Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-01 / 210. szám

Tudósítóink jefeniik V Tudósítóink jelentik §§| Tudósítóink jelentik :i Tudósítóink jelentik Pécs: Ma kezdődik r • a nyári vásár Az új árcédulák jobban tetszenek Ha mást nem is, de egy marhapörkölt konzervet min­denképpen veszek a nyári vá­sár idején. Hogy a fenébe ne; 41 forint volt a korábbi ára, •mától pedig 5 forintért árusít­ják a pécsi Konzum Áruház élelmiszerosztólyán. No nem akarok reklámcikket írni, tény: a most látható árcédulák sok­kal jobban tetszenek, mint a régiek, Pécs három legna­gyobb áruházában, a ma kez­dődő árleszállítás előkészületei között zavartuk meg a fáradt alkalmazottakat a szombati zárás után és tegnap délelőtt. Persze még ma hajnalra is maradt munka, a nyitás előtti pillanatokban is el kellett he­lyezni néhány új árcédulát. A Konzum Áruházban mint­egy ötmillió forint értékű árut lehet 30—40 százalékkal ol­csóbban kapni, napok óta ké­szülnek a mai rohamra, vár­hatóan ma csúcsforgalom lesz. A nyári szabadságolásokat is úgy ütemezték, hogy a kiszol­gálás zavartalan legyen. A nagykereskedelmi vállalatok­tól a nyári vásárra nagyobb mennyiségű árut szereztek be, számítva arra, hogy a korábbi áránál jóval olcsóbban, sokkal több cipőt, nyári szövetet, kon­fekció-árut vásárolnak. Szom­baton délután még 70-en dol­goztak az iparcikk, sportfelsze­relés, cipő, szövet és ruházati osztályon az átárazással, leltá­rozással, de tucatnyi dolgozó még vasárnap délután is az áruházban tevékenykedett. A Konzum első nyári vásárjára alaposan felkészültek. A Mecsek Áruházban a szombati zárás után újabb műszak kezdődött, csaknem 40 dolgozó folytatta a hétvégi forgalomtól amúgyis fárasztó műszakot. Több mint félmillió forint értékű árut lehet mától olcsóbban kapni a Mecsekben, csak a női és gyermekcipők leértékelt korábbi ára 180 ezer forint. Bőrdíszművek, táskák, úszó­nadrágok, ingek, nyári ruhák, fonalak, trikók kaphatók a vá­sár ideje alatt olcsóbban. A divat-osztályon, a ruházati, rö­vidáru és sportosztályon jó né­hány áru új ára okoz kellemes meglepetést. A Centrum Áruházban az el­múlt évi nyári vásár első nap­ján több mint egymillió forint értékű áru talált gazdára. Ma ennél is nagyobb forgalomra számítanak. Szombaton a zá­rás után négy osztályon csak­nem száz eladó és 30 főnyi adminisztratív dolgozó kezdett az átárazáshoz, mintegy öt­millió forint értékű árut lehet mától olcsóbban vásárolni. Nem leértékelt cikkek ezek, a nyári vásár után ismét a ko­rábbi árakon lesznek árusítva. Az egyik jersey szövet például a „szombati áron” is nagyon kelendő volt, elképzelhető, hogy 30—40 százalékkal ol­csóbban ugyancsak kapkodni fogják. L. J. Félóránként egy Igen a boldogság házában A tavasz a szerelem, az ősz a házasságkötések időszaka — mondták régen. Ma már a há­zasulandók nem várják meg, míg a mustból újbor lesz. Nyá­ron mondják ki legtöbben a boldogító igent. Júniustól au­gusztusig csúcsforgalom van a házasságkötő termekben. Hét­végeken, pénteken, szombaton alig lehet közlekedni Pécsett a Hunyadi úton, mert a máso­dik kerületi házasságkötő te­rem, a „Boldogság háza” előtt egymást érik a virággal díszí­tett autók, autóbuszok. Nem­csak Baranyából, de Tolna és Somogy megyéből is igen sokan jönnek Pécsre, hogy az ország egyik legreprezentatívabb há­zasságkötő termében, a Bol­dogság házában tartsák eskü­vőjüket. Az elmúlt hét végén, szomba­ton délelőtt tíztől este nyolc óráig húszszor hangzott el: „... házastársaknak nyilvání­tom önöket".S hasonló csúcs várható az elkövetkezendő hét­végeken is. Az ok és egyben a magyarázat, mint mondják az ifjú párok, a szerelem mel­lett a sok nyári IBUSZ út, szak- szervezeti beutaló, utazási lehe­tőség. Split, Dubrovnik, Prága és Athén várja az újdonsült házasokat. □Hétfői Nászútban a külföld a „sikk". És ruhában, zenében, szertar­tásban és uram bocsá' vőle­gényben? A repülő muszlin, a csipke- finomságú madéra nemcsak fe­hérben, de a zöld, a lila és a kék pasztellámyalataiban egy­aránt nagyon divatos, akár­csak a kalocsai hímzésű, ma­gyaros menyasszonyi ruha. A fátyol egyre ritkább. Manapság a fejdísz a kalap és élővirág. S a kézben a szegfű vagy rózsa helyett kis gerberacsokor, me­zei virág, vagy orchidea. A vőlegények eleganciája sem marad el a menyasszonyo­kétól. Bársonyöltöny minden színben. Apropó vőlegény! Pár évvel ezelőtt még az olasz, ma a jugoszláv fiúk kapósak a ma­gyar lányok között. A „hivatalos aktus” után pezsgővel koccintanak az ifjú pár egészségére. Nyugodtan mondhatjuk ifjúnak őket, hiszen 20-22 éves fiúk, lányok állnak az anyakönywezető előtt. Kor­különbség szinte nincs is köz­tük, vagy esetleg egy-két év. Bár a „Boldogság háza” ze­neválasztéka felér egy lemez­boltéval, az idei nyári esküvők továbbra is a nászinduló, a Love-Story, a Vadnyugat című filmzene, valamint az Ave Ma­ria modern változata dallamai­ra köttetnek. V. A. Lvov-Kertváros: Vasárnap, is dolgoztak az építők Fordul az autódaru, félmesz- telen pilótája homlokát törli. Ketten várják a drótkötélen himbálódzó kampókat, be­akasztják őket a „peva” sab­lon kallantyújába, intenek: Mehet! Nyikordul a lánc, elő­rebukik a daru vége, majd lassan emelkedik a 15 mázsás rekesz . . . Egyszerű halandó számára őrült meleg van. Nem is a nap sugaraival van a baj, hanem evvel a fülledtséggel: a mun­kások kék vászonnadrágja az izzadtságtól a combra csava­rodik, csupasz hátukon a por­szemek sorakoznak. Kertváros leendő házát zsaluzzák az Épí­tőipari Szövetkezet dolgozói. Vasárnap délelőtt, 10 óra. — Nálunk a vasárnap, hét­köznap egyre megy — jegyzi meg Hargitai László művezető. — Az emberek hat napot dol­goznak, hármat pihennek, így aztán havonként egy va­sárnapjuk van. S mit szól eh­hez a feleség, a család? — Megszokták — mondja Tolnai Ferenc. — Nyugodtab- ban telik az ő vasárnapjuk is... Boldogasszonyfáról jár be, s mint mondja, szereti ezt a munkabeosztást. A három nap egyvégben jól jön, hisz van elég munka a háztájiban is. Néhányon tízóraiznak: reggel 7-től délután 5-ig tart a mun­ka. Vasárnap csak a hazaiból lehet, főként hideget enni. Ma kezdték meg a daru átszere­lését is: a pálya már kész, mellette a daru darabokban. Addig míg fel nem áll, csak az autós emelővel lehet az elemeket mozgatni, s az csak az első szintet tudja beborí­tani pevazsalukkal. Varga József szintén boldog­asszonyfai. — A pénz vasárnap sem több, így aztán egyszerű mun­kanap ez is. Teljesítményben vagyunk, s ezért az a jó, ha kevés az állás. Nekünk is, a szövetkezetnek is. A buszvégállomásnál a zsa­luzás befejeződött, már a szak­ipari munkák vannak hátra. A szépküllemű zsaluzott lakások — már ahogyan az építők mondják — tanácsi értékesíté- sűek. Világosak, nagy alapte- rületűek, kétszobásak. A munkásbusz árnyékban áll, nem messze tőle szánalmasan csordogál az „építők kútja” — egy utcai csap. Ketten mossák az arcukat, az egyikük meg­jegyzi: „Micsoda tömeg lehet Harkányban!" Aztán indulnak vissza a betonozáshoz. K. F. Bátaszék: Termel a fonalkikészítőgyár A Budapesti Fonalkikészítő Gyár tavaly nyáron telepített Bátaszékre egy gyáregységet. Miért éppen Bátaszéket válasz­tották? Egy tsz-beruházás adta az alkalmat. A bátaszéki ter­melőszövetkezet ugyanis felépí­tett egy modern csarnokot, melyben konzervgyárat létesí­tettek volna, azonban a beru­házás meghaladta a tsz erejét. A termelés már megindult. Minden változik, átalakul, míg végre a megfelelő helyre ke­rül. Például a mostani alap­anyagraktár kezdetben a la- nulóműhely volt. A Budapesten kiképzett hat munkásnő itt ta­nította be társait az öreg gé­peken. De a raktár sem marad mostani helyén. A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet építőbrigádjai augusztus hú­szadikán adják át az új épüle­tet, melyben végső helyére ke­rül az anyagraktár, sőt a tmk műhely is. Ide kerülnek a női és férfi öltözők és a hatalmas étterem is. Nem könnyű egy kialakuló­ban lévő gyárban a termelés és irányítás. A kezdeti gondok­ról, tervekről beszélgetünk Sza­bó János főkönyvelővel: — Egyelőre bizalmatlanok az emberek. Csak a mostani ne­hézségeket látják, azt már nem, mi lesz itt hamarosan. Persze még mostohák a körülmények az ideiglenes öltözőkben, de augusztusban elkészülnek a modern zuhanyozók, öltözők. A Bótaszéken ismert munka­erőproblémák hogyan jelent­keznek a gyárban? — Most százan tevékenyked­nek itt, és kevesebb a létszám, mint amire számítottunk. Az igazság az, hogy nincsenek ha­gyományai itt ennek a munká­nak. De bízunk abban, hogy mire az összes gépet felszere­lik, 250 főre emelkedik a mun­káslétszám. A távlati cél Báta- széken, hogy a munkaerőt két nagy gyár, a Cserép és Vázke­rámia, valamint a Fonalkiké­szítő foglalkoztatja majd. G. A. Zalaegerszeg: Itt a citopános kenyér Zalaegerszegen megkezdő­dött a poralakú kovásszal, az­az a citopánnal gyártott ke­nyér árusítása. A Megyei Sü­tőipari Vállalat egyelőre há­rom nagyobb élelmiszerüzlet­ben és a vállalat saját minta­boltjában árusítja a különle­ges kelesztővel készült kenye­reket. De mi is az a citopán? Tu­lajdonképpen a tejipari mel­léktermék, a savó és a liszt meghatározott arányú keveré­ke, melyet a technológiai elő­írásoknak megfelelően 20 órá­ig kell érlelni. Ezután kerül a massza a porítóba, majd a tejpor finomságú adalékanya­got a kenyérgyáraikban adják hozzá a liszthez. A Zalai Tej­ipari Vállalat naponta 50 ezer liter savót és az ehhez szük­séges lisztet sűríti össze a keszthelyi és a nagykanizsai citopánüzemekben, majd az így érlelt massza a Zalaeger­szegen felépült Citopángyárba •kerül, ahol elnyeri végső alak­ját. Az 56 millió forintos költ­séggel épült Citopángyár egye­lőre a legnagyobb az ország­ban. Ismét szállítanak többek között Somogy, Veszprém, He­ves megyébe, a fővárosba is porított kovászt és természe­tesen a Zalai Sütőipar is in­nét kapta az újfajta kelesztőt. A vásárlók szívesen fogadták az új, foszlósabb, tartósabb kenyeret. Hamarosan széles körben terjed el a citopán, hi­szen a zalai üzemben évente 240 vagonayi mennyiséget tud­nak gyártani, s a kenyérgyá­rak rendelkezésére bocsátani. K. G. Nagykanizsa: Nerva császár bronzérmei Nagykanizsán és környékén csupán két éve vallatják, ku­tatják tudományos rendszeres­séggel az évezredek tárgyi em­lékeit. Éppen ezért kampány­szerűen sok feladata akad Horváth László régésznek és leletmentő expedíciójának. A Thury György Múzeum régésze két évvel ezelőtt Keszthelyről került Kanizsára. A kutatók a városi tanács jelentős anyagi támogatása ré­vén tavaly kezdték el a Rom­Dombóvár: | f-pj port helyett hazai Szinte percenként érkeznek a teli tartálykocsik a Tolna megyei Tejipari Vállalat dom­bóvári tejüzemébe. Az üzem­ben nemcsak a város és a kör­nyék ellátását szolgáló tejet és tejterméket állítanak elő, de az állattenyésztésben, a takar­mányozásban fontos tejport is gyá rtják. A takarmánytejpor drága import cikk, ezért lényeges, hogy szükségleteinket hazai forrásból elégítsük ki. A dombó­vári tejüzemben eddig naponta 25 ezer liter tejből készítettek takarmánytejport. A közelmúlt­ban üzembe helyezett sűrítő se­gítségével három műszakban két-két ember 50 ezer liter te­jet tud feldolgozni. A munkafolyamat teljesen gépesített. Az üzembe érkező tejet először fölözik, innen ke­rül az új sűrítőbe. A dán és magyar alkatrészekből álló sű- ritőből 30—35 százalék száraz­anyag tartalmú sűrítmény, az­után a tejporítóba jut. Pár perc és a hengerekről leválik a hár­tya papírvékony takarmánytej­por. Nemcsak a mennyiség növe­kedett — hiszen a sűrítő üzem­behelyezésével ma már na­ponta 40-45 mázsa tejport tudnak gyártani —, de a mi­nőség is jobb lett. A tejpor oldhatósága a korábbi 75—80 százalékkal szemben most 95 százalékos. A tejport Dombó­várról a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalathoz szállítják nagyobbrészt, de bő­ven jut a környéken lévő ta­karmánykeverő üzemekbe is. V. A. lottvár feltárását, s munkájuk­nak máris kézzelfogható ered­ményei születtek. Feltárták a festői környezetben fekvő kö­zépkori várkastély teljes nyu­gati szárnyát. Ezen kívül or­szágos érdeklődésre is számot- tartó kincseket találtak a szán­tóföldeken. A Mura folyó és a Principális csatorna összefolyá­sából kiindulva egészen Hahó- tig bejárták a terepet. A be­járások eredménye: a hosszú­völgyi négy római edényégetó kemence, a magyarszerdahelyf római temető kerámiái, a lazs- naki kápolna melletti római te­lepülés nyomai. Nemzetközi je- lentőségűekoek mondhatók o becsehelyi ásatások, (amelyek­ről a Dunántúli Napló is be­számolt). Az M7-es főút mel­lett talált edénytöredékek, kő­eszközök és más tárgyak az időszámításunk előtti 5000— 2500-as évekből származnak, s rácáfolnak azokra a felfogá­sokra, melyek szerint a föld­műves életmódot folytató kö­zösségek, települések legkoráb­ban csak a Balkánon jöttele létre. A leletmentő expedíció Nagykanizsa és Nagyrécse köz­ti területen nemrég a becse- helyiek'hez hasonló jelentőségű leletekre bukkant, 12—15 mé­ter átmérőjű halomsírt talál­tak. A felszíni részekről bronz­ékszerek, edények, üvegtöredé­kek kerültek elő, s a három- szor-három méteres, négyzet alakban kőfallal körülvett sír­ban megtalálták a halott égett csontszilánkjait, és a római kórban élt bennszülött kelták ékszereit, Nerva császár IX. században vert bronzérméit. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom