Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-18 / 135. szám
6 Dunántúlt napló 1977. május 18., szerda Gyűjtsük össze a fellelhető emlékeket! Az 1918. május 20-i pécsi katonai felkelés E gyik legjobban vitatott és helyi sajtónkban is évről évre publikált nagy eseménynek számit a ,,6-osok pünkösdi lázadása" címen ismert esemény. A kutatás évről évre újabb eredményeket hoz. Az országos jelentőségén is túlmutató, az osztrákmagyar monarchia " válságának egyik szembetűnő jelensége volt a pécsi katonai felkelés. Különböző szerzők, a különböző korokban más és más politikai célokat szolgálva vetették fel ennek az eseménynek a jelentőségét. Igen sokféle megvilágítást kapott az utolsó harminc évben is. A kérdés tisztázásához a Dunántúli Napló adta a legnagyobb segítséget azzal, hogy a hatvanas évektől nagy teret adott történészeknek, átélőknek, hogy forradalmi hagyományunk e legjelentékenyebb eseményét mindenki megismerhesse. Alig nyolc éve annak, hogy nagyszerű monográfia jelent meg a monarchia katonai összeomlásáról. E műben az olvasó világos képet kap a közép-európai hadszíntereken és a hátországban összeomló és a forradalmi útra lépő ,,bolsevik katonaság" lázadásairól, felkeléseiről. A pécsi katonai felkelés ezzel új összefüggésbe került. Világossá vált, hogy nem helyi sajátos esemény szemtanúi vagyunk, hanem egy nagy, mondhatjuk európai folyamatnak kiemelkedő jelentőségű láncszeme Pécs, ahol a monarchia legnagyobb és legszervezettebb katonai felkelése robbant ki. Kik voltak a „hatosok”? , Az újvidéki 6. gyalogezred Pécsre helyezett pótzászlóalja volt, amelyet bevetésre készen feltöltöttek baranyai és szlavóniai, valamint más „még harcképes" szerb legénységből. Az ezred korábban a keleti fronton is nagy harcokban vett részt, ahol jelentékeny emberveszteséget szenvedett. A vegyes nemzetiségű összetételű ezredben, már márciusban, olyan jelenségeket tapasztalt a katonai elhárítás, amelyek a forradalmi csoportok működésére vallottak. Egy sajtóközlemény szerint számosán orosz fogságban voltak, és csere révén kerültek a hátországba, ahol az „átnevelő táborokban" tartották őket, majd 1918 elején ismét a pótszázló- aljakba kerültek. A legfelsőbb katonai vezetés olyan döntésre készült, hogy az újvidéki körletben állomásozó zászlóaljakat elvezényli, mert ott a „dezertálás közvetlen veszélye áll fenn". A pécsi pótzászlóaljat pedig menetszázadokba osztva újra a frontra küldték a városban tapasztalható háborúellenes hangulat negatív hatása miatt. A hírszerzés adatai megfeleltek az igazságnak, az események igazolták mindezeket a megállapításokat. Az orosz frontról visszatért katonák között illegális forradalmi csoport működött. Ezek szervezték a háborúellenes tüntetést, a felkelést. A munkás- mozgalom a felkelés idején Az egész felkelés megítélésénél egyik fontos új, fő szempontként nyomul előtérbe a városban uralkodott politikai légkör vizsgálata. A munkásság mozgalmának tartalmi megítélése. 1917 decemberében az egész város lakosságát, munkást, polgárt egyaránt, magával ragadta az a demonstráció-sorozat, amelyet a MSZDP pécs végrehajtó bizottsága kezdeményezett a háború ellen. E békedemonst- róciókon több ezres tömeg előtt a háború azonnali befejezését, igazságos békét követeltek. 1917. december 8-i békegyűlésen nagy számban vettek részt olyan katonák is, akik a Pécsett állomásozó ezredek valamelyikébe tartoztak. E gyűlések rendszerint utcai tüntetésekbe torkollottak. Nagyhatású békeavűlések zajlottak le 1918 tavaszán is a 6. gyalogezred pótzászlóaljának elhelyezési körlete szomszédságában lévő Winkler-féle mozgóképszínházban. A topográfiai tényezők jelentőségére is fel kell hívnom a figyelmet. Az említett Winkler- féle mozi, a katonai barakktábor, amelyben a felkelők voltak elhelyezve, valamint a „Hétfejedelemhez" címzett vendéglő közvetlen egymás szomszédságában voltak. Már korábban is, de különösen ebben az időszakban az agitáció, a munkásgyűlések, tüntetések középpontjai voltak. Ezek lemérhetően előkészítő tényezőként jelentkeztek a felkelés idején. A forradalmi katonaság és a bányamunkásság, valamint a pécsi munkásság összefogása a forradalmi felkelés szintjére emelte az eseményeket. A bányamunkásság 1918 januárban, februárban, politikai általános sztrájkok sorozatát vívta, amelyekben egyik döntő követelés az anexio nélküli azonnali béke megkötése. 1918. április 24-i bányaigazgatói jelentés, majd a május 19-i hadügyminiszteri utasítás a bányatelepek forradalmi hangulatát mutatja. Áprilisban az egész Mecsek vidéken újjáalakultak a szakszervezetek. Politikai döntésük a következő volt: „Kívánjuk az egész anexio mentes béke mindhama- rabbi megkötését. Az általános választójog sürgős törvénybe iktatását. Tisza kinevezése ellen tiltakozunk". „Egyben bejelentjük, hogy ... ez volt a legutolsó békés tüntetésünk, ha még- egyszer szükség lesz a munka beszüntetésére, akkor már bol- seviki módra komoly, sőt rombolással kapcsolatos lesz...”. A felkelés előtti utolsó napokban több ezer ember vett részt az Apolló moziban rendezett Marx ünnepélyen, ahol Hajdú Gyula szenvedélyes háborúellenes előadása után a tömeg tüntetni kezdett. A pécsi „Militerkommandó” közvetlen vezetése és ellenőrzése alatt működő ún. Bergungstelle elnevezésű műhely 400 munkásnője sztrájkba lépett. A sztrájkoló asszonyok ellen kivezényelt katonaság nem hajtotta végre a műhely kiürítésére vonatkozó parancsot. 18-án a bányászok, „nem törődve a következményekkel", megtagadták a hadiüzemi parancsnokság utasítását és egyetlen pótműszakot sem teljesítettek. 71 munkást azonnal letartóztattak, Pécsbá- nyatelepen, a Károly utcában, Ullmann telepen felállított börtönökbe csukták őket. Ez robbanásig feszítette a légkört. Május 19-én Ullmann-telepi bányamunkások hozzátartozói a börtön elé akartak vonulni, amelyet a kirendelt csendőrszakasz akadályozott meg. A feszültséget 19-re rendezett népünnepéllyel kívánta a katonai parancsnokság és a város vezetősége levezetni. A Tettyére meghirdetett népünnepély, amelyen részt vettek a gyalogezred katonái is, az első felvonásává vált a pécsi katonai felkelésnek. A Tettyén a katonák mellett több ezer bányamunkás és pécsi ipari munkás, kisiparos jelent meg. A pécsi párt a béke melletti tüntetésre használta fel az egyébként a nyilvános felvonulást betiltó rendeletek ellenére most kapott helyzetet. A nagyszabású tüntetést „Sakk-matt Szerbiának" c. előadás váltotta ki. A jelen lévő nagyszámú délszláv katonaság nemzeti önérzetét sértő darab botrányba fúlt. A színielőadás pillanatok alatt a már készülő politikai tüntetés lehetőségét Berta György bányász, katonatizedes kivégzése a Frigyes laktanya udvarán. adta. A Tettye harsogott: ,,Elég az uszításból, le a háborúval", „Éljen a béke", „Menjenek az urak a háborúba”. „Éljen a forradalom" jelszavaktól. A népünnepélyt a megjelenő csendőrkülönítmény és a katonai helyőrség állig felfegyverzett őr- százada durván feloszlatta. A gyűlésen hangzott el először az a vélemény, hogy valószínű másnap reggel a frontra irányítják a 6. pótzászlóalj egy menetszázadát, ami a legnagyobb igazságtalanság. Felkelés a „Búza téri” barakktáborban Ami 19-én, a tettyei délutánon még: a „talán mégsem történik meg” gondolat reményével éltette a katonaszíveket, az 20-án reggel kérlelhetetlenül valósággá vált. Parancs hangzott el, hogy a 6. pótzászlóalj 3. pótszázada azonnal sorakozzon és szereljen fel, mert indulnak a frontra. Az iratokból világosan kiderül, hogy e parancsra meg sem mozdult a század és barakkjaikban némán vártak. Az újból kiadott parancsra a tábor udvarán felsorakoztak. Meg kell jegyeznem, hogy e század legénységének döntő része magyar-szerb-horvát nem. zetiségű és az orosz frontról hazatért, .......bolseviki tanokkal s zaturált" katona volt. A „kiadott parancs ellen felszólaltak, majd hangos tüntetésbe kezdtek". Vezetőik utasítására megrohanták a fegy- verraktárat és fél óra .alatt hatalmukba kerítették az egész tábort. Az ellenük fellépő tiszteket foglyul ejtették, a fegyverét használó századparancsnokot megölték. A felkelés előre kidolgozott tervszerűséget mutat már az első szakaszában. A szomszédos Frigyes laktanyában elhelyezett pótzászlóalj legénységét csatlakozásra szólította fel a forradalmi vezető csoport. Az előkészített akcióra jellemző, hogy az egyesülés azonnal megtörtént. Az 1700 főt számláló felkelőegységek a fegyveres felkelés bolseviki mintája alapján a város kulcspontjait támadták meg, és a* gyors akció sikerrel járt. A főpályaudvar, a kisállo- más még reggel a felkelők kezébe került, hasonlóképpen a posta. A Frigyes laktanya, a Fejérvári laktanya, a stratégiai fontosságú Fém- és Faipari iskola stb. A győztes felkelők a város központjába nyomultak. Az ellentámadás - a túlerő A pécsi katonai állomásparancsnokság, a kerületi katonai kommandó szikratávírón közvetlen az uralkodó katonai irodájának adta le a vészjeleket és a segítségkérést A felkelés második órájában megindult a militarista gépezet. 9-kor már megindultak Pécs ellen. A Pécsett állomásozó 19. gyalogezred egy teljes zászlóalja, a 8. honvéd huszárezred egy pótszázada, a 8. honvéd gyalogezred egy géppuskás százada, megerősítésükre még bevetették a 9. honvéd gyalogezred egy teljes zászló- alját és a 8. számú boszniai— hercegovinai vadász századot. Délre harcba bocsátkozni kényszerült az egész 19. honvéd gyalogezred. Hétszeres túlerő bontakozott ki. A mai Rákóczi úton egész a Kórház térig, a mai Petőfi téren és Irányi Dániel téren, a Zsolnay utca teljes hosszában, a Balokány-liget előtt elfekvő temetőben véres harc bontakozott ki, amely 8 órán át tartott. A felkelők a sokszoros túlerővel szemben kétségbeesetten védelemre szorultak. Legtovább a temető és környéke nyújtotta jó védekezési terep szakaszban folyt a harc. Itt du. 5-kor elesett munkásról (Horvát János) tudunk. A felkeléshez csatlakozik a munkásság Mint egyik legjelentősebb mozzanatot emelhetjük ki a munkásság csatlakozását. 1924- ben a Pécsi Lapok c. pacifista politikai lap részletesen írt a Forradalmi katona kivégzése a mai „Uránváros" területén felkelés e mozzanatáról. 1924- ben a honvéd kerületi parancsnok ügyésze 105 oldalas vádirata a csatlakozás minden részletére rávilágít. E dokumentum is világosan mutat rá a „spontán lázadás" „elméletének” tarthatatlanságára. A bányatelepre a felkelés híre a kora délelőtti órákban jutott el. Ennek hatására közel 200 bányamunkás indult útnak és csatlakozott a felkelőkhöz. Valamennyien részt vettek a város keleti részében folyó harcokban. A védelmi harc, a fokozódó túlerő arra késztette a felkelés katonai vezetőit, hogy a bányamunkások nagyobb tömegeit igyekezzenek bekapcsolni a harcba. E célból egy szakasz a bányatelepekre ment és csatlakozásra bírta a munkásság jelentékeny részét. A fel- fegyverzett bányászok megrohanták a 105. bányamunkásszázad katonai fogdáit, és az őröket lefegyverezve a fogoly bányamunkásokat kiszabadították. Majd a forradalmat éltetve vonultak tovább. Hamarosan elesett a VII. bányászzászlóalj laktanyája is, és az őrséget lefegyverezték, majd a tiszteket foglyul ejtették és a Szent-János kútnál kivégezték. A városból döntő fölényt élvező erők a 19. honvéd gyalogezred egy zászlóalját a bányatelep ellen vonultatták fel, ahol viszonylag rövid tűzharc után a felkelő fegyveres munkás-katona csapatot szétverték. A katonai felkelés vezetőinek az a szándéka, hogy a munkássággal egyesülve a felkelők megvessék lábukat a keleti városrészben, ezzel meghiúsult. A fegyveres katonásán és annak forradalmi vezetőinek az a terve, hogy egy- magukban győzelemre vihetik a felkelést — hiba volt, a felkelés sikerét eleve a bányamunkásság és a katonaság egybehangolt támadásával remélhették volna. A felkelés felszámolása A védelmi harcokban összeomlott felkelés után közel két ezred létszámú üldöző csoport alakult a legkülönbözőbb egységekből. A katonai, majd az ügyészi iratok alapján a megtorlás eltérő számokat mutatott ugyan, azonban az udvari főhadiszállásra befutó jelentések adataiban nincs okunk kételkedni. 1918 júniusi összefoglaló jelentés szerint 15 halálos ítéletet hoztak, akik a felkelő bányászok és katonaforradalmárok elfogott vezetői voltak. 36 felkelő közül 18 személyt 20 évi börtönre ítéltek. 22 embert távollétében halálra ítéltek. 100 közhonvédet büntetőtáborba küldtek. 39 bányamunkást besoroztak és büntetőszázadba osztva a frontra küldtek. Pécs katonai börtönei nem voltak elégségesek a felkelők elhelyezésére. 7918. május 29- én a kaposvári körletparancsnokság börtöneibe 57 felkelőt szállítottak át. 70 katonára, mint ítélethirdetés (1918. május 21.,) a forradalmár katona kivégzése előtt bolsevikre, hívta fel a figyelmet a pécsi őrszózad parancsnoka. Közel 200 felkelőnek sikerült kicsúszni üldözőik gyűrűjéből. A lakosság szimpátiája és szolidaritása a Dráván túlra segítette őket. Mindezek a fentebb vázolt események a kortársak előtt természetesen hosszú ideig titokban maradtak. A felkelés napján a kormányzat teljes hírzárlatot rendelt el. A helyi sajtóit a felkelés teljes felszámolása után, május 25-én jelentek meg újból. Egyetlen újság sem térhetett vissza az eseményekre. A pécsi szocialista munkásság lapja mélyen a sorok között elrejtett gondolatokkal utalt a felkelésre. Bátorság és újságírói leleményesség, tudás kellett hozzá: „Lezajlott a pünkösd” című cikk többek között így kommentált: „ ... ünnep után jól esik a lelkűnknek visszaemlékezni pünkösd apróbb nagyobb szenzációira, amik hol itt, hol ott estek meg vagy vetődtek fel, vagy véletlenül, vagy kiszámított következetesség méhéből... De szóljunk az eseményekről talán részletesen? Minek tennénk ezt, hiszen széles e város és az azt környező falvak népe is tudja bő részletességgel, hogy mi történt ezek közül a kiemelkedő események közül! De már azért sem volna illő dolog valami nagy, dicső, zengő hangon írni erről az eseménysorozatról, mivel tudott dolog, hogy amennyire eseménydús volt az első nap, any- nyira eseménytelen a másnap. Pedig ez a nop is ünnepnap volt kérem, a piros pünkösdnek a másnapja ... az első nap események sorozatával volt teljes véges végig, eseményekkel éspedig szenzációsabbnál szenzá- ciósabb eseményekkel, míg a második nap alig történt valami, szóval nem történt semmi, de semmi...” A levert felkelés azonban nem vetette vissza a Pécs és környéke munkásságának mozgalmát és forradalmi hangulatát. A párt lapja a helyi vezetőség centrista álláspontját foglalta össze 1918. június 1-i „A szervezeti fegyelem hiányossága” című cikkében. A szoc. dem. párt megalkuvásra hajló lapja, nyilván nem kis nyomás alatt, burkoltan ugyan, de a kor minden olvasója részére érthetően utasította vissza a felkelés gondolatát: „...A hirtelen felbukkanó események tanúságai óva intenek minden szervezett munkást, hogy felelőtlen és szervezeteinktől távol álló egyének jelszavas mozgalmának fel neüljenek. Az ön- és céltudatos szocialistát az elkeseredett villogó és durrogó események el nem kaphatják, mert jól tudják, hogy szervezetlen cselekménnyel jobb társadalmi rendszert alkotni úgy sem lehet." Cikkünkkel a felkelés évfordulójára emlékezünk, s fel kívánjuk hívni a kutatók és a még élő szemtanúk figyelmét arra, hogy gyűjtsük össze a fellelhető emlékeket e forradalmi- mozgalom történetének teljesebbé tételéhez. Szita László
