésben áll. A dolgok igazgatásában ugyanis eleve emberi viszonyok rejlenek, emberi kapcsolatok realizálódnak. A technokratizmus politikán kívülisége igy csak látszólagos, s maga is jól körülhatárolható érdekek szolgálatában lép fel, és nyeri el társadalmi arculatát. Forrásait és gyökereit tekintve a fejlett tőkés társadalmak olyan jelensége, amelyben a hagyományosabb tőkeérdek-képviseletnél hatékonyabban fejeződhetnek ki e tőkeérdek valóságos követelményei. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy tőkés ország lehetőségei közvetlenül és lényegesen kötődnek a tőkés világgazdaság összefüggéseihez. Alapvető követelmény a belső, nemzeti tőke szempontjából a lépéstartás, a megfelelő pozíció biztosítása a nemzetközi konkurrenciában. A nemzeti tőke, amely e követelményeken túl is növelni kívánja erejét és hatalmát, kettős feladat teljesítésére kényszerül. Érdekelt az állammal való ösz- szefonódottsága, ráutaltsága következtében abban, hogy az államigazgatás és az állami bürokrácia munkája kellőképpen hatékony legyen; ugyanakkor pedig a baloldalt, a munkásmozgalmat is magában foglaló parlamenti demokrácia erőviszonyaival és ellentétes törekvéseivel szemben, vagy azokat éppen megkerülve arra törekszik, hogy rövid úton érvényesítse érdekeit. A két törekvés bonyolult kapcsolatban lehet egymással, attól függően, hogy az adott ország fejlődése miként felel meg a technikai fejlődéssel összefüggő modern követelményeknek. A technokrácia és o technokraták társadalmi feladatköre és megbízatása a tőkés osztály előtt álló fenti feladatok megoldásához kapcsolódik. De miként került át a szóhasználat — vetődhet fel a kérdés — a szocialista országok publicisztikájába és politikai szótárába? Szolgálhat-e egyáltalán valamiféle valóságösszefüggés megjelölésére? Tudvalevő: a szocialista gazdaság teljesítményeinek a mércéje magg sem független a világgazdasági összefüggésektől. Hogy a magyar munkás, paraszt és értelmiségi teljesítményének mi az értéke — nem egyszerűen az ország határain belül dől el. fgy a fejlett technika és a termelés racionalizálásának, teljesitőképessé- gének a növelése kényszerű követelményektől befolyásokon is jelentkezik, áldozatokat követelve valamennyi társadalmi rétegtől, megnövelvén a szocialista állam szociálpolitikai és kulturális nehézségeit, de egyúttal felelősségét is. A kérdés ilyen körülmények között így fogalmazható meg: a gazdaság hatásnövelésének, folyamatos modernizálásának a követelményét szem előtt tartva, figyelmen kívül hagyhatjuk-e egyenlőtlenségeket is termelő hatásait, vagy pedig ez utóbbiak figyelembe vételével kell a gazdaságfejlesztés problematikáját is (politizáltan!) megoldanunk. Az első lehetőség egy potenciális technokro- talogikát feltételez; a második viszont a politika mozgósító csatornáin keresztül különböző megoldási lehetőségeket felkutató és teremtő, tehát „al- terniváló" társadalmi aktivitás követelményeinek felel meg. Természetesen, az általunk választott utóbbi lehetőség sem kerülheti meg a hatékonyság, a teljesítmény követelményét. Ez politikai és ideológiai hatását tekintve olyan konzervativizmus, szak- elem- és szaktudásellenes- ség lenne, amely saját teljesítményével messze alulmaradna a társadalmi követelményekkel szemben. Az előbbi megoldás viszont a társadalmi egyenlőtlenséget és hierarchizá- lódást olyan mértékben szabadjára engedné, hogy az éles kontrasztként lépne szembe a szocialista hatalom jellegével és értékrendjével. M ár az elmondottakból is következik, hogy alapvető különbség van abban, ahogy a technokratizmus kérdése tőkés vagy szocialista relációban felmerül. A kapitalizmusban a tőkés osztályérdek bázisán intézményesülhet, a szocializmusban viszont hiányzik az az osztály, amelynek bázisán meghonosodhatna. Éppen ezért csak történelmileg, egy meghatározott fejlődési szakasz és nemzetközi körülmény együttes hatására fellépő, leküzdhető veszélyként lehet jelen. Anélkül azonban, hogy valaha is a tőkés rendszerre jellemző valósággá válhatna. Hülvely István Az építők munkásszállásának intézeti bejárata