Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-06 / 184. szám

6 Dunántúli napló 1977. július 6., szerda Lev eleink nyo mában Hobolí kesergő Kisebbrendűségi érzésben szenvedünk? Több közvetlen autóbusz- járatot Abaligetnek Jogi tanácsadó K. Judit tanulmányainak befejezése után az elmúlt hetekben szakmunkás bizonyít­ványt szerzett. Kérdése: Ho a közeljövőben gyermeket szül, jogosult lesz-e gyer­mekgondozási segélyre? Általánosságban gyermek- gondozási segélyre jogosult az a dolgozó nő, aki a szülést közvetlenül megelőző másfél éven belül összesen 12 hóna­pig munkaviszonyban állt és legalább napi 6 órai munka­idővel dolgozott, továbbá o gyermek gondozása céljából fizetésnélküli szabadságot vesz igénybe. A jogszabályi rendelkezések alapján gyermekgondozási se­gélyre jogosult az a dolgozó nő is, aki bármely iskola nap­pali tagozatán végzett tanul­mányok befejezését követően 90 napon belül munkaviszonyt, vagy ipari szövetkezeti Tagsági viszonyt létesít és a fentebb is­mertetett feltételekkel rendel­kezik. Ha olvasónk a szakmunkás­bizonyítvány megszerzését kö­vető 90 napon belül munkavi­szonyba lép a fentieknek meg­felelően, úgy jogosult lesz a gyermekgondozási segélyre ak­kor is, ha a szülést megelőzően még nem rendelkezik 12 hóna­pi munkaviszonnyal. I K. J. üzemi balesete miatt hosszú ideig nem dolgozott. Felgyógyult, újra munkaké­pes. Kérdése: volt munkál­tatója köteles-e újra alkal­mazni? A Munka Törvénykönyvének 19. § (1) bekezdése értelmé­ben a vállalat köteles újból alkalmazni azt a munkaképes­sé vált dolgozót, aki nála üze­mi baleset, vagy foglalkozási betegség folytán rriegrokkant és rokkantsági nyugdíjának megállapítására tekintettel munkaviszonya korábban meg­szűnt. Itt mondjuk el azt is, hogy a Munka Törvénykönyv végre­hajtási rendeletének 10. §-a értelmében az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés miatt vagy egyéb okból csök­kent munkaképességű dolgozó­kat a vállalatok kötelesek a számukra alkalmas munkakö­rökben alkalmazni, célszerű foglalkoztatósukat minden ren­delkezésükre álló módon — így különösen belső munkaerőát­csoportosítással, a munkahe­lyek illetve eszközök megfelelő átalakításával, átképzéssel és egyéb úton is — biztosítani, a munkaviszonyuk megszünteté­sét pedig korlátozni kell. A most ismertetettek szerint nem foglalkoztatható csökkent munkaképességűek munkába állítását a tanácsok kötelesek elősegíteni. Azokat a csökkent munka­képességűeket, akiknek állapo­ta miatt ésszerű foglalkoztatá­sa, s ezen keresztül anyagi el­látása már nem biztosítható, szociális támogatásban kell ré­szesíteni. A fentebb ismertetettek alkal­mazása szempontjából csökkent munkaképességű dolgozók kö­rét, valamint a foglalkoztatá­sukról és anyagi támogatásuk­ról szóló részletes szabályokat az arra illetékes miniszterek egyetértésben állapították meg. A vásárlók könyve Mint boltvezetőjelölt, öröm­mel olvastam, hogy a panasz­könyv helyét a vásárlók köny­ve váltja fel. Ügy érzem, több kollégám örömmel fogadja ezt az újszülöttet. Úgy gondolom a vásárlók többsége ezután majd nagyobb segítséget nyújt az elkövetkező időben: gondo­lok itt az árúmegrendelésre, minőségjavításra, több új cikk megjelentetésére stb. Remé­lem azonban, hogy nemcsak a negatív jelenség felderítése kerül napvilágra, hanem azt is észreveszi a vásárló, hogy mi­lyen sok aprólékos munkát vesz igénybe egy-egy áru el­készítése, amíg értékesítésre kerül. A vásárlók könyvét jól használjuk ki. Papp Pálfi Istvánné „Tisztelt szerkesztőség I Nem nagy bizakodással, de azért mégis egy utolsó mentésként önökhöz kénytelen vagyok for­dulni magam is egy nem el­dobni való „város" lakói nevé­ben. Ugyanis a híres Szigetvár megkapja a városi címet, a környező falukat hozzácsatol­ták, így Hóból község is Szi­getvár nevét viseli, és eltűnt, vagy rövid időn belül eltűnik az élők sorából, hacsak sürgős intézkedés nem történik. Kü­lönben Gyűrűfű sorsára jutnak az utcák. A megye területén nem lehet ilyet látni, vagy ész­lelni, de keveset találnánk az országban is. Az utcák elnép­telenednek lassan, október óta lehetetlen végigmenni a falu (város) utcáin. A tsz gépei romba döntötték, a jó idő be­álltával a békák beköltöztek az utcát elfoglaló mocsárba. Tüzelőt vagy egyéb anyagot, ha valaki nem tudja májustól szeptemberig megvásárolni, utána már csak a hátán, vagy járdán (amelyik utcában van) cipelheti haza. A fiatalság el­menekül messze, hogy ne is lássa a még fönnálló szülői házat, amelyben nyomorognak az öregek és csak nézik az utca siralmas látképét. .." Szegény pszichológus, aki ki­találta annak idején a kisebb­rendűségi komplexust, nem is gondolta, hogy nemcsak sze­mélyek, hanem települések komplexusa is lehet. A levél, amelyből idéztem, nagyon el­keseredett hangvételű, és gya­nítom, hogy a közeli múltban történhetett valami kellemet­lenség a levél írójával, mert csak akkor hagy figyelmen kí­vül minden egyebet az ember, ha kívülről befolyásolják a történések. Az elején szögezzünk le va­lamit. Jó szorosan, ne mozdul­jon semerre. Mégpedig azt a tényt, hogy a levél írójának teljesen igaza van, elhanya­goltak az utcák Hobolon, bár nem mindegyik, az, amelyik­ben a levélíró lakik, bizonyo­san. Mellé szögezhetjük elvá­gólag a másik tényt, hogy egyhamar nem lesz szilárd burkolata az említett hoboli utcának. Ebből induljunk ki. És mielőtt tovább mennénk, gondolkodjunk csak el egy ki­jelentésen, amiért kisebbren­dűségi érzéssel vádolom a te­lepülést. „Ugyanis, hogy a hí­res Szigetvár megkapja a vá­rosi címét, a környező falukat hozzá csatolták . . ." Hóból — ha a városi tanácson jól in­formáltak — már a tanácsi A közelmúltban cikk jelent meg a városi közlekedéssel kapcsolatban, kihangsúlyozva, hogy a gyalogosok a járdákat vegyék igénybe és ne járjanak az úttesten, kitéve magukat baleseti veszélynek. A napokban a Magaslati úton sétáltam, a Tettye felé vezető részen. Az úgynevezett járda, kriminális állapotban van, helyenként hatalmas kö­vek állnak ki, melyekbe köny- nyen belebotlik az ember. A túloldalon pedig földmunkába kezdtek, kiirtva fákat, növé­nyeket, csak azért, hogy séta­utat létesítsenek a francia em­lékműhöz. Megdöbbentő ez a pusztítás, hiszen az építkezé­sek következtében úgyis na­gyon fogy a zöldterület. Az emlékmű a buszmegálló köze­lében van, bárki könnyen el­érheti. Amibe ennek az útnak a megépítése kerül, azon az összegen bizonyára rendbe le- hett volna tenni, leaszfaltozni a járdát, hogy a járókelők, a összevonások idején, 1962-ben Szigetvárhoz csatoltatott. Az­óta közös tanács működött, nem a „városi rang” miatt volt szükség Hobolra. Nézzük meg azokat a ho­boli házakat, ahonnan egyál­talán nem menekül senki sem, emeletes, manzard-beépítéses csodapaloták is vannak ám Hobolon. És különb orvosi rendelő, mint akár Szigetvá- rott. Kíváncsi lennék, mire jut­na egymagában ez a község, az évi legfeljebb negyvenezer forintos fejlesztési alapjával? Nem vitás, hogy a városi stá­tusz olyan kötelezettségekkel jár, igazgatási oldalról is, amelyek előnyöket biztosítanak a lakosságnak. Szigetvárott és környéki községéiben csak a kedvezményes áramdíjszabás, és a jólszervezett egészség- ügyi ellátás van meg — ez vi­szont nagyon sok! Igaz, hogy nincsen helyi autóbusztarifa. Igaz, hogy nincsen babatej. Hogy miért, ördög tudja, ha én várossá nyilvánítanék egy települést, a kutyabőrrel együtt megadnám azt is, ami jár... De nem én nyilvánítottam város­sá Szigetvárt, s aki tette, biz­tosan meg tudja indokolni, hogy miért csak fél-város? A pénz nagy úr. Ha neki úgy tetszik, akkor kevés van belőle. Szigetvárott is. S azt a keveset okosan kell felhasznál­ni. Helyszűke miatt nem térek ki arra, hogy mi mindenre ké­ne pénz, s hogy csak legutol­jára kerülne sor egy-két ho­boli utcácskára, amelyeket né­hány millió forintért aszfalt- burkolattal látnának el. Egyet­len dologban igazat adok a levél írójának: a termelőszö­vetkezet odafigyelhetne. Ha már ezen az úton járatja a munkagépeit, időnként meg is igazíthatná azt az utcát. De jó is volna, ha nemcsak írott malaszt volna, hogy a gazda­sági „egység" a területnek egy kicsit gazdája is . . . A levél végéről idézek né­hány sort: „Még egyszer meg­kérném a tisztelt szerkesztősé­get, hogy legalább annyi fá­radságot vegyenek, jöjjenek ki egy pár percre egy fényképe­zőgéppel és önök is örökítsék meg, ha más nem is történik, legalább egy élmény lesz ... Még egyszer elnézést kérek úgy a magam, mint Kis- és Nagyhobol lakói nevében a jó levegőre vágyó sétálók biz­tonságban legyenek. Ezzel kapcsolatban megem­lítem, hogy ezen a séta úton több ház előtt a járdán autók álltak. A járdákat mindinkább az autósok foglalják el. Példá­ul a Perczel utcában, végig a fél járdán kocsik állnak. Az utca végén, a Megyeszer épü­leténél, még szűkén sem fér el a gyalogos, tehát lekény­szerül a száguldó motorosok, autók közé az úttestre, ahol könnyen baleset érheti. Ugyan­csak a 48-as téren, a parkban — ahová pihenni ülnek a kör­nyék lakói —, a virágok közti utakon is autók parkolnak. Az Aradi vértanúk útján a járó­kelőket életveszély fenyegeti. Több alkalommal kévésén múlt, hogy az autóbusz lesodort a keskeny járdáról. Az Áliatkert- tő! a Mandulás felé vezető szegélyezett sétaúton is autók állnak, évről évre szaporodik a számuk. Aggasztónak látom a gyalogosok jövőjét, E. E. zavarásért, de úgy érzem, ez nem magánügy, hanem annál egy kicsivel több... a neve­met, ha lehet, ne írják ki, csak a fényképet, ha jól sikerül a fölvétel." Félreértés ne essék: a levél nem névtelenül érkezett, alá­írója kérését tiszteletben tart­juk. De a fénykép... Az nem készült. Ugyanis igen nagy volt a kísértésem, hogy Pécsett, netán a fővárosban fotografál- jak hasonló utcákat... Kampis Péter Pécs város nem tartozik a tiszta városok közé, mert sokat szemetelünk. Ott van például a Kossuth téri fedett váró­helyiség. Sokszor olyan szeme­tes, akár csak a vcsúti III. osz­tályú váróterem. De nem néz ki különbül az autóbusz-meg­állók előtti járda sem, ahol tele van szétszórt cigaretta csikkekkel, pedig mindenütt ott A „Mecsek Tourist" szép és gazdag baranyai programjá­ban szerepel a mohácsi em­lékpark megtekintése is. Kü­lönböző idegenförgalmi iro­dáknak és iskoláknak küldték meg ezt a programot, amit igen sokan igénybe vettek. Sajnos, a nyitási idő sem az egyéni, sem pedig a csopor­tos turistáknak nem kedvező, mert a 11 órai nyitás igen ké­ső. De talán még ennél rosz- szabb, hogy nincs megfelelő tájékoztatás sem. A zárt ajtó­nál az érdeklődő az alábbi fel­világosítást láthatja: az emlék­park megtekinthető április 4- től november 7-ig. Ezek után gondolkodhat a jó idegen, hogy hány órakor kell ide ki­jönnie, ha a parkot meg akar­ja tekinteni? Ha szerencséje van a látogatónak és ott van a takarítónő, ő megmondja, hogy 11 órakor nyitnak. Azt is mondta legutóbb, úgy hal­Június 11-én reggel fél 8 órakor az Orfű-Abaliget felé tartó autóbusz már az első, a Mártírok úti megállóhoz is zsúfoltan érkezett, mellette pe­dig elsuhant — üresen - a mentesítő járat, amely nem vette fel a tíz várakozó utast azzal az indokkal, hogy csak az újmecsekaljai megállótól vehet fel kirándulókat. Nekem sikerült feljutnom és amikor tájékoztattam a gépkocsiveze­tőt, hogy a mentesítő elment üresen, akkor ő Üjmeesekalján telefonon kért újabb mentesítő járatot és a megállóknál meg­nyugtatta az utasokat, hogy értük is jön autóbusz. (Ezt vannak a szemétgyűjtő edé­nyek. A közeli hetekben járt a Szovjetunióban egy rokonom, aki elmondta, hogy az ottani városok tiszták, nem lehet lát­ni szemetet az utcán, vagy szemetelő embert. Vajon nem lehetne itthon is ránevelni az embereket arra, hogy ne sze­meteljenek? Győr Sándor lotta, hogy június 1-től 10 óra­kor lesznek nyitva. Június 5-én erre az időre vittem egy cso­portot, sajnos még mindig nem vezették be a 10 órai nyitást. Szerintem ez nem szolgálja megyénk jó- hírnevét. Nem is beszélve arról, hogy az ottle­vő ajándéktárgyakat egy órá­val később lehet vásárolni. Véglegesen rendezni kellene e fontos történelmi park nyit­vatartási idejét, ugyanakkor megfelelő tájékoztató táblát kellene elhelyezni, hogy mi­kortól, meddig lehet megnézni a parkot, öt alkalommal jár­tam ott csoporttal és csak a takarítónő előzékenységével tudtam a vendégeknek meg­mutatni e csodálatosan szép parkot. Remélem az illetékesek ha­marosan találnak megfelelő megoldást. Tegzes Béla idegenvezető azonban nem minden gépko­csivezető teszi meg!) Később tudtam meg, hogy szombaton útközben az egyik mentesítőbusz elromlott. Ha­sonlóan jártunk aznap az Aba- ligetről Pécsre induló zsúfolá­sig megtelt kocsival is, mely­nek megterhelése szinte már életveszélyes volt. A nagy hő­ség és levegőtlenség miatt már az ájulás kerülgetett ben­nünket és egyórás késéssel ér­keztünk Pécsre. Másnap, 12-én, vasárnap is a fenti útvonalat zsúfoltság jellemezte, nem be­szélve a lemaradt utasokról. Figyelembe kellene azt is ven­ni, hogy nemcsak Orfűn, ha­nem Abaligeten is állandóan növekszik a nyaralók száma. Mi, abaligeti nyaralótulajdono­sok, vagy kirándulók, sérel­mesnek tartjuk, hogy nincs közvetlen autóbuszjáratunk, il­letve csak minimális. Valamennyi abaligeti utas nevében kérem a vállalat mi­előbbi intézkedését. Bállá Józsefné Az illetékes válasza „Miért bömböi a zene?" A Kossuth Lajos u. 3. sz. ház lakói, illetve a levél írója, a sajtón, valamint hozzánk írt levélen keresztül több alkalom­mal felhívta figyelmünket, hogy a Mecsek Cukrászdából kiszű­rődő zene az ott lakók pihe­nését zavarja. Ezzel kapcsolat­ban többször felhívtuk az üzlet­vezetőink figyelmét, hogy a ze­neszolgáltatás hangerejét csök­kentsék, illetve a helyiség szel­lőztetését zeneszünetben oldják meg. Miután ezt követően a lakók továbbra is panasszal éltek, a lakóbizottsóg vezető­jével és a lakókkal való sze­mélyes megbeszélés során megállapítottuk, hogy a zaj kiszűrődése objektív okok miatt (a terem rossz akusztikája, az épület nem megfelelő hang- szigetelése stb.) áll fenn. Határozatot hoztunk, hogy a Mecsek Cukrászda esti üze­melését — annak ellenére, hogy a város központja ilyen jellegű szórakozóhellyel egy­általán nem rendelkezik — 1977. július 1-től 24 óráig tart­juk nyitva. Varga Csaba igazgató „Repülő­gépes növény­védelem" Új „csodaszer” a mezőgaz­daságban — ezt az alcímet adhatnánk a Dunántúli Napló­ban június 26-án megjelent fenti című cikkének. A cikkíró- a következőket írta: „A legked­veltebb levéltrógya a- WUXAL, jó védelmet nyújt a levéltetű, krumplibogár és a répabolha ellen. A repcét például ma ötször hintettem be vegyszer­rel." Nem feltételezzük, hogy Fantó Jenő (gazdaságunknál is végzett helikopteres növényvé­delmet) nemcsak mint pilóta, hanem mint szakember is ilyen kijelentéseket tett volna. A Wuxal valóban jó levéltrágya, de a felsorolt kártevők ellen semmi védelmet nem nyújt. Az sem valószínű, hogy egy rep­cetáblát egy nap ötször „hin­tenek" be vegyszerrel. Sokkal valószínűbb, hogy azt a táblát öt felszállással végezték el. Jánossy Balázsné, a Szigetvári AG Agrokémiai Központ növényvédő üzem­mérnöke Mi lesz a gyalogosok sorsa? A járdán autók állnak... szerkesztőség postájából „ Környezetvédelem ?” Vajon kik es miért hordták az Aradi vértanúk és a Hunyadi út sarkára, — a bontási területre, — a képen látható összetört és kidobott „használati” tárgyakat, ami nem tekinthető építési tör­meléknek? így védjük városunk tisztaságát? Nem vigyázhatnánk közösen, hogy az ilyen rendbontók is betartsák a rendelkezése­ket? összefogással biztosan sikerül. Legyen tiszta a város! Miért nem nyitnak reggel, korábban?

Next

/
Oldalképek
Tartalom