Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-24 / 111. szám
A világ első trombitása Maurice André Pécsett Hihetetlen, hogy cgv összehajtogatott csodarabból ilyen csodálatos hangot lehessen elővarázsolni! Maurice André trombitája bizonyára nem akármilyen instrumentum, de a gyönyörű hang titkát aligha benne kell keresni. Mt csoda hang ez! Hol lágyon simogató, hol ércesen fénylő, egyszer testetlenül lebeg, máskor diadallal zeng. Tud gyöngyözve alácsorogni és tud fürgén, karcsún a legvalószínütle nebb magasságokba szál lőni. Mindez öncélú virtuózko dós is lehetne, játék cgv pompás, nemes anyaggal — bevallom, akkor is el hallgatnám órák hosszat —, de Maurice Andié több mint virtuóz: rendkívüli hatású művészegyéniség Muzsikálásában jól felismerhető egy mindenen át ragyogó spontán életöröm, latinos derű, és nyomon követhető egy rafinált ha tásokra számító tudatosság is. Előbbi inkább Stölzel Trombitaversenyében árul ta el magát, utóbbi a Telemann D-dúr szonáta végsőkig poentírozott, hatalmas crescendókkal és decrescendókkal elroman- tizált lassú tételében. írhatta ezt így Telemann? Aligha. De vannak esetek, amikor a zenetörténeti hitelességet nem érdemes firtatni. Ez így Maurice André Telemonnja, a maga logikája szerint tökéletes és lenyűgöző muzsika A nagy francia trombi tás minden este elbűvöli hallgatóit, hiszen évi 200 koncertet ad. Mi se'm tudtunk betelni vele. Szűnni nem akaró tapssal követeltünk újabb és újabb ráadásokat. És a csodálatos művész győzte, fáradhatatlanul és mosolyogva! Igazságtalanok lennénk, ha a világsztár dicsőítése mellett megfeledkeznénk a koncert másik közreműködőjéről, a kiválóan kísérő és önálló számait is igen magas színvonalon megszólaltató Liszt Ferenc Ka marazenekarról. Ez az együttes a magyar zeneművészet egyik büszkesége. Előadásukra most is a kiegyenlített, szép vonós hangzás, a szólamok gondos kimunkáltsága volt o jellemző. Máskor mindig megcsodált ritmikai pontosságuk a szokatlanul nagy és visszhangos térben ezúttal nem érvényesülhetett kellően, közreműködésük így is méltó volt a világhírű vendégművészhez. Egy szép Purcell d-moll szvit után Händel g-moH concertójának (Op. 6. No. 6.) poétikus előadásával gyönyörködtettek bennuii két. Bach III. Brandenbur gi versenye most kevésbé tetszett, mint tavalyi, ön ájló koncertjükön; a záró tétel ennyire gyors tempo ban már alig követhető Csodálatosan szép, köny nyed és elegáns volt vi szont Mozart F-dúr Divcr- timentója (K. 138). A hiányzó koncerttermet helyettesítő Székes- egyházban ezen az estén másfél ezer embert tett boldoggá a muzsika, és ezt nem o statisztika kedvéért írom le. Felemelő érzés ennyi emberrel együtt örül ni. Dobos L. TALPASHAZ A Baranya megyei Tanács Műemléki Albizottsága kibocsátotta újabb kiadványát, melyben dr. Füzes Endre és Szigetvári János a talpas házak lő jellegzetességeit mutatja be. Ismertetésüket Lantos Miklós fotói, Martyn Ferenc rajza és Szigetvári János szöveg közti ábrái teszik szemléletessé. Az illusztrációk o sellyei és nagydobszai még meglévő, és az időközben elpusztult pettendi, bürüsi és molványi népi műemlékek példái által ismertet meg e néprajzi nevezetességgel. G. O. Galambosi László Várkonyi Nándornak Zörgettünk kapudon. Világolt szobádban a lámpa. A Hold meg a Nap: két királyi testőr vigyáz bíborban lebegő koronádra. Fölragyognak a víz alól az elsüllyedt városok, y Te látod Túlról is a hullámok fordulását s föntről a jót, mit tenni kéne. A földnek mennyei mását fölépítetted belül. Türelmed tornyábon lakott a Fény fejedelme, a Világra tekintő dobos, ki hegyeid s csúcsaid közt otthonos melegre lelt. Kitárult. a Mindenségbe nyúló kert s befogadott. Örökkön élő, magot hintő Apánk, fölöttünk maradsz. Belőled nő értelmünk tavaszába a virág, a konok gondolat, hogy fürkészhessük a tudással teli partokat. Halljuk hangodat, a buzgalom fényébe terelőt, Megállunk termékenységed csillagtól súlyos olajfái előtt: ^ kivirulnak a sugár-fátyolba öltözött legendák, az egyetemességet ringató mítoszok mögött az Elveszett Paradicsom forog* tündöklő tüzeivel, beszélő állataival. Nyílik új Éden, arany kárpitjaival hajlik a sötétet fojtóv tájra: lant meg fuvola, hegedű meg hárfa dicséri az elme hömpölygő fegyelmét. Nagy Biztató, megtöltötted gondosságod vermét, fölkantároztad a hófehér lovat, a sámáni táltost. Tarts oltalmas szemlét fölöttünk. Nézz vissza a szabadító Végtelenből. Az élők kibújtak már a téli csendből. Lelkesednek a szirmok, gyors madarak közé lobbantanak pirosat, sárgák Koszorúzzák az Idő palotáját. A Szent öregek mind a magasság lépcsőjén ülnek, kezükben liliom, vállukra muzsikás hattyúk repülnek. Kaput nyitó A magány mélyén hull a hó. Forogj erő, kaput nyitó! Míg botorkál a gondolat, tapintja csak a szavakat. Kettőzd meg lépted, értelem, hajolj fölibénk fényesen. Az útvesztőkben járj elöl, a lenti táj nem tündököl. Csak föl! Csak föl! Amíg lehet. Munkáljunk, mint a fenyvesek. Lüktet, növeszt a szorgos ég. Gazdagodik a messzeség. Kultúránk nagykövetei Küldetésben Prágában A csehszlovák főváros központjában, a Vencel téren, működött két évtizeden keresztül a Magyar Kultúra. Közben a prágai metró építkezési munkálatai miatt épületét lebontották, az intézmény pedig átköltözött a forgalrflas Nemzeti körút 22. szám alá. Bár ez a helyiség sokkal kisebb, és szinte csak az elárusítóhelyek férnek el benne — újságok, folyóiratok, könyvek, hanglemezek, népművészeti és iparművészeti tárgyak —, a forgalom egyáltalán nem csökkent, sőt növekszik. Egyebek között erről beszélgettem prágai látogatásom alkalmával Selmeci Alajossal, a Magyar Kultúra vezetőjével. — Ez az intézmény — mondotta — egyszerű könyvesboltként létesült, több mint negyed évszázaddal ezelőtt, de tevékenysége azóta számottevően bővült. A rövid beszélgetésből is kiderült, hogy milyen sokrétű tevékenységet végez, milyen fontos missziót teljesít az intézet. Évenként tíz-tizenkét előadást rendez Magyarországról meghívott tekintélyes közéleti személyiségek közreműködésével, hazánk életéről, politikai, gazdasági, társadalmi, ideológiai, művészeti és egyéb kérdésekről. A rendezvények sorából kiemelkednek még az ingyenes magyar nyelvtanfolyamok. Persze ezek sem csak a nyelvtanulásra korlátozódnak, a résztvevők a magyar kultúra baráti körét is alkotják. A program fontos részét teszik ki a rendszeresen megrendezett magyar hetek, a különféle baráti találkozók és ünnepélyes megemlékezések az évfordulókról. A Magyar Kultúra gyakran rendez hazai művészeink bevonásával koncerteket, előadói esteket, kiállításokat. Mint megtudtam, a Magyar Kultúra az idén is gazdag programot tervez. A szokásos magyar heteken kívül számos kiállításra, komoly- és könnyűzenei koncertre, baráti találkozóra kerül sor. Kiemelkedik az Ady-cente- nórium alkalmából sorra kerülő rendezvény, amelybe bekapcsolódik a Csehszlovák és a Magyar Rádió is. — Sajnos, jelenleg nem a legjobb körülmények között dolgozunk. De hát ez csak ideiglenes állapot. Két éven belül elfoglalhatjuk végleges helyünket Prága híres óvárosában, a Rytirska utcában, az úgynevezett „Vörös Oroszlán" műemlék épületben, ahol egyre sokrétűbb és magasabb színvonalú tevékenységünkhöz minden feltétel meglesz — mondta búcsúzóul Selmeci Alajos. Oravec János mmmm A FORRÁS LEÁNYAI G alambosi László költészetét szinte kibontako- záso óta erőteljes esz- tétizáló törekvések jel-- lemzik. Régi és mondhatni elsődleges ismérve ez verseinek, amelyek érzésem szerint újabban egyre nagyobb távolságot testesítenek meg a konkrét élmény, a valós tapasztalat és a megfogalmazott mű között. Mostanában mind ritkábban beszél egyes szám első személyben, hangja halkabb, visz- szafogottabb, mint korábban, kerüli a közvetlenkedés alkalomszülte megnyilatkozásait. Virtuóz verstechnikájára jellemző. hogy kötött ritmusú és hangsúlyos versei az esztergált tárgyak szimmetriájával hatnak. Sehol egy fölösleges szótag, egy ritmus-, vagy hangsúlytévesztés. Képvilóga legendásan gazdag, metaforái zártak, áttételei sokrétűek, célbovivök. Mindezt a költő most megjelent, nyolcadik verseskötete, A forrás leányai tanulmányozása utón állapíthatja meg az olvasó. Galambosi szemmel láthatóan távol tartja magát mindenGondolatok Galambosi László verseiről nemű költői csoportosulástól, irányzattól — fő törekvése az, hogy jó verseket írjon. Versei zöme azért íródik meg, mert még kell íródnia. Kár, hogy mégis néha az az érzése az embernek, mintha a költő rös- tellené ezt, és megtörve az élmény frisseségét, elrejti az „indítóokot''. Pedig az élmény mai — rejtjeles nyelvezetű — költészetünk virágzásakor sem számíthat szégyenleni való dolognak. Akárcsak az apropó, amellyel a világirodalom minden valamire való alkotása rendelkezik. A címadó vers, amellett, hogy költői bravúr — gazdag élmény- és asszociációs anyagot hömpölyögtet karcsú medrében, Coleridge-re emlékeztető miszticizmussal és romanticizmussal át- meg átszőve, tündérmesekönnyedséggel megjelenítve — problematikus. Bizonnyal bőséges töprengenivalót jelent majd a fölébe hajoló irodalomtörténésznek is, hát még a mostani olvasónak. Érzékeltetésül ragadjunk ki — csak a századrangú — részlet- kérdések közül egyet. „Zebraseb: nagy (ragadozó) mancsok fészke." — írja a költő. A seb és a fészek, a ragadozó és az áldozat ilyetén összekötése groteszket eredményez. A versben pedig mindössze kép — egy a sok közül. Más helyen, mint például a Győzelem című versben a súlyos mondanivaló légiesítésének vorázsát élhetjük át. Galambosi László régi verse, a Piacozók méltatlanul maradt ki korábbi köteteiből. Valódi, friss életképe üdítően hat az olvasóra, aki egyre inkább — érthetően — ezeket a friss válaszokat hiányolja legjobban újabb költészetünkből Ga- lambosiéból is. Holott biztosan tudható, hogy a költő képes volna arra, hogy közvetlenül válaszoljon az élet fölvetette kérdésekre — a szó Lukács György-i értelmében. Innen nézve a kötet egyik legjobb, legeredetibb versének a Rob■ banásfényben-X lehet tekinteni, de hasonló erények emelik ki a Műszakot jelez a lámpás, valamint a Napölű föld című költeményeket is. Bár többet vallana Galambosi önmagáról, környezetéről, örömeiről, bánatáról, ellenségeiről, barátairól. Az utóbbiakhoz írott versei közül ezúttal a Várkonyi Nándornak című vers kínálkozik kiemelésre — mély emberi érzésvilágával, fájdalmával Hasonlóan megrendítő írás a Kende Sándornak ajánlott Oltalmazó, amelynek legfőbb értéke szintén a közvetlenség Szép indulatok, érzések fűtik a Magasodó című verset is: ,,Búcsúztatja csöpp lakóját o pólya. Asztaltól ágyig elindul a gyermek." (A legszebb verskezdetnek tartom Galambosi költészetében.) Ez a látásmód, hanghordozás valaha teljes polgárjogú tényezője volt ennek a költészetnek, a költő legattraktívabb képalkotói periódusában is. Most mintha csak száműzöttként kopogtatna — visszatérés reményében — a kötet néhány verssorában. A forrás leányairól szólva, annak számos erényét hagyva említés nélkül, összegezésképpen a könyv fülszövegírójóval egyetértve rögzíthetjük: ezt érezzük a költő eddigi legigényesebb, legkiegyensúlyozottabb kötetének. A pécsi olvasó külön örömére szolgál, hogy akárcsak az előző Galambosi-kötetet, A forrás leányait is Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőművész alkotása díszíti. Az Ír király című festmény díszítőelem-voltán túl mélyebb értelemben is rokonién illeszkedik Galambosi sajátos költői látásmódjához, színeihez, képvilógóhoz. (A könyvet a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg.) Bebesi Károly---íny • sill - ' ,v, műemlékeink
