Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-24 / 202. szám

1977. július 24., vasárnap

Dun tint üli napló

3

A BÖRZÉK ÜRÜGYÉN

Az arc nélküli magyar divat

Interjú a Magyar Divat Intézet igazgatójával

Miben járunk jövőre? Cipő- és felsőruházati iparunk most mutatja be Budapesten — a MABÉOSZ-székházban és a BNV 23-as pavilonjában — a kereskedelemnek a jövő év első felére szánt modelljeit. Minket viszont inkább az érdekel, miben járhatnánk. A börzék alkalmat kínálnak, hogy erről elmélkedjünk. Vass Sándorral, a Magyar Divat Intézet igazgatójával készítettünk interjút.

*

— Ruházati exportunk jelentős részarányt képvisel a könnyűipar kivitelében. Ma a fejlett országok piacán egyrészt ott találjuk a fejlődd országokat — elsősorban a Távol- és Közel-Keletet — olcsó tömegáruikkal, legfelül a fejlett tőkés országokat divatos, jó minőségű cikkeivel, s a kettő között vagyunk mi — s jószerivel a többi, nekünk versenyt támasztó szocialista ország — közepes minőségű cikkeinkkel. On szerint hol a helye a magyar ruházati iparnak?

— Nehéz erre válaszolni, mert eléggé nagy a szóródás. Az ön által említett jó közepes cikkek közé tartoznak egyes konfekcióipari, kötszövőipari cikkek, kisebb mértékben a cipő. A magyar alapanyagból készült termékek között is vannak jobb minőségűek, de ma még viszonylag kevés az olyan méteráru, bőráru, ami az igényesebb piacokon eladható. Ügy gondolom, a jövőt illetően a tartós piaci kapcsolatok csak jobb minőségű, divatos árukkal biztosíthatók. Igyekeznünk kell, mert a Távol- és Közel-Kelet önerőből és azáltal is fejlődik, hogy a fejlett tőkés országok kihelyezik ruházati iparukat, ezzel együtt szellemi kapacitásokat adnak át.

— Mi miért nem tudunk a divat élvonalába kerülni?

szék egy ruhát, nem biztos, hogy találok hozzá megfelelő cipőt, táskát, kiegészítőket. Nincs még megfelelő összhang az intézet által kidolgozott divatirányok megvalósításában.

— Hol a kiút a középszerből?

— A nyugat-európai országokban találhatunk olyan szerveket, amelyek egy-egy szakmát külön-külön és együttesen is összefognak. Nem hivatali szervről van szó, hanem a szakoz eladatlan vagy a rosszul eladható készleteket növelik.

— Hol vannak a hazai modellőrök? Milyen szellemi kapacitásokkal rendelkezünk? Nem futná többre fantáziánkból?

— E téren elég nagy a szóródás. Kétségkívül, a divattal foglalkozó szakembereknek nagyobb mozgási lehetőséget kellene biztosítani, járják a külföldet, a bemutatókat, a szakkiállításokat, hogy újabb és újabb

A Magyar Divat Intézet 1977—78. őszi-téli kollekciójából: avantgárd stílusban fogant, nyers- és vörös csikmintás szövetből készült, kapucnis, kétrészés ruha. Vajon viszontlátjuk-e ősszel az üzletekben is?

— Ennek sok oka van, objektív és szubjektív okok. Magyar- országon a divatnak még a ruházati iparban sincs meg a megfelelő rangja, amely pedig abból él. Márpedig, ha egy ország jelentős exportot akar lebonyolítani, akkor első, hogy jó minőséget és széles választékot nyújtson, de termékeinek divatosnak is kell lennie. Ez pedig sajátos hírveréssel jár. Olyan reklámfogásokkal, amelyekkel — kifelé és befelé — történetesen elhitetjük azt, hogy Magyarország alkalmas arra, hogy Közép-Európa divatját reprezentálja. A legtöbb országban nagy divatfesztiválokat rendeznek. A szocialista országok közül egyedül csak Jugoszláviában van ilyen. E fesztiválok nem kereskedelmi jellegűek, de alkalmasak arra, hogy oda vonzzanak egy csomó divatszakembert, s hogy a sajtón keresztül nagy nyilvánosságot kapjanak.

— Említene még okokat?

— Néhány éve a vállalatok közelebb kerültek a piachoz, de még nincsenek elég közel, hogy érezzék a feszültségeket. Maga az ösztönzési rendszer sem biztosít nagyobb mozgásteret. Tíz százalékos nyereség mellett nem lehet kockázatokat vállalni. Kockázatok nélkül viszont nincs divat.

— Említette, a fejlett országok úgymond kihelyezik ruházati iparukat. Mi nem tudnánk onnan szellemi kapacitásokat és fejlett technológiákat átszivattyúzni?

— Van egy gyermekbetegségünk. A felszabadulástól 1968- ig erősen központosított irányítás volt. Aztán a vállalatok önállóságot kaptak, de együttműködésükben még nincs teljes összhang, amire pedig tudatosabban kellene törekedni. A divat nem játék. Egy vállalat nem tud divatot csinálni. Ahhoz nagyon sok vállalat nagyon összehangolt lépésére van szükség. Történetesen a divatos ruhához divatos anyag kell, ehhez pedig arra van szükség, hogy a fonoda is megfelelő fonalat gyártson. Mi sokfélét csinálunk, de nincs jellegzetes magyar divat. Ha vema önkéntes tömörüléséről, ahol az ipari vezetők önkéntes elhatározása alapján az alapvető kérdésekben közösen hoznak döntéseket. Megjegyzem, a minisztériumban nálunk is folynak próbálkozások, hogy valamiféle egyesüléseket hozzunk létre, de az igazság az, hogy a gyárak vezetői nem nagyon akarják.

— Ha már a divatot nem tudjuk diktálni, legalább gyorsan kövessük. Általános vélemény, a magyar ipar csak 2-3 éves késéssel, vagy még ennél is többel — lásd farmerek — tudja követni a nemzetközi divatot. Mi ennek az oka?

— A Magyar Divat Intézet minden fél évben bemutatja a legújabb divatot. Egy időben a Nyugattal. Rendelkezünk megfelelő információkkal, kialakítjuk a magunk divatirányzatait. A gyors átálláshoz azonban az iparnak szerszámok kellenek, mindez költségbe kerül, ami a gyors átállás esetén nem térülne meg. Az árral nem mehet fel, nincs tehát, ami ösztönözze. Miután pedig eszi, nem eszi, nem kap mást alapon el tudja adni a régit, csak késve követi az újat. Ügy tetszik, ebben a körben mindenkinek igaza van.

— Pécsi nagykereskedő ismerősöm mesélte, hongkongi üzleti útjukon egy óriási mintaterem emeleteit járták. Tetszett az egyik pulóver, kár, hogy itt meg itt nem vízszintesen van a esik, hanem keresztben. Mire a mintaterem végére értek, a hongkongiak hozták a pulóvert a kért szövési módosításokkal. A könnyűipari rekonstrukció során nálunk is sok korszerű gépet állítottak munkába. Mi miért nem vagyunk ilyen rugalmasak?- Ehhez nem kell rekonstrukció, ez szemléleti kérdés. A modellezésnek mindig kellene rendelkeznie szabad kapacitásokkal. De a ruházati kereskedelemnek nem az a problémája, hogy három óra. Három hónap múlva sincs meg a kért modell. A modellezés állandóan le van terhelve. Ez me- gintcsak összefügg az ösztönzéssel. Még mindig csak a mennyiségekre ösztönzünk. Egyébként hiába vannak modern, termelékeny gépek. Ha nem divatosat gyártanak, csak

impulzusokat szerezzenek, a látottak megmozgassák fantáziájukat. A modellezés is olyan kérdés, ami nincs egészen a helyén. A tervezőket nem mindenütt becsülik meg kellőképpen, ugyanakkor a tervezőkben is akad rossz értelemben vett művészkedési hajlam. Csak akkor érhetünk el eredményeket, ha a műszaki, a gazdasági és esztétikai szempontokat, mindegyiket egyenlő mértékkel sikerül összhangba hozni.

— Az arc nélküli, jellegtelen ruházkodásért hibáztatják a maradi ke'eskedelmet is, amiért fél a divatos holmikból rendelni. A kereskedők többsége idős, ékelődnek is velük: az ötvenévesek diktálják a tizenévesek divatját?

— A divat nem kor kérdése, hanem a szemléleté, a gondolkodásé. Lehetnek hetven éves fiatalok és húsz éves öregek. De biztos, jó lenne több, jól képzett fiatal a kereskedelemben.

— Milyen jelentőségük van a mostani börzéknek?

— Azelőtt minden vállalat a saját portáján fogadta a kereskedőket. Három éve merült fel a minisztérium részéről a helyes gondolat, jó lenne egy- egy szakma teljes árukínálatát egy helyen bemutatni. Ennek több előnye is van. Mindet azért mégsem lehet kitenni a nagy nyilvánosság elé, a kollekciók között tehát egy kis versengés van. Másrészt a nagykereskedelem, az áruházi központok, melyek eddig külön- külön látták és vették meg az árut, most a belföldi kínálat úgyszólván egészét láthatják egy helyen.

— Szebb ruhában szeretnénk járni. Mit tesz ezért a Magyar Divat Intézet?

— Egyre több és több információt gyűjtünk be, és az ipar legjobb szakembereivel együttműködve alakítjuk ki a divat- irányzatokat. Nekünk jut a koordináló szerep, az alkotás az iparvállalatoké — mondotta interjúnk végén Vas Sándor, a Magyar Divat Intézet igazgatója.

Miklósvári Zoltán

Beszélgetés munkásokkal

Bus József Károlyi Sándor Gyarmati Sándor

Hogyan lett párttag?

Példamutató munka a terv, a vállalások túlteljesítéséért

Ki, milyen körülmények között ismerkedett meg a munkásmozgalommal, hogyan vezetett útja a párttagok sorába? Erről beszélgettünk a mohácsi öntödei Vállalat három fizikai munkásával: Bus József szerszámkészítővel. Károlyi Sándor fa-fém mintakészítővel és Gyarmati Sándor formázóval.

BUS JÓZSEF,

párttagságának kelte: 1947.

— Azt hiszem, én vagyok ebben a gyárban a még aktívan dolgozó legrégibb párttagok egyike. Budapesten laktunk, édesapám is gyári munkás volt. Nagy volt a család, már tizenhat éves koromban, 1947- ben dolgoztam váltóőrként a BESZKART-nál. Itt sok idősebb párttaggal megismerkedtem, jónéhányan közülük mór az illegalitásban is dolgoztak. Nagy érdeklődéssel hallgattam őket. Fiatal gyerek voltam, nem értettem 'én a politikához, de annyit azért felfogtam, hogy jó dolgokat akarnak. Már hogyne tetszett volna a munkások sorsának javítása, apám is, én is azok voltunk.

Gyerekkorom évei sem teltek valami fényes körülmények között. Pesterzsébeten laktunk mi öten és édesanyám testvérei, — összesen kilencen egy szoba- konyhás lakásban, Mi, gyerekek csak a hideg idő beálltával húzhattunk valami cipőfélét, különben mindig mezítláb jártunk. Azt szokták mondani, hogy rég volt, talán igaz sem volt. Pedig ez rég volt, és igaz volt.

— Választásra készült az ország. A kommunistákon kívül még sok párt indult. Egyik nap odajön hozzám az egyik idős elvtárs és azt mondja: te gyerek, nem segítenél nekünk? Kis plakátokat mutatott, felhívást, hogy a kommunistákra szavazzunk. Ezeket a plakátokat kellene kiragasztani. Tetszett nekem a dolog, vállaltam. Ragasztottam a felhívásokat falra, kerítésre . . . Úgy látszik, elégedettek voltak a munkámmal, mert nemsokára megkérdezték, nem akarok-e párttag lenni? Akartam.

Kitanulta a szerszámkészítő

Világszerte a korszerű élelmiszerek közé tartoznak a növényi olajok, amelyek könnyen emészthetők és tápértékük is magas. A biológiailag értékes olajok hazai fogyasztása növekvőben van, 1976-ban a 28,9 kilogrammos egy főre jutó lakossági zsiradékfogyasztás mintegy húsz százalékát tette már ki.

Az V. ötéves tervben tovább javul a növényi olajellátás. Amíg 1976-ban az üzemek 320 ezer tonnányi napraforgót dolgoztak fel, addig 1980-ra 540 —600 ezer tonnára növekszik

szakmát, budapesti gyárakban dolgozott, aztán 1962-ben családjával Mohácsra jött dolgozni.

— Mohács-Újvárosban lakunk. öt gyerekem van, közülük ketten ebben a gyárban dolgoznak, az egyik esztergályos, a másik pedig lakatostanuló.

Pártcsoportvezető.- Amikor meghallottuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a csepeliek kezdeményezte munkavállalásokat, a mi szerszámkészítő csoportunk is megtette a termelékenységnövelő vállalását. Segített ebben a technológia és a művezetőnk is. Amit vállaltunk, folyamatosan teljesítjük és az eddigi eredmények alapján sikerrel.

KÁROLYI SÁNDOR, párttagságának kelte: 1958.

1958-ban kértem felvételemet a pártba. Huszonhat éve dolgozom ebben a gyárban, a különböző kitüntetéseken kívül megkaptam az aranygyűrűt is. Mindig is munkás voltam, az akarok maradni ezután is. Amikor megalakult az MSZMP, figyelemmel kísértem munkáját. Azt láttam, hogy nekünk munkásoknak, dolgozóknak tetsző programot hirdetett meg. Én pedig úgy vagyok vele, ha a feladatok mindnyájunk érdekét szolgálják, akkor azok megoldását segítenem kell. Szeretem a kollektívát, az embereket és szívesen dolgozom érdekükben. Mindössze ezt tudom válaszolni a kérdésre, hogy miért, hogyan lettem párttag.

— Most kedvemre dolgozhatom, megválasztottak az alapszervezet vezetőségi tagjának, tömegszervezeti felelős reszortom van. A mi brigádunk, a József Attila szocialista brigád eddig kétszer nyerte el a vállalat kiváló brigádja címet. Most megpályáztuk harmadszorra is. Mi nem darabbéresek, hanem órabéresek vagyunk, tehát a felajánlásunk

az ipar által átvett alapanyag mennyisége. Ehhez jelentős kapacitásbővítést hajtanak végre: a növényolajiparnak jelenleg öt gyára van az országban, naponta 110 vagon napraforgómag feldolgozására képesek, ez a teljesítmény azonban a következő években nem lesz elegendő, ezért Szolnok megyében, Martfűn felépül a hatodik új gyár, amely egymaga annyit „tud" majd, mint a jelenlegi üzemek együttvéve. A martfűi üzem beruházási költsége eléri a 2,5 milliárd forintot.

is ehhez igazodik. Elsősorban a megfelelő minőségi munka végzésére tettünk vállalást. Fontos, hogy tőlünk az öntöde időben, jó minőségű mintákat kapjon. Ha kell, ráhúzunk egy kicsit, hogy az öntők reggel időben tudjanak indulni. Közös munka ez — összedolgozás nélkül nincs eredmény.

De nemcsak a gyárban állja meg a helyét a brigád. Az üzem többi szocialista brigádjához hasonlóan ők is jelentős társadalmi munkát vállaltak.

— Patronáljuk a Park utcai Általános Iskolát, a Kossuth Lajos utcai óvodát. Az általános iskolának a tanításhoz, a szemléltetéshez szükséges különböző eszközöket készítünk, az óvodának gyermekjátékokat. Erre az évre személyenként 14 óra társadalmi munkát ajánlottunk fel.

— Szeretünk dolgozni és utazni is. Az egész brigád tagja az MSZBT-nek. Találkozókat, vetélkedőket szervezünk. A brigádunkból már sokan jártak a Szovjetunióban, barátsági vonattal vagy egyéni turistaként. Én is kétszer voltam a Moszkva—Leningrád útvonalon.

GYARMATI SÁNDOR, párttagságának kelte: 1973.

— Harminckét évemmel a fiatalabb korosztályhoz tartozom. Nemrég vagyok ebben a gyárban, korábban a TEMA- FORG-nál dolgoztam. Voltam szocialista brigádvezető is. Nagyon szeretek olvasni, különösen a történelem érdekel. Részt vettem a politikai oktatásokban, olvastam a munkásmozgalom történetét, beszélgettem idősebb munkásokkal, párttagokkal — így jutottam arra a következtetésre, hogy nekem is a pártban a helyem.

— Amikor a TEMAFORG párttitkárával erről beszélgettem, azt mondta: igyekezz előbb egy kis közösségi munkál végezni,

— például segítsd a KISZ munkáját, bár tudom, hogy nem vagy KISZ-tag. Ez 1971-ben volt. Megfogadtam a szavát,

— a fiatalok sportmozgalmának segítésében találtam meg a közösségi munkámat. Két év után aztán, amikor ismét megemlítettem a párttagsági kérésemet, egyetértéssel fogadták.

Három éve tagja a munkásőrségnek is.

— Kétszer részesültem parancsnoki dicséretben. Jól érzem magam abban a kollektívában, nagyszerű társaim vannak ott.

*

A mohácsi öntödei Vállalatnál közel négyszázan dolgoznak. Első féléves tervüket 104,9 százalékra teljesítették.

Garay Ferenc

Növényolajgyár épül Martfűn