Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-06 / 184. szám

1977. július 6., szerda Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN Katonai hatalomátvétel Pakisztánban A pakisztáni rádió kedden hajnalban közölte, hogy a hadsereg magához ragadta a hatalmat, az ország összes nagyvárosát katonaság szállta meg, Ali Bhutto miniszterelnö­köt és kormánya tagjait, vala­mint az ellenzéki Pakisztáni Nemzeti Szövetség több ve­zetőjét őrizetbe vették. A had­sereg közleményét felolvasó katoni szóvivő az országban uralkodó helyzetet „normális­nak” minősítette. A katonai puccs közvetlen előzményeként, egy nappal korábban végleg megfenek­lett Bhutto miniszterelnök és az ellenzéki vezetők egy hó­nappal korábban kezdődött tárgyalásai a márciusi válasz­tások megismétléséről. A hírügynökségek kedden reggel jelentették, hogy Pa­kisztán és a külvilág között a puccsot követően megszakadt a telex- és telefon-összekötte­tés. A pakisztáni rádió a ka­tonai hatalomátvétel bejelen­tése óta szokásos műsorát su­gározza. A hadsereg megdöntötte Pa­kisztánban Bhutto miniszterel­nök (képünkön) kormányának hatalmát. A kormányfőt, több minisztert, valamint az ellen­zék számos prominens vezető­jét letartóztatták. A pakisztáni katonai állam­csínyt követően a három fegy­vernem képviselőiből álló triumvirátus vette át a hatal­mat. A triumvirátus élén Ziaul Hak tábornok, eddigi vezérka­ri főnök áll. A tábornok kedd délutáni rádióbeszédében bejelentette, hogy az országban bevezették a rendkívüli állapotot és fel­függesztettek mindenféle poli­tikai tevékenységet. Egyidejű­leg feloszlatták a parlamen­tet. Változatlanul érvényben ma­radt azonban az alkotmány, s meghagyják tisztségében Fazal Elahi Csaudri köztársasági el­nököt is. ’ Jelezte továbbá, hogy a ka­tonai vezetőknek „nincsenek politikai ambicióik" és amint lehetséges, vissza kívánnak tér­ni a polgári kormányzáshoz. Ziaul Hak októberre választá­sokat ígért, s ezt megelőzőleg — mint mondotta — „visszaállít­ják a politikai szabadságjogo­kat”. A katonai hatalomátvételről szólva elmondotta, erre azért volt szükség, mert sem Bhutto miniszterelnök, sem az ellen­zék nem volt képes megoldani a belpolitikai válságot. A kedden hatalomra került Mohammed Ziaul Hak tábor­nok 1945 óta hivatásos kato­natiszt. 1976 februárjában a pakisztáni hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Tüntetők támadták meg az amerikai Ohio államban a fajüldöző Ku Klux Klan szervezet gyűlését. Képünk balszélén: Dale Reusch, „A Ku Klux Klan lovagjai láthatatlan birodalmának ohioi biro­dalmi varázslója” személyesen ütlegeli a tüntető fiatalok egyikét. ♦ DAMASZKUSZ: A Szíriái fővárosban kedden hivatalos közleményben jelentették be, hogy hétfőn éjjel bombarob­banás történt Damaszkuszban a Szíriái légierő főhadiszállá­sának közvetlen közelében egy gépkocsiban. A robbanás kö­vetkeztében egy személy — fel­tehetőleg maga a merénylő — életét vesztette, 12 másik sze­mély megsebesült. A kormány hivatalos szóvivője Irakot tette felelőssé a merényletért. +• BARTOW: 135. születés­napját ünnepelte cfz amerikai Charlie Smith. Az idős ember, aki hosszú élete során volt rabszolga, tehénpásztor és lif- tesliú, jó egészségben ünne­pelte népes családja körében a nem is pontos évfordulót. Elmondta ugyanis, hogy élete első éveiről mindössze annyi biztosat tud, hogy 1842. július 4-én adták el rabszolgának New Orleansban, ahová szülő­földjéről, Libériából hurcolták el. + TOKIÓ: Tokiói lapjelenté­sek szerint hamarosan japán- amerikai tárgyalások kezdőd­nek a két ország között gazda­sági ellentéteknek elsimítása céljából. A miniszteri szintű tanácskozás megtartását Fu- kuda Takeo kormányfő java- - solta egy nemrégiben tartott sajtóértekezleten. ♦ BUENOS AIRES: Az ar­gentin kormány bejelentette, hogy kiadja az NSZK hatósá­gainak Eduard Roschmann ná­ci' háborús bűnöst, aki 1941 és 1943 között a Rigát megszálló SS alakulatok parancsnoka volt. A Roschmann elleni el­fogató parancsot a hamburgi bíróság adta ki, előre megfon­tolt szándékkal elkövetett több- rendbeli emberölés vádjával. Roschmann 1948-ban menekült a felelősségre vonás elől Ar­gentínába. Dráma a Kennedy- reDÜlőtéren New York Véres dráma színhelye volt hétfőn éjjel a New York — Kennedy repülőtér: egy 25 év körüli férfi pisztollyal a kezé­ben arra kényszerítette a New York—Vermont útvonalon közle­kedő távolsági busz vezetőjét, hogy őt és a busz több mint húsz utasát vigye a repülőtérre. Mikor az eltérített autóbusz meg­érkezett a repülőtér egyik kifutó­pályájára, a gengszter agyon­lőtte a buszvezetőt és az egyik női utast, majd megsebesítette további két foglyát. Az esztelen lövöldözéssel an­nak a követelésének akart nyo- matékot adni, hogy bocsássanak rendelkezésére 6 millió dollárt és egy repülőgépet, amelyik ,,legalább 3000 mérföldre képes elrepülni". A repülőtérre kivo­nult rendőri egységeknek 10 órás ostromállapot után sikerült meg­adásra kényszeríteni a nyilván­valóan beszámíthatatlan bandi­tát. ♦ PRÁGA: A lengyel párt­ós állami küldöttség, amely Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának vezetésével hétfő óta hivatalos baráti lá­togatáson Csehszlovákiában tartózkodik, kedden Szlovákia fővárosába, Pozsonyba utazott. A delegációt elkísérte Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Josef Kempny, a CSKP KB elnöksé­gének tagja, Bohuslav Chnou- pek külügyminiszter és több más vezető csehszlovák sze­mélyiség. Lm Brezsnyev köszönő távirata L. I. Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke táviratban mondott kö­szönetét Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnöké­nek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöké­vé történt megválasztása al­kalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. A spanyol kormány eskütétele Madrid Az új spanyol kormány tag­jai kedden délelőtt I. János Károly király előtt letették a hivatali esküt. Adolfo Suárez új kormánya húsztagú, főleg a választásokból győztesen kike­rült Demokratikus Centrum Unió vezetőiből és képviselői­ből, valamint néhány független politikusbój és az előző kor­mány egyes tagjaiból tevődik össze. A kormány megalakulása előtt megtartotta utolsó ütését Adolfo Suárez éppen egy esz­tendeje hivatalba lépett előző kormánya. Az első Suárez kor­mány alatt Spanyolország je­lentős fejlődésen ment át a francoista diktatúra örökségé­től egy polgári demokratikus rendszer kialakításáig. E folya­mat legfontosabb állomása a reformokról december 15-én tartott népszavazás és a június 15-i parlamenti választás volt. A régi kormány utolsó ülésén királyi rendeletet hagyott jóvá, amely lehetővé tette a még a francoizmus ideién kialakított miniszteri tárcák átszervezését az úi- követelményeknek meg­felelően. így például ezentúl spanyolul is belügyminisztérium­nak nevezik — némileg csök­kentett hatáskörrel — az eddig ezt a funkciót „kormányzási” minisztérium néven betöltő tár­cát. Megszűnt a három fegy­vernem önálló miniszrériuma és az első miniszterelnök-he­lyettes irányításával egyetlen ’minisztériummá egyesült. A mi­nisztériumok átszervezését költ­ségmegtakarítással is indokol­ják. A kormány, amelynek a kép­viselőházban nincs abszolút többsége, a reformok megsza­vazásában, számít az ellenzék támogatására mindenekelőtt a Spanyol Szocialista Munkás­párt valamilyen formában való együttműködésére. KádárJános tárgyalásai az IUSZK-ban (Folytatás az 1. óidéiról) A tárgyalások befejeztével dr. Randé Jenő, a Külügymi­nisztérium sajtófőosztályának vezetője és Klaus Bölling bon­ni kormányszóvivő sajtótájékoz­tatót tartott. Emondták, hogy Kádár János a keddi plenáris zárótárgyolásokon elégedetten nyugtázta bonni tárgyalásai­nak jó légkörét. Megállapítot­ta, hogy a két ország politi­kai kapcsolatai rendezetteknek tekinthetők. A megbeszélése­ken nemzetközi kérdéseket is érintettek. Ezek kapcsán a Köz­ponti Bizottság első titkára elégedetten szögezte le, hogy mind az európai helyiét, mind pedig más nemzetközi politi­kai kérdések megítélését ille­tően sok a hasonlóság a két fél álláspontja között. Ez is ki­fejezi a különböző társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés lehetőségeit. Kádár János hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint, amennyiben a jövőben a mos­tanihoz hasonló jó légkörben kerül sor a további megbeszé­lésekre, azok gyümölcsözően járulnak majd hozzá kapcso­lataink fejlődéséhez. Schmidt kancellár a magyar pártvezető szavaihoz hozzáfűz­te: az ezekben a napokban beköszöntött és Bonnban rég­óta várt jó időjárás a megbe­szélések légkörét is jellemezte. A nyugatnémet kormányfő Ká­dár János szavaihoz kapcso­lódva megjegyezte, különösen egyetért a magyar párt első titkárának azzal a megállapí­tásával, hogy jóllehet országa­ink társadalmi berendezkedése különböző és más-más szövet­ségi rendszerhez tartoznak, pél­dás köztük az együttműködés. Kiváltképp ki kell emelni, hogy a különbözőségek ellenére mindkét kormány kész aktívan hozzájárulni az európai enyhü­lés sikeréhez. A kedd délutáni tárgyaláso­kon Kádár János foglalkozott a kétoldalú gazdasági kapcso­latokkal is. Utalt arra, hogy hazánk nemzeti jövedelmének több mint negyven százaléka a külkereskedelemben realizá­lódik. Az a szándékunk, hogy volumenben is növeljük gazda­sági kapcsolatainkat az NSZK- val, amely egyik legfontosabb partnerünk a nem szocialista országok sorában. Arra törek­szünk, hogy a külkereskedelmi forgalomban egyensúlyt te­remtsünk. Schmidt kancellár a téma kapcsán kifejezte meggyőző­dését: lehetséges, hogy az NSZK intenzívebbé és jobbá tegye kereskedelmi kapcsola­tait Magyarországgal. Elége­detten nyugtázta, hogy Nyu- gat-Németországnak a KGST országok közül Magyarország az egyik legjobb kereskedelmi partnere, s hozzátette: a jövő­Kommentár Azt, aki csak valamennyire is nyomon követte az eddigi pakisztáni eseményeket, nem érte meglepetés, amikor a távirati irodák világgá repí­tették a hírt: ebben az ázsiai országban a hadsereg vette át a hatalmat. A katonai vezetés immár hagyományo­san a „Damoklesz-kard” sze­repét játszotta Pakisztánban. Nem kellett prófétának len­ni ahhoz, hogy az ember megjövendölje: ha a polgári vezetés képtelen úrrá lenni krónikus gyengeségén, ha valóban felüti fejét a poli­tikai anarchia veszélye, a katonák nem maradnak tét­lenek. Pakisztánban pontosan ez történt ezen a párás hajna­lon. A Damoklesz-kard le­sújtott. Ázsia e nagy álla­mában megkezdődött a drá­ma — sajnos, elhúzódó, vé­res dráma — új felvonása. A pakisztáni Demoklesz-kard A katonai hatalomátvétel is­mét olyan láncreakciót indí­tott el, amelynek csak a be­következtét lehetett megjó­solni — a következményeit már nerp.. . . Az eredmény egyértelmű volt: Zulfikar Ali Bhutto mi­niszterelnök, a pakisztáni politika fiatalsága ellenére régi veteránja, aki a jelek szerint valóban komolyabb reformok bevezetését tervez­te, elsöprő győzelmet ara­tott. Csakhogy itt is bebizo­nyosodott, hogy valami baj van a polgári választási szisztémával, legalábbis bi­zonyos társadalmi-politikai feltételek között. Bhutto néppártja ugyanis, mint kiderült, hiába aratott vitathatatlan győzelmet. A kilenc, általában jobboldali, sőt szélsőségesen reakciós ellenzéki párt tömörülése, az úgynevezett Nemzeti Szö­vetség olyan „megoldást” választott látványos veresége ellensúlyozására, ami ellent­mond az alkotmány betűjé­nek és szellemének: egysze­rűen nem nyugodott bele a szavazás eredményébe. Ehhez persze érv is kellett, azt pedig a Nemzeti Szövet­ség „a sorozatos választási visszaélésekben" vélte meg­találni. Félreértés ne essék: Európából (sőt, a jelek sze­rint még magából Pakisztán­ból is) szinte lehetetlen a bizonyosság igényével meg­mondani, történtek-e vissza­élések és milyen arányban. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy — ha akadtak is ilyenek— a néppárt sem­miképpen sem emiatt szerez­te meg a győzelrpet, ráadá­sul ilyen arányban! Érthető, hogy Bhutto a vá­daskodásokra alkotmányos módon válaszolt. Kijelentet­te, hajlandó megvizsgáltat­ni az esetleges visszaélése­ket, ez azonban nem vál­toztat a lényegen, pártja győzelmén, amelyet minden rendelkezésre álló eszközzel megvédelmez. Meg is tette, de éppen ezek az eszközök bizonyultak hatástalanoknak. A karhatalom nem tudott megbirkózni a Nemzeti Szö­vetség által elsősorban val­lási alapon fellázított töme­gekkel. Amikor pedig ezután a miniszterelnök kénytelen volt a hadsereg segítségét kérni, már sokan tudták, hogy baj van: a fegyveres erők vezetése „ingyen" nem adja meg a támogatást. így is történt: a katona­ság nem védte meg attól a kormányfőt, hogy az ellenzék mégis kikényszeritse az új választások ígéretét, majd ilyen helyzetben alkalmas­nak látta az időt arra, hogy lecsapjon. Pillanatnyilag itt tart a pakisztáni dráma. Harmat Endre ben is mindent megtesznek azért, hogy e kapcsolatokat továbbfejlesszék. Utalt azon­ban arra, hogy az NSZK gaz­dasági rendszeréből fakadóan a nyugatnémet kormány csu­pán arra vállalkozhat: kedve­ző légkört teremtve újabb meg­állapodások megkötésére ösz­tönzi a vállalatokat. A keddi plenáris ülésen a kétoldalú gazdasági tárgyalá­sokról Biró József külkereske­delmi miniszter és Martin Grü­ner, a gazdasági minisztérium államtitkára számolt be. A külügyminiszterek közötti eszmecsere mérlegét Púja Fri­gyes és Hans-Dietrich Gen­scher vonta meg, megállapítva, hogy a két ország között nin­csenek nyitott, vitás kérdések. Kádár János magyarországi látogatásra hívta meg Helmut Schmidtet, aki a meghívást el­fogadta. A plenáris zárótárgyalások után szállására visszatérve. Kádár János Gymnichben ta­lálkozott Herbert Mies-szel, a Német Kommunista Párt (DKP) elnökével. A találkozón jelen voltak: Hermann Gautier, Kurt Bachmann és Karl-Heinz Schröder, a párt elnökségének tagjai. Kádár János átadta az MSZMP Központi Bizottságá­nak üdvözletét a testvérpárt képviselőinek. Herbert Mies ki­fejezte a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának egyetértését Kádár János NSZK-beli látogatásával. Úgy értékelik, hogy e látogatás je­lentős hozzájárulás a Magyar ' Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kétol­dalú együttműködésének fej­lesztéséhez, általában a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok kapcsolatai­nak erősítéséhez, az európai béke és biztonság megszilár­dításához. Elégedetten állapították meg. hogy a két testvérpárt együttműködése az internacio­nalizmus eszmei alapján fejlő­dik. Kifejezték mindkét test­vérpárt eltökéltségét kapcsola­taik további erősítésére, vala­mint azt az elhatározottságu­kat, hogy fokozzák erőfeszíté­seiket a nemzetközi kommunis­ta mozgalom egységéért, o haladásért, a demokráciáért, a szocializmusért, a békéért vívott harcban. Este — a keddi nap záró­programjaként — a kölni Hotel Intercontinentalban Kádár Já­nos Helmut Schmidt tiszteleté­re vacsorát adott, amelyen a magyar kiséret tagjain kívül részt vettek a nyugatnémet kormány miniszterei, a pártok és a szakszervezetek vezetői, az NSZK politikai, társadalmi és gazdasági életének ismert személyiségei. A szívélyes légkörű vacsorán Kádár János pohárköszöntőjé­ben emlékeztetett arra a hosz- szú útra, amelyet meg kellett tenni addig, hogy ma kijelent­hetjük: a két ország politikai, gazdasági kapcsolatai ren­dezettek, s jók a feltételek a további sokoldalú fejlesztésük­höz. Méltatta azt a realitásér­zéket és türelmet, amely lehe­tővé tette, hogy a kapcsola­tok így alakuljanak. Külön ki­emelte a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi koalíciós kormányának érdemeit a kap­csolatok ily módon való fejlő­désében. Helmut Schmidt pohárkö­szöntőjében rámutatott, hogy sem a Magyar Népköztársa­ság, sem a Német Szövetségi Köztársaság nem nagyhatalom, de mindkettőnek megvan o maga fontos szerepe Európá­ban. Aláhúzta, hogy az euró­pai viszonyok normalizálásá­ban, a béke és a biztonság tér­hódításában az alapvető szerep a nagyhatalmaké. De a többi országnak is megvolt és meg­van a maga fontos szerepe ab­ban, hogy így alakulhatott az európai helyzet. A tárgyalások alapján kife­jezte meggyőződését, hogy mindkét fél kész a kapcsola­tok továbbfejlesztésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom