Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-26 / 174. szám
;j /VI egnyílt \az IH képző- művészeti műhelyének kiállítása Együttműködés a műhelyek közt Lassan a vége felé közeledik az Ifjúsági Ház vizuális műhelyeinek kiállítássorozata. A tegnap megnyílt bemutatóval, amely a képzőművészeti műhely formaépítő csoportjának egyéves munkájáról ad számot, lényegében lezárul az idei kiállítások sora. Kismányoki Károly művészeti főelőadót arra kértük, hogy összegezze a vizuális műhelyek elmúlt évi munkáját. — Az idei IH bemutatók meggyőztek bennünket arról, hogy a műhelyek munkájának minőségi javulását célzó erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. Most a — második teljes értékű — művelődési évad vége felé úgy érezzük, vizuális műhelyeink korábbi elképzeléseinknek megfelelően funkcionálnak. És ami a jövő feladata még, de máris bíztató jeleknek lehetünk tanúi: az egyes műhelyek között kezd kialakulni valamiféle együttműködési igény. Ez a közeledés ma- gasabbrendű produkciókat eredményezhet. Példának említem, ha a képzőművészeti műhelyből valaki rajzfilmet készít, kooperálva az IXILON- stúdióval. reltségünk kiváló, de helyszűke miatt a létszámot nem tudjuk növelni. A fotózás gyakorlati elsajátítása iránt például olyan nagyfokú volt az érdeklődés, hogy műhelyformában már nem tudtuk megvalósítani, tanfolyamokat kellett indítanunk. Az egyes foglalkozásokat órarend szerint, szoros beosztásban bonyolítjuk le, mégis kevés a munkalehetőség a fiatalok számára. Minőségi követelményeink, elvárásaink mércéjét ugyanakkor magasra helyeztük.- Az IH galéria rendszeres képzőművészeti kiállításai nagyon népszerűek. Milyen szerepet játszanak ezek a tárlatok az IH műhelyprogramjában? — Ezek a kiállítások nemcsak számot adnak a műhelyek munkájáról, de reklámozzák is önmagukat. Milyen gondot jelent a fiatalok megnövekedett érdeklődése az egyes műhelyekben történő munka iránt? — Nagy gondot. A lehetőségeink végesek. Tárgyi felsze— Tulajdonképpen a vizuális műhelyek szerves részeként értékeljük a képzőművészeti kiállításokat. A képzőművészeti műhely formaépítő és elemző csoportja, a faesztergályos, a keramikus, a fotós és a dia- poráma csoport munkája mellett a kiállítások fontos dokumentatív, szemléltető és didaktikai szerepet játszanak. Az IH galériában a képző- művészeti műhely formaépítő csoportjának kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők június 30-ig. Legközelebb augusztusban nyílik itt újabb kiállítás, amikor a Pécsi Műhely munkáival ismerkedhetnek a látogatók. Proksza László A VII. veszprémi tv-találkozó Az elmúlt héten hetedik alkalommal rendezték meg a veszprémi tévétalálkozót, televíziós szakembereknek, kritikusoknak és közönségnek azt a találkozóját, amely bizonyos vonásaiban a pécsi filmszemlére hasonlít. Hogy miben? Abban például, hogy itt is az előző év — egy előzsüri által — legjobbnak ítélt alkotásait, ezúttal tehát tévéjátékokat, tévéfilmeket vetítenek öt napon keresztül. (Veszprémben két zsűri is működött, az egyiknek Örkény István Kossuth díjas író volt az elnöke, a kritikusok külön zsűrijének pedig Sas György, a Film-Színház-Muzsi- ka rovatvezetője.) A hasonlóság ott is föllelhető, hogy a már bemutatott művekkel párhuzamosan ősbemutatókra is sor kerül Veszprémben, mégpedig közönség előtt, s a vetítés után közönségankétokat rendeznek a jelenlévő alkotókkal. nők úr vagyok, Csak ülök és mesélek IV., Egy értekezlet jegyzőkönyve, Operabarátok III., Abszolút fehér történetek, Mást fogunk most énekelni, Miért? avagy A tévések elmentek, A TV zenei klubja (Nagy mesterek slágerei), A fej és Blanka. Ezekben a napokban — mint a helyszínen volt alkalmunk tapasztalni a hét folyamán — a veszprémi művelődési ház átalakul: zászlóerdő, a tévéfilmek kinagyított fotói borítják be, s reggeltől-estig emberekkel van tele. A nagyteremben a terem különböző pontjain elhelyezett színes tévékészülékeken egyidejűleg nézhetik a műsort az érdeklődők. A szinkrontolmácsok ugyancsak készülékek előtt ülnek és különféle nyelveken közvetítik a szöveget. így aztán a művelődési ház kis irodahelyiségei, klubjai is televíziós szobákká alakultak. Mivel a veszprémi tévétalólkozóra „benevezett” alkotásokra a közönség is beadhatja szavazatát, a város számára külön csatornán sugározza a versenyfilmeket. Az idei találkozó újdonságát az jelentette, hogy nemcsak drámai művek kerültek a közönség elé, hanem a drámai műveken kívül úgynevezett „vegyes művészeti műsorok”, voltaképpen szórakoztató művek is indulhattak a versenyben. így állt össze a következő mezőny: Napraforgó, Helena Vondrackova Budapesten, Tizenegy több mint három, Csillagok változása, Tízszer három, Optimista tragédia, Mesék az Ezeregyéjszakáról, Dokumentumok U. M.-ről (Nyitott könyv), Gyémántok, Egy csók és más semmi, MérA veszprémi program ugyancsak lényeges része az ősbemutatók sora. A közeli üzemekben folytak ezek a vetítések, kedden például a fűzfői Nitrokémia művelődési otthonában mutatták be Horváth Tibor rendező filmjét A 78-as autóbusz útvonala kis kitérővel címmel. Ennek a filmnek a forgatókönyvét a munkásíró Zsombok Tímár György írta, aki „civilben" maga is művezető. A történet maga nem más, mint annak nyomonköve- tése, hogy mi történik, amikor az autóbuszon egy művezető rosszul lesz — infarktus éri. Az ősbemutató utáni közönségtalálkozó, mint annyi hasonló esetben, most is felszínre hozta azt a tényt, hogy az embereket (= tévénézőket) rendkívül, — talán elsősorban — érdeklik azok az alkotások, amelyek saját életükkel is kapcsolatba hozhatók, amelyek a mindennapok problémáiról szólnak. A veszprémi tévétalálkozó programját szakmai tanácskozások, viták egészítik ki. Szerdán került sor — a tévétalálkozók történetében először — vitára ilyen címmel: A tv-kritika a megyei sajtóban. Vitavezető Váncsa István tv-kriti- kus, az Élet és Irodalom munkatársa volt. A tanácskozás nyomán is világossá vált, hogy az ország egész sajtójában, így a megyei lapokban is mind nagyobb teret kap, mind fontosabb feladatot jelent a televízió adásainak propagálása, kommentálása, szemlézése, különös tekintettel arra a nagy közművelődési szerepre, amely a televíziónak, különleges helyzete révén, a sajátja. A televíziós alkotók megerősítették azt a véleményt, hogy a veszprémi találkozóra nagy szükség van, mert kitűnő alkalmat nyújt a visszapillantásra, értékelésre, az önismeret elmélyítésére és a nélkülözhetetlen eszmecserére az alkotók és a közönség között. (H.) Jókat szoktunk hintázni a Sámolyéknál a nagyobb fiúk, meg a lányok akkorákat lendítenek rajtunk, hogy a kapu tetején át szállunk-röpülünk az utca közepe fölé, és vissza egészen az istállófalig; közben ahányon vagyunk, ezt énekeljük: — Eggyüveg alma, kétüveg alma, — egészen addig, hogy nyolcüveg alma, onnét aztán így megy tovább: Kilencedik kiskirályné lánya Fölültahin-tára Vesfelángyi vés fel Toronytete-jére Mégannális rangosabbra Tyukokülle-jére! Persze a mi udvarunkban is folyt a játék; akkor még az ópapa élt, de örökké fázott; hosszú fehér gatyában álldogált a napfényben az udvar közepén, alig látott már, zavarta a lárma is; volt ott any- nyi gyerek, mint a nyű, kisebb is, nagyobb is. A nagyobbak azt a játékot játszották, hogy: Három fekete ember jön, ember jön, király-király biztos! — és ezt olyan ijesztően-dörmö- gősen danolták, vagyis inkább kántálták, hogy reszkettem, jön-e a három fekete ember; de aztán nem jött egy se, nemhogy három; és akik jöttek, azok se voltak feketék, sőt nem is voltak emberek, hanem csak lakli kamaszok, a Hütter, a Ruff meg a Kródi, ismertem jól mind a hármójukat. Mást is játszottak a nagyobbak a kőművesbakok meg a ioszni- deszkák között, ezt vendégfogadós játéknak hívták; úgy kellett játszani, hogy két kőművesbakot állítottak egymással szemben, letakarták az ágyterítővei, a terítő a lg a két bak közé tették a nagylavórt •vízzel. Kétfelől egy-egy fiú vagy lány ráült a bakra, ezek várták a vendéget; a Sámoly Jóska volt a vendég, a többiek meg azt kiabálták: Drága vendég, üjjön le, üjjön le! Biztos nagyon elfáratt! Tessék helyet foglalni, ne vigye el álmun- . kát! — mikor aztán a vendég a hosszas unszolásra már nem uraltatta magát és helyet foglalt az ágyterítő közepetáján, akkor a két gyerek fölugrott a bakról, a Jóska meg toccs, bele a lavórba! Csuromvizes lett a Sámoly Jóska, jót nevettünk rajta, olyan volt mint egy kiöntött ürge; de egy pillanat, már senki se vihogott: a Terus néném észrevette, hogy az ágyterítő behasadt, beleakadt egy szegbe, ami bele volt verve a bakba, csak éppen nem látták a szeget, mikor a térítőt ráhúzták. Na, ebből aztán lesz nemulass! Én féltem a legjobban, holott én nem is játszhattam a vendég- fogadós játékban, nekem csak az ispilángi rózsát volt szabad játszani. Ebből biztosan nagy verés lesz, mert az ágyterítő nem játékra való holmi! A Terus feliből-harmadából gyorsan összefércelte; a többiek meg arra bujtogatták, hogy csak akkor mondja meg a mamának a szakadást, mikor éppen ott lesz valaki, szomszédasz- szony, vagy más, mert akkor biztosan nem kapnak ki, legföljebb némi fejmosásban részesülnek. A Terus plane nem kap ki, ő az egyetlen leány a sok férligyerek közt, a papa különösen szereti; akkor se kapott ki a Terus, mikor én még egészen kicsi voltam, és neki kellett volna engem ringatni, csakhogy nem volt ínyére a ringatás, inkább játszani akart a többiekkel, hát kieszelte, hogy egy hosszú kötelet kötözött a bölcsőm lábára, a kötél vége kiért az udvarra, ott húz- kodfa-rángatta a kötelet, így ringatott. Egyszer aztán úgy megrántotta a kötelet, hogy benn a szobában fölborult a bölcső, én kipottyantam belőle, és ahogy mesélik, éktelenül bőgtem, alig győzték a vizesborogatást, hogy valameny- nyire eltüntessék a foltokat meg a daganatokat. Még jó, hogy nem krepáltam meg. Azt is megúszta a Terus, mikor berúgatta a kácsákat; ugyanis a növendék kiská- csáinkat elérte a hasmenés, és a néném hallotta valakitől, hogyan lehet őket kigyógyítani: pálinkáskenyeret kell nekik adni, attól elmúlik a hasmenés, krjavulnak a kiskácsák. Meggyógyulni meggyógyultak, az igaz, de mi majdnem belebetegedtünk, annyit nevettünk a beszivornyázott, részeg, tántorgó kiskácsákon. A terítő dolgában pedig pont kapóra jött a Pommer- schein Kati néni lánya, a Maris, akit mindenki csak így hív: Pumikutya, visszahozta a kölcsönkért tökgyalut. Terusunk mindjárt előhozta az ágyterí- tőt. Mamának kikerekedett a szeme, de csak annyit mondott: Máj számulok veletek! De nem számolt a mama senkivel se, mert amikor a Pumikutya elment, elpárolgott a mama mérge is, így aztán senki se kapott ki; igazuk lett a gyerekeknek, hogy mikor kell szólni, persze, az is jó volt, hogy a Terus kicsit összefércelte, így az ágyterítőn látszott is, nem is a szakadás. Nekem se kellett volna mindjárt beijednem, hogy majd kukoricára térgyepeinek a terítőszaggatók: íme, szépen elsimult az egész, félni se volt érdemes, se igaziból, se játszásiból. Mit igéi 1977 nyara? Részlet a Peer Gynt előadásából (1975.) A Szegedi Szabadtéri Játékok programja Az ötlet éppen félszázados. 1927-ben a Délmagyar- ország hasábjain pendítette meg Hont Ferenc, hogy a szegedi szabadtéri színjátszásnak micsoda oltárát kínálja a Fogadalmi templom ölébe hajló tér, Rerrich Béla építészeti remekműve. Az akkori polgármester személyesen fogadta a cikk szerzőjét, de nem biztatta túlságosan, mi több, magához rendelte az ajtónállóját, és ráparancsolt: maga fiam itt marad, mert ez az ember bolond. Az első előadást 1931-ben tartották a Dóm téren, Voino- vich Géza Magyar Passióját Hevesi Sándor rendezte. 1933-ban pedig éppen Hont elképzelései szerint vitték színre Az ember tragédiáját, hogy aztán 1939-ig folyamatában is életképessé váljanak a szegedi játékok. Madách drámája évről évre visszatért, klasszikus szerepeiben Tőkés Annával, Csortos Gyulával, a kor legjelesebb színészegyéniségeivel; a haladó értelmiségnek, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, nem utolsósorban Hont rendezői koncepciójának törekvései szemléletesen jelezték: a Horthy-rezsim sohasem tudta ideológiai céljaira felhasználni a Tragédiát, de a játékokat sem. Már a háború előtti ciklusban kiderült, a különleges környezet ideális lehetőségeket rejt nagyszabású operai és általában zenés produkciókra. Fölhangzott itt Palló Imrével a címszerepben Kodály Há- ry-ja vagy Mascagni dirigálásával, Gina Cignával, Bre- viárióval és Granfortévával a Parasztbecsület is-. lius 30., augusztus 6.). Vámos László rendezésében, s a kitűnő szobrászművész, Vilt Tibor díszleteiben. A címszereplő Bessenyei Ferenc, partnerei Psota Irén, Vass Éva, Szabó Gyula, Mensáros László, Gábor Miklós mellett a szegedi művészek: Kovács János, ifj. Ujlaky László, Má- riáss József, Mentes József. A nyitány másnapján, július 24-én a Dóm téren tartják a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gáláját, Szüret címen. Négyszer hangzik fel Verdi operája, az Aida (július 29., 31., augusztus 5., 7.), ahol a címszereplő Lorenza Canepa (olasz), Radames: Francisco Ortiz (spanyol), Amneris: Gisella Schröter (drezdai), Amonas- ro: Nikola Szmocsevszki (bolgár). A további szerepekben szegedi operaénekesek: Karikó Teréz, Gregor József, Sinkó György. Az előadást Pál Tamás vezényli, rendezője Mikó András. Fölújítják Strauss daljátékát, A cigánybárót (augusztus 10., 13., 20., 21.). A Grúz Állami Népi Együttes három alkalommal lép föl a Dóm téren, augusztus 12—14—16-án. Két évtizedes csönd után 1959-ben újították föl a szegedi szabadtérit. A fölújítás óta több mint másfél millió nézője volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, s az idei nyáron, augusztus 13-án a Cigánybáróval érkeznek el a háromszázadik előadáshoz. Az eltelt 18 esztendőnek látványos bukása is volt: Norman McCann angol társulatának vendégjátéka, a West Side Story-val. Szerencsére a látványos sikerelőadások listája hosszabb: a Turandot, az Aida, Erkel operái, Shakespeare drámái. A szabadtéri játékok köré, az évek múltával, társrendezvények egész bolygórendszere jött létre. Hont Ferenc egykori fölismeréséből született két és fél hónap több mint hatvan programjának gazdagsága: a Szegedi ünnepi Hetek. Az intézőbizottság szakemberei az idén is azon fáradoznak, hogy a különböző műsorok időbeli egyeztetésével a városnak huzamosabb itt-tartózkodó vendégeit szolgálja minél sokoldalúbb ajánlat. A szabadtéri játékokat Shakespeare tragédiája, a Lear király nyitja július 23-án (további előadási napok: júA Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai mellett 15, zömmel képzőművészeti jellegű tárlat várja az érdeklődőket, így a pécsi képzőművészek kiállítása, a nyári tárlat és több művész egyéni kiállítása. A Dómban Virágh Endre, Margittai Sándor és Lehotka Gábor orgonaestjén működik közre Szőkefalvi Nagy Katalin, a szegedi Tömörkényi Gimnázium női kara és Gregor József. Három koncert lesz a tanácsháza muzsikáló udvarán, könnyűzenei esték az újszegedi szabadtéri színpadon. A nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál (július 17—23.), kilenc külföldi (bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, szovjet és román együttesek mellett először belga és portugál csoportok), hat hazai együttes (a diósgyőri, az Avas, az Építő Vadrózsák, a Bihari, a Zala és az ÉDOSZ Szeged táncegyüttesek) 40 —45 főnyi csoportokkal érkeznek Szegedre. A gála után háromnapos túrán vesznek részt az ország legkülönbözőbb vidékein. A szegedi ifjúsági napok (július 29—31.) újdonsága az a tömegsportrendezvény, melyet a város szívében rendeznek, és természetesen lesz ifjúsági karnevál, utcabál is. Tizenegy sportversenyt terveznek (augusztus 7-én megtartják a tavaly elmaradt nemzetközi go-kart versenyt), közte természetesen a több külföldi résztvevőt felvonultató maratoni viadalt (július 23.) és a nemzetközi motorcsónakversenyt a Tiszán (augusztus 13—14.), ahol a 350 köbcentiméteres kategóriában Európa-bajnoki futamot láthatnak a nézők. Nikolényi István ^ ^ ^ V % ^ V V ^ V V %. %. ^ ^ ^ ^ ^ ^ k k. % ^
