Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-22 / 291. szám
6 Dunantull napló 1977. október 22., szombat Ady-demonstráció Pécsett 1919-ben M ájus 18-i színházi előadást az újság reggel megjelenő száma köszöntötte Ady Endre című cikkével. Az ünnepség koncepciójára, szellemére és hangulatára jellemző cikk egykét gondolata jól tükrözi visz- sza a színházban vörös karszalagos rendezők által irányított nézősereg hangulatát is. A színházban egyetlen hely nem maradt üresen. „Az elvtársaink nagy része kinn rekedt, nem hallhatta az előadást" — írta a lap. Fekete Tivadar vagy Fehér Sándor írása lehet e cikk, amely a munkásokkal megtöltött színházi hallgatóságnak a következő gondolatokkal mutatta be a költő életművét: „...Az első költő, ki a Munkát zengi Magyarországon. Észreveszi a proletár-fiú apját, aki „izzadva lót-fut, robotol", s az első, aki meglátja a proletárlányt, „őszirózsát, az urak gomblyukában". „Haragszik a gőgös grófra és gyűlöli a „gaz- dagult zsidót". Valami végzetes és csodálatos szocializmus van benne, az a tragikus együttérzés a néppel, ami csak egészen kivételes emberekkel születik. Zilahi kisnemes, aki y-nal írja a nevét, kastély mellett nevelkedik, tudja, hogy miről lehet megismerni a jó paripát és mégis .. . mégis nem azokhoz tartozik . . . hanem hozzánk. Azokhoz, akik „magukat meg nem alázzák a Tőke és az Úr előtt”. Soha forradalmasabb, soha lázadóbb szavú, merészebb öklű költőt a magyar irodalomban nem ismertünk. Még Petőfi forradalma is más. Ady lázadásában ott érezzük lüktetni a francia szocializmus forradalmi hagyományait." 1919 májusát írták. Alig telt el idő a nagy költő halála óta és a pécsi munkásság és értelmiség progresszív gondolkodású tagjai, az ifjúság egy jelentékeny része, akiket mint látható volt, hatalmas munkával a Pécsi Szocialista Párt szervezetei készítettek fel a haladó irodalom befogadására, olyan emléket állítottak a költő művének, amelyre kevés helyütt került sor az országban. Ha az egykorú értékelésekkel nem is lehet ma már mindenben pontosan egyetérteni, azt meg kell állapítani: „értették, méghozzá mélyen értették, szerették, mélyen megszerették a költő szavát”. A megszállás mély aktualitást adott a költő egész életművének s ez ott volt a pattanásig feszülő légkörben a színházban, a Majláth téri nagygyűlésen a matiné után is. Minden Ady-vers dübörgő és szűnni nem akaró tapsvihart váltott ki. „A szépség befogadásának élvezete egyesült a lelkekben élő elszántsággal, amelyet a megszállás okoz ..." — írta Doktor Sándor élményéről. A tudósítások alapján végül a műsort tekintsük át. Az ünnepséget a színházi zenekar nyitányával indították, amelyet Turay Mihály vezényelt. A műsort bevezető irodalom és esztétikai tárgyú gondolatokat Fekete Tibor hírlapíró mondotta el. Fehér Sándor: Ady Endre c. irodalomesztétikai előadása a költő művészetét elemezte. Ady forradalmi költészetét mutatta be. Benne a nemzet pusztulás veszélyét megrázó erővel mutatta meg, amely csodálattal tölt el ma is mindenkit irántuk is, akik ekkor ilyen mélyrehatóan és átfogóan a költőt és művét ismerve méltatására vállalkoztak. Az előadások szemléltetését a nemzeti színház művészeinek ekkor alakult szervezete: a „Pécsi Színészmunkások Szak- szervezete" vállalta. Halassy Mariska: „Ének a porban", „Magyar Jakobinus Dala”, „Álmodik a nyomor”, „Az öreg Kunné" c. verseket adta elő. Gázán Béla: „Véres Panorámák tavaszán”, „Az ütések alatt" című költeményeket szavalta el. Papp Pista: „A Gare de l'Esten”, „Sóhajtás a hajnalban”, „Az őszi rózsák" és a „Proletár fiú verse” című költeményekkel aratott hatalmas sikert. Két-két Ady—Rei- nitz-dalt adott elő Hampel Ilonka és Tihanyi Béla, akiket Hanák Árpád kísért zongorán. Fekete Tivadar „Fölszállott a páva” című költemény előadásával szűnni nem akaró tapsot kapott. Doktor Sándor úgy emlékezett vissza e vasárnapi délelőttre, mint a PSZB legnagyobb sikerű és hatású kulturális produkciójára. „ . . . Pécs munkássága, az ifjúság és az értelmiség java Ady-lázban égett. Nehezen lehetett hozzájutni akár csak rövid időre is, bármelyik Ady-füzethez ..." A nagy sikerű rendezvényt többször megismételték. Hasonló tömegsikerrel. Ady-ünnepségekkel a költő műve vonult be látványosan a pécsi szocialista munkásság életébe. Míg addig Petőfi, Vörösmarty költeményei szerepeltek a legkülönbözőbb ünnepélyeken, a költő halála után a Munkásképző Egylet Munkás Műkedvelő Köre teljes sikerrel vitte diadalra Ady költészetét. E nagy rendezvénysorozatot követően gyakran találkozunk Ady műveivel a párt- és a szakszervezeti bizottság ünnepségein. A huszas évek reformistacentrista vonalának megerősödése idején Ady ismét lekerült a pártrendezvények műsorairól, de a „munkásműkedvelő” és a Pécsi Munkás Képző Egylet mindvégig hű maradt a költőhöz, akivel 1919 tavaszán kötelezte el magát. Érdemes megnézni Design, ipari forma a lakásban címmel kiállítás nyílt az Ipar- művészeti Múzeumban. Képeink a kiállításon készültek. (Németh Ernő felvételei) >11111 Huszonöt év a Csemegénél A „Csemege bolt" akár tájékozódási pont is lehetne a város szívében: „Hatkor a Csemege előtt...” — „Befelé a Csemegétől néhány lépésnyire van a. . .” — „De még levél is érkezett Amerikából, mindössze ennyi címzéssel: „Pécs, Csemege:bolt” -, bár az igazsághoz tartozik, hogy a Csemege Kereskedelmi Vállalatnak a pécsi 101-esen kívül még egy üzlete van, a 102-es Édesség Bolt a Színház téren. A vállalat a napokban ünnepelte fönnállásának 25. évfordulóját. Szép ünnepség volt Budapesten, az Intercontinen- tál Szállóban, ahol a vezér- igazgató nagyon szép ajándékot nyújtott át — a ma mintegy 4-4500 fős vállalat alapító tagjainak. Közöttük volt Papp Antal is, a pécsi Csemege-bolt vezetője.- Kilencvenen kaptunk meghívót, de két alapító tagunk időközben elhunyt. Igazán jó kollégák voltak. — Hol kezdte a szakmát? — Itt, ebben a boltban, még ezerkilencszázharminckilencben. A gimnázium után léptem be Póhli Henrik üzletébe, két évig inaskodtam, aztán mint segéd dolgoztam tovább. Az államosítás után Népbolt-táb- la került a bejárat fölé, majd ötvenkettő őszén, pontosabban októberben átvette a Csemege Kereskedelmi Vállalat. Nem sokkal utána neveztek ki boltvezetővé. Az idősebb korosztály ma is „Póhli-csemegének” hívja ezt a szép üzletet a Kossuth utca elején. Jónevű kereskedő volt Póhli Henrik. A családi vállalkozás feje többnyire utazgatott, „fölhajtotta” az árut, felesége, lánya a pénztárban dolgozott, veje pedig — aki később még 10 éven át Papp Antalnak volt beosztottja — az üzletet vezette. — Mindenesetre sokat tanultam a mesteremtől, többek között azt az alapigazságot, hogy m t ' ' a vevő tesz szívességet, nekünk, ha bejön a boltba, következésképpen a lehető legjobb kiszolgálást elvárja tőlünk. Ez az elv ma talán még- inkább érvényes. — ön kereskedő családból származik? — Nem. Apám negyvenöt évet húzott le a DGT-nél mint lakatos. Neki is az volt az első és egyetlen munkahelye. Papp Anta§ Kint laktunk a Mohácsi úti kolónián. Onnét jártam be biciklivel a Király utcába. El- nyűttem néhány kerékpárt. — Mi a különbség a Csemege, illetve az élelmiszerkereskedelem többi boltjai között?- Helytelen lenne összehasonlítást tenni, hiszen a mi hálózatunk jellegében eltér a pécsi boltoktól. Elsősorban mi kimondottan csak élelmiszer és italárut tartunk, ezen belül a korszerű táplálkozási cikkekre, mint például a hidegkonyhai készítményekre, helyezzük ■- a súlyt. Az ellátást Pestről kapjuk. Minden hét szerdáján pontosan érkezik a túra-kocsi, amely vállalatunk pesti konyhájáról és cukrászüzeméből hozza a friss szállítmányt. A primőrárut pedig szintén évek óta Szegedről hozatom, őstermelőktől. A vásárlók már tudják, hogy csütörtökön reggel friss árut kapnak. A 101. Csemege évi 36 milliót forgalmaz, mindössze 136 négyzetméternyi alapterületen, egy s esetleg egy négyszer nagyobb ABC áruház körülbelül 55 millió forint forgalmat bonyolít le, de nemcsak élelmiszerből, hanem sok egyéb - például háztartás-vegyipari, kozmetikai — cikkekből együttesen. — A „Póhli-Csemege" arról is nevezetes, hogy kitűnő kávét főznek a pultnál. .. — Igen, bár nem tartozik kimondottan a „profilunkhoz”, legalábbis ami a kávé főzését illeti. De a vásárlók any- nyira megszokták, hogy sokan már törzsvendégek, a reggeli, ebédutáni csúcsforgalom idején. Vannak olyan vevőink, akiknek külön napi programjuk egy-egy dupla elfogyasztása. S közben beszélgetnek, politikáról, napi ügyekről, hangversenyekről, színházi előadásokról, és persze futballmérkőzésekről. S ha már itt vannak, nemcsak kávét fogyasztanak, hanem vásárolnak is valamit. — Hogyan jellemezné a Csemege vevőkörét? — A törzsgárdát a belváros lakói képezik, ami érthető is, hiszen maga a belváros már megállapodott „közeg", innét nem nagyon költöznek el az emberek. De ha elő is fordul, hogy új lakást is kap egyikmásik a lakótelepeken, azért ide akkor is „benéznek”, legföljebb ritkábban. Jómagam — mondhatom — számontartom a vásárlókat, ha valaki huzamosabb ideig „hűtlen” a bolthoz, már érdeklődünk, mi van vele, beteg-e, elköltözött-e, vagy esetleg megsértődött. Mert ilyen is előfordult az utóbbi húsz évben, és valószínű mi adtunk rá okot, de szerencsére ez ritka eset és ezeket a vevőket ma is visz- szavárjuk. Egyébként a vevők egy részét még gyermekkoromból ismerem, azokból az időkből, amikor inaskodtam Póhli- éknál. — A Csemegét nemrég átalakították, de az alapterülete maradt. — Nem tudunk terjeszkedni, egyszerűen nincs helyünk. Az új Csemege-boltot majd az Irányi Dániel téren épülendő kereskedelmi központban rendezzük be, de addig még jó- néhány év eltelik. — ABC-rendszerű lesz? — Nézze. Az ABC-áruházak- nak az az előnye, hogy gyorsabb az áteresztő képessége. De van hátránya is. A vevő elidegenedik, kissé magára- marad a rengeteg áru között. En például jobban kedvelem a hagyományos „bolti hangulatot", s ahogy észreveszem, nagyon sok vevő is. A vásárló szeret néhány szót váltani az eladóval, tanácsot vár tőle, még ha néha vitatkozni kell, akkor is. Mondok valamit: nekem van egy szeletelő késem, s ha a törzsvendég úgy kívánja, hogy én szolgáljam ki — és miért ne tenném? — akkor késsel szeletelem a töltelékárut. Még az íze is más talán. — Tudna-e valamit mondani, amit legnagyobb sikerként könyvelhet el huszonöt év alatt? — Igen. Soha nem engedtem a színvonalból. Ehhez szigorúan ragaszkodom. — Mi az, ami gondot okoz? — A tanulókkal együtt a létszámunk negyvenöt-ötven fő. De szociális helyiségeink eléggé alacsony színvonalon vannak. Egy-egy termelési értekezletet a néhány lépésnyi raktárban tudunk tartani, állva. Az iroda egy kétméternyi kis sarok, ahova egyetlen íróasztal fér el. Jó lenne egy klub- helyiség a fiatalok számára. De majd az új üzletben remélhetően ez is megoldódik. — Megbecsülik-e Önt a vállalatnál? — Én végül is mindent elértem az életben, amit nagyjából szerettem volna. De életem nagy részét ennél a vállalatnál töltöttem el, első munkahelyemen, tehát sorsom ösz- szefügg szakmámmal, munkahelyemmel. Rab Ferenc
