Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-10 / 98 szám

1977. április 10., vasárnap ntinantOlt napló 3 Új városrész születik a Siklósi úton r| 974 tavasza áta sokszor 1 leírtuk a fenti feleimmel ezt a nevet: Siklósi város­rész. Lvov-Kertváros után az addig csak kelet—nyu­gati irányban terjeszkedő Pécsnek a fejlődés új, igen határozott dimenzióját je­lenti ez a városrész, amely­ről szakmai körökben már a kezdet kezdetén meg­született ez a „melléknév”: ellen-Pécs. Hz „ellen-Pécs” # Nevelési központ a centrumban • Középmagas, korszerű házak a főútvonal mentén Az eredményes tervpályázat után eredeti tervezési módszer­rel kezdtek a városrész meg­alkotásához, s erről több ízben is beszámoltunk. Az eredeti­ség: széleskörű team-et — szakértői csoportot — hoztak létre, s ebben a tervezőkön kívül o beruházó, a kivitelező és sok más szakember is részt vett. Fokról fokra haladtak elő­re, mígnem elkészült a rende­zési terv. Illetve ... megszüle­tett a gondolat, hogy a város­rész centrumában nevelési köz­pontot kell létrehozni. Nos, véglegesen e gondolat betele­pítése után készült el a ren­dezési terv. Vitatkoztak rajta, dicsérték és kritizálták, javítot­ták és módosították ... Végül elfogadták, s a team ezzel — feladatát teljesítve — meg is szűnt. A Pécsi Tervező Válla­latnál hónapok óta a kiviteli terveken dolgoznak már, s lent, a város déli peremén javában folyik a munka. Közművek Az új Keszüi úttól délre — „hadműveleti terület" van. Jó ideje földmunkagépek dolgoz­nak ott. Óriási mély árkokat ásnak és fektetik a távfűtés, a csapadékcsatorna gerincve­zetékeit. A Sarohin tábornok útja végénél az út folytatásán dol­goznak. Néhány hete adtunk hírt az első épület alapozásának meg­kezdéséről. A helyzet a kívül­álló számára azóta sem vál­tozott. Nem állnak még házak, csak földtúrások vannak (a ta­laj felső termőrétegét hordták össze elszállítás végett, hogy később-itt és másutt parkosí­tásnál használják fel újra) és az első néhány épület kitűzé­sét jelentő zsinórállások. Idén azonban 150 lakást már át kell adniok itt az építőknek. Jövőre 963, utána 1507, 1980- ban pedig 1674 lakást kell megépíteni. E tervidőszakban tehát 4294 lakással közel húsz­ezer embernek adhat otthont az új városrész. Milyen ott­hont? Tapasztalatok Meszes — az első új lakó­negyed közel másfél kilométer hosszan nyúlik el, emiatt kez­dettől fogva megoldhatatlan ellátási nehézségekkel küzd. Újmecsekalja — tágas, leve­gős városrész, intézményei jól megközelíthetők, két évtized alatt elismerésre méltóan vá­rosuk. Szigeti városrész — a szanálás terheit gazdaságos beépítéssel kellett ellensúlyoz­ni, ezért most, az építkezés vé­gén már szinte egy gombos­tűt is nehéz leejteni. Lvov-Kert­város elismerten zsúfolt. Ilyen pécsi előzményei vol­tak az új városrész világrajö­vetelének. A team a tapaszta­latokat leszűrve a legjobb pé­csi városrész létrehozására tö­rekedett. Az új városrész ren­dezési tervének megfelelő mo­dellt nézve: sikerült ezt elérni. Egymás mellett van Lvov-Kert­város és a Siklósi városrész. Az utóbbi erényei az összeha­sonlítás alapján határozottan kidomborodnak. Tágasnak, le­vegősnek, városiasnak ígérke­zik. Csupán egyetlen aggály merül fel: a beruházási prog­ramra, majd a kiviteli tervek­re úgy kaptak megbízást az építészek, hogy előzőleg éppen ők nem vettek részt a team­munkában. Lehet, hogy ennek nincs jelentősége. Az első nagy építési ütemet (valamiért éppen a kettes szá­mot kapta) Lvov-Kertvárostól délre széles, több forgalmi sá­vos utak és szervizutak kerete­zik. Ezek az utak a tervrajzon is, a modellen is imponálóan nagyvárosiak. Kár, hogy azok az utak, amelyekhez ezek csat­lakoznak — Sarohin tábornok útja, Táncsics Mihály utca — korántsem ilyen méretűek. Léptékváltás A Sarohin tábornok útját folytató főútvonalat középma­gas házak sora fogja közre.. A kertvárosi és az e szakasz épületsorai közötti léptékvál­tás jól érzékelhető, s ez fejezi ki azt a szándékot, hogy lát­ványában és funkciójában egy­aránt az új városrész főútvo­nala teremtődjék meg itt. Az idetelepülő üzletsor ellenére a városrész üzleti negyede még­sem ez, hanem a nevelési köz­pontot — ez uralja majd cent­rálisán a városrészt — a vá­rosrész délkeleti központjával összekötő kereskedelmi és szol­gáltató egységekkel teletűz­delt sétálóutca lesz. Elég so­kára jut el idáig az építkezés. A munkálatok az északnyugati csücsöknél indulnak, s az óra­mutató járásával ellentétes irányban haladnak dél-délkelet felé, megkerülve a nevelési központ aszimmetrikus „aré­náját". Az első építési szakasz­ban nem épülnek üzletek, az ' ideköltözők alapellátását Lvov- Kertváros biztosítja. Az első kereskedelmi-szolgáltató léte­sítmények, gyermekintézmények 1978-ban épülnek, a városrész valójában 1979-től kezd kom­fortossá válni. Új módszerek Mór az első építési szakasz­ban látható, hogy új koncep­ció valósul meg. Ún. keretes beépítéssel hatalmas udvaro­kat hoznak létre: olyanokat, ahol a gyerekek zavartalanul, biztonságban játszhatnának. A gépkocsik azonban ezekbe az udvarokba is bejutnak, a ki­használás tehát kétirányú lesz. A keretes beépítés koncepció­ja tette lehetővé, hogy a vá­rosrésznél könnyebben hajol­jon a döntés a KAF (közmű­alagút és folyosó) felé, hiszen a közműhálózatot nagyobb­részt az épületek alagsorában kialakítandó folyosókban lehet vezetni. A zöldterület aránya a KAF nélkül is szemlátomást nagyobb, mint az utóbbi idők­ben épült városrészekben, se „nagyobb” éppen a KAF ál­tal válik még nagyobbá, hiszen a növényzet telepítésénél nem kell tekintettel lenni olyan aka­dályra, amit a közműhálózat szövevénye jelent. Hársfai István Azt éreztem: az ember előtt nincs elérhetetlen magasság és mélység. Az érc felé törnek Elsősorban a technika ragadott most magával. Persze, az új bánya építésénél is az embereké a főszerep, miként az övék volt a petőci bánya építésénél is. Petőcön azonban legtöbbet az 1100 méteres mélységről be­széltünk, hazánkban azelőtt so­ha nem jutott ember ilyen mé­lyen a föld gyomrába. Persze, sok szó esett arról is, hogy az aknamélyítők olykor a behava­zott utak miatt 24 óráig sem szabadultak ki a Mecsek mé­lyén épülő aknából, volt amikor két műszak is összefolyt. A ba- ráberek akkor elsősorban kitar­tásukkal, szorgalmukkal, erejük­kel jutottak egyre mélyebbre. Ma eszükkel és ügyességük­kel. A tél idén csaknem áprilisi tréfaként jött vissza március utolsó napjaiban. A Mecseki Ércbányászati Vállalat Hetve- hely közelében épülő új bánya­üzemébe hókotró után jutottunk ki. A szürke csonkagúlán dél­előtt is égnek a lámpák. Itt nem számít az időjárás, az ak­namélyítők négynapos munka­hét után két napig szabadok, aztán kezdődik minden elölről. Sallai Árpáddal, a MÉV be­ruházási osztály vezetőjével a bányaépítés fejlődéséről beszél­gettünk. Az V-ös bánya is a tervezéstől számítva 8 év alatt épül meg — ugyanannyi idő kellett Petőcön is az üzembehe­lyezésig. Csak itt mindkét akna mélysége meghaladja majd az 1100 métert (a IV-es üzem lég­aknája 800 méter). négyszer annyi vakakna épül, egyszóval itt 3 milliárd forint értékben kell építeni, amott ennek feléért sem. Az aknában most értek át egy rétegen, amely óránként 42 köbméter vizet zúdít. Két­százötven méter mélyre jutottak, úgy mondják Horváthék a ne­hezén túl vannak. dezés. A nagy teljesítményű fú­róberendezés gépágyúra emlé­keztet. Darun az aknába enge­dik, ott négy bakszerű lábára kitámaszkodik, és négy fúróka­lapáccsal az aknamélyítés leg­nehezebb munkaszakaszában veszi ki az ember kezéből a szerszámot. A bányász 25 kilo­grammos fúrógéppel dolgozott, ízületeit, izmait, csontjait az is alaposan megviselte. A BUX fúrószárait 90 kilogrammos gép forgatja — a teljesítménykü­lönbség is hasonló. Megszólal a jelződuda, né­hány másodperc múltán az ak­naház talpán felnyílik egy dup­laszárnyú vasajtó, mögötte szürkés pára csapódik ki. Lé­legzik az akna. A mélységből sikoltásszerű hangok szállnak fel, úgy tűnik, mintha valahol villamos kere­kei küszködnének a kanyarral. Felér a bődön is. Rakétaszerű kalapja felszalad csaknem a daruig. Felkapaszkodunk, on­nan vaslétrán bemászunk a háromköbméteres acéltartályba. A munkapad felső szintjére érünkr itt a Horváth brigád. A rakodó acélkarmai most üresen tátonganak, felette az irányító­kosárban mozdulatlanul ül a markolót kezelő baráber. 8 talpon Az egyik bödönbe anyagot raknak. A baráber kezében fur­csán hat a daru távirányítója, s az is hogy az öttonnás emelő vaskampóján talán ötvenkilónyi teher függ. Régebben felkapta valaki s belehajította a bödön­be. Persze, a darut nem ezért szerelték fel. Kettős sínpálya vezet az aknaháztól a műhe­lyig. A szerelőcsarnok előtt lá­tom a BUX-ot felállványozva a darupálya alatt. Ez is új beren­Kétszer szólal meg a jelző­harang. Ereszkedni kezdünk. 'Két drótkötélen fogaskerekek vezetik, középen pedig karvas­tagságú kötélen függ. Fejma­gasságban van pereme, jól lát­juk az aknát. Kísértetiesen vissz­hangzik, a hangok a betongyű­rűbe ütközve nem tudnak ki­szabadulni. Amott vörösre fes­tette a víz a falat, talán vas- oxidot tartalmazó rétegen tört ide utat. Egyszerűen, ragyogó ötlettel oldották itt meg a vízemelést. Az akna mellett lefúrtak, a majdani aknatalp alá futó vá­gatba. Csövet szereltek a lyuk­ba, és amikor arra szükség van, az aknából áttörnek a csőre. A falazatba épített vályúkon és az áttörésen keresztül leengedik a vizet. Az aknától a csőig húzódó kis vágatokat egyedülállóan ügyesen építik: az 1,2 méteres acélcsövet hidraulikus szerke­zettel szinte belepréselik a kő­zetbe. Láttam már ilyet: közmű­alagút építésnél alkalmazták ezt a módszert. Négy vízemelő állomást kel­lett volna építeni az aknamé­lyítés közbeni vízemeléshez. Huszonkétmilliós költséget, 8 hónapos munkát takarítanak meg. Mondjuk, hogy lemegyünk a talpra, illetve hát a vízig. Négy­méteres víz van most éppen az aknában, csaknem kétszázezer liter. A bődön a munkapad alatt akad, lejön velünk egy ak­namélyítő. Simán átcsúszunk a csövön a víz fölé. A világ talán legnagyobb kútja ez most itt Kétszázötven méter most, de lesz majd 1100 méter is. Felettünk a munkapad, két 45 tonnás teherbírású daru tartja. A padot az akna mélyítésével együtt engedik lejjebb és lej­jebb. A BUX fúr, a robbantás után a markoló rakja fel a kő­zetet. Ekkor a baráberek fejtő­kalapáccsal kiegyengetik az akna falát, leeresztik a sablo­nokat és mögéjük a surrantó- kon betont engednek. Tulajdonképpen már a tech­nika átvett az embertől minden nehéz fizikai munkát. A gépek az aknamélyítők mozdulatait másolják le, ők meg most ész­szel, ügyességgel robotoltatjók őket. A baráber kalapácsával hár­mat ráver a bödönre, a víz fe­lett még el sem csitul a zaj, kezdünk felfelé emelkedni. Fel­gyorsul a bődön, mellettünk azonban még gyorsabban húz el a másik. Teherrel gyorsab­ban mehet, mint személyszállí­tás közben. Az aknamélyítők is egyre gyorsabban képesek a föld gyomra felé haladni: a Szov­jetunióban egyszer havi 400 méteres teljesítményt értek el, Dél-Afrikóban csaknem hason­ló eredményt produkáltak. Mint minden aknában, itt is egyszer rekordra készülnek, lehetséges, hogy éppen az idei tavasz hoz­za meg a száz méteren felüli eredményt? A technikai eszkö­zök megvannak ehhez, az em­berek kitartása, ereje, szorgal­ma, tegyük mindjárt hozzá, ügyessége sem változott... Lombosi Jenő Ötvenezren húszas sorokban a 6/A-n Az idei május 1-e egy há­rom évtizedes hagyományt változtat meg Pécsett: új út­vonalon lesz a felvonulás. A felszabadulás utáni első pécsi május 1-i felvonulás út­vonala ugyanaz volt, mint a tavalyié, a 32-é: Bem utca— Széchenyi tér. Csakhogy a 45-ös párezer felvonuló 1976- ra 50 ezerre gyarapodott. A rendező szerveknek mind na­gyobb gondot jelentett úgy lebonyolítani a májusi sereg­szemlét, hogy simán, zökke­nőmentesen menjen minden. Mégis hosszú-hosszú órákig tartott a gyülekezés és a fel­vonulás. A meg-megtorpanó, majd neki-nekilóduló menet pedig évről évre mind többet veszített ünnepélyességéből... S közben a felvonulás óráira Pécsett megállt a közlekedés. Május 1-i felvonulás — új útvonalon A Megyei Pártbizottság kezdeményezte: fontolóra kell venni, nem lehetne-e új út­vonalra vinni a pécsi május 1-i demonstrációt. Az útvo­nal 1976 vége óta adott. A 6/A út kezdettől fogva szinte kínálta magát, hogy itt tart­sák meg a felvonulást. Egyet­len akadály volt: a befeje- zetlenség, azaz a „hiánypót­lás”. A kivitelező vállalatok azonban ígéretet tettek arra, hogy május 1-ig minden — járdák, burkolatok, parkosí­tás stb. — véglegesen kész lesz. Az új felvonulási útvonal a Szalai András út a Szabad­ság úttól a Rózsa Ferenc útig. Az ünnepi díszbe öltöző út­vonalon a dísztribünt az MHSZ—SZMT székház előtt állítják fel, ugyanott helyezik el a veteránok széksorait és ott kapnak helyet a zeneka­rok. A gyülekezési terület nagyjából a Rét utca —Már­tírok útja — Megyeri út — Doktor Sándor utca — Rá­kóczi út által határolt terü­leten lesz, a menet húszas sorokba a József. Attila utcán, a Szabadság út és Rét utca közötti szakaszon fejlődik fel. 9 órakor kezdődik a felvo­nulás. A menetet, a hagyo­mányoknak megfelelően a megye párt-, állami és társa­dalmi vezetői vezetik, utánuk az úttörő díszszázad megy. A dolgozók felvonulását idén is a termelő munkában leg­kimagaslóbb eredményt elért vállalat nyitja meg. A felvo­nulás főrendezőinek becslése szerint az új útvonalon mint­egy 2 és fél óra alatt halad el az ötvenezer főnyi tömeg a díszemelvény előtt. Az idei május 1-i felvonu­lás alatt csupán a gyülekezé­si területet és a felvonulási útvonalat érintő autóbuszjá­ratokat szüneteltetik, illetve közlekedtetik módosított út­vonalon. Egyébként zavarta­lan lesz ezekben az órákban a pécsi közlekedés. H. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom