Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-03 / 92 szám
IO Dunántúli napló 1977. április 3., vasárnap Hazánk és a változó világgazdaság Interjú dr. Bognár József akadémikussal, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatójával 1 p* Magyarország ^nyitott gazdaságú” állam, ami azt jelenti, hogy mindennapi életünkben, a gazdasági szférában nagyon nagy szerepet játszik a nemzetközi kereskedelem, a más országokkal fenntartott kapcsolatrendszer. Hazánk és a változó világgazdasági környezet szerves — és számunkra igen fontos — kapcsolatáról adott interjút a Központi Sajtószolgálatnak dr. Bognár József akadémikus, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója. — Miért beszélünk a világ- gazdaságban korszakváltásról? — A világgazdaságban végbemenő korszakváltásnak lényegében három alapvető jellemzőjét emelném ki, hozzátéve, hogy a változás nyomán megváltozott a közgazdasági jelenségek tartalma és egymáshoz való viszonya is úgy, hogy meg kellett változtatni magukat az elemzési módszereket is. Első jellegzetességként említem, hogy új, egész Földünket átfogó problémák jöttek létre, közülük soknak a megoldása — ilyenek például a környezet- szennyezés gondjai — világméretű összefogást követel. A szakirodalomban gyakran használt hasonlattal élve Földünk olyan űrhajó, amelynek sorsáért valamennyi rajta utazó felelősséggel tartozik. Az említett új problémák már nem oldhatók meg a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi rendszerében, amelyeket a nemzetek, államok kétoldalú kapcsolatai jellemeznek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nemzetgazdaságokat ki kell hagyni a rendezésből, hogy tőlük, érdekviszonyaiktól függetlenül kell bizonyos változtatásokat az emberiség érdekében végrehajtani. világgazdasági rendszerről. Lényegében két dolgot kell egyesítenie: egyrészt a jelenleginél többet kell termelnie, több gazdasági energiát kell létrehoznia (mert az emberiség lélekszámú hatalmas tempóban nő, 1970 és 1980 között 800 millióval gyarapszik; 700 millióan közülük a fejlődő országokban születnek és nőnek fel), másrészt igazságosabban kell elosztani, amit világméretekben megtermelnek. A szakemberek többfajta nézetet 'képviselnek; vannak, akik teljesen új világ- gazdasági rendszer megteremtése mellett érvelnek, mások pedig külön akarják választani a termelési és az elosztási szférát a világgazdaságban. Valószínű, hogy bizonyos kérdéseket szét fognak választani, márcsak azért is, mert vadonatúj világgazdasági rendszer bevezetése — mint minden új — bizonyos kockázattal, átmeneti „bejóródási" nehézségekkel jár együtt, s a jelenlegi problémákkal terhes helyzetben talán nem engedhető meg egy több éves átmeneti, gyakorló időszak beiktatása: A második jellemző: nőtt az egyes nemzetgazdaságok kölcsönös függősége. Ez megint újfajta döntési rendszert kíván. Jelenleg még igen nagy mértékben nemzetgazdasági kategóriákban gondolkodunk. Viszont az egyre erősödő kölcsönös függőség következtében figyelembe kell venni a más országok gazdaságát érő hatásokat is. Talán a fejlődő országokban a legerősebb ennek az újfajta függőségnek az érvényesülése, de a mai világgazdasági helyzet a szocialista országokban is bizonyítja: kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. A harmadik sajátosság: noha világunk a kölcsönös függőség növekedése felé tart, mégis az egyes nemzetgazdaságok fejlettségi szintje, az ott élő emberek életkörülményei mindinkább eltérnek egymástól. Egyes fejlődő országokban például nemhogy előrelépnének, de stagnálnak, vagy visszafelé haladnak. Kölcsönösen függő világunkban ilyeneket nem lehet hosszú ideig elviselni! Véleményem szerint éppen ezért elsősorban a harmadik világ növekedésének a feltételeit kell biztosítani. Ezek a problémák a világgazdaság jelenlegi rendszerében nem megoldhatók, mert éppen ez a rendszer hozta létre a kiáltó különbségeket. Valami másra van tehát szükség, új világgazdasági rendszerre. nia, azaz technológiát kell importálnunk, hogy ilymódon gyorsabban fejlődjünk, s szélesítsük saját, korszerű exportképes termékeket előállitó ipari bázisunkat. Dunai Péter Míg a gazdaságilag fejlett országok az energiát zömmel olajból, szénből vagy uránból nyerik, és energia-gondjaik ezeknek az anyagoknak a hiányából eredhetnek, a fejlődő országokban a fahiány okoz hasonló problémát. A FAO vizsgálatai azt mutatják, hogy Kelet- és Nyu- gat-Afrikában, valamint Dél- kelet-Arsiában a lakosság 95 százaléka tűzifával vagy faszénnel főz vagy süt. A világ összes fejlődő országai a kitermelt fa 85 százalékát tüzelésre használják: ez 2 milliárd tonna légszáraz fának felel meg. Világviszonylatban 1975-ben a kitermelt fa 65 Kétmilliárd tonna fát tüzelünk el százalékát használták tüzelésre — ez a famennyiség fűtőértékben 1,3 milliárd tonna szénnek felel meg. A fejlődő országokban a fejenkénti fafogyasztás évenként egy tonna, s a faszükséglet évenként 2,5 százalékkal növekszik. Ez a növekedés gyorsabb ütemű, mint amilyen mértékben a természet a kitermelt fát pótolja. A rablógazdálkodás a termőtalaj pusztulására, a talaj eróziójára vezet. A FAO szerint a nagy indiai árvizekben is jelentős szerepe van ennek. A fejlődő országok növekvő foigényének a kielégítésére a FAO gyorsan növő fák — például eukaliptusz — ültetését javasolja. Ezek a fafajok évente 8 tonna fát adnak kb. 4000 m2 területen. Régészeti szenzáció — Milyen legyen az új világ- gazdasági rendszer? — Szakkörökben, nemzetközi fórumokon folyik a vita az új — Magyarország fokozott mértékben sebezhető a nemzetközi gazdasági helyzet hatásaitól. Hogyan védhetjük ki a kedvezőtlen jelenségeket, hogyan alkalmazkodhatunk az új helyzethez? — Magyarország alapvetően nyersanyagokat importál és késztermékeket exportál. Emiatt számunkra a hetvenes évek elején kezdődött nyersanyagár- változás kedvezőtlen hatású. 1974-ben például 15 százalékkal romlott külkereskedelmi cserearányunk (vagyis behozott áruinkért viszonylag többet kellett fizetnünk a világpiacon, míg export-termékeinkért nekünk nem fizettek többet). Külgazdasági kapcsolatainkra érzékenyek vagyunk: ezt jelzi, hogy külkereskedelmünk számottevő hatással van nemzeti jövedelmünk nagyságára, beruházásainkra és fogyasztásainkra egyaránt. Országunk alapproblémája: gazdasági adottságainkon nem tudunk változtani, éppígy nem tudjuk befolyásolni a világgazdasági helyzetet sem. Mit kell tehát tenni a gazdaságnak, hogy a cserearány-veszteséget kiegyenlítse? (Tegyük hozzá, arra számíthatunk, hogy a jelenlegi világgazdasági tendencia — tehát a viszonylag magas nyers- anyagárak — tartós marad.) Széles körű vizsgálatokat végeztettünk, amelyeknek végkövetkeztetése: lényeges szerkezeti változtatást kell végrehajtani a magyar exportban. Különösen a Nyugatra kivitt termékeink szerkezete korszerűtlen, azaz: elenyésző a magas feldolgo- zottságú, vagy műszaki fejlettségű késztermékek aránya. Adottságaink mellett nincs más út, mint kevesebb nyersanyagból több, kvalifikáltabb munka 'hozzátételével nagyobb értéket létrehozni. Ezzel egyszerre növelhetjük termelékenységünket és exportbevételeinket a világpiacon. Természetesen az exportszerkezet megváltoztatását a világpiaccal összhangban kell megvalósítanunk. Már a beruházások eldöntésekor figyelembe kell venni azt a néhány területet, amelynek a fejlesztése korszerű exportszerkezetünk magja kell hogy legyen. összegezvén tehát külgazdasági tevékenységünket, azt mondanám: eddig elsősorban hiányzó cikkeket importáltunk. A jövőben fokozotosan szemléletváltozásnak kell tért hódítaíz első zászló Érdekes lelet az NDK-ban Nagy szabású régészeti kutatómunka kezdődött a Német Demokratikus Köztársaság Schwerin megyéjében. Az NDK északi területéről már régebben ismert, hogy a népvándorlás korában hosszabb ideig szláv népek otthona volt. A terület központja, a ma 95 ezer lakosú Schwerin őse is a VII. században alapított szláv település volt, éppúgy, mint sok más, a Balti-tenger partján épült település, pl. Rostock, Wismar stb. Az ún. obodrita szláv törzset a XII, században verték le; s akkor megsemmisültek építményeik is. Az egykori szláv építmények közül nagy feltűnést keltett az NDK területén talált első szláv szentély, amit a schwerini Történeti Múzeum régészei most tárnak fel a Balti-tenger közelében. A szentély, része egy 1100 évvel ezelőtti szláv erőd maradványainak. A gerendákkal megerősített vastag falak mögött hatszáz éven keresztül állt fenn a település, amelyet valószínűleq tűzvész pusztított el. Az aprólékos munkával feltárt régészeti emlék építőkövein kívül sok korabeli használati eszköz is előkerült. Megvan a zászló. Nemrég érkezett a fővárosba, szinte az utolsó pillanatban. A restaurátoroknak szaporán'fellett dolgozniuk, hogy felfrissüljön a kiállításra. Most már biztos: ez is ott lesz a magyar munkás- mozgalom történetének dokumentumai között. Nagy elégtétel ez a kutatóknak. Személy szerint dr. Kovács Józsefnek, a Munkásmozgalmi Múzeum munkatársának, aki régóta keresi ezt az újkori ereklyét. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés első üléséről készült nagyméretű plakáton öt zászló közül emelkedett ki. Ez előtt tettek fogadalmat az Ideiglenes Nemzeti kormány tagjai 1944. december 22-én. A kutató inkább érezte, mint tudta: nem veszhetett el, valahol létezik ez a zászló. Ezért minden elképzelhető helyen érdeklődött. Csak Bakonyán, a Pécs melletti kisközségben nem. Pedig ott kellett volna kezdeni a kutatást. Vörös Vincénél, a termelőszövetkezet raktárkezelőjénél. A kutatót végül az egyik veterán: P. Szabó József vezette nyomra. Tavaly ősszel a múzeumban járt az idős ember, mint azelőtt nemegyszer. Látogatásaikor egy-egy tárgyi emlékkel gazdagította a múzeum gyűjteményét. Ezúttal csupán egy kis beszélgetésre ment be. Bajcsy-Zsilinszky Endre sziget- szentmiklósi baráti köréhez tartozott, szívesen emlékezett a harcos múltra. — Józsi bácsi* — kérdezte tőle Kovács József — nem tud a zászló sorsáról? — Vörös Vince többet mondhatna, ő volt az Ideiglenes Nemzeti Kormány jegyzője — válaszolt az öreg. így jutottak a zászlóhoz, amely az új Magyarország első demokratikus törvényhozó és végrehajtó szervét, az Ideiglenes Nemzetgyűlést és az Ideiglenes Nemzeti kormányt köszöntötte 1944 decemberében. A felszabadulás után sebtében készült és nem Debrecen egykori hivatalos zászlója volt. Egyszerű nemzeti színű zászló volt. Piros-fehér-zöld rúdon leng, egyetlen disze a fecskefarkon lévő két bojt. Nincs rajta koronás, angyalos címer. Ezelőtt a zászló előtt mondták a debreceni református kollégium oratóriumában 33 évvel ezelőtt az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjai: „Én . .. becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz, a magyar nemzethez és a nemzet képviseletében megjelent Ideiglenes Nemzetgyűlés határozataihoz hű leszek, az ország törvényeit, a törvényerejű szokásokat megtartom, a hivatali titkot megőrzőm, a hivatalommal járó kötelezettségeket részrehaj- latlanul, lelkiismeretes gondossággal és legjobb tehetségem szerint teljesítem." Vörös Vince, aki 1944 őszén megszökött a Horthy-hadsereg- ből, és a szovjet hadsereggel érkezett Debrecenbe, az Ideiglenes Nemzeti kormány jegyzőjeként olvasta fel az eskü szövegét, a géppel írt néhány sort, amelybe ceruzával jegyezte be a hangsúlyjelefet Ezt a fél ívnyi eredeti példányt, akárcsak a zászlót és számos dokumentumot, gondosan megőrizte. Egyszerű falusi háza egyébként a történelmi emlékek valóságos kincsestára. Megtalálhatók itt többek között korabeli plakátok, újságok, frontújságok, a szovjet parancsnokság által kiadott magyar és orosz nyelvű igazolványok, a földosztásra jogosító megbízás, levél Veres Pétertől, Bajcsy-Zsilinszky Endrétől és másoktól, sok röplap. Ezek közül mintegy 200 dokumentumot és tárgyi emléket tartós megőrzésre vett át a múzeum. Némelyiket be is mutatia az áprilisban megnyíló állandó kiállításon. Az ország újjászületésének jelképei, bizonyságai közt láthatják majd az érdeklődők. Molnár Erzsébet A medvéknek nincs téli álmuk Alszanak-e téli álmot a medvék, vagy sem? Hol és hogyan, töltik el a telet? Az első kérdésre a válasz:olyan dermedt téli álmot, mint a kisemlősök, nem alszanak. Tény viszont, hogy télre elbújnak, vackot készítenek maguknak, életműködésük ilyenkor csökken. A magasabb hegységekben élő medvék ritkábban mozognak. LegBecsok — tavasszal korábban az ilyen időszakban a vemhes medvék bújnak el. A hol kérdésre elterjedt hiedelem, hogy barlangban töltik a medvék a telet. Nos, barlangban sohasem telelnek, mivel a nagyobb barAz első tavaszi séta a berni állatkertben. langüregeket nem tudnák testükkel felmelegíteni. Jobban szeretik a kisebb mélyedéseket, sziklahasadékokat, a fák gyökerei között megbúvó üregeket. Ilyen helyen letördelt gallyakkal „meg- ágyaznak" maguknak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a medvéknél nincs igazi téli álom, mint az, hogy rendszerint januárban-febru- árban kölykeznek. Az újszülött bocs a macskánál kisebb, vak, doromboláshoz hasonló hangot hallató kis lény. Márciusig nem hagyják el vackukat, csak akkor jönnek elő. Megőrzik ezt a szokásukat a védett helyen, állatkertben élő medvék is. A medveanya általában jó anya, szívesen táplálja kicsinyeit. Mégis, néha előfordul, hogy kiközösíti a bocsot, amely természetes körülmények között menthetetlenül elpusztul. A képen látható mackót a hannoveri állatkert medvéje közösítette ki. Szerencsére gondjaiba vette a gondozó felesége és tejjel felnevelte. A most 10 kilós barna medve a lakásában él. Amikor anyja elhagyta, még csak 40 dkg súlyú volt. Kezdetben éjjel-nappal két óránként táplálták.
