Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-30 / 88. szám

Dunántúlt napló 1977. március 30., szerda Lengyel- országban járt a tanárképző vegyeskara Végig napsütés és a — tavaly, a belgiumi Neer- peltben megismert — len­gyel kórus vendégbarát­sága fogadott bennünket Czestochowában. A 230 000 lakosú városban rendezték a X. Lengyel Zenei Fesz­tivált. Az események köz­pontja a Filharmónia irigy- lésreméitó modern épülete nagy- és kamara koncert­termével. Nagytermének befogadóképessége közel 1000 fő! Programunkat a túl ké­sői ügyintézés miatt már csak odakint ismertük meg: koncert a Filharmó­niában, a Pedagógiai Fő­iskola aulájában, a lubli- neci művelődési házban, majd a zeneiskolában, va­lamint egy felvétel a krak­kói rádió számára. Ezek közül a lublineci Dom Kul- tury-ban tartott a legemlé­kezetesebb: mintegy 600 lelkes, de rendkívül fegyel­mezett közép- és általá­nos iskolás hallgatott ben­nünket, ismétléseket és- rá­adásokat követelve. Min­denütt köszöntés, virág, megvendégelés. Általában a magyar számoknak van a legnagyobb sikere. Krakkóban a Wawel kin­cseinek, királyi termeinek megtekintése után Báthori István sírja köré gyűltünk. A magyar és lengyel nép barátságának szimbólumá­vá vált fejedelem-király porai fölött elénekeltük a Himnuszt, s virágcsokrun­kat elhelyeztük a magyar turistacsoportok tizennégy koszorúja és csokra közé. Legszebb volt ott az es­te.. . A Főtéren, a bazár­rá vált Posztócsarnok előtt randevúztunk a sok látni­valótól fáradtan. Galam­bok, sétálók százai: nyüzs­gő fórum a nagy költő, Mickiewicz lábai alatt. Dtött az óra, a Mária templom felemás tornyán kinyílt az ablak. Megszó­lalt a magasban a szár­nyaló trombitahang, mint mindennap, a tatárjárás óta. S mi is énekelni kezd­tünk. Előbb magunknak, aztán óriási embergyűrű­nek. Előbújt a hold, s a legszebb lengyelországi koncertünknek csak autó­buszunk hazaindulása ve­tett véget... T. A. Így tfüilekeillink mi... Gyalcgosok autósok a pétsi utcákon Fegyelmezetten, körül­tekintőbben Csak elnézem ezt az ügyes, szőke asszonykát, ahogy jő, hegyeken szökellve, bámulatos ügyességgel lavíroz át az autók között. Hoppá. Elhajlik, mint Chalkambra, a kígyóember. Fék csikorog . . . A gyalogosok tíz százaléka fegyelmezetlen. Az autósoké is. Aztán, ha ez a tíz-tíz százalék találkozik, kész a baj. Nem tud­juk eleget hangoztatni: vigyáz­zunk egymásra! Tizenkét gyalo­gost ütöttek el az elmúlt héten, figyelmeztessen ez a körülte­kintésre! w Óvatosan kanyarodni Pécsett jártunk körül — egy hármas koccanásról kaptunk hírt, a Megyeri út és az Alkony utca kereszteződésében. Talál­tunk is két „összecsókolózott" Zsigát, szerencsére nagyobb bai nem történt. A kanyarban sodródott ki egyikük, és neki­ment a szembejövőnek. A ka­nyarvétel sok esetben nem könnyű, fontos, hogy óvatosan kanyarodjunk, sebességünket lehetőleg az alacsony tarto­mányban válasszuk meg. Jókai utca, Rákóczi út keresz­teződése. Egészen furcsa hely­zetet teremtettek az építők. Már akik ott a járdát építik. Tökéletesen elbarikádozva az egész járdarész, a gyalogosnak le kell lépnie az amúgy is kes­keny úttestre. Hallatlanul bal­esetveszélyes! Vajon kit kell majd szidni, ha történik valami baleset? És az ellenérvek elé: nem lehetett volna-e olyan megoldást találni, hogy amíg az úttest szélén járdát építe­nek, beljebb kialakítanak a gyalogosok számára egy ös­vényt? A jobbkéz-szabályt nem tart­ják be az Ifjúság útján. Ott, ha a tízemeletesek közül ki­hajt valaki, elsőbbséget élvez az Ifjúság útján haladókkal, Küldöttgyűlés Szentlőrlneen 41 községet lát el az ÁFÉSZ • Több melegétel és üdítőital # Törődnek a községek gondjaival Negyvenegy község ellátásá­ról gondoskodik a Szentlőrinc és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet. A tegnap megtartott küldött- gyűlésén 130 szövetkezeti kül­dött értékelte az ÁFÉSZ elmúlt évi munkáját. Madarász János a fogyasztási szövetkezet elnö­ke beszámolójában hangsú­lyozta, hogy 23 kereskedelmi egységükben a kereskedelmi forgalom elérte a 152 millió akár az autóbusszal szemben is. Legalábbis elvileg. Vagy le­het, hogy csak a táblákat fe­lejtették el kitenni? És, ha már a tábláknál vagyunk, a múlt­kor szóvá tettük a Hetesi köz— Magyarürögi út kereszteződésé­ben levő táblahiányt. Még ma sincs kitéve. Úgy látszik, elfo­gyott a 40 km-es kerek, sebes­ségkorlátozást jelentő tábla, és a háromszögletű elsőbbség­adási kötelezettséget jelző táb­la Pécsett. Jobbra tarts! Az új KRESZ szigorúan előírja ezt az autó­soknak, de a jogszabály alko­tói nem jártak a Mártírok út­ján. A MÁV bérháznál levő autóbuszmegálló után akkora ugrató van felgyűrődve, hogy okvetlenül elharapják a nyel­vüket azok, akik rámennek. De csak azok mennek rá, akik jobbra tartanak. Szaggatott terelővonal Végül két felfestési hír: a Le­nin téren szépen felfestették a körforgalom sávjait, a szagga­tott terelővonal szép zsinórban megy, megy a Vasút utca felé, aztán hopp! Egyenesen neki a járdának. Tépelődnek is az au­tósok eleget, persze, a külső forgalmi sávból a járdára még egy sem hajtott... A másik: Harkány felől a városba érkez­ve, a Kertváros felől érkező forgalom szabadabb kihajtása érdekében felfestettek egy részt, ahová nem szabad ráhajtani. Ez jó és helyes intézkedés volt, de ha szabad javasolni: vala­mivel jelezni kéne, hogy ott út­szűkület van, illetve, hogy az autóknak a külső sávban sza­bad csak haladniok. A Széche­nyi téren napok óta áll ott kö­zépen egy piroscsíkos baba ... Vagy így, vagy tán inkább egy táblával meg lehetne előzni a bajt. Kampis Péter Tízéves az „ORBIS MM Plakátkiállítás az IH Galériában Éppen 10 éve annak, hogy Budapesten megkezdte mun­káját, az ORBIS, a lengyel uta­zási irodák magyarországi kép­viselete, amely a Lengyelor­szágba történő utazások pro­pagandáját volt hivatva előse­gíteni. Ebből az alkalomból nyílott idegenforgalmi plakát- kliállítás tegnap délután az If­júsági Ház galériájában. Az ORBIS mint az összes len­gyel utazási iroda képviselője egyúttal az egész lengyel ide­genforgalmat reprezentálja. Feladatai közt fontos szerepet kap az információs és propa­ganda tevékenység, amelynek során — reklám — és propa­ganda eszközök segítségével is — a magyar turistákat infor­málja a kiutazási lehetőségek­ről. A lengyel idegenforgalmi plakátok pécsi kiállítása is az érdeklődők és az utazni vá­gyók széles körű tájékoztatását szolgálja, A kiállításra tegnap délután 4 órakor került sor az IH Galériájában. Az érdeklő­dők és a meghívottak jelenlé­tében Kornél Jerzy, Argasinski, az ORBIS budapesti kirendelt­ségének igazgatója mondott megnyitó beszédet. Ezután ki­sorsolták a Pécsi Műsor című lap és az ORBIS közös kereszt­rejtvény pályázatának nyeremé­nyeit. A szerencsés megfejtők a helyszínen vehették át az ér­tékes tárgynyereményeket. Ezt követően az utazási irodák és a társszervek meghívottai bará­ti beszélgetés keretében talál­koztak az ORBIS képviselőivel. A lengyel plakátok kiállítását április 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők, P. L ii^lftéineirní regények ifjúságnak Vendégünk: Szentiványi lenő Eszmélő korunk éveiben és immár több generáció után a mai gyerekeknek is egyik legkedvesebb olvasmányél­ménye „A kőbaltás ember". Szerzője: Szentiványi Jenő író, aki 68 évét meghazud­toló fürgeséggel járja az or­szágot sokfelé, ahová meg­hívják: író—olvasó találko­zókra, rendhagyó irodalmi órákra. Ezen a héten Bara­nyába látogatott. írásai 18 éves korától napilapokban, folyóiratokban, kötetei 1937- től jelennek meg; az utóbbi tíz évben egyre több kiadás­ban külföldön is: francia, orosz, német nyelveken. Leg­népszerűbb művei: Az óceán világa, A görög gálya titka s a Fegyverdörgés és tenger­ár. Mint a címek is sejtetik, Szentiványi Jenő elsősorban az ifjúságnak ír. Történelmi regényeket és ismeretterjesz­tő műveket érdekes, izgal­masan vonzó stílusban, nem­egyszer a kalandregények látszatával. így különösképp érdekes lehet: vajon mi a történelem és a valóság vi­szonya műveiben és mennyi a szerepe a fantáziának, a kalandosságnak? — Szeretem a letűnt ko­rok elfeledett vagy újra fel­színre kerülő történelmi do­kumentumai nyomán kivá­lasztani témáimat. így szü­letett A görög gálya titka és a talán legolvasottabb és legtöbb külföldi kiadást megért Fegyverdörgés és tengerár című regényem, amelyben egy nemzetközi ré­gészcsoport — napjainkban — egy elsüllyedt régi telepü­lés maradványaira bukkan. A búvárok pipákat, tányérokat, órát hoznak föl a hajdani vendéglőből és kormányzó­sági palotából, amelyet az 1692-es szökőár az egész vi­rágzó településsel együtt megsemmisített. Hogy egy ilyen település hogyan jött létre a XVII; század második felében — az angol és spa­nyol hajóhad ádáz küzdel­mei idején — ezt kell az írónak elképzelnie és megír­nia: rengeteg történelmi for­rás, dokumentum, rengeteg tanulás nyomán . . . Oly mó­don, hogy a legfölkészültebb lektor se tudhassa „meg­fogni" . . . Egyébként ezt a témát a Geographical-ban olvastam . .. — Több ifjúsági műve ha­józással, tengeri háborúkkal kapcsolatos. Honnan ismeri a hajózást ennyire alaposan? — Apám tizenkilencben emigrálni kényszerült. Elvé­gezte a kiéli kereskedelmi tengerészeti tisztiiskolát és egy kereskedelmi hajó pa­rancsnoka lett. Diákkorom­ban a szünidőket nála, a hajón töltöttem, így beutaz­tam az egész világot. . . — Első regénye a csiszolt kőkorban követi végig egy maroknyi emberhorda útját az Urál-vidéktől a Kárpá­tokon, a Tisza-menti mocsár­világon át a Mátra aljáig. Hogyan született „Ge-og", a kőbaltás ember figurája? — Megálmodtam, geoló­gus hallgató koromban, az egyetemen . . . Szentiványi Jenő tegnap délután a komlói Zrínyi Mik­lós Művelődési Házban vett részt író—olvasó találkozón; ma az Ágoston téri iskolá­ban és Szigetváron, holnap Siklóson, Kémesen, majd a meszesi József Attila Műve­lődési Házban, pénteken dél­előtt pedig az egerági isko­lában találkozik fiatal ol­vasóival. forintot, míg a vendéglátói ipa­ri forgalmuk 39,5 millió volt. üzletpolitikai célkitűzéseikben kiemelt szerepet kapott a ven­déglátás étel és alkoholmentes italforgalmának dinamikus fej­lesztése. 1976-ban az előző évhez viszonyítva 13 százalék­kal több melegételt szolgál­tak fel, míg üdítőitalból 20 szá­zalékkal adtak el többet. Beruházási tevékenységükre jellemző, hogy elsősorban a munkakörülményeket javító, a munkát könnyítő és hatéko­nyabbá tevő technikai feltéte­lek fejlesztése volt az elsőd­leges. A szállítás és anyag- mozgatás könnyítése érdekében 5 db tehergépkocsit vásároltak, a kiskereskedelmi egységekbe hűtőpultokat, presszógépeket szereltek fel, az ipari üzemek részére nagy teljesítményű fél­automata gépeket vásároltak. A szövetkezet gondot fordít a szakemberképzésre. Vállala­ti szervezésben önálló szak- munkástanfolyamot indítottak, ahol 28 nő szerzett szakmun­kás bizonyítványt. A 4300 tagot számláló szö­vetkezet gazdasági vezetése fi­gyelemmel kíséri a községek gondjait, s mint a hozzászólá­sok is bizonyítják a tagság elégedett a szövetkezet tevé­kenységével, és hangsúlyozzák, hogy jelentős anyagi támoga­tással is hajlandók a szövet­kezet továbbfejlődését előse­gíteni. A küldöttközgyűlésen, ahol többek között részt vett Gyenis Pál, a pécsi járási pártbizott­ság első titkára, és Szegedi Ernő a MÉSZÖV elnökhelyette­se, elismeréssel szóltak a nyug­díjba vonuló Madarász János munkájáról, majd egyhangúlag elnökként jelölték Joó Jánost, az ÁFÉSZ eddigi elnökhelyette­sét. A küldöttközgyűlés egyhan­gúlag Joó Jánost választotta az ÁFÉSZ elnökévé. A Szovjet Irodalom élő melléklete A Szovjet Irodalom magyar nyelvű kiadása első számának megjelenésével egyidőben in­dult útjára a Szovjet Irodalom című folyóirat élő melléklete. A műsor gondolatának megszü­letésekor ott bábáskodtak a magyar nyelvű kiadás szerkesz­tői, a Radnóti Miklós Színpad művészei, az ŐRI szakemberei és a sorozatot útjára bocsátó Lapkiadó Vállalat. Az élő mel­léklet két év alatt több mint 100 előadást ért meg. A KPVDSZ Művelődési Ház­ban, kedden este fél 7-kor lát­hatták az érdeklődők az Érzé­keny lélekkel című műsort. A lírai válogatás témája az ifjú és a felnőtt kor örök problémája, a szerelem volt. A szerzők kö­zött ott találtuk Olga Fokina észak-orosz írónőt, Eduardasz Mizselaikisz írót, aki 1963-ban kapott Lenin-díjat, a grúzok nagy költőjét Mi ha Kvlividzét, és Raszul Gamzatov dagesztáni — avar költőt is, akinek meséi, anekdotái hangzottak el a mű­sorban. A műsorban közremű­ködött Kohut Magda érdemes művész, Bodor Tibor, Győri Franciska, Rab Edit, Somhegyi György, Verdes Tamás és Vallai Péter színművészek, a műsort vezette: Bíró András, az Új Tü­kör című lap főmunkatársa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom