Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-22 / 291. szám

1977. október 22., szombat Dunámul! napló 5 Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről ágak és a nagy hatékonyságú, közbenső és kész vegyipari ter­mékeket előállító gyártási ágak fejlesztése között. A vegy­ipart szelektíven, a szocialista nemzetközi munkamegosztásra alapozva kell fejleszteni. A könnyűipar rekonstrukció­ját a megnövekedett strukturá­lis és minőségi követelmények­nek alárendelten kell folytat­ni. A textil- és ruházati ipar­ban tovább kell növelni a korszerűbb, jó minőségű, jól értékesíthető termékek ará­nyát. A tömegáruk és a textil­ipari félkésztermékek területén jobban kell támaszkodni az importhetőségek feltárására és kihasználására. A könnyűipar többi ágának termékei iránti szükségletet nagyobbrészt ha­zai termelésből célszerű kielé­gíteni. Ennek érdekében a technológiai korszerűsítéseket és kapacitásbővítéseket — lét­számnövekedés nélkül — a fogyasztási struktúra várható változásához kell igazítani. e) A mezőgazdasági termé­kek és az élelmiszerek terme­lésére hazánkban kedvezőek a feltételek. Ezért a mezőgazda­ságot és az élelmiszeripart a jövőben is összehangoltan, di­namikusan kell fejleszteni. A mezőgazdaság korszerű technikán alapuló nagyüzemi fejlesztésében már az elmúlt években is kiemelkedő ered­ményeket értünk el. A búza és a kukorica termésátlagai, a baromfitenyésztés eredményei megfelelnek a nemzetközi él­vonalnak. Ezeknek az eredmé­nyeknek a tartóssá tétele és további növelése mellett más ágazatokban is megvannak az adottságaink a hozamok eme­lésére. A növénytermesztésben elért eredményekre alapozva hosz- szabb távon az állattenyész­tés jelenleginél gyorsabb üte­mű fejlesztése indokolt. Adott­ságaink kedvezőek ahhoz, hogy szemes terményt és nö­vekvő mértékben húst, hús­ipari termékeket exportáljunk. A hazai fogyasztás és a kül­földi piac igényeinek megfe­lelően a mezőgazdasági ter­mékek magasabb fokú feldol­gozására kell törekedni. Ezzel összhangban növelni kell a tá­roló- és hűtőteret, valamint a feldolgozóipari kapacitást. f) A műszaki fejlesztés a gazdasági előrehaladásnak, a világpiaci versenyképesség nö­velésének központi kérdése. A tudományos kutatási és mű­szaki fejlesztési tevékenységet jobban összhangba kell hozni a termelési szerkezet fejleszté­si céljaival, és a kutató-kapa­citásokat koncentráltan kell felhasználni. Növelni kell a kutatások eredményességét, s javítani a kutatási eredmények alkalma­zásának feltételeit. A struktú­rafejlesztés fontos követelmé­nye, hogy szorosabbá tegyük a kutatás, a műszaki fejlesz­tés és a termelés kapcsolatát. Kiemelten kell fejleszteni a termelő vállalatok kutatóhe­lyeit. A hazai kutatási ered­mények gyorsabb felhasználá­sa mellett a külföldi kutatá­si eredmények átvétele — és ahol lehetséges —, tovább­fejlesztése a feladat. Növelni kell a kutatási-fejlesztési tevé­kenység ráfordításain belül a licencek és gyártási eljárások vásárlására fordított összegek arányát. © A Központi Bizottság meg­állapította, hogy a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok szá­mos területen meghatározó sze­repet töltenek be népgazda­ságunk fejlődésében. ződésekkel nagyban elősegí­tik számos hazai termelőtevé­kenység gazdaságosabbá téte­lét, gazdaságunk stabilitását. A Szovjetuniónak a magyar népgazdaság nyersanyag-ellá­tásában betöltött szerepe a jövőben is gazdasági növeke­désünk meghatározó feltétele. A többi KGST-országgal fennálló gazdasági kapcsola­taink bővítésében is fokozot­tabban kell törekedni a gaz­dasági adottságokból és a földrajzi közelségből eredő kedvező kooperációs és szako­sítási lehetőségek kihasználá­sára. b) Növekvő világgazdasági szerepüket figyelembe véve a gazdasági kapcsolatok továb­bi elmélyítésére törekszünk a fejlődő országokkal. Külkeres­kedelmi forgalmunkban jelen­tősen növelni kell a fejlődő országok részesedését. Ennek érdekében aktívabban töreked­jünk a fejlesztési programja­ikban való részvételre, a ter­melési együttműködés és kö­zös vállalkozás különböző le­hetőségeinek kiaknázására, hosszabb lejáratú megállapo­dások létrehozására. c) A fejlett tőkésországokkal is a gazdasági kapcsolatok bővítésére törekszünk. Súlyt helyezünk arra, hogy a köl­csönös áruforgalom bővítésé­ben egyre nagyobb szerepet kapjon a hosszabb távra szó­ló termelési és kooperációs együttműködés. E kapcsolatok fejlesztése az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján népgazdaságunknak is érdeke, hozzájárulhat a termelés haté­konyságának fokozásához, a nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő előnyök kihasználá­sához; egyben elválaszthatat­lan része a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élését célzó politikánknak. © A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy feladata­ink eredményes megoldásához céltudatos, összehangolt tevé­kenység szükséges mind a központi és az ágazati irá­nyításban, mind a vállalatok, szövetkezetek és intézmények munkájában. Ez megköveteli a központi irányítás hatékonysá­gának javítását, a vállalatok és a szövetkezetek önállósá­gának, kezdeményezőkészsé­gének, felelősségének sokol­dalú továbbfejlesztését. — A népgazdaság fő ará­nyainak — ezen belül a ter­melési szerkezet alapvető fej­lesztési irányainak — kialakí­tása, külgazdasági politikánk érvényesítése a központi irá­nyítás, tervezés feladata. E munka nagy népgazdasági je­lentősége szükségessé teszi, hogy javuljon a központi irá­nyítás, tervezés hatékonysága a fejlesztési koncepciók ki­alakításában és összehangolá­sában, erősödjék ellenőrző te­vékenysége. — A termelési szerkezet és külgazdasági kapcsolataink fejlesztésében növekednek a követelmények az ágazati mi- nisztériunok irányító tevékeny­ségével szemben. Javítsák munkájuk színvonalát a nép- gazdasági tervek megalapo­zásában, a gazdaságpolitikai döntések előkészítésében és végrehajtásában. Segítsék a népgazdasági és a vállalati tervezést az ágazat fejleszté­sére vonatkozó koncepció ki­dolgozásával. Növekedjék sze­repük a több vállalat tevé­kenységének összehangolását igénylő fejlesztési akciókban, a vállalati kezdeményezések koordinálásában, az ágazat­közi együttműködést feltétele­ző fejlesztések megvalósításá­ban. (Folytatás az 1. oldalról) — nagy szerepe volt az erőtel­jes beruházási tevékenységnek, a bőségesen rendelkezésre álló munkaerőnek, továbbá an­nak, hogy a termelés nyers­anyag- és energiaszükségletét döntően hazai forrásból, illetve a szocialista országokból tud­tuk fedezni. A termelés ked­vező belső és külső értékesítési lehetőségekkel párosult. A gazdasági növekedés a harmadik és a negyedik ötéves terv időszakában felgyorsult, ki­egyensúlyozottabbá vált. Gazda­ságpolitikánk jobban figyelem­be vette az ország adottságait és lehetőségeit. Ebben az idő­szakban kezdődött meg a szo­cialista gazdasági integráció komplex programjának végre­hajtása. Kedvezett gazdasági fejlődésünknek a világkereske­delem dinamikus bővülése is. Az eredmények elérését segí­tette, hogy a gazdasági építés feladataival összhangban át­fogóan továbbfejlesztettük a gazdaságirányítási rendszert. A párt XI. kongresszusa cé­lul tűzhette ki, hogy 15-20 év alatt megteremtsük a fejlett szocialista társadalom műszaki és gazdasági bázisát, s ha­zánk gazdaságilag is fejlett országgá váljék. Eddigi ered­ményeink elérésében és jövő­beni feladataink megoldásá­ban meghatározó szerepe volt és lesz a tervgazdálkodásnak, népünk öntudatos munkájának. Hazánk a szocialista közösség tagjaként, a KGST országokkal szoros együttműködésben .va­lósítja meg gazdaságfejlesztési feladatait. © Gazdasági építőmunkánk belső és külső feltételei az utóbbi években jelentősen megváltoztak. Hazánkban teljes a foglal­koztatottság, további szabad munkaerő nincs. Ezért a jövő­ben a termelés növelése a foglalkoztatottak számának emelésével nem biztosítható. A termelést csak a munka ter­melékenységének emelésével, tervszerűbb munkaerő-gazdál­kodással, szükség esetén a munkaerő ésszerű átcsoporto­sításával lehet növelni. ( A fejlődés jelenlegi intenzív szakaszában fokozódik a nép­gazdaság eszközigényessége. Az új, magas műszaki színvo­nalú termelő létesítmények üzembe állítása, a régiek kor­szerűsítése egyaránt költséges beruházásokkal jár. Gyorsítani kell a hazai nyersanyagforrá­sok feltárását, az energiave­zetékek és -tárolók építését. Egyre nagyobb beruházásokat igényel a lakásépítés, a la­kossági szolgáltatás fejleszté­se, a környezetvédelem. A világgazdaságbah bekö­vetkezett alapvető változások miatt kedvezőtlenebbé váltak fejlődésünk külgazdasági felté­telei. Az 1973-1975-ös világpiaci árrobbanás — amely a legtöbb országot súlyosan érinti — ha­zánknak is jelentékeny veszte­séget okozott. A veszteségek ellensúlyozásához, a fejlődés szükséges üteméhez a gazda­sági hatékonyság eddig elért növekedése már nem elegen­dő. Termelésünk fejlesztéséhez növekvő importra szorulunk. Ezt csak exportunk erőteljes bővítésével tudjuk ellentételez­ni. Nagyarányú exportot kell lebonyolítani olyan feltételek között, amikor termékeinkkel szemben mind a szocialista or­szágok egymás közti forgal­mában, mind pedig a tőkés piacokon gyorsan növekszenek a minőségi követelmények. A fejlett tőkés országok, vala­mint a fejlődő országok pia­cain fokozódik a konkurrencia; mindezek következtében a jö­vőben rendkívül erős verseny­nyel kell szembenéznünk. Népgazdaságunk csak úgy tud megfelelni az új és ma­gasabb követelményeknek, ha meggyorsítjuk a gazdaság in­tenzív fejlesztését, c* termelési szerkezetet a belső es a külső követelményeknek megfelelően átalakítjuk. A feladatok meg­oldásában támaszkodhatunk népgazdaságunk irányítási rendszerére, az élenjáró üze­mek tapasztalataira, tudomá­nyos kutatási és műszaki bá­zisunkra, a dolgozók képzett­ségére és szorgalmára. © A Központi Bizottság megállapította, hogy a gaz­dasági fejlődés belső és kül­ső feltételeiben bekövetkezett változások hatásával tartósan számolni kell, s ennek figye­lembevételével kell megoldani a XI. kongresszus határozatai­ban és a programnyilatkozat­ban foglalt feladatokat. a) gazdaságfejlesztési poli­tikánk érvényesítésénél abból kell kiindulni, hogy — fő feladat a fejlett szo­cialista társadalom építésében előttünk álló társadalompoli­tikai célok elérésének anyagi megalapozása, ezen belül a lakosság életkörülményeinek további javítása; — a következő évtizedekben is biztosítani kell a népgaz­daság eddigiekhez hasonló dinamikus fejlődését. A növe­kedés üteme legyen összhang­ban az ország lehetőségeivel, és feleljen meg az egyensúlyi követel ményeknek; — A tartósan dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés megköveteli a ha­tékonyság erőteljes fokozását. Ennek fő forrása a termelési szerkezet hazai adottságaink­nak és a nemzetközi feltételek­nek is megfelelő alakítása, a tudományos kutatás és a mű­szaki fejlesztés, továbbá a gaz­dálkodásban, a munka szerve­zettségében meglevő tartalékok hasznosítása; — A beruházási források és a munkaerő koncentrált fel­használósával a hatékony fej­lesztési célok megvalósulását kell elősegíteni, egyidejűleg el kell érni a gazdaságtalan te­vékenységek korlátozását, illet­ve megszüntetését. Ennek meg­felelően, a teljesítménytől job­ban függő vállalati és egyént jövedelem-differenciálást, vala­mint ezzel összehangolt ár- és támogatási rendszert kell érvé­nyesíteni ; — Fokozni szükséges részvé­telünket a nemzetközi munka­megosztásban. Gazdaságfej­lesztési céljainkat a KGST or­szágokkal szoros együttműkö­désben valósítjuk meg. Ugyan­akkor a gazdasági kapcsola­tok bővítésére törekszünk a nem szocialista országokkal is. b) A termelési szerkezet át­alakítására vonatkozó dönté­seknél a hazai adottságokból és lehetőségekből kell kiindul­ni, figyelembe véve a fejlődés nemzetközi irányait és törvény- szerűségeit. A népgazdaság fő ágazatait — az ipart, a me­zőgazdaságot, az építési tevé­kenységet, a közlekedési, va­lamint a gazdaság más infra­strukturális szektorát — arányo­san, összehangoltan kell fej­leszteni. A népgazdaság fő ágazatai közül az iparnak változatlanul meghatározó szerepe van. Az iparfejlesztésben mindenek­előtt a szelekció nagyobb mér­tékű érvényesítése szükséges. A műszaki fejlesztés, a ter­melés és az értékesítés meg­alapozásában az eddigieknél átfogóbban kell figyelembe venni a nemzetközi együttmű­ködés lehetőségeit. A mezőgazdaság dinamikus fejlesztése továbbra is nélkü­lözhetetlen feltétele céljaink elérésének. Ez összhangban van kedvező természeti adott­ságainkkal, a hazai szükség­letekkel, valamint a várható nemzetközi kereslettel. A mező- gazdaság igényeinek kielégíté­sét az eddigieknél jobban fi­gyelembe kell venni az ipar- fejlesztésben, különösen a gép­iparban és a vegyiparban, va­lamint a mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra fej­lesztésében. Az építési tevékenységet komplex fejlesztéssel alkalmas­sá kell tenni arra, hogy a be­ruházási feladatokat gyorsab­ban, nagyobb termelékenység­gel oldja meg. Az infrastruktúrát a lehető­ségekhez és a szükségletekhez igazítva tervszerűbben kell fej­leszteni, különösen a termelés­hez közvetlenül kapcsolódó te­rületein fontos megszüntetni vi­szonylagos elmaradottságát. A lehetőségeinkkel összhangban, a társadalmi-gazdasági igé­nyek figyelembevételével kell fejleszteni a nem termelő infra­struktúrát, s javítani a meg­lévő létesítmények kihasználá­sát. c) A külgazdasági kapcsola­tok növekvő szerepe megköve­teli a termelési szerkezet, va­lamint a nemzetközi gazdasági együttműködési és a külkeres­kedelmi tevékenység összehan­golt fejlesztését. Mind több fej­lesztési cél kialakításában meghatározóvá válnak a kül­gazdasági szempontok. A gazdaságos export erőtel­jes növelése megköveteli, hogy szelektív iparpolitikával elsősor­ban a kivitelben jelentős szere­pet játszó, versenyképes ter­melőágakat fejlesszük, és szá­mottevően növeljük a magas feldolgozottságú termékek ará­nyát. Népgazdaságunk importigé­nye tovább nő. Behozatalunk­ban mind nagyobb részt kell képviselniök a korszerű techni­kának, berendezéseknek és szellemi termékeknek, a pro­duktív alkatrészeknek, valamint egyes, a hatékonyság javítá­sát szolgáló anyagoknak. Foko­zott figyelmet szükséges fordí­tani az importtal való takaré­kosságra, a gazdaságos import­helyettesítésre. d) Az ipar szerkezetén belül az alapanyaggyártó és a kiter­melő iparágak, valamint a fel­dolgozó iparágak arányát az egyes gyártási ágak gazdasá­gosságának, versenyképességé­nek és fejlesztési lehetőségei­nek mérlegelése alapján kell kialakítani. Az energiagazdálkodásban távlatilag a leggazdaságosabb, s ugyanakkor reálisan megva­lósítható energiastruktúra ki­alakítására kell törekedni. A fejlesztéseknél előnyben kell részesíteni a kevésbé energia- igényes területeket, az ener­giát megtakarító megoldáso­kat, és erőteljesebben kell folytatni az energiafogyasztás racionalizálását. Fontos fel­adat szénvagyonunk és szén­hidrogén-készleteink további kutatása, feltárása és jobb hasznosítása. A villamos ener­gia nagyobb teret kap a szük­ségletek kielégítésében, ter­melésének növekményét a gaz­daságosan kitermelhető hazai szénre és az atomenergia bá­zisra kell alapozni. Az alumíniumipart a folya­matban levő központi progra­moknak megfelelően kell fej­leszteni. Alapvető feladat a hazai bauxitvagyon hatékony felhasználásával a népgazda­ság alumínium-igényének ki­elégítése. Ezen a bázison kell a tartós és gazdaságos expor­tot megvalósítani, a műszaki és tudományos kapacitásokat továbbfejleszteni, és figyelmet kell fordítani a szellemi ter­mékek exportjára is. A kohászat fejlesztésében fő követelmény a minőséget ja­vító szerkezetváltozás, a ma­gasabb értékű kohászati ter­mékek arányának növelése. A hazai adottságoknak és lehetőségeknek hosszú távon is olyan iparszerkezet felel meg, amelyben meghatározó a feldolgozóipar. A gépiparnak döntő szerepe van a gazdasági fejlődésben, a külgazdasági egyensúly távlati megalapozásában. Előnyben kell részesíteni és ki­emelten fejleszteni azokat a gyártási ágakat, amelyek már ma is gazdaságos és verseny- képes exportárualapot biztosí­tanak, termelésük, valamint tudományos és műszaki fej­lesztési hátterük eléri vagy megközelíti a nemzetközi szín­vonalat. A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben fel­használható előgyártmányok, alkatrészek és részegységek hazai gyártásának és külkeres­kedelmi forgalmának növelése. A gépipar termelési szerkeze­tének átalakítása erőteljes sze­lekciót követel, és az erőforrá­sok ehhez igazodó elosztását igényli. Az export fokozása nagymértékben a külkereske­delmi tevékenységen, a korsze­rű piaci munkán és a jól szer­vezett szolgáltatásokon múlik. A vegyiparban olyan fejlesz­tési irányokat kell kialakítani, amelyek megfelelő arányt biz­tosítanak az ország anyagellá­tását megalapozó gyártási a) Külgazdasági kapcsola­taink jövőbeni fejlődésében is alapvető a KGST-országokkal való együttműködés tervszerű, hosszabb távra szóló bővítése. A szocialista gazdasági integ­ráció komplex programjának végrehajtásában, a célprogra­mok megvalósításában aktívan részt veszünk. A Szovjetunióval való együtt­működésünk jelentősége to­vább növekszik. Gazdasági kapcsolataink, az export és az import szerkezete, s megala­pozottsága hosszú távú szer­— A központi döntések szükségképpen a legfonto­sabb, átfogó fejlesztési célo­kat ölelik fel. A termékszer­kezet fejlesztésére vonatkozó döntések túlnyomó része vál­lalati hatáskörbe tartozik. A végrehajtás az irányító szervek növekvő felelősségének érvé­nyesítése mellett a vállalati önállóságra és a szocialista vállalkozói szellemre épüljön. A vállalatok és a szövetkeze­tek vezetői kezdeményezően vegyenek részt a központi kon­cepciók alakításában, vezetői tevékenységükben megfelelően érvényesítsék a népgazdasági követelményeket. Az eddiginél is nagyobb lesz a szerepük és a felelősségük a munka haté­konyságának javításában, a termelési és a termékszerkezet korszerűsítésében, a verseny- képes termékek arányának nö­velésében, az ezt megalapo­zó műszaki fejlesztésben, a gazdaságtalan termelés vissza­szorításában és a munka szer­vezettségének fokozásában. — A tervekben foglalt célo­kat és a végrehajtás eszköz- rendszerét következetesebben kell összehangolni. A gazda­sági szabályozás határozottab­ban ösztönözzön a hatékony­ság növelésére, a termékszer­kezet szelektív fejlesztésére. Árrendszerünk fejlesztésének fontos irányelve, hogy a ter­melői árarányokat a hazai termelők helyes orientálása ér­dekében közelebb hozzuk a világpiacon érvényesülő árará­nyokhoz. A pénzügyi és válla­lati érdekeltségi rendszert úgy kell fejleszteni, hogy a nyere­ségben fokozottabban fejeződ­jenek ki a hatékonysági kü­lönbségek és szűnjenek meg az indokolatlan támogatások. A pénzügyi rendszer általános érvényű elemeinek a kibővíté­sével, a támogatások és az elvonások jelenlegi rendszeré­nek egyszerűsítésével, áttekint­hetőbbé és ellenőrizhetőbbé tételével is elő kell segíteni a hatékonyság javulását. — Gazdaságfejlesztési fel­adataink megoldása megköve­teli a munkaerő-gazdálkodós lényeges javítását. A teljes foglalkoztatás biztosítása to­vábbra is alapvető célunk. Emellett elengedhetetlen, hogy népgazdasági és munkahelyi szinten egyaránt növekedjék a foglalkoztatás hatékonysága. Elsősorban központi feladat azoknak a feltételeknek a meg­teremtése, amelyek lehetővé teszik, hogy a teljes foglalkoz­tatás a társadalom munkaerő- szükségletének és a lakosság munkavállalási igényének lehe­tő legkedvezőbb összhangja mellett valósuljon meg. Meg kell akadályozni, hogy új ka­pacitásokat hozzanak létre azokon a helyeken, ahol mun­kaerőhiány miatt a már meg­levő és hatékonyan működtet­hető termelőberendezések je­lenleg sincsenek kellően ki­használva. A vállalatoknak, gazdálkodó szerveknek, intéz­ményeknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a rendelkezé­sükre álló munkaerő gazdasá­gosabb foglalkoztatásának fel­tételeit. A népgazdasági feladatok megoldása az eddiginél több magasabb általános műveltsé­gű, szakmailag jól képzett dol­gozót igényel. Az oktatás, a képzés és a továbbképzés a jelenleginél hatékonyabban se­gítse a dolgozók felkészülését a nagyobb feladatokra, hogy megfeleljenek a gyorsan vál­tozó igényeknek. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy céltudatos és jelentős erőfeszítéseket kívánó népgazdasági feladataink meg­oldásához a feltételek adot­tak. Társadalmunk túlnyomó többsége saját tapasztalatai alapján győződött meg arról, hogy gazdaságpolitikai cél­jaink az egész nép javát szol­gálják. Gazdasági feladataink ma­gasabb követelményeket állí­tanak a politikai munkában is. Nagy felelősséget rónak a párt-, az állami és a társa­dalmi szervekre. Szükséges, hogy minden szinten követke­zetesen képviseljék az irány­elvekben foglaltakat, és aktí­van támogassák a végrehaj­tásukra irányuló intézkedése­ket. Segítsenek abban, hogy a feladatokat mindenütt meg­ismerjék, helyesen értelmezzék és e szerint cselekedjenek. A Központi Bizottság mély meggyőződése, hogy gazda­ságpolitikánk az ország, né­pünk érdekeit fejezi ki, az irányelvek helyesen jelölik meg azokat a tennivalókat, amelyek megoldásától függ az életkö­rülmények további javítása, a fejlett szocialista társadalom építése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom