Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-09 / 97 szám

AlKOTO JELLEGŰ VITAFÓRUM Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Többszakmás munkások Érzésem szerint mór időtlen­idők óta nem cserélődnek a munkahelyek bejáratai fölé, vagy mellé kifüggesztett táb­lák; mármint azok, amelyek hírül adják, hogy „felveszünk ilyen-olyan-amolyan szakmun­kást, felveszünk segédmunkást, felveszünk betanított munkást és kisegítőket, szóval: felve­szünk mindenkit, aki csak je­lentkezik. Különösen azok a táblák gondolkodtatnak el, amelyek viszonylag kis üzemek bejára­tai mellett olvashatók és — példának okáért —, tmk-mű helyükbe keresnek szakkép­zett embereket, olyan munká­sokat, akik úgynevezett rokon­szakmákban dolgoznak: eszter­gályosokat, gyalusokat és ma­rósokat —, vagy villanyszerelő­ket és elektromos műszerésze­ket... Elgondolkoztatok ezek a hirdetmények azért, mert idő­ről időre kezembe kerül a hi­vatalos statisztikai jelentés a két-, vagy éppen többszakmás munkásokról. A jelentés idő­ről időre nemcsak azt rögzíti, hogy egyes iparágakban há­nyán dolgoznak olyanok, akik több — általában két — szak­mához is értenek, hanem azt is közreadja, hogy hányán nem gyakorolják a második szakmát. Ki hinné például, hogy van­nak iparágak, ahol a szakmun­kások több mint egyharmada két, sőt háromféle szakmához is ért, ám legtöbbjük csak az egyik szakmáját gyakorolja? Munkaszervezési okok miatt — aligha engedhetnék meg ma­guknak, hogy X mondjuk egyik nap az esztergapad, másik nap a marógép mellé álljon. De nem is ezekről a munkahe­lyekről beszélek, hanem azok­ról, ahol nagyonis elkelnének a több mindenhez értő szak­emberek. A karbantartó műhe­lyekről, ahol gyakran azért ké­sik egv-egy fontos gép, be­rendezés javítása, mert nincs elegendő elektroműszerész, de Ugyanakkor és ugyanabban a műhelyben dolgozik olvan vil­lanyszerelő, akinek műszerészi oklevele is van. Csak hát ő, munkakönyvé és besorolása szerint villanyszerelő, második szakmáját esetleg csak munka után, maszekban gyakorolja ... A bértömeg-gazdálkodás — amikor a hiányzó, vagy a fe­leslegessé vált szakemberek bére a többiek között feloszt­ható — ma már nemcsak kí­sérleti jellegű, hanem sok vál­lalatnál alkalmazott bérszabá­lyozási módszer. Például az építőiparban, amely, ugye, sú­lyos munkaerőgondokkal baj­lódik és ahol szintén megta­lálhatók szép számmal több­szakmás munkások. Netán ér­demes lenne meggondolni, hogy miként hasznosíthatók ezek az emberek, no nem úgy, hogy két ember helyett dolgozzanak, hanem akként, hogy ha egyszer az egyik munkahelyen nincs éppen munka — és az ilyesmi, ugye, időnként előfordul? — akkor besegítenének egy olyan mun­kába, amihez szintén értenek. Anyagi elismerésükre a bértö­megszabályozás lehetőséget ad, de a többféle szaktudás anyagi elismerésére egyéb le­hetőségek is kínálkoznak, fgy aztán mindenki jól járna. Eh­hez éppen csak az kellene, hogy a munkahelyek vezetői felismerjék és hasznosítsák ezt a belső tartalékot is. Vértes Csaba Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Győri Imre, a Központi Bizottság titká­ra, Karakas László munka­ügyi és Pozsgay Imre kul­turális miniszter. A tanácsülésen Virizlay Gyula, a SZOT titkára a szakszervezetek nevelő munkájáról, az ezzel kap­csolatos feladatokról szá­molt be. A szakszervezetek nevelő munkája Erősödő nemzetközi kapcsolatok Rámutatott, hogy a szakszer­vezetek nevelő munkájukban azokat a szocialista emberi ér­tékeket igyekeznek fejleszteni és erősíteni, amelyekre a szo­cializmust építő társadalom­nak és az új társadalmat épí­tő embernek egyaránt szüksé­ge van. Mint mondotta, a nevelő­munka kibontakozását ma még fékezi az időnként tapasz­talható felszínesség, akadá­lyozza a nevelőmunkát a túl­zott praktikusság, a rutin, a napi feladatokban való elme- rülés, kimerülés is. Rámutatott, hogy a felnőtt- oktatás ma még nem tudja hivatását meqfelelően betölte­ni. Erőit és figyelmét túlságo­san leköti az általános iskolát el nem végzettekkel való fog­lalkozás. Ez indokolt feladat, de azt már semmi sem indo­kolja, hogy továbbra is nagy számban áramlanak a felnőtt dolgozók közé azok a fiatalok, akik csak azért nem tettek eleqet a tankötelezettségnek, mert szüleik, pedagógusaik és a tanácsi szervek erre nem fordítottak megfelelő fiqvel- met. Ezt az újratermelődést meg kell állítani. A vállala­toknak pedig lehetőséget kel­lene kapniuk arra, hogy mun­kába való felvétel után, de a munka megkezdése előtt kü­lönösen a fiatalok — esetleg egésznapos tanfolyamon — pótolják a mulasztást. Végül a szakszervezeti akti­visták, tisztségviselők oktatá­sának, nevelésének jelentősé­gére hívta fel a figyelmet Vi­rizlay Gyula. Közös cselekvés Virizlay Gyula beszámolóját széles körű vita követte. Fel­szólalt Győri Imre is, s egyben az MSZMP Központi Bizottsá­ga nevében üdvözölte a ta­nácskozás résztvevőit. A szakszervezetek nevelő­munkájáról szóló beszámolót és állásfoglalás-tervezetet a tanácsülés egyhangúlag el­fogadta. Második napirendi pont­ként Timmer József, a SZOT titkára adott tájékoztatást a szakszervezetek nemzetközi munkájáról. Részletesen szólt arról, hogy minden tekintetben továbbfej­lődtek kapcsolataink a szocia­lista országok szakszervezetei­vel, ami elősegítette e szak- szervezetek szorosabb tömörü­lését, egységét, közös cselek­vését. így még hatékonyabban folytathatjuk közös kezdemé­nyezéseinket az európai szak­szervezeti mozgalom egységtö­rekvéseinek, az SZVSZ munká­jának további támogatására. Szocialista építőmunkánk, s szakszervezeteink tevékenysé­ge iránt megnövekedett az ér­deklődés, s ennek nyomán igen nagyszámú küldöttségcserére került sor. Olyan szervezetek­kel is, mint például az 5 or­szág nyolc nagy szakszerveze­ti központját tömörítő Északi ■ Szakszervezeti Szövetséggel, amelyekkel magasabb szinten korábban nem voltak kapcso­lataink. Ezeken a találkozókon elsősorban kétoldalú kapcsola­tok erősítéséről és továbbfej­lesztéséről volt szó, s a part­nerek egyetértettek velünk ab­ban, hogy tovább kell szélesí­tenünk egymás tapasztalatai­nak megismerését. Tekintély és elismerés A magyar szakszervezetek szerény, de nem jelentéktelen szerepet játszanak az összefo­gásért vívott küzdelemben. Az összefogás és egység alapja a közös érdek, az egy osztály­hoz tartozás, a szolidaritás. En­nek az együttműködésnek legfontosabb feltétele szocia­lista építőmunkánk és szak- szervezeti tevékenységünk to­vábbi sokoldalú eredményes folytatása. Ezzel szereztünk ed­dig és szerzünk a jövőben is tekintélyt és elismerést. Ezzel bizonyíthatjuk be, hogy a dol­gozók érdekeinek igazi, leg­következetesebb képviselete és védelme a szocialista társada­lomban valósulhat meg. Szilárd elvi álláspontunk vé­delme és képviselése mellett elismerjük, hogy a más felfo­gást valló és más irányzatokat képviselő szakszervezetek is lényeges munkásérdekeket fe­jeznek ki, védenek. Tisztelet­ben tartjuk tehát a szakszer­vezeti mozgalomban meglévő, a miénktől eltérő elvi és poli­tikai véleményeket, ugyanak­kor elvárjuk, hogy partnereink is tartsák tiszteletben a mi elveinket. Kádár János fogadta Giap hadsereg­tábornokot Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára pénteken a KB székházában fogadta a hi­vatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodó Vo Nguyen Giap hadseregtá­bornokot, a VKP Politikai Bizottságának tagját, mi­niszterelnök-helyettest, a VSZK nemzetvédelmi mi­niszterét. A szívélyes, baráti lég­körben lezajlott találkozón jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter, valamint Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság budapesti nagykövete. A Vo Nguyen Giap had­seregtábornok vezette vietnami katonai küldött­ség koszorút helyezett el a Hősök terén a magyar hősök emlékművén és a Gellérthegyen, a felszaba­dulási emlékművön. Ezt követően a delegá­ció a Honvédelmi Minisz­tériumban tett látogatást, s megkezdődtek a hivata­los tárgyalások a Magyar Néphadsereg vezetőivel. Dr. Takács Béla dékán adta át a díjakat a legjobb dolgozatok szerzőinek. Felelősség a tudományos kutatói utánpótlásért Befejeződött a XIII. országos tudományos diákköri konferencia Tegnap délben lezárult a XIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia rendez­vénysorozata. A Pécsi Tudo­mányegyetem aulájában rende­zett záróünnepségen megjelent dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának titkára, Pásztor Gabri­ella, a KISZ Központi Bizottsá­gának titkára és Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnö­ke. Dr. Földvári József rektor be­vezetője után megtartották a közgazdasági szekció záróülé­sét is. Dr. Takács Béla, a Pécsi Tudományegyetem Közgazda­ságtudományi Karának dékánja értékelésekor elmondta: a 9 alszekcióba beküldött 130 dol­gozatból 119-et vitattak meg. Csak igen színvonalas munkát fogadtak el. A három napos szekció érintette a vállalati, a népgazdaság és a világgazda­ság legtöbb problémáját Egyáltalán, a szekció nem ver­senyszerű bemutató volt, hanem alkotó jellegű vitafórum. Ezek után kiosztották a dijakat A XIII. Országos Tudományos A nagykorán termelőszövetkezeti egyesülés új központot épit — Bogád határában. Az új létesítményt a nyár közepén — szociális részekkel is ellátva adják át Erb János felvétele Diákköri Konferenciát dr. Po­linszky Károly oktatási minisz­ter értékelte és zárta be. — € konferenciának 12 szekciójában, közel 3000 hall­gató, az oktatókkal, a legjob­bak a legjobbakkal, vitában mutatták fel tanulmányaik, tu­dományos vizsgálódásaik, ku­tatásaik eredményeit — mond­ta, majd kifejtette, hogy a kon­ferenciákon ma már többről van szó, mint egy-két hetes bemu­tatkozásokról, tudományos, de diákos szintű szárnypróbálga­tásokról. Az elmúlt időszakban ugyanis olyan jelentős kezde­ményezések valósultak meg, mint a szocialista országok első tudományos diákköri konferen­ciája. éppen Pécsett. Utalt a párt tudománypolitikai határo­zatára. A tudományirányítás a felsőoktatási politikában kettős feladat megoldását jelenti. Az intézményeknek a kutatói, szelle­mi erő birtokában a tudomány műhelyeivé, a kutatómunka köz­pontjaivá kell válniuk. Oktatási intézményeinknek pedig felada­tuk, sőt hivatásuk, kötelességük, hogy a korszerű kutatási ered­ményekre alapozzák oktató-ne­velő munkájukat és érezzék fe­lelősségüket a szocialista értel­miség, a tudományos kutatói utánpótlás nevelésében. Pásztor Gabriella mondott ezek után ünnepi beszédet, hangoztatva az ifjúsági szerve­zet és az oktatási államigazga­tás összefogásának eredményét. Majd kiosztotta a díjakat. A ki­tüntetettek között több pécsi van. Eredményes oktató-nevelő tevé­kenységéért az Oktatásügy Ki­váló Dolgozója kitüntetést kap­ták: dr. Szepes Lajos és Polányi Imre, a Pécsi Tanárképző Főis­kola docensei. Kiss Zsuzsa, a Pécsi Tanárképző Főiskola hall­gatója és KISZ bizottságának tagja az Ifjúságért érdemérem, dr. Hargittai Zsuzsanna (műsza­ki főiskola), öttevényi Hedvig (tanárképző), Herbert Ferenc (műszaki főiskola). Petényi Já­nos (tanárképző). Vitányi Jolán (műszaki főiskola) és Varga Sándor (műszaki főiskola) a KISZ Aranykoszorús Érdemérem kitüntetésben részesült. F. D. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt Qaplo XXXIV. évfolyam, 97. szám 1977. április 9., szombat Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom