Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-31 / 300. szám

Bőröndjében a távolság üveggolyója Leporolta a ruháját, a sah már várta Sugár András, a világjáró riporter „Bizonyára sokan Trigylik A Hét röpködő munkatársait. Mi­lyen színes, izgalmas, szórakoz­tató az életük. Hányfelé utaz­gathatnak a nagyvilágba!... Hétfő: egy kis utcai kaland Ír­országban, jövő kedd: tengeri Csigaleves Nápolyban, követke­ző csütörtök: békekongresszus Helsinkiben, tíz nap múlva: te­veháton Szíriában, és azután: ahol a madár sem jár. . . így lehet élni kérem szépen! Mi tagadás, én nem tartozom az irigyek táborába. S ezt te­kinthetik önkritikának is. El­avult szokásom, hogy a sláger- szakmákban is elsősorban a nehézségeket veszem észre. Idegen hotelszobákban ágyra járni, éjszakai repülőjáratokra várakozni, tűrni hőgutát és or­dító hideget, áttörni az állam­főket őrző cerberusok vasfalán, mindenféle hivatalokban min­denféle papírokat beszerezni nem éppen római élvezet. A világpolitika nagyságait szóra bírni: nehéz, idegőrlő és agya­fúrt mesterség. Bár akadnak ennél nehezebb vállalkozások. Például amikor a tévé-opera­tőrnek homokzsákok közt kell az utca egyik oldaláról a má­sikra lopóznia. Röpködés a nagyvilágban? Leszállás idegen tájakon? Sok­szor úgy érzem, A Hét munka­társai repülés közben a kezük­ben tartják a forgó propellert. Kimeredve, védtelen testtel utaznak a táj fölött. És gyakran az életveszélybe szállnak le". — Nagyon is igazak Galsai Pongrác szavai, és millió ada­lékkal lehetne kiegészíteni, mert az utazó tudósító tulajdonkép­pen gátfutó — tűnődik Sugár András, az egyik legnépszerűbb televíziós riporterünk. Szerencsém van. Most éppen néhány napot itthon tölt, s közben a görög választásokra készül. Eddig hatszázkilencven- ötezer kilométert repült, 421 le- és felszállása volt és ezideig4 hetvenhatszor járt kiküldetés­ben a Magyar Televízió utazó tudósítójaként. És hogy mennyi izgalom, idegeskedés húzódik meg e számadatok mögött, azt csak a riporter tudja igazán. — A tudósító rendszerint má­sodmagával, azaz egyetlen operatőrrel indul külföldre, s ritka kivétel, ha nagyobb lét­számú stábot vihet. Bangla- deshben, Londonban, másutt némi irigységgel figyeltem a hat—héttagú stábok munkáját, bár jól tudtom, hogy őket va­lutában gazdag külföldi tele­víziók küldték ki. Mi kettesben mindig a nagy stábokkal ver­senyezve dolgozunk, csak sok­kal szerényebb lehetőségek kö­zött. Magunk vagyunk a sofő­rök, a hangmérnökök, a világo­sitok, a szervező-telefonáló se­gédrendezők, a rendezők, ripor­terek, operatőrök. És persze a hordár munkaköréi is csak rit­kán tudjuk megosztani „profi" hordárokkal, s a borravalót jó­részt saját zsebünkből, a napi­dijunkból kell kifizetnünk. A ka­merán kívül ott a háromlábú állvány, a stativ, továbbá az Uher magnó, a nehéz ólomak­kumulátorok, a súlyos filmteker­csek, a hangszalagok, a kü­lönböző objektivek, fejhallgató, mikrofon, fénymérő, szűrő, dró­tok. .. Néha száz kilót is nyom az egész felszerelés, s gyakran utazunk tizenkét—tizenhárom csomaggal. Legutóbb is az irá­ni sahhal készített interjú előtt. ,-m toyn.iL Lncyc/ní!" fordítja a tolmácsno a mosolygó ■ a. óapadopulos/ szavait (Athen. !V75| __ „S enkit sem fognak kivégezni!” — fordítja a tolmácsnő a mo­solygó ex-diktátor, Papadopulosz szavait Sugár Andrásnak. (Athén, 1975.) Amíg Gilbert Becaud eljut mihozzánk Hogyan dolgozik a magyar pop-menedzser? Bemutatjuk Pencz Zsoltot Hát ez nem igaz! Belépek az ajtaján és szabályos sír- kőtábla áll előttem, de hát­borzongatóan szabályos, ezzel a felirattal: „Here lies Zsolt. Please do not disturb!” Vagy­is: „Itt nyugszik Zsolt- Kéretik nem zavarni!" Persze a Rejtő Jenő-s szöveg az angolul több­nyire értő ügyfeleket pillana­tok alatt feloldja, mert Pencz Zsoltnak, a magyar pop-me nedzsernek — stílusa van. Ki írhatta volna ajtajára azt, am a személyi igazolványában áll Pencz Zsolt, a Nemzetköz Koncertiroda Film-, Színház- és Szórakoztatózenei Osztályának vezetője. De a popvilágban taszítanak a szabályos forma­ságok és hát mondom, Pencz Zsoltnak stílusa van. A sírfel­irat után pedig beül a tár­gyalófelek közé a derű. De soroljuk csak a mened­zservilág tárgyaló feleit. Egy pop-hangversenyt a vevő, az eladó és az „áru" együtt üti nyélbe, üzleti nyelven fogal­maztam, hiszen a pop-művé­szetnek ebben a szakaszában minden — üzlet. Lefordítva: a vevő: Pencz Zsolt, aki a sírfelirattal ellen­tétben csak szeretne nyugod­ni, ehelyett mindig nyüzsög va­lahol Európában. Az eladó: az együttesnek vagy a sztárnak a császári palotáig cipeltük a csomagokat a testőr kíséreté­ben. Az ő feladata nem az volt, hogy segítsen. Mikor mindent előkészítettünk a forgatáshoz, leporoltam a ruhámat: a sah már várt.- A Hét a politikai adások közül a legnépszerűbb. Hogyan reagálnak a nézők a különbö­ző riportokra? — Hadd maradjunk a sahhal készített interjúnál. Az egyik miskolci nézőnk azért marasz­talt el, mert a beszélgetés köz­ben sem gomboltam be a za­kómat. Egyébként egy nemrég végzett felmérés szerint A Hét­nek négymillió nézője van és nyolcvan százalékuknak tetszik a műsorunk.- Hat esztendeje dolgozik a televiziónál. Ez idő alatt szá­mos államfővel készített inter­jút. Kikre emlékszik a legszí­vesebben? — Nehéz választani. Talán Nyerere tanzániai elnökre, Pham Van Dong vietnami mi­niszterelnökre, Vo Nguyen Giap tábornokra, vietnami nemzet- védelmi miniszterre, aki szerin­tem a XX. század egyik leg­nagyobb hadvezére. No és Binh asszonyra, akivel lequtóbb ta­lálkoztam. Budapesti tartózko­dása során betegen is fogadott bennünket. Az inlerjúkészítés természetesen csak látszatra egyszerű. Ahhoz, hogy megfele­lően tájékozott legyen a ripor­ter, legalább ötvenszer annyi információt kell tudnia, mint ami a képernyőn elhangzik. Utazás előtt az illető országról minden fellelhető ismeretet meg kell szerezni: csak így le­hetek partner.- És a nyelvtudás? — Elengedhetetlen. Az egye­temen naponta tíz angol szót magoltam be. Nem hiszek az audiovizuális oktatás rendkivü- liségében. Különben oroszul, angolul, franciául, spanyolul, lengyelül és eszperantóul be­szélek. E mellett még jónéhány nyelven nem tudnának eladni.- Sokan azt tartják önről, hogy maximalista. Ennek elle­nére nem riadt vissza attól, hogy a Világjárók sorozatban most megjelent könyvében erről is szóljon. — Ha a kamerába, a hideg üvegszembe nézek, a dunaújvá­rosi kohászok, a szentlörincká- tai téesz-tagok, az egri peda gógusok, az edelényi bányá­szok, a veszprémi diákok jut­nak eszembe, akiket tisztelek. Ne okozzunk nekik csalódást! Ebben áll az én maximalizmu- som. Ezzel a krédóval indulok el minden újabb portyázásra, karonfogva a nézőt, bemutatva neki ezt a változó, keserves, végtelenül érdekes és csodála­tos bolygót: a Földet. Bőrön­dömben a távolság üveggolyó­ja. Előveszem, belenézek - és amit Iátok, tisztelettel és szere­tettel nyújtom ót tízmillió né­zőnek. Salamon Gyula lUlilcroszIcöp-fubíleum 5J 99 Nem szeretjük a pályaszéli sznobokat Komlós János a politikai kabaréról Marton Frigyes rendező a színpad szélén ül és beszél. A próba tapasztalatait összegzi, tanácsokkal latja el a székso­rokban helyet foglaló kollégá­kat, a Mikroszkóp Színpad tagjait. Beüzenek Komlós Já­nosért és az igazgatói szobá­ban már nem a jelenről, ha­nem a tíz évvel ezelőtti dol­gokról beszélgetünk, a jubiláló Mikroszkópról, arról a színház­ról, amelynek társulata humor­ral, iróniával és öniróniával időről időre eleveníti meg a visszásságokat politikai kaba­réiban.- Még elevenen él bennem az első előadás emléke. „Erem a színházban”, ez volt a kabaré címe. És az első mondat, amely elhangzott, még ma is érvényes: „Egy uj színház megnyitása olyan, mint egy új út átadása. Ma megnyitjuk és holnap ki kell javítani". Mi is ezt tettük nem egyszer és tesszük a jövőben is. A politikai kabarénak Ma­gyarországon nagy hagyomá­nyai vannak Nagy Endre jó­voltából. Jó dolog, hogy eb­ben a konszolidált helyzetben lehetővé vált a hibák és el lentmondások humoros forrná ban történő bírálata. A tíz év vei ezelőtt bemutatott kaba rénkban a munkaidő nem kel lő kihasználását, az egyenlős dit ostoroztuk. Ami még ma is fellelhető.- Több olyan előadásuk van, ami évek óta nagy sikert arat Közülük nem egy túlhaladta a hetvenöt bemutatót. Miben látja a siker titkát?- Sok mindenben. Függ a politikai helyzettől, attól, hogy miről beszélnek az emberek, mi terjed el. Amennyiben a ka­baré készítőinek érzékeny az „antennájuk", valószínű a si­ker. A tíz esztendő alatt szám­talan olyan világpolitikai és hazai esemény történt, amely hozzásegített bennünket a sok embert érintő előadások ké­szítéséhez.- A Mikroszkóp Színpad társulatának szerteágazó kap­csolatai vannak. Többször jár­tak a Szovjetunióban, Jugo- szláviában, az NDK-ban. Ho­gyan ítéli meg ön a környező országok politikai kaborészin- házainak helyzetét? — A Rajkin-fele Miniatűr színházzal rendszeres és élő kapcsolatot tartunk. Tulajdon­képpen az ő színházát tekin­tettem példának, mikor -létre­jött a Mikroszkóp Színpad. Lengyelországban több olyan színház működik, amit fiatalok hoztak létre, stílusuk egy s másban hasonló a Mikroszkóp műsoraihoz. Néhány évvel ez­előtt meghívtak Romániába, hogy átadjam a mi tapaszta­latainkat egy román politikai kabarészinház megalakításá­hoz. Az NDK-ban él a politi­kai kabaré a Till Eulenspiegel színház jóvoltából,' Jugoszlá­viában viszont nem annyira. — A Mikroszkóp Színpad az egyik legkisebb nézöterü szín­ház. Ennek ellenére évente több tízezren tekinthetik meg műsoraikat. — A széksorokban míndösz- sze száznyolcvanán foglalhat­nak helyet, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy „zárt" színház vagyunk Szocialista szerződéseink rendszeresen Csepelre, a MOM-ba, a Láng Gépgyárba, Dunaújvárosba és a Gagarin hőerőműbe szólíta­nak bennünket. Továbbá tra­díció, hogy minden évben má­jus közepétől egy hónapon át járjuk az országot és tájelö- adásokat adunk, A legna­gyobb gondunk, hogy képtele­nek vagyunk minden kérésnek eleget tenni: így is átlagoson hatvan-hetvenezer ember te­kinti meg műsorainkat. Most a hatvanadik évfordulóra ké­szülünk: Hatvanadik szimfónia címmel mutatjuk bé új műsorun­kat, amelynek még folynak a próbái. November elsejétől hú­szadikáig szovjet drámák ke­rülnek színre, hagyományosan. — Beszeljen kérem, az ala­pítókról! — Marton Frigyes tíz eszten­deje — a megalakulás óta rendezi műsorainkat, Gera Zoltán neve is közismert, aki nem csupán a kabarékban, hanem a szovjet drámákban is kiválót nyújt. Varga Mária dra­maturgunk igen nagy szerepet vállalt a modern szovjet kis­regények és novellák felkuta­tásában. És itt vannak a fia­talabbak: Holi Géza, aki nyolc éve tagja a társulatnak, Sas József, Baranyi László, Ha­lász László. A politikai kabaré- műfajban egyéniségek.- Szóbeszéd tárgya, hogy ön és Holi Géza nem jönnek ki egymással. Tulajdonképpen mi az igazság? — Az nagyon jó dolog, hogy sokan támogatnak bennünket elképzeléseink megvalósításá­ban. Az is, ha bírálnak ben­nünket. Ugyanakkor Hofi Gé­zával és a többi munkatár­sammal együtt nem szeretjük a pályaszéli sznobokat, a más pozícióból politizáló embere­ket, akik gónesoskodnak. Köz­ismert, hogy ez alatt a tíz év alatt nem téríthettek el ben­nünket arról az útról, amelyen haladunk. Természetesen o mi jövőnk. és létünk mindenkora politikai helyzettől függ. S. Gy. a saját menedzsere. Az „áru": az énekes, illetve az együttes. A budapesti koncertiroda te­hát úgy szerzi meg a mogyar közönségnek a világnagyságo­kat, hogy összehozza e három akarat egységét. Szóval nehéz menedzsernek lenni. Hát még. ha egy országnak takaré­koskodnia kell a „kemény va­lutával” ! — Zsolt! Mondja meg őszintén: kidobták-e már kül­földi ügynökségről? — Igen! De udvariasan, angolosan. Ha keveset ígér­tem valakiért. — És ön kidobott már vo- lakit? — Természetesen, angolo­san: ha túl sokat kért. Végül is: a konvertibilis va­luta takarékossága ellenére Pencz Zsolt osztálya szinte ne­gyedévenként sorra idehozza a sztárokat, Gilbert Becaud-t, Suzi Quatrót, és már új név­sor fekszik a fiókban, amiről még ne szóljunk előre... Majd, ha aláírják a szerző­dést. — Egyetlen akadályt kell mindig jól venni — mondja —, az anyagiakat: a pénzt, o koncerttermet. Magyarország­nak a konvertibilis valutakész­lete a popzenénél életbevá­góbban fontos gazdasági vá­sárlásokhoz kell. Aztán a pop­zenész vagy énekes nem klasz- szikus művész. Egy kiváló Ver- di-operaénekes egészen hang­jának kopásáig világsztár le­het. De a pop — divat. Egy­két év alatt el lehet tűnni o süllyesztőben. Ezért mindegyi­kük egy-két esztendő alatt szeretne annyit keresni, mint egy Verdi-énekes húsz év alatt, öreg korig biztosítani a jó anyagiakat. Mivel a pop­zene és általában a könnyű, szórakoztató műfaj vonzza a legnagyobb tömegeket, erre ügyes menedzseléssel meg is van a lehetőség. Mi úgy vesz- szük ezt az akadályt, hogy több hangversenyt szervezünk egyszerre, s így megéri eljön­ni. Aztán az időpontokat il lesztjük közeli nyugati orszá­gok hangversenyeihez, ezzel is olcsóbb az útiköltség és a művész jobban kihasznóljo az idejét. — Tisztázzunk egy durva fo­galmazási szóbeszédet: A mű­vészekkel foglalkozó minden­féle embernek (színházigazga­tó, rendező, dramaturg, me­nedzser) egy állatszelidítő tü­relmével kell rendelkeznie. E túlzásból mennyi az igaz? — A művész öt évig is ta­nul, gyakorol, dolgozik és a siker vagy a bukás néha öt perc alatt dől el. Esetleg egy tömegpszichózis szeszélye szerint. Hát csoda, ha más­képp kell vele bánni, mint egy civil emberrel? Igen, ez szeli- dítés is! Pencz Zsolt és munkatársai csaknem égnek a nyüzsgés­ben. Ö tíz éve végzi ezt a mun kát. Alulról kezdte, előbb „so mész” volt, mert ez a legjobb iskola. Így érti-érzi az operát, a szimfonikus zenét, minden művészet lelkét. És az asztalo mellett egy világtérképre oda­ragasztotta a feliratot: „Mu­sic people cruzy! Thank God!” Magyarul: „A muzsikusnép hisz­tis! Hál' istennek!” Földessy Dénes A MECSEKI ÉRCBÁNYÁSZATI VALLALAT KÍSÉRLETI KUTATÁSI ES AUTOMATIZALASI ÜZEME, KÖVAGOSZÜLLÖS pályázatot hirdet kutatómérnöki beosztásra 0 erősáramú tagozaton végzett oki. villamosmérnök, valamint 0 vegyitechnológia vagy rádiókémiai tagozaton végzett oki. vegyészmérnökök számára Ugyanitt felvételt hirdetünk az alábbi munkakörben: — gáz- és vizvezetékszerelő szakmunkás, — szerszámkészítő lakatos szakmunkás, — gépszerelő szakmunkás, — elektroműszerész szakmunkás, — ív- és lánghegesztő szakmunkás, — segédmunkás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom