Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-30 / 208. szám

Dunántúli napló 1977. július 30., szombat Bezárul t a IX. pécsi nemzetközi ifjúsági zenei tábor Nagyszabású koncert a Liszt-teremben Pénteken1 este Pécsett a Liszt Ferenc hangversenyteremben nagyszabású koncerttel zárult a IX. Pécsi Nemzetközi Ifjúsá­gi Zenei Tábor kéthetes prog­ramsorozata. A tábor résztve­vőiből — 19 nemzet fiataljai­ból — alakult 70 tagú szim­fonikus zenekar Brahms- és Liszt-műveket játszott. A hang­verseny Kodály: Galántai tán­cok című művével zárult. A záróhangversenyt Sándor Já­nos, a Magyar Állami Opera­ház karmestere vezényelte. Tegnap este is, akár csak a zenei tábor elmúlt két he­tében, a zene volt a közös nyelv, az összekötő kapocs a soknemzetiségű, de a muzsikát szerető emberek között. A nemzetközi táborban a fiatal muzsikusok a hagyományos ze­nekari muzsikálás mellett fog­lalkozhattak régi, reneszánsz muzsikával, magyar népzené­vel és dzsessz-improvizációval is. Idén sikerült még szoro­sabbra fűzni a kapcsolatot a tábor és Pécs városa, vala­mint Baranya megye között Hiszen az ifjú muzsikusok több­ször szerepeltek a városban, így hallhattuk őket a kamara­zenei matinék keretében a Re­neszánsz Kőtárban, a Barba- kánban és a Főiskolán tartott házi kamarakoncerteken. De ellátogattak Pécs és Baranya ipari és mezőgazdasági üze­meibe, építőtáboraiba, ahol koncertet adtak, majd közös klubest keretében beszélgettek a fiatalokkal’. A tábor részt­vevői ízelítőt kaphattak Pécs kulturális életéből is. A zenei nemzetközi tábor nemcsak alkotó energiát sza­badított fel, de tovább erősí­tette és mélyítette a béke- és barátság gondolatát az Auszt­riából, Belgiumból, Bulgáriá­ból, Csehszlovákiából, Finnor­szágból, Franciaországból, Gö­rögországból, Hollandiából, Ju­goszláviából, Lengyelországból, az NDK-ból, az NSZK-ból, Norvégiából, Portugáliából, Ro­mániából, Svájcból, Svédor­szágból és a Szovjetunióból érkezett fiatal muzsikusok kö­zött Ülést tartott a Pécs városi tanács vb Nagy teljesítményű seprőgépek tisztítják a város útjait Szegedi szabadtéri játékok Kovács Kati a Pécsi Sportcsarnokban Vándor sátortábor úttörőknek W az Eger-tetőn Az építési és közlekedési osztály munkáját, s ennek ke­retében is elsősorban az épí­tésfelügyeleti tevékenységet vizsgálta tegnapi ülésén a pé­csi városi tanács végrehajtó bizottsága. A vita nyomán ho­zott határozatban megállapí­totta a vb, hogy az osztály munkája az elmúlt években je­lentősen fejlődött, s tevékeny­sége általában jónak ítélhető. Egyes területeken azonban — főleg az építésfelügyeletet, a közműágazatot, továbbá a vá­rosi főépítész tevékenységét il­letően — további erőfeszítéseket kell tenni a munka színvonalá­nak növelésére. Tudomásul vette a vb azt a jelentést, ami a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat fej­lesztésére hozott 1975 szeptem­beri határozat végrehajtásáról tájékoztatott. Eszerint a fej­lesztések révén 1976 végéig a pécsi lakások 90 százalékát bekapcsolták a rendszeres sze­métszállításba, a város pormen­tes úthálózatának 98,3 száza­lékát tisztították rendszeresen. Az úttisztítás hatékonyabbá tétele érdekében a kis, mozgé­kony utcaseprőgépek mellett az idén már megjelentek a nagyteljesítményű, NDK gyárt­mányú seprőgépek. Jelentős mértékben emelkedett mennyi­ségileg az útkarbantartási te­vékenység; a város úthálózata állapotának javítása azon­ban további erőfeszítéseket igényel — ennek alapfeltétele az aszfaltkeverő-telep korszerű­sítése. Határozott a végrehajtó bi­zottság 35 millió forint összegű 1976. évi költségvetési pénzma­radvány felosztásáról. 29 millió, forintot költségvetési felada­tokra fordítanak. 7 millió fo­rinttal egészítik ki az idei köz- világítási előirányzatot, 4 mil­liót hóeltakarítási költségekre fordítanak (vajon hó lesz-e hozzá?), továbbá iskolákat, in-, tézményeket támogatnak. 6 millió forintot felújítási célok­ra használnak fel, többek kö­zött az Asztalos János Fiúkol­légium alagsorában létesíten­dő kiállítóterem költségeire, a tavaly összedőlt nagyárpádi is­kola felújítására, valamint a köztemető épületeinek felújítá­sára. Az egészségügyi osztály ja­vaslatára a végrehajtó bizott­ság döntött a pécsi iskolaor­vosi hálózat átszervezéséről. Eszerint a jövőben 6 főfoglal­kozású iskolaorvos 4 általános, 12 középfokú iskola, 4 szak­munkásképző intézet és az egészségügyi szakközépiskola több mint 13 ezer növendékét látja el. Az óvodák és a töb­bi iskolák a 29-ről 39-re növelt gyermekorvosi körzethez tartoz­nak a jövőben. Ezen a nyáron még nem ver­tek tanyát az iskolások a Me­csekben, az Éger-tetőn kiala­kított új úttörő-sátortáborban, mely most készült el. Csak a kirándulók keresik fél, — igaz, nem sátorlakóként, — és in­kább a pályákat népesítik be, a tornaszereken edzenek és nagyon hangulatos társas­összejövetelekre gyűlnek ösz- sze, a Mecsek tán legcsen­desebb részében, mely távol van az összes útvonaltól és az Égervölgyi természetvédelmi terület szívében található. A sátor vándortábor húsz hektáros, tulajdonképpen a természet egy alig háborga­tott darabkája, ahol a játék- paradicsom és a szociális lé­tesítmények számítanak újdon­ságnak. Még egy fűszál sem görbült meg, úgy építkeztek, úgy dolgoztak a társadalmi munkások, a MÉV, a MÁV, a Posta dolgozói. Eddigi munká­juk értéke csaknem félmillió forint. A negyven négyzetmé­teres, faelemekből épített ház­ban helyet kapott egy étte­rem, orvosi és betegszoba. A különféle tornaszereket fából faragták, így felállítottak egy kombinált tornaállványt, korlá­Az éger-tetői tornapálya egyik állomáspontja látható Kopjár Géza felvétele tokát, nyújtókat, mászókat. Az összes tornaszer megtalálható itt, melyeket már ismernek a pécsiek a három parkerdei tor- napályókról. Kialakítottak egy futball-, kézilabda-, röplabda- és tollaslabdapályát, kihe­lyeztek a szabadba nyolc ha­talmas faasztalt, körülöttük hosszú fapadokat: ezek az ét­kezés helyei. Minden táborozó önellátó, vagyis maga süt-főz, szerzi be élelmét: ezt a cso­portok közösen csinálják. Ren­dezték a Kismohosi forrást, a hegygerincen lévő apró tavat, ahol fürödhetnek, tisztálkodhat­nak. Éjszakára sátrakat kölcsö­nözhetnek, míg nappal Bara­nya távoli tájegységeivel ismer­kedhetnek. Mindenki addig tá­borozhat ameddig akar. A nyár három hónapjában a fel­ügyeletet egy táborparancsnok látja el, míg a többi hónap­ban bárki tartózkodhat, játsz­hat a táborban, vagyis bármi­kor sátrat verhetnek a termé­szetszeretők. Még rendezik a terepet a társadalmi munkások, hiszen idén még úttörők nem érkez­nek. Először arra gondoltak, hogy 50—iOO személyes lesz a tábor, de jelenleg ötszáz paj­tás is pihenhetne a szép er­dei tisztásokon a százéves fák árnyékában. A tervek sze­rint tovább bővítik a sátorhe­lyek számát, több tornaszert, sátrat szereznek be, melyeket kölcsönöznek, amennyiben ér­kezésüket bejelentik a csopor­tok a Pécs Városi Tanács me­zőgazdasági osztályán. Cs. J. Amneris szerepében Gisela Schröter. Verdi: Aida Miközben a művelődéseimé- * leti nyári egyetem 250 résztve­vője — népművelők, könyvtáro­sok, tanácsi dolgozók — elő­adásokat hallgatnak a művelő­déspszichológia legújabb hazai és külföldi eredményeiről, a hétvége újabb nagyszabású eseményeket tartogatott a szegedi ünnepi heteken. Az if­júsági napok rendezvénysoro­zatát, valamint az Aida bemu­tatóját. Tizenegyedik esztende­je visszatérő program itt több mint tízezer fiatal nyári rande­vúja. Az ország legkülönbö­zőbb vidékeiről érkeznek kü- lönvonatokkal, különbuszokkal az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda meg a városi KISZ-bizottság háromnapos nonstop rendezvényére, az el­múlt évtizedben tehát jó száz­ezren látták a karneváli fölvo­nulásokat, vettek részt politikai nagygyűléseken, táncoltak késő éjszakáig az utcabálokon. Idén új színfolt gazdagítja a ha­gyományos műsorokat: az el­ső magyar—lengyel barátsági napok eseménysorozata. A len­gyelek mellett jugoszláv, bel­ga, szovjet, NSZK-beli és fran­cia fiatalok is bejelentkeztek. Bár az Aida utoljára 1968- ban ment, ez a Verdi-opera a legsikeresebb produkciók em­lékét hagyta a szegedi dóm­színpadon. Az elmúlt 19 évad­ban háromszor mutatták be, mindannyiszor rangos külföldi vendégművészekkel. Akikben most sincs hiány: a címszereplő Lorenza Canepa Itáliából, Ra- dames: Francesco Ortiz Spa­nyolországból, Amneris: Gisela Schröter az NDK-ból, Amonas- ro: Nikola Szmocsevszki Bulgá­riából érkezett — íme a nem­zetközi stáb. Mikó András ren­dezte az eddigi Aida-premiere- ket, ö állította be most is a színpadot Forrni Gábornak az egyiptomi művészetet nagyha­tású tablóképben fölmutató díszletei között. A karmester Pál Tamás viszont először diri­gálta Verdi remekét, melyben a külföldi énekesek partnerei szegedi szólisták voltak: Gre­gor József, Sinkó György, Kari- kő Teréz, Réti Csaba. Vadásszák a varjakat Hatalmas méretű túlsza- porodást észleltek a ma­dárvilágban — állapítot­ták meg a közelmúltban az ornitológusok. Például a verébcsapatok tömegei szállnak a magasban. Százával lepik el Lvov- Kertvárost a védetté nyil­vánított vetési varjak. A Melinda utca melletti volt lőtéri dombok előtt álló két fűzfát eddig már kö­zel 150 varjú szállta meg; úgy tűnik, tanyát vernek. Bár nagyon hasznos ro­varevő madarak, most mé­gis azt latolgatják mada- rászlkörökben, hogy a túl- szaporodottságuk miatt megritkítják őket; — pél­dául vadászattal. A kirándulók már Használják Átszervezik az iskolaorvosi hálózatot Legutóbb, amikor Gilbert Be- caud koncertjét hallgattam a Pécsi Sportcsarnokban, öröm­mel tapasztaltam, hogy az akusztikai viszonyok jó erősítés mellett milyen kedvezőek a könnyűzenés előadások számá­ra. A terem akusztikája Ko­vács Kati hangversenyére sem változott meg. Az erősítés ro­vására írandó, hogy az ének­hang (amire ezen a koncer­ten különös gondot kellett vol­na fordítani), a helytelen visz- szahangosítás miatt végig ösz- szezúgott. Olyannyira, hogy a nagy kongástól a dalok szö­vegét itt-ott lehetett csak ér­teni. Mindez azért is sajnála­tos, mert az egyébként kivá­lóan összeállított műsor hatá­sában, hangsúlyozom, hatásá­ban, a várakozáson alul ma­radt. A V ’73 együttes három tag­ja olyan hangszín és dinami­kai gazdagsággal szólalt meg, mint egy nagyzenekar. Lerch István „négyemeletes" ham- mond-orgonából, elektromos zongorából, szintetizátorból és strings, vagyis vonós effektből összeállított hangszerén bravú­ros technikával, nagy muzika­litással irányította közösen komponált számaikat. Megle­pett, milyen előszeretettel dol­goznak fel komolyzenei témá­kat. Asszimmetrikus ritmikájuk új színfolt a magyar könnyű­zenében. A „Valami más" basszusgitár szólójának spa­nyolos motívumai Sáfár József előadásában szinte életrekel- tek. Herpai Sándor dobszóló­jával, Veiner Leó Rókatáncá­ban aratott nagy sikert. Játé­kuk magabiztosságáért elisme­rés illeti a műsor második ré­széhez csatlakozó muzsikusokat - Koncz Tibort, Kincses Mik­lóst és Dresch Mihályt is. Dévényi Tibor műsorvezető, mint mindig, most is remekelt. A szünetben adott discója és utánozhatatlan utánzó poénjai egyaránt „ültek". Nem is tu­dom, miért nem hallhatjuk gyakrabban a jobb könnyűze­nei műsorok élén. Talán mert kevesebb van belőlük, mint a „hős időkben”, amikor Dévé­nyi Tibort megismertük! Kovács Kati nevét szeretném egyszerűen KATI-nak írni, mint a külföldi nagy egynevű sztá­rokét. Megérdemelné! A mór említett akusztikai problémák ellenére olyan őszintén adta önmagát, ami csak a legna­gyobbak erénye. Hangjának átütő ereje legyőzve az aka­dályokat, most is diadalmas­kodott. Sajnáltuk hogy a szí­nes reflektorok homályából az egyébként általánosan használt „fejgép" nem emelte ki vonzó egyéniségének közelségét, va­gyis hogy gyenge volt a vi­lágítástechnika. Természetes közvetlensége folytán azért va­lóságos népünneppé fajult így is az előadás. Közismert szá­mai után, mint a „Nálad len­ni újra jó lenne” vagy az „In­dián nyár”, szinte hullott a virágeső. Vitte a pódiumra, a közönség apraja-nagyja. S ő hálásan fogadta. Cserében énekelt. Egyre hevesebb tem­peramentummal. Aztán egy lí­rai betétszám következett, egy szál orgona kíséretével, átélt előadásban (A legszebb téve­dés). Zúgott a vastaps min­den szám után. Katit és da­lait szívébe zárta a pécsi kö­zönség. Bornemissza Géza Harmincdekás paprikák 30 dekás paprikák teremnek Forintos Ernő győri nyugdíjas postás kertjében. A kert dí­sze egy óriás paradicsombokor, amely több mint 300 darabos termést érlel. A kis kertben* hatféle paradicsom és hatféle paprika terem sok más zöld­séggel együtt. Az ügyes ker­tész többszörösen is kihasznál­ja a kert minden négyszög­ölét. Eddig négy versenyen vett részt és valamennyin díjat, ok­levelet nyert. Most a kister­melők mosonmagyaróvári táj­kiállítására és bemutatójára készül, ahova fólia-konténerbe csomagolva elviszi gyökerestől az óriás — ember magassá­gú — paradicsombokrot is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom