Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-08 / 277. szám

1977. október 8., szombat Dunántúlt Ilaplo 5 Petrán János telszólalása Belgrádhan A találkozónak a jövő felé kell fordítania figyelmét NAGYVILÁGBAN A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési talál­kozón pénteken, a nyilvános plenáris ülések utolsó napján hangzott el Petrán János nagykövetnek, a magyar kül­döttség vezetőjének a beszéde. Petrán János bevezetőben méltatta a helsinki óta elért eredményeket, hozzáfűzve, hogy a haladás egyes területeken gyorsabb is lehetett volna. „A helsinki folyamat elleni táma­dások, valamint az időnként tapasztalható türelmetlenség — bármilyen jóindulatú legyen is az — szükségessé teszik a zá­róokmány lényeges vonásainak ismételt hangsúlyozását” — mondotta, rámutatva, hogy a dokumentum „hosszú távra szóló akcióprogram”, amely „egységes egészet alkot és egyetlen részét sem lehet ön­kényesen kezelni. A dokumen­tum bizonyos részeinek kiraga­dása — és erre gyakran van példa — különösen torz értel­mezésekhez vezet”. Kiemelte továbbá, hogy „a helsinki zá­róokmányt a 35 állam legma­gasabb rangú politikai képvi- - selői írták alá, ezért minden olyan kísérlet, amely a közösen vállalt kötelezettségek teljesí­tése címén egyesek felelősség- revonását célozza, ellentmon­dana helsinki szellemének". A magyar küldött a leszere­lés és a fegyverzet csökkenté­sének kérdéseivel foglalkozva kijelentette: — A világ valamennyi béke­szerető népével együtt mi ma­gyarok is növekvő aggodalom­mal tekintünk a fegyverkezési verseny újabb megnyilvánulá­saira. Továbbra is úgy véljük, hogy az országok közötti bi­zalmat csak határozott lesze­relési intézkedésekkel lehet ha­tékonyan előmozdítani. Mivel a nukleáris háború veszélye még mindig fenyegeti a vilá­got, rendkívül fontos lépésekre van szükség e veszély elhárí­tására. Ezért erőteljesen támo­gatjuk azokat a biztató erőfe­szítéseket, amelyek a Szovjet­unió és az Egyesült Államok stratégiai fegyvereinek újabb korlátozását célzó, régóta várt egyezmény megkötésére irá­nyulnak. A már megkötött le­szerelési egyezmények jól szol­gálják az emberiség újabb vi­lágháborútól való megmenté­sének nemes célját. Ezért Ma­gyarország minden tőle telhe­tőt megtesz a Genfben és az ENSZ keretében folyó leszere­lési tárgyalások sikeréért. — Nagy jelentőséget tulaj­donítunk a Varsói Szerződés tagállamai javaslatának, amely felhívja a helsinki értekezleten részt vett országokat, mondja­nak le az atomfegyver egymás ellen való elsőkénti alkalmazá­sáról. Meggyőződésünk, hogy a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről fo­lyó tárgyalások sikere rendkí­vül hatékonyan mozdítaná elő az államok közötti bizalom el­mélyülését. A bécsi tárgyalá­sokon azonban csak akkor ér­hető el haladás, ha az egyen­lő biztonság elvét minden fél tiszteletben tartja. A nemzetközi gazdasági együttműködésről szólva Petrán János nagykövet hangsúlyoz­ta: „Magyarország nagy jelen­tőségűnek tartja, hogy az alá­író államok ismét megerősítet­ték az együttműködés bővíté­sére irányuló elkötelezettségü­ket." Hozzáfűzte, hogy Ma­gyarország miként eddig, a jö­vőben is eltökélten fog dol­gozni a helsinki ajánlások vég­rehajtásán. Megemlítette, hogy Magyarország az elmúlt 10 évben 535 kooperációs egyezményt írt alá nyugati cé­gekkel és ezek közül 318 ma is érvényben van. — Úgy véljük, joggal vár­hatjuk partnereinktől, hogy ugyancsak pozitív szellemben tevékenykedjenek és kedvező feltételeket teremtsenek az ipari kooperáció számára — mondotta Petrán János, majd hozzáfűzte: sajnos a Magyar- országgal szembeni nyugati diszkriminációs kereskedelem­politika felszámolása terén nem történt lényeges előreha­ladás, bár a záróokmány le­szögezi, hogy a „részt vevő ál­lamok törekedni fognak arra, hogy csökkentsék, illetve foko­zatosan felszámolják a keres­kedelem fejlesztésének min­dennemű akadályát". A humanitárius és egyéb területeken folytatott együttmű­ködésről szólva a magyar kül­dött rámutatott: — Állampolgárainknak szé­les körű lehetőségei vannak a külföldre való utazásra. Több országnak javaslatot tettünk konzuli és jogsegély-egyez­mény megkötésére. Köztudott, hogy a beutazó vízumokat egy­szerűsített eljárással kiadjuk. Sajnos néhány nyugati ország nem viszonozza hasonlókép­pen a mi gyakorlatunkat. — Magyarország az elmúlt két évben számos egyoldalú intézkedést tett az információk áramlásának, hozzáférhetősé­gének és cseréjének javításá­ra. Úgy véljük, hogy több nyu­gati partnerünknek lenne még tennivalója a helyes arányok megteremtésében. Petrán János nagykövet a továbbiakban részletesen fog­lalkozott a nemzetközi kulturá­lis együttműködés fejlesztésére tett magyar lépésekkel, majd aláhúzta, hogy „a szocialista Magyarország teljes mértékben biztosítja az alapvető emberi jogokat, az alkotmány előírá­sainak megfelelően, a nép’ér­dekeinek figyelembe vételével." Hangsúlyozta, hogy Magyaror­szág nagy fontosságot tulajdo­nít a magas szintű vélemény- cseréknek, mert ezek hozzá­járulnak a különböző társadal­mi rendszerű államok jobb megértéséhez és a kölcsönös bizajom erősítéséhez. 4 MONT-DE-MARSAN: Egy üres háznak ütközött és felrobbant a francia légierő egyik — atombomba célbajut- tatására is alkalmas — Mirage IV. típusú repülőgépe a Mont- de-Marsan-i légitámaszpont közelében. A két pilóta életét Vesztette és két járókelő köny- nyebben megsérült. ♦ POZSONY: A SZOT és a Csehszlovák Szakszervezetek Tanácsának képviselői pénte­ken eszmecserét folytattak Po­zsonyban a munkaverseny- mozgalom tapasztalatairól, a szocialista brigádok tevékeny­ségének időszerű kérdéseiről. 4 BERLIN: Az elmúlt évti­zedek ünnepi hagyományait követve népünnepélyeken, kul­turális és sportrendezvényeken emlékezett meg a Német De­mokratikus Köztársaság 17 millió polgára a német mun­kás-paraszt állam megalaku­lásának 28. évfordulójáról. Az NDK nemzeti ünnepén új gaz­dasági, szociális és kulturális létesítmények sorát avatták fel és kitüntetéseket adtak át. ♦ BÉCS: A vízgazdálkodási leiadatok ellátásához szüksé­ges határátlépés jogi szabá­lyozásáról lolytatott megbeszé­lést Bécsben a magyar-oszt­rák szakértői bizottság. Az er­ről szóló egyezményt pénteken paralálta a két küldöttség ve­zetője. TESTVÉR­LAPJAINK ÍRJÁK AÍbBOflCltaSV npaeaa Új létesítményekkel gazdagszik a híres truszkaveci gyógyfürdő. Elké­szült és részlegesen átadásra került a hétemeletes poliklinika, amit fel­szereltek a legmodernebb vizsgáló és gyógyító eszközökkel. Az új gyógy­intézetben kapott helyet a gyógyviz- ivócsarnok. Az új létesítmény teljes átadására az év végén kerül sor. CAI/IBEHCKO flEAO Szliven megyében az idei jó ter­més nagy erőpróba elé állítja az agrár-ipari üzemeket. A Gorno Alek- szandrovo-i szőlőtermelők például 2300 tonna szőlőt szüretelnek, ame­lyet öntözéssel művelnek. Igen jó termést hozott a kukorica, a siló- kukorica és a lucerna is. A szocia­lista brigádok és a különböző üze­mek dolgozói egy-egy napra az őszi betakarítási munkákat segítik, az üzemek megszervezték az egymás kö­zötti gépkölcsönzést, hogy kihasznál­va a kedvező időjárást, mielőbb be­takarítsák a gazdag termést. Romániában, Temes megyében is mozgalom bontakozott ki a három- negyedévi tervek idő előtti teljesíté­sére. Ezekben a napokban mind több Temes megyei üzem jelenti, hogy sikeresen teljesítették vállalá­sukat, amit a köztársaság kikiáltásá­nak 30. évfordulója tiszteletére tet­tek. A Március 6. Vállalat 8,5 millió lejjel teljesítette túl a háromnegyed- évi tervet és ezzel kiemelkedik a többi üzem közül. A vállalat gépe­ket, berendezéseket gyárt. 4 GENF: Pénteken ülést tar­tottak a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia küldöttségei, amelyek az atomlegyver-kisérletek általá­nos és teljes betiltására vonat­kozó szerződés kidolgozását célzó tárgyalásokon vesznek részt. 4 BUDAPEST: A Vietnami Szocialista Köztársaság elnöké­nek rendeletére a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetséget a Vietnami Szocialista Köztársa­ság Barátság érdemrendjével tüntették ki. A kitüntetést pén­teken Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság nagykövete nyújtotta át Ranajit Guhanak, a DÍVSZ alelnökének a nagykövetségen. Az ünnepségen részt vettek a szövetség vezetői és irodájá­nak tagjai, valamint Kovács Jenő, a KISZ KB titkára. 4 PÁRIZS: Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök pén­teken az Elysée-palotában több mint egyórás megbeszélést folytatott Huang Hua kínai kül­ügyminiszterrel, aki az ENSZ- közgyűlésről hazatérőben sza­kította meg útját Párizsban. A találkozón a kétoldalú kapcso­latokról és a nemzetközi poli­tika időszerű kérdéseiről volt szó. Barre miniszterelnököt a közejövőben várják Kínába. 4 ADDISZ ABEBA: 174 el- lenlorradalmár adta meg ma­gát az etiópiai hatóságoknak Godjam északi tartományban - jelentette csütörtökön az ENA etiópiai hírügynökség. A jelentés nem szólt arról, hogy mely szervezethez tartoztak az ellenforradalmárok. Értesülések szerint a monarchista-leudális elemeket tömörítő etiópiai de­mokratikus szövetségnek eddig mintegy 600 tagja adta meg magát. 4 NEW YORK: Az Egyesült Államok és a Szovjetunió „igen közel van" egy újabb SALT- megállapodáshoz — jelentette ki Averell Narriman, az ismert amerikai diplomata személyes véleményeként, újságírók előtt Washingtonban. Harriman, aki évtizedek óta játszik fontos szerepet az amerikai-szovjet kapcsolatokban, demokratapár­ti, és Carter elnök támogatói közé tartozik. 4 SZÓFIA: Jegyzőkönyv alá­írásával befejeződött a KGST belkereskedelmi minisztereinek tanácskozása. A négynapos ülésszakon a résztvevők meg­vitatták a KGST 31. üléssza­kán elfogadott határozatokból adódó feladatok végrehajtását, jóváhagytak "egy hosszútávú célprogramot a tagországok iparcikk-szükségleteinek kielé­gítésére, megvizsgáltak több javaslatot a nagy- és kiske­reskedelem, valamint a ven­déglátóipar műszaki felsze­reltségének fejlesztésére, a ven­déglátóipari hálózat bővítésé­re. A résztvevők megállapod­tak, hogy jövőre Plovdivban nemzetközi kiállítást rendeznek „A háziasszonyok munkáját megkönnyítő felszerelések" el­nevezéssel. A magyar küldött­séget dr. Sághy Vilmos belke­reskedelmi miniszter vezette. lfctlentyin Csemik: Buszlajev emlékezései 18. — Ismertem Nyurkát, az anyádat,' nálam lakott, amikor a tanítóképzőbe járt. Az apá­dat is ismertem. Micsoda deli legény volt. — Az öregasz- szony elmosolyodott. — Mulat­ságos. Nyurkának már volt egy udvarlója, de jött az apád és már vitte is. — Az öregasz- szony felnevetett. Egyetlen na­gyon hosszú fog árválkodottá szájában, bandzsított és sántí­tott is. Amikor Szemjon elő­ször olvosta a vasorrú bábá­ról szóló mesét, az öregasz- szonyról álmodott, és egyálta­lán nem félt. Egyébként is minden mesét kitalálásnak tar­tott, és nem is félt tőlük so­hasem. Az öregasszonytól átvette egy féllábú férfi, akinek cson­ka lábához mankót erősítettek. Reggel jött, és új névre taní­totta Szemjont. — Jegyezd meg, a neved Tyihomirov, és Petykának hív­nak, én meg a te apuskád va­gyok. — Nem apuskám, hanem apám — javította ki Szemjon. — Nem, apuskád. Falun nem azt mondják, hogy „apa”, hanem „apuska". Szemjon gondolkodott, aztán beleegyezett, hiszen apja volt, miért ne hívhatná ezt apuská­nak. Ráérősen mentek, bár a ló egyáltalán nem látszott fá­radtnak, az öreg meg időről időre megkérdezte: — Mi a vezetékneved? — Tyihomirov — felelte Szemjon. Aztán bekanyarodtak az erdőbe, a fák mögül Oszi- pov jött elő és azt mondta: — Aggyisten, Buszlajev! Szemjon még az iskolaud­varon megharagudott rá, és elhatározta, hogy nem vála­szol. — Mi az, nem ismertél meg? — kérdezte Oszipov. — Talán maga megismert engem az iskolaudvaron? — vágta rá Szemjon. — Akkor nem ismerhettelek meg, de most már szabad. Oszipov mellén német gép­pisztoly lógott. Szemjon na­gyon szerette volna megfogni, még nem látott ilyen közelről német géppisztolyt. — Tudod mit — mondta a falábú ember —, add ide ne­kem a géppisztolyt. Majd én feltartom őket. — Miért te? — ellenkezett Oszipov. — Én ezt jobban csi­nálom. Én ezt nagyon jól meg­csinálom. Szemjon sehogy sem értette, miről beszélnek, mit akarnak csinálni, de nem merte meg­kérdezni. — Fél lábbal nem jutok messzire, kár lenne a qyere- kért! — Nem lesz semmi baj — mondta Oszipov. — Itt nem szokott őrszem állni. Némán mentek tovább. Szemjon szerette volna, ha Oszipov szóba elegyedik vele, már majdnem megbocsátott neki, de a felnőttek hallgat­tak. — Várj egy kicsit — mond­ta Oszipov. Széthajtotta a bo­kor ágait és figyelt. — Na, mi van? — kérdezte a féllábú. — Észrevesznek, ha a lovas­kocsival megyünk — mondta Oszipov. — Géppuskagolyó nem éréi idáig, és amíg átvergődnek a mocsáron, már messze leszünk. — Ha van motorbiciklijük, megkerülik és úgy üldözhetnek. Itt kell hagyni a lovat. — Sajnálom, jó kis három­éves. t— És az életedet nem saj­nálod? (Folytatjuk) Púja Frigyes felszólalása az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) juk, hogy a NATO e javaslatot elutasította, pedig az komoly tanulmányozást érdemel. Várakozással tekintünk a közgyűlés leszereléssel foglal­kozó rendkívüli ülésszakára. Úgy véljük, hogy ez a fórum a világ közvéleményére gyako­rolt hatása révén kedvezően befolyásolhatja azokat az ál­lamokat, amelyek különféle megfontolások miatt jelenleg távol tartják magukat a lesze­reléssel kapcsolatos erőfeszi- tésektől. Kormányom változatlanul azon a véleményen van, hogy a közel-keleti válság átfogó rendezésére megfelelő fórum a genfi békeértekezlet, ha azon minden érdekelt fél — köz­tük a Palesztinái Felszabadítási Szervezet — részt vesz. Szólt a dél-afrikai fajüldöző rezsimeket övező imperialista „védőgyűrű" széthullásáról, majd így folytatta. A magyar kormány fontos jelentőséget tulajdonít az em­beri jogok széles körű érvénye­sülésének. Mi azt tapasztal­juk, hogy egyesek az emberi jogokat enyhén szólva sajáto­san kezelik. Mélységesen hall­gatnak például olyan alapvető emberi jogokról, mint a mun­kához, az egészségügyi ellátás­hoz való jog, hallgatnak a faji megkülönböztetésről, az embe­rek, például a nők egyenjogú­ságáról, és az olyan elsőrendű jelentőségű emberi jogról, mint a békéhez, a biztonsághoz, az élethez való jog, nem sokat beszélnek. Nem kell bizony­gatni, hogy ezek biztosítása nélkül a politikai jogok elvesz­tik tartalmukat, érvényesülésük illuzórikussá válik. Ez világossá teszi az emberi jogok kérdésé­ben folytatott széles körű kam­pányok politikai céljait. Az ENSZ tagállamai akkor tesznek eleget az emberi jo­gok kérdésében vállalt kötele­zettségüknek, ha közös erőfe­szítéssel véget vetnek az em­beri jogok tömeges és durva megsértésének, ha felszámoL- ják a gyarmati rendszer marad­ványait, a faji megkülönböz­tetést, ha segítenek az emberi jogok helyreállításában Chilé­ben, Dél-Koreában, Dél-Afri­kéban és az Izrael által meg­szállt arab területeken. Kormányom a jövőben is nagy figyelmet fordít a fejlődő országok gazdasági problémái­ra. Lehetőségeinkhez képest a jövőben is hozzájárulunk ezen országok gazdasági fejlődésé­nek előmozdításához. Az ENSZ hatékonyságának növelésére az alapokmány szá­mos, még kellően ki nem ak­názott lehetőséget nyújt. Közös feladatunk, hogy ezeket — az alapokmány szelleméhez és betűjéhez híven — gyümöl- csöztessük. A Magyar Népköz- társaság továbbra is síkraszáll olyan intézkedések kidolgozá­sáért, amelyek az ENSZ szere­pének erősítését szolgálják az alapokmány módosítása nélkül. Külügyminiszterünk a tervek szerint a jövő hétig tartózkodik az ENSZ székhelyén, ahol to­vábbi tárgyalásokat folytat küldöttségvezetőkkel a kétol­dalú kapcsolatokról és a köz­gyűlés napirendjén szereplő fontosabb kérdésekről. Külgazdaság Lakásépítés világméretekben Épül a rengeteg új lakás és mégsem elég. Mikor lesz, talán meg sem érjük, hogy hirdetik a kiadó lakásokat, így az idősebbek, akik még emlékeznek rá, hogy kb. az 1940-es év végéig bezáró­lag el lehetett menni Pécsett is lakást keresni és bérbe venni. Azóta a lakáshoz ju­tásnak ez a formája nem lé­tezik. A fiatalok, akik a rég­múltat talán hallomásból is­merik, türelmetlenséggel, tegyük hozzá nem ok nélkül, a mára időzítenék a jövőt, hogy gyorsan jusson minden új házasulandónak lakás, de inkább azonnal, az igen pillanatában. A régmúltat a jelenre adaptálni nem lehet, mert az a lakáskínálat ami például Pécsett 1938-ban volt, per­cek alatt elfogyna. Nosztal­giával lakásügyben sem le­het messzire jutni. Hol tartunk mi a lakás­építésben, összehasonlítva a többi szocialista országgal, a fejlett tőkés országokkal? A kérdésre nagyon pozitív a válasz. A KGST-tagországok- ban 1971—1975. között mintegy 15 millió lakás épült, amely a világ teljes lakás­építésének kb. egyharmadát jelenti. Az említett időszak­ban 60 nrtillió ember kapott új lakást, a KGST-országok lakosságának több mint 16 százaléka. A világ legna­gyobb lakásépítését a Szov­jetunióban végzik: az ötö­dik ötéves tervben évente 2 300 000 korszerű lakás épül, az elmúlt 15 évben pe­dig a majdnem 258 milliós lakosság kétharmada költö­zött új lakásba, illetve eny- nyi embernek javultak a la­káskörülményei a társbérlet megszűnésével vagy lakás­cserével. Hazánk az ezer fő­re évente átadott lakások száma szerint az európai szocialista országok között a Szovjetunió után jelenleg a második. Hazánkhoz hason­lóan nagy lakásépítési prog­ram valósul meg Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában, Len­gyelországban és Kubában. Tehát helyünk a nagyvilág­ban a lakásépítésben nagy­szerű. Az elmúlt évtizedekben meglehetősen nagyarányú lakásépítkezés folyt a fej­lett tőkés országokban. Pél­dául: az Egyesült Államok­ban 1976-ban 1,5 millió, Franciaországban kb. 0,5 mil­lió, az NSZK-ban közel 400 000 lakást építettek. Ugyanakkor a lakástalanok száma, akiknek egyáltalán nincs tető a fejük felett, az úgynevezett „hajléktalanoké" nem csökken, hanem nö­vekszik. A felépült új laká­sok jelentős része üresen áll, mert nincs elég tehe­tős bérlő, aki képes lenne megfizetni a keresetéhez kö­zel sem arányló lakbért. A dolgozók milliói élnek szűk, egészségtelen lakásokban. Hivatalos kimutatások szerint az Egyesült Államokban és Svájcban egy munkóscsalád bevételének 25—33 százalé­kát emésztik fel a bérek és nagyjából hasonló a helyzet a többi fejlett tőkés ország­ban is. Az Egyesült Államok­ban végzett számítás szerint 28 millió család, kb. 70 mil­lió ember anyagi okok miatt képtelen normális lakást bérbe venni. Oka: a tőkés országokban a lakásépítés tőkés vállalkozás és üzlet, a vállalkozó célja a nyere­ség. A nyugati sajtóban na­pirenden vannak a csillagá­szati és kibírhatatlan lakbé­rek. Az ENSZ szakembereinek számítása szerint jelenleg a világon 200 millió új lakás­ra lenne szükség és pillanat­nyilag megoldódna minden­kinek a lakásgondja. A hiány nagy része a fejlődő orszá­gokra jut, amelyek közül számosban szintén jelentős lakásépítési programot való­sítanak meg. Iránban pél­dául húsz év alatt 13 mil-‘ lió „lakásegységet" építe­nek, de már jelenleg is 60 ezer üresen áll, mert bére megfizethetetlen a tömegek számára. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom