Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)
1977-07-05 / 183. szám
1977. július 5., kedd Dunántúli napló 5 Díszvacsora Bad Godesbergben Helmut Schmidt és Kádár János pohárköszöntöje (Folytatás az 1. oldalról) Helmut Schmidt Bad Godesbergben. a Bonn közelében levő villanegyedben, a diplomáciai testület klubjában este díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán He- mut Schmidt és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Helmut Schmidt: Kormányomnak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy erősítse kapcsolatait az önök országával Első titkár úr, Miniszter urak, Hölgyeim és uraim! Őszinte örömömre szolgál, hogy ma este vendégünkként üdvözölhetem önt, első titkár úr, és kíséretét és szeretném még egyszer szívélyesen köszönteni önöket a Német Szövetségi Köztársaságban. Első titkár úr, bár ön első alkalommal jár nálunk, mégsem ismeretlen számunkra. Mi németek úgy látjuk, hogy történelmünk szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez, úgy véljük, hogy az önök tehetséges népe nélkül nem képzelhető el Európa politikai és szellemi arculata. Ezért kísérjük érdeklődéssel a mai Magyarország fejlődését. Ez a fejlődés húsz esztendő óta szorosan összefonódik az ön nevével. Nálunk rokonszenv övezi az ön politikájának sikereit, azt a politikát, amely a lehető legnagyobb összhangra törekszik az ország állampolgáraival. Megértjük azt a tiszteletet, amellyel önt Magyarországon mindenütt övezik. A Német Szövetségi Köztársaságban tett látogatása lehetővé teszi, hogy rávilágítsunk a nyugatnémet—magyar kapcsolatokban már elért eredményekre és megerősítsük szándékunkat e kapcsolatok átfogó további fejlesztésére. Földrajzi értelemben a Magyar Népköztársaság nem szomszédos az NSZK-val, de a két közép-európai állam közti viszonyt a jószomszédság jellemzi. Ez egyebek közt kifejezésre jut az állampolgáraink közti örvendetesen nagy számú találkozóban, a kereskedelmi és gazdasági együttműködés volumenében csakúgy, mint az utóbbi években folyamatosan elmélyült politikai véleménycserében. Ezért örömömre szolgál, hogy az 1975-ös helsinki találkozásunk nyomán most újból együtt lehelek önnel. Államaink között — azon túl, ami egymástól elválaszt bennünket, nevezetesen, hogy különböző társadalmi rendszerhez, szövetségi és gazdasági rendszerhez tartoznak — gyakorlati együttműködés alakult ki. Visszatekintve mindez egyszerűbben hangzik, mint ahogy az a gyakorlatban megnyilvánult. Azt, hogy mit tehetünk, meghatározza, hogy mennyire vagyunk hajlandók tekintettel lenni a másik fél tőlünk eltérő álláspontjára és mennyire él bennünk a szándék, hogy a másik felet ne állítsuk szükségtelenül probléma elé, ne akarjuk olyasmire rákényszeríteni, ami nem várható el tőle. Úgy vélem, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatokban nagy lépéssel jutottunk előbbre a gyakorlati együttműködés útján. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs lehetőség a továbbhaladásra. Ami az országaink közti gazdasági kapcsolatokat illeti: világos, hogy ezen a téren különösen örvendetes mértékben sikerült áthidalni a rendszerbeli és társadalmi különbségekből fakadó nehézségeket. A nyugatnémet—magyar árucsere 1963 óta több mint ötszörösére növekedett, s az elmúlt évben összvolumene elérte a 2,7 milliárd márkát. Az utóbbi években az 1970 óta felgyülemlett nyugatnémet kiviteli többlet is jelentős mértékben csökkent. Reméljük, hogy tovább haladhatunk a magasszintű, lehetőleg kiegyenlített kereskedelmi csereforgalom útján. Az ipari együttműködés terén ugyanakkor sokoldalú együttműködés fejlődött ki nyugatnémet és magyar vállalatok között. A kooperációs tervek számát tekintve Magyar- ország a nyugatnémet vállalatokkal való együttműködés terén a szocialista országok élén áll. E vonatkozásban üdvözöljük, hogy kis- és közép- vállalataink is intenziven részt vesznek az együttműködésben. A kis lépések megtételéhez szükséges elhatározottság jelentős mértékben hozzájárult gazdasági együttműködésünk differenciált és szilárd struktúrájának kialakításához. Ez nem utolsó sorban annak nyomán vált lehetővé, hogy az önök országa az ehhez szükséges szervezési és gazdaságipolitikai feltételeket megteremtette. Az önök látogatásához kötődik, első titkár úr, a nyugatnémet-magyar kulturális megállapodás aláírása is, amelynek a kétoldalú kulturális kapcsolatok további kiépítése alapjául kell szolgálnia. Népeink szellemi és kulturális téren jelentősét alkottak, kezdettől fogva együttműködtek egymással és tanultak egymástól. Szerződéses keretek nélkül, a kölcsönös érdekek és vonzalmak alapján — már eddig is sok pozitívumot könyvelhetünk el a kulturális csere területén. Az önök nagykövete a közelmúltban Duisburgban például rendkívül sikeres magyar heteket nyitott meg. Remélem, hogy ez ösztönzőleg hat majd hasonló rendezvények megtartására mindkét országban, mivel úgy vélem, hogy éppen a városok és községek szintjén lehet ilymódon sokkal jobban megismerni egymást. Jómagam szívügyemnek tartom, hogy az eddigieknél jobban, az idegenforgalmi kontaktusokon túlmenően fejlesszük az ifjúsági cserét. Meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet ezt a legjobban megvalósitani és milyen konkrét megállapodást köthetnénk ezen a téren. Első titkár úr, biztos vagyok abban, hogy mindkettőnk megítélése szerint a nyugatnémet- magyar kapcsolatok helyes irányban fejlődnek és hogy ezt a fejlődést valamennyi területen tovább kívánjuk folytatni. Kétoldalú kapcsolataink további kiépítését egyben hozzájárulásnak tekintjük az összeurópai keretek között megvalósuló együttműködés fejlődéséhez. Ezen túlmenően államaink érdekei sok tekintetben párhuzamosak a nemzetközi problémák megoldását illetően, ami alkalmat ad arra, hogy ebben a vonatkozásban is fokozzuk együttműködésünket. Példaként említem az európai biztonság és együttműködés folytatására irányuló politikát, azokat a fáradozásokat, amelyek európai és világméretű keretek között a fegyverzet ellenőrzésére és a leszerelésre irányulnak, valamint azoknak a problémáknak az áthidalását, amelyek az ipari és a fejlődő országok közötti viszonyból fakadnak. Az önök országa jelentős kezdeményezéseket tett az enyhülési politikát illetően és Magyarország továbbra is aktívan érdekelt e politika folytatásában. Ebben az irányban teljes az egyetértés közöttünk. Ezekben a napokban 35 részt vevő ország Belgrádban készíti elő az első európai biztonsági és együttműködési értekezletet követő találkozót, amelyre ősszel, ugyancsak Belgrádban kerül sor. A belgrádi találkozótól azt várjuk, hogy konstruktív szellemben folytassa a Helsinkiben aláírt záróokmány megvalósításának folyamatát, kritikus, de tárgyszerű mérlegét vonja meg annak, hogy eddig mit értünk el, és utat mutasson, hogyan lehet a továbbiakban jobban megvalósítani a záróokmányban foglaltakat. Ha sikerre akarjuk vinni az enyhülési politikát, akkor ezzel párhuzamosan teljes súllyal arra kell törekednünk, hogy a fegyverkezési verseny keretek közé szoruljon. Kormányom a jövőben is síkraszáll a konkrét és kiegyensúlyozott lépések mellett, amelyek alkalmasak a katonai konfrontáció veszélyének hatékony csökkentésére. Vonatkozik ez mind a bécsi tárgyalásokra, mind a genfi leszerelési értekezletre, de az ENSZ-közgyűlés jövőre sorrakerülő, a leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakára is. Igen nagy figyelemmel kísérjük az Egyesült Államok és a Szovjetunió között folyó tárgyalásokat a nukleáris-straté- giüi fegyverek korlátozásáról. Nagyságától és katonai erejétől függetlenül valamennyi részt vevő államnak egyenlő érdeke fűződik ahhoz, hogy az enyhülési »olitikat ne veszélyeztesse az a tény, hogy c leszerelés terén nem következik be előrelépés. örömmel üdvözölnénk, ha bővülne az együttműködés a kelet- és nyugat-európai ipari államok között az Észak és Dél közti kapcsolatok újrarendezése érdekében. Az ipari és a fejlődő országok növekedése közti különbség — minden eddigi fáradozás ellenére — nem csökkent, inkább növekedett. Ez mély aggodalommal tölt el bennünket —, mondotta Helmut Schmidt, majd hozzáfűzte, hogy helyeslő érdeklődéssel kíséri azt a szovjet javaslatot, amely szerint az olajexportáló országokat vonják be az energiakérdésekkel kapcsolatos össz-európai tanácskozásba. Azok az államok, amelyek olyan mértékben függenek o külkereskedelemtől, mint a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, a többieknél jobban tudják, hogy valamennyiünket egyformán érintenek a gazdasági és politikai válságjelenségek, amelyek a világgazdasági egyenlőtlenségekből fakadnak. A nemzetközi gazdasági együttműködéssel foglalkozó párizsi konferencia részeredményeket hozott. A párbeszéd folytatódik, a Német Szövetségi Köztársaság kész ehhez hozzájárulni. Ám olyan világméretű problémáról van szó, amelyet csak valamennyi ország közös erőfeszítésével lehet megoldani. Ezért hívtuk meg Londonba a Szovjetuniót és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának többi tagállamát, vegyenek részt ebben a párbeszédben. Végezetül szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy az ön látogatása az NSZK-ban, a politikusokkal, a szakszervezetek és a gazdasági élet képviselőivel folytatandó megbeszélései jelentős ösztönzést adnak majd az államaink és népeink közötti kapcsolatok további fejlődéséhez. Ezt a fejlődést az eddigiekhez hasonlóan továbbra is népeink egymás iránti kölcsönös, baráti tiszteletének és a gyakorlati együttműködésre való készségnek kell meghatároznia. Az eddigieknél erőteljesebben kell érvényesülnie annak a meggyőződésnek, hogy a kölcsönösen fontosnak tartott nemzetközi feladatokat csak közös fáradozások útján lehet megoldani. Első titkár úr, az a szándékunk, hogy megbeszéléseink befejeztével közös közleményt írunk alá. Ezzel hangsúlyozni szeretnénk, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk az államaink közti kapcsolatoknak a nemzetközi együttműködés szempontjából is, egész Európában. Kormányomnak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy erősítse kapcsolatait az önök országával, amelynek politikáját a realitások iránti érzék határozza meg. Ezzel senkinek sem kívánunk kárt okozni, sokkal inkább hasznára válna mindenkinek, akit a jóakarat jellemez. Arra kérem a jelenlevőket emeljék velem együtt poharukat — az ön egészségére első titkár úr, és a magyar nép boldog jövőjére, — a németek és a magyarok közti barátságra, — az államaink közti jó és gyümölcsöző kapcsolatokra Európa szivében. Kadar Janos: A társadalmi rendszerek különbözősége nem gátja a kölcsönösen előnyös kapcsolatoknak Tisztelt kancellár úr! Hölgyeim és uraim! Engedje meg, kancellár úr, hogy mindenekelőtt őszinte köszönetét mondjak a meghívásért, a szívélyes fogadtatásért, a hozzám intézett szavakért és különösen azért, amit népünkről, a magyar népről, az országaink kapcsolatairól mondott. Megbízatásomnak teszek eleget, amikor tolmácsolom önöknek, a szövetségi kormány vezetőinek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és kormányának üdvözletét és jókívánságait. Felelősen kijelenthetem, hogy közvéleményünk, a magyar nép helyesli találkozásunkat, egyetért kapcsolataink fejlesztésével. Előszöf járok a Német Szövetségi Köztársaságban, de önnel, tisztelt kancellár úr, már volt alkalmam találkozni Helsinkiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszán. Ennek a találkozónak jó emlékeit őrzöm. Olyan történelmi jelentőségű eseményen voltunk mindketten jelen, amely hosz- szú távú programot adott az európai országok kormányainak kapcsolataik alakítására, problémáik rendezésére. A helsinki csúcstalálkozón a záróokmány aláírásával egyértelműen a béke és a biztonság, a népek együttműködésének erősítése mellett foglaltunk állást. A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai — örömmel mondhatom ezt — rendezettek, jók, huzamosabb ideje gyümölcsözően fejlődnek. Az együttműködés számos, kölcsönösen előnyös formáját alakítottuk ki a gazdaság, a kultúra területén. Sok akadályt küzdöttünk le, amíg idáig eljutottunk, de a türelmes, szívós fáradozás meghozta gyümölcsét. A mi esetünkben is bebizonyosodott, hogy a társadalmi rendszerek különbözősége, az ellentétes szövetségi rendszerhez tartozás nem gátja a kölcsönösen előnyös kapcsolatoknak. A Magyar Népköztársaság a jövőben is kész minden tőle telhetőt megtenni az együttműködés fejlesztéséért. Megelégedésünkre szolgál, hogy ez irányú erőfeszítéseink találkoznak a Német Szövetségi Köztársaság kormányának elképzeléseivel. Meggyőződésünk, hogy ezzel egyaránt szolgáljuk népeink érdekeit és a nemzetközi enyhülés térhódítását. Gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink alakulását ösz- szességében szintén kedvezőnek tartjuk. A Német Szövetségi Köztársaság az egyik legfontosabb külgazdasági partnerünk, s ez minden jel szerint így lesz a jövőben is, különösen, ha sikerül elérni, hogy gazdasági kapcsolataink a jelenleginél kiegyensúlyozottabbak legyenek. Változatlanul a kereskedelem a gazdasági együttműködés fő hordozója, de emellett egyre nő a termelési kooperációk és a harmadik piacon való együttműködés szerepe. Megbeszéléseink arról tanúskodnak, hogy a hosszú távú gazdasági együttműködésre irányuló törekvéseinket a Német Szövetségi Köztársaság kormánya és gazdasági körei egyetértéssel fogadják, és konkrét lépésekre kerül sor az együttműködés akadályainak felszámolása érdekében. Nagy jelentőséget tulajdonítunk kulturális és tudományos, turisztikai és sport kapcsolataink fejlesztésének is. Külügyminisztereink e napokban írják alá a két ország első kulturális egyezményét, üdvözöljük, hogy évente több százezer turista utazik egymás országába, s köztük megfelelő arányt képviselnek az idelátogató magyar turisták is. Amikor jogos elégedettséggel nyugtázzuk, hogy a két ország együttműködésében számos területen kölcsönösen előnyös formát alakítottunk ki, nem feledkezhetünk meg arról, hogy még számos lehetőség vár kiaknázásra. Mostani találkozónk okaimat nyújt arra, hogy megvizsgáljuk ezeket a lehetőségeket, és felvázoljuk a kétoldalú kapcsolataink jövőjét. Tisztelt kancellár úr! Hölgyeim és uraim! A Magyar Népköztársaság következetesen síkraszáll az enyhülési folyamat erősítéséért, a békés egymás mellett élés kibontakoztatásáért. A magyar nép hőn óhajtja a tartós békét, az elmúlt harminckét év sem törölhette ki emlékezetéből a háború okozta szörnyű pusztítást, a háború és a fasizmus hatszázezer magyar áldozatának emlékét. A Magyar Népköztársaság törekvései teljes mértékben egybeesnek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának ajánlásaival. A záróokmány végrehajtásának eddigi tapasztalatai biztatóak. Az eredmények áttekintésére, a további tennivalók megjelölésére jó lehetőséget nyújt a belgrádi találkozó. Azon vagyunk, hogy ez a találkozó a kölcsönös bizalom erősítését, az enyhülés megszilárdítását és ennek megfelelően a záróokmány maradéktalan végrehajtásának meggyorsítását eredményezze. Elengedhetelennek tartjuk, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés kövesse. Felfogásunk szerint a fegyverkezési verseny összeegyeztethetetlen a tartós békével. Meg kell találni a módját — anélkül, hogy ez bármely ország biztonságát hátrányosan érintené — a fegyverkezési verseny megállításának, Közép-Európában pedig a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének. Jól tudjuk, hogy az ilyen problémák nem oldhatók meg egy csapásra, de a világ egyetlen bonyolult problémája sem oldható meg az erőfeszítések megsokszorozása nélkül. A magyar népet nyugtalanítják a békét veszélyeztető feszültséggócok. A Magyar Nép- köztársaság képviselői ezért a jövőben is azon fáradoznak, hogy megoldódjanak az emberiség létét fenyegető feszültségek, a társadalmi haladást akadályozó problémák, rendeződjenek a konfliktusok, akár a Közel-Keletről legyen szó, akár az afrikai földrészről vagy a világ más térségeiről. Támogatunk minden álláspontot, amely a béke megszilárdítása irányába hat. Közvéleményünk — ugyanúgy, mint a békeszerető emberek általában — egyetértéssel fogadta és nagyra értékeli a Német Szövetségi Köztársaság kormányának törekvéseit a szocialista országokkal való kapcsolatok normalizálására. Megelégedésünkre szolgál, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya állást foglal az államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvek maradéktalan alkalmazása, s az enyhülési folyamat erősítése mellett. Melegen üdvözlöm kancellár úr közelmúltban többször nyilvánosan elhangzott kijelentését, hogy a szövetségi kormány célja a fennálló feszültségek megszüntetése és valamennyi, a békét veszélyeztető súrlódási felület csökkentése. Tisztelt kancellár úr! Hölgyeim és uraim! ön volt szíves említeni, hogy ma többórás megbeszélést folytattunk. Engedje meg, hogy én is aláhúzzam ennek a megbeszélésnek szívélyes, jó légkörét, tárgyilagos, nyílt szellemét, amit köszönök önnek. örülök, hogy a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésekről hasznos és őszinte eszmecserét folytathattunk ma megkezdett tárgyalásainkon. Várakozással tekintek holnapi megbeszélésünk, s a Német Szövetségi Köztársaság más vezetőivel való eszmecsere elé. Bízom benne, hogy találkozásunk népeink javára válik, előmozdítja kapcsolatainkat. E gondolatok jegyében emelem poharam Helmut Schmidt kancellár úr, a jelenlévők egészségére, a Német Szövetségi Köztársaság népének jó-* létére. Országaink kapcsolatainak további fejlődésére, a békére. * Kádár Jánost és kíséretét elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Benkei András belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, dr. £zalai Béla külkereskedelmi államtitkár, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes búcsúztatta. Jelen volt Karl Münch, az NSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.
