Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-25 / 142. szám

1977. május 25., szerda Dunámul! napló 5 Joszip Broz Tito 85 éves A nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom kiemelkedő harcosát, szé­les látókörű politikust, a jugoszláviai antifasiszta el­lenállás vezetőjét köszönt­jük születésnapja alkalmá­ból : Joszip Broz Tito, a Jugoszláviai Szocialista Szövetségi Köztársaság el­nöke, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének elnö­ke ma 85 éves. Az egykori lakatos az első világháború idején csatlakozott a munkásmoz­galomhoz. Részt vett az el­ső világháborúban, hadi­fogságba esett, 1917-ben Oroszországban csatlako­zott a vörös gárdához, 1920-ban lett a JKP tagja. 1935-ben ott volt a Kominternt moszkvai kong­resszusán, 1937-ben a JKP főtitkárává választották. Vezetésével szervezte meg a párt 1941-ben a fasiz­mus elleni fegyveres felke­lést és a nagy véróldoza- tokat követelő küzdelem eredményeként 1944-ben, mint a győztes népfelsza­badító hadsereg főpa­rancsnoka vonult be a fel­szabadított Belgrádba. A felszabadulás után először miniszterelnök, majd 1953- tól Jugoszlávia elnöke. A 85 éves Tito marsallt megbecsüléssel köszöntjük mi, magyarok, hiszen olyan szomszédos baráti ország vezetőjét tiszteljük benne, amellyel a törté­nelmi múlt és a szocialista jelen valósága köt össze bennünket. A jugoszláv— magyar kapcsolatok min­dig is fontosak voltak orszá­gunk számára, s ezt a kapcsolatot erősítette to­vább a múlt két évtizedben népeink barátsága, széle­sedő együttműködése, a két ország és a két párt vezetőinek rendszeres ta­pasztalat- és eszmecseréje. Tito elvtórs többször foga­dott magyar vezetőket Belg- rádban, és ő maga is sok­szor volt szívesen látott ven­dége hazánknak. „Olyan történelmi helyzet ez, amelyben az országaink­ban élő nemzetiségiek nem elválasztó tényezőket je­lentenek . többé, hanem összekötnek bennünket” — mondta legutóbbi magyar- országi látogatásán orszá­gaink meleg, baráti kap­csolatáról. A nemzetközi kommunis­ta- és munkásmozgalom, a szocializmusért, a népek közötti együttműködésért folytatott harc eredményei tették J. B. Titót nemzetkö­zileg elismert politikussá. Közvéleményünk Jugoszlá­via népeihez, minden ha­ladó emberhez csatlakoz­va kíván jó egészséget, to­vábbi alkotó sikereket Tito elnöknek. KÖZ LEM E ül V az SZKP KB üléséről Jóváhagyták a Szovjetunió alkotmánytervezetét 1977. május 24-én ülést tar­tott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. A plénum meghallgatta Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, az alkotmány bi­zottság elnökének „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége alkotmányának terve­zetéről" című előadói beszé­dét. Beszédében Leonyid Brezs- nyev először is arról beszélt, mi tette szükségessé a Szov­jetunió új alkotmányának kidol­gozását. Megállapította, hogy a jelenleg érvényben lévő al­kotmány elfogadása óta eltelt négy évtized alatt mély válto­zások mentek végbe a Szov­jetunióban, a szovjet társada­lomban. A Szovjetunióban fel­épült a fejlett, érett szocialista társadalom. A hatalmas elvi jelentőségű változások — a kommunista párt irányításával végzett szocialista építőmunka sikerei eredményeként — érin­tették a társadalmi élet minden területét. Teljesen megváltozott az ország gazdasága. iBenne osztatlan a szocialista tulajdon- formák uralma. Az egységes, hatalmas népgazdasági szer­vezet fejlődésének alapja a tu­dományos-műszaki forradalom eredményeinek a szocialista társadalmi rend előnyeivel tör­tént összekapcsolása. A szovjet társadalom egyre homogéneb­bé válik. Még szilárdabb lett a munkásosztály, a kolhozparaszt­ság és a népi értelmiség meg­bonthatatlan szövetsége. Foko­zatosan elmosódnak az. alap­vető társadalmi csoportok kö­zötti különbségek. Életvitelüket tekintve egyre közelebb kerül­nek egymáshoz országunk né­pei és nemzetiségei. Létrejött az emberek új történelmi közös­sége — a szovjet nép. A fej­lett szocializmus felépítésével, s azzal, hogy a lakosság va­lamennyi rétege áttért a mun­kásosztály eszmei-politikai ál­láspontjára, proletár diktatúra­ként kialakult államunk össz­népi állammá vált. Erőteljesen megváltozott a Szovjetunió nemzetközi helyzete és a világ társadalmi-politikai képe. Vé- getvetettünk a Szovjetunió tő­kés bekerítésének. A szocializ­mus világrendszerré vált, létre­jött a hatalmas szocialista kö­zösség. Jelentősen meggyen­gültek a világkapitalizmus állá­sai. Korábban gyarmati ura­lom alatt állt fiatal államok tucatjai szállnak szembe az im­perializmussal. Létrejött egy újabb világháború elhárításá­nak reális lehetősége, bár eh­hez még nagy és kitartó erő­feszítésekre van szükség. Mindezek a változások — az SZKP XXV. kongresszusán ho­zott határozatokkal összhang­ban - tükröződnek a Szovjet­unió új alkotmányának terve­zetében. május 29—ig 0 árengedménnyel A tervezet készítői munkájuk során maradéktalanul figye­lembe vették a szovjet ájlam- építés még Lenin által lefek­tetett elveit, a szovjet állam korábbi alkotmányainak ren­delkezéseit, valamint számos, az utóbbi években elfogadott új törvényt, amelyek a társa­dalmi élet különböző területeit szabályozzák a Szovjetunió­ban. Az államunk fejlődésének új szakaszát, a szovjet nép leg­fontosabb eredményeit és a kommunista építésben előtte álló feladatokat tükröző terve­zet tartalmára elsősorban, fő irányként a szocialista demok­rácia további szélesítése és el­mélyítése jellemző. Éppen ebben az irányban fejleszti tovább a tervezet a szocialista állam politikai alap­ját képező, szovjetek létreho­zására és tevékenységére vo­natkozó elveket. Mégpedig a szovjetek minden szintjét te­kintetbe véve. Ebbe az irány­ba mutat a szovjet állampol­gárok jogairól szóló és széle­sen kidolgozott fejezet, amely tartalmazza a szovjet állampol­gárok társadalmi-gazdasági jogait, polgárjogait és szabad­ságjogait, s ezek mellett az ál­lampolgároknak az állammal, a néppel szemben fennálló kö­telezettségeit. Ugyanebben az irányban hatnak az alkotmánytervezet­nek a szocialista törvényesség és jogrend szilárdításáról szó­ló fontos rendelkezései. A tervezetnek „A társadal­mi fejlődés és a kultúra” című külön fejezete szól arról, hogy az állam gondoskodik az ok­tatás, a tudomány és a művé­szet fejlesztéséről, az állampol­gárok munka- és életfeltételei­nek javításáról. A nemzeti-állami berendez­kedés kérdéseinek a tervezet­ben szereplő megoldása bizto­sítja soknemzetiségű szövetsé­günk közös érdekeinek és a Szovjetuniót alkotó valamennyi köztársaság érdekeinek való­ban demokratikus összehango­lását, s biztosítja a szovjet- ország valamennyi nemzetének és népcsoportjának sokoldalú virágzását és egymáshoz való szakadatlan közeledését. Szocialista gazdaságunk ha­talmas méretű növekedésével függ össze, hogy a tervezet tartalmazza népgazdaságunk irányításának alapvető elveit. Az új alkotmány tervezeté­ben külön fejezeteket kapott a Szovjetunió békeszerető le­nini külpolitikája és a szocia­lista haza védelme. Leonyid Brezsnyev a továb­biakban hangsúlyozta, hogy az új alkotmány elfogadása rop­pant jelentőségű lesz mind az ország belső élete, mind pedig a szocializmus, a béke és a haladás erői nemzetközi pozí­cióinak szilárdítása szempont­jából. Ikdnzum áruházban Pécs, Kossuth tér Az új alkotmányban foglal­tak végrehajtásának minőségi­leg új színvonalra kell emel­nie egész állami és gazdasá­gi tevékenységünket, hatalmi és irányító szerveink munkáját. Lehetővé fogja tenni a szovjet emberek millióinak, hogy még aktívabban bekapcsolódjanak a gazdaság irányításába, az államapparátus munkájának ellenőrzésébe. Új alkotmányunk — hang­súlyozta Leonyid Brezsnyev — szemléltetően megmutatja az egész világnak, hogyan fejlő­dik a szocialista állam, hogyan erősíti és mélyíti el a szocia­lista demokráciát, s szemlélte­tően megmutatja azt is, hogy milyen ez a szocialista demok­rácia, mi a lényege. Üj alkotmányunk gazdagítja a világszocializmus tapasztala­tainak közös kincsestárát és lel­kesítő példaként szolgál más országok dolgozóinak felszaba­dító harcához. A továbbiakban Leonyid Brezsnyev arról beszélt, hogy milyen feladatai lesznek a párt- és tanácsi szerveknek, valamint a társadalmi szerve­zeteknek az új alkotmány ter­vezetének küszöbönálló orszá­gos vitájával kapcsolatosan. Hangoztatta, hogy biztosítani kell az alkotmánytervezet le­hető legszélesebb körű, leg­szabadabb és valóban szak­szerű megvitatását. Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma jóváhagyta a Szovjetunió alkotmányának az alkotmány bizottság által elő­terjesztett tervezetét és java­solta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, hogy bocsássa azt országos vitára. A plénum a döntéséről határo­zatot is hozott. A Központi Bizottság ülése meghallgatta Mihail Szuszlov- nak, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának „A Szov­jetunió állami Himnuszáról" szóló előterjesztését. A plé­num elfogadta a Szovjetunió állami Himnuszának szövegét és zenéjét, s a kérdést meg­vizsgálás céljából továbbította a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének. Az SZKP KB plénuma szer­vezeti kérdéseket is megvizs­gált: a plénum Nyikolaj Podgornijt felmentette az SZKP KB Politi­kai Bizottságában viselt tag­sága alól. A plénum Konsztantyin Ru- szakovot az SZKP KB titkárá­vá választotta. A plénum Konsztantyin Ka- tusevet a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsában vég­zendő munkára történt áthe­lyezése kapcsán felmentette az SZKP KB titkárának tiszt­sége alól. A KB-ülés ezzel befejezte munkáját. Kádár János és Losonczi Pál üdvözlő távirata Joszip Broz Tito 85. születésnapja alkalmából \ JOSZIP BROZ TITO ELVTÁRSNAK, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének B eIg rá d Kedves Tito elvtársi A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magunk nevében 85. születésnapján szívből jövő üdvözletünket, baráti jókívánságainkat küldjük önnek, a jugoszláv és a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő személyiségének. A tisztelet és a nagyrabecsülés érzésével tekintünk az ön te­vékenységére, amelyet a jugoszláv kommunisták forradalmi szer­vezetének elismert vezetőjeként immár 40 esztendeje kifejt Ju­goszlávia felvirágoztatásáért, a béke és az emberi haladás ügyé­ért. A szocialista Jugoszlávia népeinek története, a párt vezeté­sével folytatott hősies forradalmi, antifasiszta harca elválasztha­tatlanul egybeforrott az ön nevével, küzdelmekben és sikerekben gazdag életével. Megkülönböztetett elismeréssel értékeljük az ön személyes szerepét abban is, hogy pártjaink és szomszédos or­szágaink együttműködése egyre bővül az élet minden területén, hogy népeink testvéri barátsága mind gazdagabbá, mind tartal­masabbá válik. E jelentős évfordulón jó egészséget, további eredményes mun­kálkodást, sikereket kívánunk önnek Jugoszlávia népei érdekében, a béke, a nemzetközi biztonság és a haladás javára. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Kirchschläger hazánkba érkezett (Folytatás az 1. oldalról) lichsthal, az Osztrák Köztársa­ság budapesti nagykövete. Az Elnöki Tanácsnak a kitün­tetésekkel kapcsolatos határo­zatát Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára ismertette. Az érdemrendek átadásánál jelen volt Púja Frigyes külügy­miniszter és a Külügyminiszté­rium több vezető munkatársa. A Magyar Népköztársaság Zászlórendjének különböző fo­kozataival további tíz osztrák személyt tüntetett ki az Elnöki Tanács. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ked­den az Országházban fogadta dr. Rudolf Kirchschlögert, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökét. A szívélyes légkörű találko­zón jelen volt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Nagy La­jos, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete, valamint dr. Willibald Pahr, az Osztrák Köz­társaság szövetségi külügymi­nisztere és dr. Friedrich Frö­lichsthal, az Osztrák Köztársa­ság budapesti nagykövete. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke és felesége kedden díszvacsorát adott dr. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köz­társaság szövetségi elnöke és felesége tiszteletére az Ország­ház vadásztermében. Részt vett a vacsorán Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Apró Antal, az Ország- gyűlés elnöke, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Púja Fri­gyes külügyminiszter, dr Bíró József külkereskedelmi minisz­ter, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Karakas László munkaügyi miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari mi­niszter, dr. Sághy Vilmos bel­kereskedelmi miniszter, Szépvöl­gyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Rácz Pál külügyi ál­lamtitkár, Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár, dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi államtitkár, dr. Vár- konyi Péter államtitkár, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke, Rónai Ru­dolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, s a politi­kai élet több más vezető sze­mélyisége. A vacsorán részt vettek az osztrák államelnök kíséretének tagjai is. A szívélyes hangulatú vacso­rán Losonczi Pál és dr. Rudolf Kirchschläger pohárköszöntót mondott. Kommentár Két szempontból is drámai­nak ígérkezik Hollandiában a szerdai nap: megtartják az országos választásokat és 14 órakor lejár a terroristák ál­tal megszabott határidő. Semmiképpen nem lehet véletlen, hogy a két egyide­jű terrorakciót éppen a vá­lasztási küzdelem finisére időzítették, a határidő pedig egybeesik a szavazás napjá­val. Azok, akik vélt érdekei­kért ilyen embertelen eszkö­zökhöz folyamodtak, nyilván­valóan úgy érezték, az ille­tékesek a választások miatt „könnyebben kezelhetők” lesznek, esetleg engedéke­nyebbnek bizonyulnak. Az igazság az, hogy erre kevés a valószínűség és az összekapcsolás - nem be­szélve magáról a terrorcse­Drámai szerda Hollandiában lekmény-sorozatról - jól ér­zékelteti a tettesek brutali­tásán kívül bűnös naivságukat is. Kik ezek a terroristák? Dél-malukuiak. Hazájuk egy szigetcsoport, amely most Indonéziához tartozik. Vala­ha egész Indonézia holland gyarmat volt, A második vi­lágháború után az egész szi­getvilág mintegy százmillió lakosa szállt harcba a füg­getlenségért — a kivételt ép­pen a dél-malukuiak jelen­tették: ők a gyarmatosítók oldalán küzdöttek a nemzeti felszabadító harc erői ellen. Mikor Indonézia népe győ­zött, ők Hollandiába vándo­roltak ki a jogos leszámolás­tól tartva. Most pedig azt követelik, legyen független a szűkebb hazájukat képező néhány sziget. Hogy ezt Hol­landia hogyan tudná elérni Indonéziánál, még ha akar­ná is, azt persze senki sem tudja, legkevésbé maguk a terroristák. Ha lesz valamilyen hatása a terrorakciónak a választá­sokra, legfeljebb az, hogy voksokat nyernek a „kemény kéz,, jobboldali hívei. Az eredményt azonban döntően ez sem befolyásolhatja, hi­szen a főtéma — más nyuga­ti országokhoz hasonlóan — az infláció és a mintegy két­százezer munkanélküli. Hollandia a jólét országa volt — és jórészt ma is az: ipara, mezőgazdasága a la­kosság lélekszámúhoz ké­pest erős, adottságai szeren­csések. A nyugatot általában sújtó nagy folyamatok, a tő­kekoncentráció, külföldi, fő­leg a nyugatnémet és az amerikai mammutmonopóliu- mok gátlástalan manőverezé­se, az energia- és nyers­anyagválsággal súlyosbítva, Hollandiában is megtette a magáét. A belpolitikai porond túl­ságosan tarka ahhoz, hogy a kiútkeresésben komoly vál­tozások legyenek remélhetők. A politikai matematika le­egyszerűsített alapképlete ebben az országban így hangzik: a 150 parlamenti helyért 25 párt csap össze, ebből mindössze az eddig hét mandátumot birtokolt kommunista párt olyan, amely a valóságos megúju­lásért száll síkra. Harmat Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom