Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-04 / 243. szám
1977. szeptember 4., vasárnap Dunántúli napló 3 Szabad segíteni? Szabad segíteni? — A kérdésre Komlón a város vezetői már tavaly így válaszoltak: kell segíteni! 120 munkáslakás építése kapcsán vetődött fel a kérdés. Először úgy volt, hogy a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat építi meg a lakásokat. Aztán amikor megnövekedett pécsi munkái miatt visz- szalépett, az egész programot át kellett szervezni, s akkor de(ült ki, hogy szükség lesz külső segítségre. A nagyon egyszerűnek indult építkezés programja úgy módosult, hogy a két, 60 lakásos panelépület elemeit a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, a térelemloggiákat és a vizesblokkokat a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat szállítja, a szerelést pedig Komló generálépítője, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat végzi. A tolnaiaknak ez terven felüli munka volt. — 1975 végére lefutottak a nagy komlói munkáink, a munkások egy részét máshová csoportosítottuk át — jellemzi a tavalyi helyzetet Schrau Ferenc főépítésvezető. — A nagy bányászlakásépítési program is készületlenül ért minket. A 120 lakás szakipari munkáit már sehogyan sem tudtuk vállalni. A lakásokra azonban nagy szükség volt. Morber János tanácselnök ekkor fordult a város üzemeihez: segítsenek a szakipari munkákban — lakásokat kapnak érte. Világos volt ugyanis, hogy csak így lehet ösztönözni a vállalatokat a profiljuktól idegen munkák elvállalására. Nagy meglepetésre tizenkét cég jelentkezett: a Városgazdálkodási Vállalat, a Vízmű, a Földtani Kutató- Fúró Vállalat, a Kőbánya, a Mecseki Szénbányák karbantartó üzeme, a Volán, a Carbon, a Hídépítő, az Aknamélyítő, a Távfűtő Vállalat, az ÁFÉSZ és a Sásdi Építőipari Szövetkezet. Merőben szokatlan vállalkozás indult el ezzel, nagyon sok kérdőjellel és rengeteg kételkedéssel. A kérdőjelek a szervezés idején bukkantak elő, a kételkedés a kívülállók részéről kísérte a vállalkozást. A Szilvásban azonban áll az első 60 lakásos ház, a másodiknak a szerelése pedig augusztus közepén indult. A tizenkét alvállalkozó -is csinálja már, amit vállalt: szerelik a villanyt, a vizet, a fűtést, a hőközpontot, festenek, mázolnak ... Az első ház az év végén beköltözhető lesz, a második is elkészül jövő nyárra. Ez azt jelenti, hogy kérdőjelek sincsenek már és kételkedésről sincs szó. Komlón- igen Tizenkét vállalat kalákában épít 120 munkáslakást A fővállalkozó elégedett a Városi Tanács vállalta magára, s a tavaly november 26- án megkötött szocialista szerződésben rögzítették valameny- nyi együttműködő feladatát. Az egésznek az alapja a lakás, amit az OTP beruházásában, a munkáslakás-építési akció keretében hoznak létre. A komlói alvállalkozók mindegyike egy-egy lakást kap a közreműködés fejében, s további lakásokat a végzett munka arányában, A vállalatok tehát ily módon közvetlenül is közreműködhetnek dolgozóik lakásgondjainak megoldásában. A nem mindennapi együttműködés felveti a gondolatot: gítséget nyújt alvállalkozóinak az anyagbeszerzéshez, minthogy ez — nem profilba vágó anyagokról lévén szó — nem ment volna simán. Martini Józseffel, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjével a jelen idejű akció jövőjéről váltottunk szót. Igen határozottan jelentette ki, hogy ennek az építésszervezési formának lesz folytatása Komlón — és közben a szilvási városrész rendezési tervén mutatja a hasonló módon építendő épületeket —, mert ezzel is könnyebben tudják megvalósítani a város lakásépítési tervét és a városban települt vállavajon nem zavaró-e, hogy oly sok cég dolgozik egy építkezésen, s főleg, hogy ezek egyike sem „kebelbéli”. Schrau Ferenc megnyugtat: — A munkások, akik most velünk dolgoznak, nem idegenek: legtöbbjük nálunk tanulta a szakmát. — S mindjárt ezután néhány fontos és figyelemre méltó megállapítást latokat is hosszabb távon érdekeltté tudják tenni a program végrehajtásában. És mintegy mellékesen az egész dolog lényegét érintő megjegyzést tesz: — Nekem, mint hatóságnak ebben az esetben azt kellene néznem, hogy ezeknek a vállalatoknak van-e jogosítványuk ilyen munka elvégzésére. De ebben az esetben magaKomlón ösztönösen indítottak útjára egy olyan akciót, amit a fővárosban mostanában minisztériumi kezdeményezésre indítanak el generálelvű, félkészhózas akció néven. A komlóiaknak tehát a legalkalmasabb időben a legjobb cél érdekében sikerült feltárni a városban „rejtőző" építőipari „hulladékkapacitást". A szervezést kezdettől fogva tesz: — Az alvállalkozók fontos feladatként kezelik ezt a munkát. Amit elvégeznek, azt kitűnő minőségben teszik. Az pedig, hogy sok cég dolgozik itt. . . Hát kérem, az építőipar az olyan, hogy mindig is sok cég dolgozik együtt egy munkahelyen. Még azt is elmondja, hogy a vállalat kezdettől fogva sesabb érdekről van szó, a város érdekéről . . . Úgy véljük, Komló igen helyesen felül tudott emelkedni e fontos ügy indításában és patronálásában a szűk hatósági szemléleten és megtalálta a legegyenesebb utat a 120 lakás megépítéséhez. Hársfai István i Tíz tudós a szigetországból Brit—magyar földrajzi kollokvium Pécsett A Nemzetközi Földrajzi Unió II. brit—magyar földrajzi kollokviumának kétnapos záróülése kezdődött meg tegnap Pécsett, a Technika Házában. Az Unió: tudományos társaság, amely országonként nemzeti bizottságok keretében működik. Az Unió magyar bizottsága rendezte a mostani kollokviumot is a kialakult szokás jegyében, miszerint az országok földrajztudósai időnként egymással is találkoznak. Ezúttal Nagy-Britannia egyetemeinek képviselői érkeztek Magyarországra. A rendezvény augusztus 29-én kezdődött meg Szegeden, a szigetország tíz neves földrajzprofesszorának és hat-nyolc magyar kollégájuk részvételével. Tegnap délelőtt előadások hangzottak el a kollokvium „Településrendszerek fejlődése és a földrajzi környezetre gyakorolt hatása” központi témakörében. Két pécsi tudós is referátumot mondott: Lovász György kandidátus Kapcsolatok a mai településhálózatok sűrűsége és a természeti környezetek között a Dél-Dunántúlon címmel: Kotta János kandidátus pedig Pécs településfejlődéséről. Az előadások után városnézésen és tárlatlátogatáson ismerkedtek a megyeszékhellyel és a város gazdag képzőművészeti értékeivel. Ma délelőtt a kollokvium témájához kapcsolódó villány-siklósi tanulmányi kirándulásra indulnak, s ezzel a második brit—magyar földrajzi kollokvium be is fejeződik. Amikor a repülőgép Kővógó- szöllős fölé ért, műszerei felmondták a szolgálatot. Az erős sugárzás tönkretette őket. A gép ott a sziklák fölött, ahol a kereszt áll, belefúródott a hegybe. A szakemberek á roncsokból megállapították, hogy a katasztrófát a műszereket károsító uránsugárzás okozta. így fedezték fel az uránt. Ez a lelőhely felfedezésének egyik változata. Az egyszerűbb, a könnyebb. De mi a valós, az igaz történet? Mikolay István, a Mecseki Ércbányászati Vállalat IV. sz. bányaüzemének vezető geológusa a mecseki uránérc felfedezésének szemtanúja. — Hazánkban a rádióaktív anyagok földtani kutatása 1947. nyarán kezdődött — mondotta - dr. Szalay Sándor és dr. Földvári Aladár kezdeményezték és irányították a kutatásra javasolt Velencei-heaység, a Mecsek, a Kőszeg—Rohoncai- hegység és az ország ÉK-i részének paleozós kőzeteit, valamint a Duna homokját vizsgáló kutatómunkát. 1947-ben az erdősmecskei kőfejtőben végeztek méréseket, 1949-ben a mecseki gránitok és üledékes kőzetek területén folytatták a vizsgálatokat. Ebben az időben a kőváqószöllő- si permi vörös homokkő területén is vizsgálódtak, de a kőzetek sugárzási intenzitását kicsinek találták. — Ma már megállapítható, hogy a hasadóanyag-kutatás 1947-től 1951-ig jelentős eredményeket hozott, azonban a modern technikai felszerelés hiányában és a gyár anyagi ellátottsága mellett nem is vezethetett nyersanyaglelőhely felfedezéséhez. — Ezt követően a lezuhant repülőgép vezette nyomra a kutatókat? — A Jakabhegy oldalának ütközött repülőgépnek nincs szerepe a lelőhely felfedezésében. 1953-ban modern geofizikai műszerekkel felszerelt szovjet kutatócsoport érkezett Kővágó- szöllős területére. Már az első bejárásaik alkalmával rendellenes sugárzási éltékeket észleltek a falutól délre eső területeken. Az anomáliák tovább- kutatása végett Kővágószöllős- re költöztek. Folytatták a felszíni méréseket és a rendellenes eltérések helyein megkezdték a kutatóárkok ásását. Az 1954 februárban létrehozott MASZOBAL II. expedíció már nagyobb erőkkel folytatta a munkát, de a biztató sugárzási értékek ellenére csak egy olyan elkovásodott fatörzs darabot találtak egy árok oldalában a falutól északra, melynek elemzése iparilag használható érckoncentrációt eredményezett. Éles vita alakult ki, hogy a rendelkezésre álló szűkös munkaerőt hol foglalkoztassuk. A déli terület mellett döntöttek. Egymás után mélyültek a kutatógödrök és kutatóárkok. Megindult a földtani és topográfiai térképezés. Sajnos a kívánalomnak megfelelő uránkoncentrációt csak ritkán észleltek, a kutatóárkok falából vett résmintákban. Az anomális rétegek helyzetének ismerete birtokában kút- szerű kutatóaknák mélyítését kezdték el. — A felettes szervek elvárásai és az anyagi keretek valamilyen biztató eredményt tettek volna szükségessé, de ez csak váratott magára. Már a kutatás feladása is szóba került, amikor a lll-as kisaknában egy sötét pirites réteget ütöttünk meg. A minta elemzésekor kiderült: ipari koncentrációjú ércet találtunk. — Tehát a bányászok nem is tudták, hogy mit jövesztettek? — A kőzetváltozás szemmel is érzékelhető, de a kísérő kőzettől az érc csak műszerrel különböztethető meg. Ennek tulajdonítható, hogy az éjszakás szak vájára, akivel kora reggel a kutatóaknához menet félúton találkoztunk, nagy örömmel ezt mondta: — Pista, aranyat találtunk! — Nem létezik! Pirit lesz az, csak aranynak néztétek. — Nem hiszem. Azt én is ismerem. Ez arany! Félretettem egy-két vödörre valót az akna mellé, majd megtaláljátok. A jelzett halom ott volt nem messze az aknától. A keletről tűző napfényben sápadt fénynyel csillogtak a lencsényi sárga foltok a fekete kőzetben. Feri bekapcsolta a műszert, s a mutató abban a pillanatban a skála végpontjára ugrott, a fülhallgatóban meg olyan recsegés, ropogás keletkezett, mint amikor jég veri a háztetőt. — A mindenit! — káromkodott Feri. — Mi baj van? — Nem néztem meg ezt a dögöt. Zárlatos. Most kutyagolhatok vissza. Megindult a falu felé, de alig tesz pár lépést, hirtelen meqáll és azt mondja: — Nem zárlatos. Jó ez a műszer. A mutató sugárzást jelez! — hadarta izgatottan. — Mutasd! — ugrottam a műszerhez. Kikapcsoljuk, majd újra bekapcsoljuk. A halomhoz 'közelítve a mutató kileng, távolodva visszatér a 0 helyzetbe. — Valóban sugárzás! A sötét, szinte korommal kevert homokkő tele pirittel, nem arany volt, hanem a keresett érc. Lementünk az aknába és dokumentáltuk a leletet, majd egy mintadarabbal visszaindultunk a faluba. — A falutól néhány méterre találkoztunk a szovjet geológussal. — Mi újság? — Megtaláltuk az ércet, — válaszoltam. ' — Nem létezik! — Pedig így van! — Hol van? — Itt a zsebemben! — Azzal feléje fordítottam a baloldali kabátzsebemet, hogy láthassa a mintát. Meg sem várta, hogy kivegyem, kikapta a zsebemből, nézte, forgatta egy darabig a kezében, majd elkezdett nevetni, szinte visszadobta a markomba és futva megindult az akna felé. Mi meg természetesen föl a faluba. Amikor beléptünk az irodába, ott már javában folyt a munka. Nálunk az volt a szokás, hogy tájékoztattuk egymást az ellenőrzések tapasztalatairól. Társaim várták a beszámolót. Kivettem a zsebemből a mintát és az asztal közepére tettem, de az, izgalomtól csak azt tudtam 'mondani: — Megtaláltuk az ércet! — Nem igaz! Hol? — Milyen sugárzású? — Milyen vastag az ércréteg? - záporoztak a kérdések, érdeklődött mindenki, minden részlet iránt. Nagyon boldogok voltunk, örömünkben nevettünk, összeölelkeztünk. Egyikünk — már nem tudom, ki volt — fölkapta a telefont és Budapestre telefonált, jelentette a nagy eseményt. — A lelőhely felfedezése egyben a vállalat megalapítását is eredményezte, vagy annak csak a lehetőségét jelentette? — A felfedezés csak a kutatás folytatására adott lehetőséget. Az expedíció dolgozói nagy aktivitással folytatták a munkát. Néhány nappal később uqyanabban az aknában pár méter meddő után újabb ércréteget harántoltunk. Az öröm csak fokozódott, amikor a többi kisakna mélyítése is eredményt hozott. Ezek alapján született az elhatározás, hogy két nagyobb mélységű ku- taíóaknát telepítünk és felfejlesztjük a külszíni fúrások kapacitását. 1954 őszén illetve 1955 tavaszán indult meg az új kutatóaknák mélyítése, s minthogy ezek és a kutatófúrások is ismételten ércet harántoltak, a föld alatt kutatóvágatrendszer kiképzésére került sor. A 20, illetve 40 méter mélységben kihajtott kutatóvágatok az érctestek nagyobb, bányászatra is alkalmas kiterjedését igazolták, sőt a fúrások alapján a produktív terület egyre jobban kiterjedt. — Az eredmények, illetve az ezek alapján létrehozandó vállalat, a Mecseki Ércbányászati Vállalat megalapítására. A sápadt fényű pirit megtévesztette felszínrehozóját. Aranyként csillogott, és az arany lett a szorgalom, a hűség vállalati jelképe, pecsétgyűrű formájában. A gyűrűben vésett uránembléma s fölötte a szám az olajággal, a kétév- tizedes becsülettel végzett munkára utal. A 27. bányásznapon a húszéves földalatti munka elismeréseként 159 fővel gyarapodott az aranygyűrűs törzsgárdatagok száma. Geisz Ferenc Korszerű gépek segítik ma már a mecseki ércbányászok munkáját A repülőgép műszerei felmondták a szolgálatot? Aranyat találtunk! Hogyan fedezték fel a Mecsek uránkincsét'í
