Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-01 / 210. szám
Mit, mond a mósedí^ Milyen lesz az 1978-as tavaszi-nyári divat, mit kínál majd kereskedelmünk konfekciófronton lányainknak, asszonyainknak, s nem utolsósorban nekünk, férfiaknak? E kérdésre próbált választ adni a BNV 23-as pavilonjában megrendezett felsőruházati börze, amely a múlt hét péntekéig lehetőséget adott az alapanyag- gyártóknak, ruhagyárainknak és kereskedőinknek, hogy döntsenek: mi kerül majd az üzletekbe? A teljes ágazati kinálat adta tükrét, s mód nyílt arra, hogy végigkísérjük a termék útját a gyártól a fogyasztóig, örömeinket és szomorúságunkat nyugtázhattuk, s a párbeszédek nyomán az újságíró is bepillanthatott a kulisszák mögé. Pamutvita a gyártóknál.. Szinte már közhely: a tavasz és a nyár a könnyű holmikat kívánja, a színek kavalkádját, a természetes alapanyagokat. Erre a vonalra próbálunk kapcsolni, de még nem tettük be direktbe. Mint azt több szakember megerősítette a börzén, kelmegyáraink a hazai piac számára szűkös választékot adnak, s a divat hiába próbálja a dolgot korrigálni. A kék nadrág esete mintapélda: hiába varrják szűkén, tágan, felhajtókával vagy anélkül, csak kék nadrág marad, s nem veszek belőle kettőt. Kaj- sza Gyula, a ruházati nagykörűnk áruforgalmi osztályvezetője szerint nagyobb alapanyagválasztékra volna a konfekcióiparnak szüksége. Akadnak szép termékeink, de többségük elmegy exportra, és sok esetben a gyár a már előre kiválasztott, s ígért anyagot sem szállítja. Nem egy szakember véleménye: a börzén, BNV-n bemutatottak többségét kétszer láthatjuk: először és utoljára. Külön misét megér a pamut. Keresett holmi, szeretjük, az üzletekben mégis ritkct. Az olcsóbb alapanyagok közé tartozik, a konfekcióipar mégse nyúl érte, mert az érvényben lévő árszabályzók miatt nyereséget alig ér el pamutinggel, így inkább nem varrja. A gyár is jobban jár vele, ha exportra viszi — jó a piaca, jó pénzt hoz. Az emberben önkéntelenül is felmerül: vajon mi módon lehetne ránk is gondolni? E gazdaságtalan terméket — amelynek felhasználására a konfekcióipar nem kötelezhető —, gazdaságossá tenni? Ne is beszéljünk az „indiai gézről, gyolcsról” — ami még jó darabig a maszek butikok legkelendőbbje. Hogy milyen lesz az a nyári szoknya, amit jövőre megvásárolhatunk, nem csak az alap- anyaggyártóktól függ. A konfekcióipar is „érdekelt". Kézenfekvő, hogy a tucatáru helyett minél több kis szériát, minél több szabásmintát vár a vásárló. A másfél éve debütált új mérettáblázat alkalmazását. Zádor György, a Magyar Divat Intézet osztályvezetője, mint a legilletékesebb nyilatkozott e kérdésben. Az ő A «ii f r r a 3 ovo évi divat is divat • Sok múlik a kelmegyárakon • Kiskereskedőknél a rendelés kulcsa Egy kiló aranyat találtak Gyékényesen Elkészült a csempészmérleg A mézzel kezdték hatezer éve Megszületett az idei nyár nagy csempész-sztorija: Gyékényesnél kilónyi aranyat találtak a vonat hulladéktartójában. Az ügy persze bonyolultabb, a tulajdonosát nem sikerült megtalálni. vezetésével dolgozták ki az új méret-skálát, s hogy nem éppen a legvidámabb, amikor erről kérdezik, annak a kiskereskedelem az oka. Mint említette: a nagykerek megrendelik a teljes skálát, a gyárak legyártják, de az már az üzletvezetőkön múlik, hogy kiviszik-e a boltokba. S legtöbb esetben nem. A boltos hivatkozik a szűkös raktározási lehetőségre, bízik abban, hogy az úgynevezett „átlagméretek" meghozzák a jó üzletet, s aki kisebb vagy nagyobb méretű öltönyt keres, azt széttárt karral elküldheti, mondván: sajnos az ön méretére nem kaptam semmit a nagykertől. Ezért fordult elő, hogy a próbaév o mérettáblázat kudarcát hozta, az extra méretek a nagykereskedelem nyakán maradtak, s ebből tanulva, már eleve nem kérik a gyártóktól a különleges méreteket. A lehetőség és a valóságos kínálat élesen elvált egymástól, s már az öröm — mondta Zádor György —, hogy ha egy szaküzletben a lehetőség 50 százalékával élnek. Hasonlóképpen nyilatkozott a börzén erről Kajsza Gyula is, kiegészítve: a pécsi Mecsek Áruház kivétel ez alól: ők érzik az új mérettáblázat adta lehetőségeket (Tolón már rn jöttek, amire minden üzletvezetőnek rá kéne jönnie: ol- tönybeméretezett átlagember nincs. Hozzátenném a börze egyik híreként: örömmel fogadhatjuk a Vörös Október Ruhagyár ígéretét, hogy az 58 féle férfi-méretből 54-et gyártani fog, s az 56 nőiből 50-et.) Több a diktátor ... A Dél-dunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat a jövő évi egymilliárd forintos forgalmának 40—45 százaléka konfekcióiparunk terméke, s mint az egyik legjobb nagyker a hatok közül, jó kínálattal várja a kiskereskedőket. (Természetesen a hazai ipar lehetőségein belül.) A mérettáblázat átmenti kudarcával nem törődnek. A börzét — melyen lapunk kérésére a Divat Intézet manekenjei készségesen bemutattak néhány jövő évi nyári-tavaszi javallatot —, jónak, hasznos kezdeményezésnek tartják. Különösen azt, hogy az idén — ezen a második találkozón — már az alapanyaggyártók is eljöttek, s közölhették velük gondjaikat, észrevételeiket. Miszerint a divatdiktátorok között ott vannak az alap- anyaggyártók is. S nem is hátul. Kozma Ferenc ül a lépcsőházban, svájcisapkáját egy kissé feltolja, aztán akkurátuson nekilát. Bal lábát ráhelyezi a termelőeszközre, balkézzel hajtja, a jobbal rászorítja a munkadarabot — repül is már a szikraeső, élesedik a sok kés, olló, mindenféle. Pápai Gáspárnak hívják, harmincöt esztendős. Foglalkozása: vándorköszörűs. — Hetvenkettő óta csinálom — mondja. — Azelőtt? — Fűtésszerelő segéd voltam a Hőszolgáltatónál. — így jobb? Megütközve néz rám. — Hát hogyne. A módszer egyszerű. Be kell csengetni az ajtón, udvariasan megkérdezni: van-e köszörülni való holmi? Mindenütt akad egy-két kés, olló, esetleg húsdaráló kése. Mindenütt örülnek, hiszen nem kell becipelni a köszörűs-boltba a dolgokat, nem kell várakozni, papírokat kitölteni, visszamenni érte, ott, mindjárt készen is van. — Egy kés? — felnéz, kalkulál — nyolc, tíz, tizenkét forint. Nem egyformák ám a kések, kérem. Attól függ, milyen. Gondolom, az olló is ilyenformán van. De lehet, hogy az finomabb munkát igényel, lehet, hogy az egy-két forinttal több. — Valamikor biciklivel jártak a köszörűsök, s lábbal hajtották a követ. Legyint. — Ez is megteszi. Ezt a készüléket a vásárban vettem, ötszázhatvan forintért. Nem is alkudtam, kellett, hát megvettem. Egy kő három hónapig elég, akkor újat kell vennem. Hatvan forint. — Mennyi jön Így össze egy hónapban? — Háromezer mindig megvan. Dehát kell is a pénz, Pápai No de hát... a csempészek és vámhatóságok' harca évezredes. Hatezer éves cseréppecsétek tanúskodnak róla, hogy már az egyiptomiak kemény vámőrséget tartottak fenn, s akkor például a méz voltl a legnagyobb üzlet, aki ótcsempész- te a fáraók földjére, meggazdagodhatott belőle. Annyira tilos volt, mint ma a hasis, vagy a heroin. A fáraókról, a méztilalomról Szalai Kornél alezredes, a BaGáspárnak hat gyermeke van. Igaz, kettő már dolgozik, de négyen iskolába járnak. Felesége is dolgozik, segédápolónő. — Elmenne vállalathoz? — Nincs papírom. Csak engedélyem. Ezt meg már megszoktam. Gyerekkoromban megszoktam. Már az öregem is vándorolt, ő is köszörűs volt. — Csak vasárnaponként dolgozik? — A, dehogy. Mindennap megyek. Somogyba, Tolnába, más városokba is járok én kérem. Kocsim nincs, megyek busszal. Kicsi a motyó, elfér ez bárhol. — Meddig szándékozik vándorolni? — Innen szeretnék nyugdíjba MECSEK ÁRUHÁZ, ] SZLIVEN ÁRUHÁZ, KERTVÁROSI KISARUHAZ I ügyőrség parancsnoka mesélt, aki szakmáját egy történész kíváncsiságával és kutató szenvedélyével is szereti. Tőle tudjuk, hogy az arabokkal már a rómiaiaknak bajuk volt üzleti ügyekben. Éppen ellenük hozták létre az első vámmentes szabadkikötőt, a görög Délosz szigetén. Nincs tehát új a vámok világában sem. Na, de maradjunk az idei nyárnál, hiszen annak éppen a közepén vagyunk s el lehet már készíteni a csempész-mérleget. Csakhogy idén tulajdonképpen nincs izgalmas bűnügy és a vámhatóságok szerint ez a jó. Az élethez rugalmasan alkalmazkodó tavalyi és idei jogszabályok olyan helyzetet teremtettek, hogy megsértőik aránya nem éri el az utasok 1 százalékát sem. Sztori tehát alig akad. Illetve mégis; a régen volt orkán, a szivacskosztüm, avagy a máig nagyforgalmú nyugati farmernadrág mellé belépett a sorba egy új nagyforgalmú „csempészáru”: a magyar forint. Ezt is megértük! Lengyelországban például már majdnem konvertibilis valutának számít. A hivatalos, mintegy száz zloty helyett kétszázat is fizetnek egy piros magyar százasért. S ha mégis van sztori, akkor az nem nyugati holmihoz, magyar pénzhez kapcsolódik; figyelik a hölgyek keféit, öt-hat hete ugyanis kiderült, hogy a műanyag hajkefékben igen sokszor kisebb százas köteg lapul. Védelem Persze, már az egyiptomiak.. . Szóval minden ország védi a saját gazdasági érdekeit, a saját pénzét, s a vámosok mindig szemben állnak a csempészekkel. Hatezer éves ötletverseny, ahol az első fordulóban mindig a csempészé az előny, a másodikban a vámhatóságé. Azok kitalálják az ötletet, ezek meg kitalálják, hogy milyen ' ötletet találtak ki amazok. Az „ezek" — tulajdonképpen nagyon képzett, kereskedelmileg kulturált és nyáron szinte hajszolt tisztviselők. Láttam egy könyvet, hatalmasat, ez volt a címe: „Kereskedelmi vámtarifa 1977”. Hozzá másik három hatalmas kötet, a jogszabálymagyarázat. Lássuk például, mit kell néha másodperceken belül tudillatszerosztályain ma egy magyar vámtisztviselőnek: a vas- és acélhuzal alacsony, vagy magas szilárdságú-e? Milyen a nyers kengurubőr? Hogyan lehet felismerni a kaliforniai öbölből halászott tengeri pirosmoszatok nyálkaanyagából nyert, agar- agar nevű anyagot, ami például a zseblámpa elem egyik alapanyaga? Nemes prémnek számít-e a magyar fajta csincsilla nyúl bundája? — Ne soroljuk tovább, civilnek meg- tanulhatatlon. Ezért mondják vámos körökben, hogy a jó vámőr, mindig szolgálatban van. Akkor is, amikor a családjával esti sétáján a kirakatokat nézi. Hiszen áru- és árismereti tudásának naprakésznek kell lennie. S a munkaidő? — Ezen az országrészen, Röszke és Gyékényes között tulajdonképpen csendes vidék van. Mégis: egy- egy átkelőhelyen rendes körülmények között 1000—1500 utas megy át naponta, de június végétől augusztus végéig átlagosan közel 6500. Még szerencse, hogy ehhez a testülethez tartozik a belterületi vám- és adóigazgatás is. így ez utóbbi szakágazatnak egy részét nyáron átvezénylik az országhatárokra, utasforgalmi ellenőrzésre. Gondok Végül is: 1977 a viszonylag csendes vómellenőrző munka esztendeje. Ez az életképesebb jogszabályoknak, az utasokkal szembeni nagyobb bizalomnak, önállóságnak, az utaskultúra növekedésének — ilyen tapasztalat is van a magatartásra vonatkozólag — és persze a hatékony, jószemű ellenőrzésnek köszönhető. Egy valami azonban még gondot okoz: az utasok nem mindig tudják, hogy mikor elég c szóbeli vámárunyilatkozat. Nos, akkor, hogy ha a négy feltétel mindegyike megvan. Ezek: 1. Magyarországi kiskereskedelmi árban számítva ősz-' szesen 5000 forintot meg nem haladó érték. 2. Nem kereskedelmi mennyiség (tehát 5000 alatt van, de nincs közte például 20 pár nylon harisnya). 3. Aztán államigazgatási hatóságtól engedélyt nem igénylő az áru. Ilyen engedélyt igényel például a légpuska a rendőrségtől, vagy a kanári madár az állategészségügyi szolgálattól. 4. Végül, ha az utasnak nincs még külön külföldön feladott csomagja is. E tekintetben még több önállóságot, számolást, figyelmet 'kér a Magyar Vám- és Pénzügyőrség. Földessy Dénes Huszka-emlékest Fonyódon Az immár hagyományossá vált Huszka Jenő emlékestet tegnap rendezték a fonyódi szabadtéri színpadon, melyet először 1975-ben, a neves zeneszerző születésének 100. évfordulóján „vittek színpadra". A zsúfolásig megtelt nézőtéren sok külföldi vendég — elsősorban németek, osztrákok, ju- goszlóvok és csehszlovákok — foglalt helyet. A kétrészes, közel háromórás „Viruló kis rózsák” című operettműsorban népszerű énekesek, primadonnák iéptek fel. Többek között Zentai Anna érdemes művész, Zsolnay Hédi Liszt-díjas művész, valamint Csányi János, Zempléni Mária, Berkes János, Palotás Erzsi, továbbá .Gyarmati István és együttese, s még sok más ismert művész. nettói □ ranya megyei Vám- és Pénz„Már az öregem is vándorolt...” Busszal jár a vándorköszörűs menni . .. Kampis Péter az összes pécsi és vidéki illatszerboltban, valamint
