Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-24 / 202. szám

2 Dunántúlt Tlaplo 1977. július 24., vasárnap Rendhagyó jazzkoncert GONDA JÁNOS ZONGORA­ESTJÉN A jazz műfajában ritkaság- számba menő, szóló zongora koncertet hallhattunk pénteken este a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központban. Gon- da János, akit eddig elsősor­ban jazz esztétikai munkái alapján ismert a közönség, most instrumentális művészi arculatának teljes profilját megmutatta. Premier plánban, egyedül. Mértéktartó magabiztossága, fölényes zongoratudással páro­sul. Zenéje világos, sallang­mentes. A swing és a blues ott bújkál végig motívumaiban. Érzelmi, értelmi kitárulkozása, játékának finomságából táplál­kozik. Kifejezésmódja a virtuo­zitás hangsúlyozása nélkül tár fel olyan régiókat, amelyben stíluskorszakok olvadnak egy­ségbe. Az első részben bemutatott „Rögtönzés világa" című rövid darabokból álló saját kompo­zíciósorozat is arra hivatott, hogy az improvizációs lehető­ségek sokszínűségét egy cso­korba kösse. A mondanivaló mindenkori alázatával szólal­nak meg a dallamosan egy- másbaölelkező harmóniák két amerikai standard számban is (Gil Evans: Come rain or come shine; Thelonius Monk: Round about Midnight). A legkifeje­zőbb, a legkövethetőbb saját szerzemény, a „Párbeszéd ön­magámmal” valóságos prog­ramzene, melyben a pergő rit­musú, gyors futamok harsány kiáltásai, a csendes blues to- nalitósú puritán dallamok kont­rasztjával jelzik a gátlásainak béklyóiból szabadulni vágyó művész indulatait. Szinte sze­münk előtt látjuk a két ént. A párbeszéd hőseit. Akiket a ze­ne megszemélyesít. A bensőnk­be markolnak észrevétlenül. És magunkra ismerünk. Aztán az élmény hatására zúg, árad a vastaps, s a „hogy volt” kiál­tások is. Ráadásként elhangzik egy téma variációkkal a jazz igazi örökzöld dalaiból: Body and Soul (Test és lélek). A las­sú, szép dallam körüljárja a termet. Mindenkit megsimogat. Mire felocsúdunk, már égnek a fények. Rendhagyó, szép este volt. Bornemissza Géza — Várpalotán szombaton megkezdődött a bányász fú­vószenekarok negyedik orszá­gos talál'kozója. A kétnapos találkozón részt vett a dorogi, a tatabányai, a mecseki, a bor­sodi, a nógrádi, a .sajósíent- péteri szénbányák, a,; szslnokj olajbányák és á Mecseki Érc- bányászati Vállalat fúvószene­karai. A találkozó programjá­éban magyar ,és szovjet zene­szerzők művei, yalbmirft a nagy októberi szocialista forradalom dalai szerepelnek. Fordulopont 1980-ban Képeink az Aranykacsa vendéglőben és a Borostyán bisztróban készültek Meggyűrt pécsi étlapok Eger nagyobb idegenforgal­mi vonzerő, mint Pécs, s ezt a vendéglátásba csordogáló forintokból állapítottam meg a minap. Az északi kisvárosban egy esztendőben 3786 forint értékű bableves jut egy lakos­ra, Pécsett 2655. Természete­sen a bableves amolyan kép­letes dolog, a meggyűrt étla­pokról bármit citálhattam vol­na. A pécsi nagykonyha kicsi. Kevés a vendéglőnk, étter­münk, kevés a pincér és a szakács. S ez ilyenkor nyáron, az idegenforgalom tetőzése idején érlelődik a legjobban, s hiába végeznek emberfeletti munkát az étkeztetés frontka­tonái, sok éhes szájat nem tudnak betömni. -Nagy a tu­multus, a meleg, az ideges­ség: közérzetünket oldalbarúg- ja, míg asztalt kapunk, míg ételhez jutunk. Pedig a KÖJÁL az égető szükséget megérti. Azért is hivatkozom most a hi­giénia ellenőreire, mert ná­lunk papíron a pécsi konyhák 32 000 adagot főzhetnek na­ponta, a valóságban pedig 35 000 adag fő. (Ehhez a szám­hoz még hozzácsaphatjuk az a la carte 15 százalékot.) A zsúfoltság természetesen a mi­nőség rovására megy, de már úgy látszik, hozzászoktunk, fel sem tűnik. A Baranya megyei Vendég­látóipari Vállalat igazgatója említette: régebben létszám­gondok a technikai személy­zetnél akadtak, aztán eltűntek a cukrászok, ma pedig már felszolgáló sincs elég. A Ná­dor söröző ablakában is dol­gozókat keres a’plakát: fel­vennének szünidős diákot, sza­kácsot, mosogatót, férfi áru- kihordót, szerelői, asztalost(l) és ki tudja még kiket? •*- Döcög á közétkeztetés, kevés a speciális szórakozóhely, az új városrész — Kertváros — AZZAL FŐZÜNK, AMINK VAN ellátatlan. Megpróbálom elhin­ni, hogy 1980-ra gondjaink megoldódnak, terveink valóra válnak. A három év alatt 13 ezer adagos újabb nagykony­hát kapunk! Csak vezérszavak­ban: jövőre a magasház mel­lett 1000 adagos étterem nyí­lik, a József Attila utcában halbisztrót kapunk. Két év múlva a fedett vásárcsarnok 2000 adagos bisztrója nyit, s a siklósi városrészben egy 3000 adagos önkiszolgáló ét­terem. Három év múlva pedig a Kossuth téren nyílik gyors­bisztró. Közben — 1979-re datálják — az Elefántos-ház is fogad vendégeket, a Landler Jenő utcában AFÉSZ-falatozó épül, a Zrínyi utcában söröző-fala­tozó, a Barbakán mellett tea­ház nyílik, a Xavér-templom közelében snack-bár, a volt baromfikeltetőt a Sörgyár se­gítségéve! hangulatos söröző­vé varázsolják, a Sall'ai utcá­ban pedig a volt Kóczián-féle ház pezsgőbárnak ad otthont. Kap Kertváros is egy kisven­déglőt, a Siklósi városrész is . .. Hol is kezdtem? Az idegen- forgalomnál. Várjuk ki a nya­rat, elmúlik, csend lesz, ad­digra kinyit a Kazinczy is, mint önkiszolgáló gyorsbisztró, s az Olimpia-bárt is elfelejtjük, hisz a közétkeztetés szolgálatába állítják. Átalakítás, forgás lesz, de 1980-ig azzal főzünk, amink van. Kozma Ferenc Mit olvasunk nyáron? Könyvtári MIÉRT NEM JÁR TÖBB GYERMEK A KÖNYVTÁRBA? — Valami könnyű nyári ol­vasnivalót adjon ... víz mellé valót... ne legyen háborús ... izgalmas legyen . . . szerelmes legyen .... egy krimit kérek ... magára bízom — hangzik el a könyvtári kölcsönzőben, ahol ezúttal arról érdeklődtünk, mit olvasnak, mit kölcsönöznek az emberek nyáron, amikor több a szabad idejük, több időt töl­tenek szabadban, szabadság­ra mennek, utaznak, fürdenek, kószálnak, pihennek. A nyár a fizikai és a szellemi erőgyűj­tés ideje. Ilyenkor lehet be­hozni az olvasásban való nagy lemaradásainkat, ilyenkor le­het elővenni a „nagy regénye­ket", melyeknek feldolgozásá­ra a vakáció és a szabadság alatt juthat csak idő. Ilyenkor adhat üdítő, szellemi felfrissü­lést egy izgalmas krimi, felol­dódást egy verseskötet... Mit olvasnak tehát nyáron az emberek? — kérdeztük meg Pécs három különböző könyv­tárában. — Mindent, — volt a válasz, de a beszélgetésekből mégis kiderült, hogy a nyár rá­nyomja a bélyegét olvasmá­nyaink körére is. Elfogytak a polcokról a térképek, az úti­könyvek, az útiszótárok, — nem­csak a környező, de a tá­volabbi országok iránt is nagy az érdeklődés. A Megyei Könyvtárban kifogyott az ösz- szes Dumas-regény, nagy siker Moldova új könyve, az Akit a mozdony füstje megcsapott, Annabál flalatonfiireden Szombaton este ünnepélye­sen megnyitották a 152. bala­tonfüredi Anna-bált a SZOT szanatórium termeiben. A bálon — amely iránt minden eddiginél nagyobb érdeklődés mutatko­zott — 11 országból fogadtak vendégeket. A résztvevők fele külföldről érkezett, a legtöb­ben Kanadából, de sok látoga­tó jött egyebek között Lengyel- országból, az USA-ból,' az NSZK-ból, Csehszlovákiából és Ausztriából is. Svédországba utazik az ÁFÉSZ Janus Pannonius női kórus A jönköpingi Acapella ka­marakórus tavalyi magyaror­szági látogatása viszonzásaként utazik Svédországba a pécsi ÁFÉSZ Janus Pannonius női kó­rus augusztus 8-tól 17-ig. A kó­rust Ivasivka Mátyás karnagy és Dobor Nándor, a Pécsi ÁFÉSZ igazgatóságának veze­tője, a kórus elnöke vezeti. Útjuk során két városban, Jönköpingben és Vrigstadban hét koncertet adnak. Műsoru­kon gregorián, kortárs magyar és külföldi művek szerepelnek, de természetesen megszólaltat­nak magyar népdalokat is. A kórusban hagyomány új művek bemutatása. 1965 óta több mint harminc az általuk bemutatott. kórusművek száma. Svédországban is elhangzik né­hány ősbemutató. Birtglan Jó­zsef éS Szabó Csaba Eraélyben élő magyar zeneszerzők és Heisz Károly egy-egy legújabb művét adják elő. De a műsor egyik érdekessége Olle Wide- straad, a neves svéd orgonista- zeneszerző két svéd népdalfel­dolgozásának előadása lesz. Magyarországon már bemutat­ta e két művet a női kar, de Svédországban az ő előadásuk­ban hangzik majd el először. Izgalmas lesz a találkozás a vendéglátó Acapella kama­rakórussal is. A kamaraegyüt­tes tagjai Jönköpingben és körülötte 300 kilométer sugarú körben elhelyezkedő települé­seken laknak. Havonta egyszer tartják a kóruspróbát, de ezt táborszerűen oldják meg, több napig együtt maradnak. Vala­mennyien képzett énekesek és zenészek. Az augusztusi talál­kozás alkalmával lehetőség nyí­lik a két kórusnak a tapaszta­latcserére is. A pécsi kórusról készült egy szép kiadás angol-magyar nyelven, melyben bemutatják műsorukat, de szólnak történe­tükről, sikereikről, útjaikról is. Szép számú fotó bizonyítja kapcsolatukat századunk nagy zeneszerzőivel. G. M. több mint egy éve sláger a Száll a kákukk fészkére című Ken Kesey-regény, még mindig sokan keresik az Életbenma- radtak című dokumentumre­gényt, újabban ismét feltámadt az érdeklődés a beat-iroda- lom antológiája, az üvöltés iránt. Nem halt ki nyárra a Megyei Könyvtár, naponta 150— 200 kölcsönző kopogtat be ilyenkor is. Hogy mégis nyári szezont élünk, a sport, horgá­szat, vadászat, turisztika, hob­by, barkácsolás, víkendezés, kertészkedés témáival foglalko­zó szakkönyvek iránti nagyobb érdeklődés mutatja. Az Egyetemi Könyvtár sem marad olvasók nélkül a nyári hónapokban. Az olvasószolgá­lattól megtudtuk, hogy sokan készítik most a szakdolgozatai­kat, az itthon vakációzó, más egyetemekre járó fiatalok is bekopogtatnak egy-egy szak­könyvért. Sokaknak nyári fel­üdülést jelent a könyvtári bú­várkodás: érdekes, hogy a külföldön élő magyarok haza­látogatva intenzíven érdeklőd­nek a szülőföld, Magyarország és a szűkebb haza, Baranya múltja iránt. Régi forrásanya­gokra pedig egyedül a pécsi intézményekben számíthatnak. A turistaszezonban Jugoszlá­viából, NSZK-ból, Bécsből is jött már érdeklődő, aki a tör­ténelmi múltról, vagy még in­kább a mai Baranyáról akart megtudni egyet s mást. Ilyenkor újra meg újra kiderül, meny­nyire hiányzik egy igényes pé­csi-baranyai útikalauz, és nem­csak magyarul, hanem néhány idegen nyelven is elkelne. Pécs múlt évben megnyílt, derűs, színes, igényesen felsze­relt és dekorált gyermekkönyv­tárában fejeztük be körsétán­kat, a Kossuth Lajos utcában. Az olvasmányokat vizsgálva ki­derült, hogy a gyerekolvasókat lehet a legkevésbé tipizálni, skatulyába helyezni — ők min­dent olvasnak: népművészeti könyvet, mesét, rokon népek költészetét, a Gyorsuló Idő kö­teteit, Kennedy elnök életét, útikönyvet, szótárt, vallástörté­netet és a legtágabban vett szépirodalmat. Nyitottak, ér­deklődők, csak kevesen járnak könyvtárba. Vajon az irányítás hiánya teszi, hogy kevés gye­rek jár a szép új Gyermek- könyvtárba? Talán nem tudnak •róla? Pedig a szülőknek, de méginkább az iskolának rá kellene vezetni a gyerekeket-5 a könyvtárba járás.ízére. Ta­lán kevesebb lenne nyaranta a csellengő, unatkozó fiatal... G. O. Beledurrantoltak a fekete felhőkbe Múzeumba került az utolsó viharágyú A múlt század végén hasz­nált, ép, működőképes vihar­ágyúra bukkantak Pécsett,- a Piacsek-kastély padlásán. Az erősen berozsdásodott vasszer­kezetet az épület tulajdonosa Merling Bálint nyugdíjas pé­csi szőlész a Janus Pannonius Múzeumnak ajándékozta. Most a múzeum helytörténeti osztá­lyára került. Történetéről megtudtuk, hogy abból a célból kezdtek kísér­letezni az 1800-as évek végén a viharágyúkkal Stájerország­ban, hogy a „természeti csa­pások" ellen védekezzenek. Pé­csett az értékes szőlők és gyü­mölcsöskertekre való tekintet­tel, szintén megjelent a „kor­szerű technika", a mezőgazda­ság „védőpajzsa”. Egyes feljegyzések szerint a Mecsekalján szinte minden dombtetőn állt egy-egy vihar­ágyú, s ha elfeketedett az ég­bolt, s jeges vihar jött, akkor beledurrantottak a felhőkbe. Kiderült, hogy a század ele­jéig használt viharágyúkból csak egyetlen egy ismert — a most megtalált példány. A csonkolt kúpra emlékeztető „acéltorony" két méter magas, súlya mintegy két és fél má­zsa. Körülbelül 5—6 kilogramm puskapor fért bele, melyet ronggyal vagy papírkötegqel fojtottak le, és égő kanóccal sütötték el. A csőből kiáram­ló forró légörvény a magasba emelkedett, hogy szétlökje-da- rabolja a „veszélyes” felhőket. A viharágyú nem vált be, ezért azokat leszerelték és ócskavasként eladták. Egyes jelek alapján arra lehet kö­vetkeztetni, hogy az 1900-as évek első éveiben selejtezték ki az utolsó „ősviharágyúkat". Jankó A Szentlőrinc és Vidéke ÁFÉSZ VAGONKIRAKÓ és ARUBEHORDÖ MUNKASOKAT ▼ Jelentkezni lehet a telepvezetőnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom