Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-30 / 88. szám
1977. március 30., szerda Dunantmt napló 3 Észrevételek, tapasztalatok egy úttörő kezdeményezésről Ú ttörő vállalkozású rendezvénysorozat színhelye volt Pécs az elmúlt héten. Otthont adott a Balázs Béla Stúdió filmjeinek, alkotóinak s a társadalmi forgalmazással programba állított vetítések, közönség- találkozók, filmviták — pontosabban: a rövid- és játékfilmek által fölvetett társadalmi jelenségek, szociológiai témák feletti viták — nosszú sorának, különböző munkás-, diák- és értelmiségi rétegek, csoportok, klubok részvételével. „BBS ’77 - közművelődési filmhét" Közönségtalálkozók, fllmvllák Alapvető célkitűzés volt: részben módot adni a BBS java filmterméséből hozott válogatás anyagának megtekintésére, (amire a Stúdió történetében először adódott ilyen lehetőség); részben a kiscsoportos, tehát rétegvetítésű programok s azt követően az alkotókkal folytatott beszélgetések, viták tapasztalatait ösz- szegyűjtve, tanulságait leszűrve kimunkálni a hagyományos mozihálózaton kívüli társadalmi forgalmazás optimális módszereit. Utóbbi témakörben a szakemberek, népművelők berkeiben bizonyára még sok szó esik ennek a hétnek a tapasztalatairól, amit egyébként köz- művelődési filmhét alcímmel jelöltek meg a programban is. Ezt egyelőre hagyjuk ülepedni. A társadalmi forgalmazás itt és országosan is majd csak fölcseperedő és a feladathoz méltó, azaz hozzá felnövő módszereire, formáira később visz- szatérünk. Adósok vagyunk azonban néhány válasszal olyan kérdésekre, hogy voltaképpen mi is a Balázs Béla Stúdió és mit jelent a társadalmi forgalmazás? Ezenkívül a rendezvénysorozat néhány általunk is közelről tapasztalt jelenségét — tanulságképpen — feladatunknak érezzük közreadni ehelyütt is. stúdió A Balázs Béla Stúdió — mint a róluk szóló kiadvány bevezetőjéből megtudhatni — kísérleti stúdió, amely a filmművész szövetség egyik szekciójaként annak elvi irányításával működik. Fő feladata: megteremteni a pályakezdő filmesek alkotói kísérletezéséhez szükséges föltételeket és lehetőségeket. Állami szubvencióval működik. Ebből és több más szempontból is egyedülálló lehetőségekkel, világviszonylatban is. A minisztérium ugyanis a forgatókönyvi döntések teljes felelősségét a Stúdióra ruházta, a Filmfőigazgatóság is csupán konzultáns kapcsolatban áll velük. A Stúdió működése két évtizede óta kb. 130 film készült el, közülük a jelentősebbek hatása az egész magyar filmművészetre kisugárzott. Tevékenységük az utóbbi 6—8 évben különösen fontos társadalmi szerephez jutott: „Az 1969-ben meghirdetett „szociológiai filmprogram" nemcsak a stúdióban eredményezett magas színvonalú filmeket, hanem segítette a magyar filmművészet legjobb törekvéseit a valóság mélyebb és hitelesebb ábrázolásában." Hol láthatóak a BBS rövidfilmjei, illetve miért csak szűk körben ismertek, ha ismertek? E filmek egy (kisebb) részét láthattuk moziban is, játékfilmek előtt vagy a tv-ben. (Pl. Schiffer Pál: Fekete vonat, Lottónyeremény; Huszárik Zoltán: Elégia; Gazdag Gyula: Hosszú futásodra mindig számíthatunk ... Szalkay Sándor: A krokodil stb.) Filmjeik többsége kísérleti alkotás lévén, nem a nagy nyilvánosság elé készült. Vet'tenek BBS-filmeket a filmbaróti körök, illetve a filmklub-hálózatok előadásai keretében: szándék szerint a vetítést követő beszélgetésekkel, vitákkal. S van az ún. társadalmi forgalmazás. fá&aáafmi forgalmazás E filmek társadalmi forgalmazása minőségi, különbséget jelent a filmnézés egyéb formáival szemben. Miről van szó? Nem csupán arról, hogy a szabad időmben elmegyek a moziba vagy (bérlettel) megnézem a filmbaráti körök, filmklubok meghirdetett programját. Gyakorlatilag itt arról van szó, hogy a mai társadalmi valóság különböző jelenségeinek — az életmódnak, a kulturáltságnak stb. — szociológiai vizsgálatai révén alkotott filmeket igen tudatos, átgondolt kiválasztással elviszik (nemegyszer maguk az alkotók) különböző rétegekhez, társadalmi csoportokhoz (üzemi szocialista brigádok, pedagógusok, diákok, jogászok stb.), s azokat levetítik. Ebédlőben, tanteremben, ifjúsági klubban, ahol alkalmas hely van. Levetítik e filmeket részben a bemutatás, a valamilyen formában őket érintő valóság tükröztetése, részben a vetítést követő viták, beszélgetések reakcióinak, visszajelzéseinek megismerése, rögzítése szándékával. „Vagyis ebben a viszonylatban a film és a néző viszonya minőségileg változik meg ...” — olvastam az idézett kiadvány egyik írásában. Erről a kérdésről igen sok szó esett a rendezvénysorozat szakmai vitáiban. Úgy is, mint a szélesen értelmezett közművelődés egyik nagyon fontos, de ma még kihasználatlan eszközéről, hiszen a BBS-filmek túlnyomó többsége dobozban hever, vagy csak igen ritkán kerül valamilyen céllal „vájt- fülű” szakmai publikum elé. A hét keretében mintegy 60 vetítést tartottak. Tekintettel a rendezvénysor elsősorban szakmai jellegére, az arányokhoz itt nem kívánunk hozzászólni. Egy biztos: a kevesebb mindig több. Különösen, ha a mennyiségi energiák jó részét a minőségre fordítják. 60 rendezvényen mindenütt nyilván nem lehettünk ott, de azért vannak közvetlen tapasztalataink is. A Pécsi Dohánygyárban meghirdetett vetítés, (ahol igen sokan összejöttek egy teljesen ismeretlen filmhez), elmaradt, mivel a hangot adó gép másfél órát késett. Másnap az előző tömegből mindössze 15-en voltak kíváncsiak a filmre, érthetően... A Leöwey Gimnázium vitaköre Dárday István filmjeit nézte az IH-ban. Mivel a dobozokra nem írták rá a címeket, s mivel egyből több kópiát is hoztak, volt, amit kétszer is levetítettek. Sokan eltávoztak ... A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban is szépen összejöttek, de itt is „technikai okokból" a vetítést nem tudták elkezdeni. A lelkes helyi népművelő keserűségében az esti előadást is lemondta ... Más: pénteken délután Schiffer Pál rendező igen szomorúan tért vissza a meszesi Puskin Művelődési Házból. Azon kesergett, hogy az intézményt vezető szakszervezeti népművelő annyira sem érdemesítette, hogy jelen legyen, amikor a Mecseki Szénbányák kiszesei részére meghirdetett (meghirdetett?) filmje vetítésére (Mit csinálnak a cigánygyerekek?) mindössze 3-an (hárman!) jöttek össze. Azzal a szent fogadalommal, hogy soha többet hasonló rendezvényre el nem mennek. Az esti vetítésre ugyanitt: a Szénbányák szak- szervezetének „szervezésében" már 10-en (tízen) megjelentek a 300 személyes teremben . .. (Vitézy László szocialista brigádoknak ajánlott Rejtett hiba c. filmjére.) Szerkesztőségünkben többen panaszt tettek, hogy a BBS retrospektív sorozatára (Kossuth Klubmozi) nem kaptak jegyet, noha hely bőven lett volna. Például szerdán. Magam is ott voltam. Valóban mindkét előadás kb. fél házzal ment. . . Pénteken többször próbát tettem. A pénztár válasza szerint valamennyi jegy elfogyott. Mint megtudtam, 20 db jegyet kapott, a többit egyetemeknek, főiskoláknak adták ki. Este a székek jó egyharmada ismét üres volt... S jószerével ez volt a helyzet egész héten. Az egyik szakmai vitában elhangzott: e filmek forgalmazási szemléletében is változásra volna szükség. Így igaz, s erre a megyei Moziüzemi Vállalat szíves figyelmét ezúton is felhívjuk. Mindenekelőtt arra, hogy a pénztár ne küldjön el embereket, ha egyszer napok óta nyilvánvaló, hogy minden este van, illetve lesz hely. Miért nem lehet ilyen esetben (a pénztárnak) odahívni az érdeklődőket, s az előadás kezdetekor esetleg a helyszínen is jegyet árusítva, vagy istenbocsá', karonfogva beültetni őket. Érdeklődőket, akiknek az ismeretségi köréből hátha a jövő filmbarátai, és szélesebb rétegközönségei kikerülhetnek. („Szájpropaganda!" ...) Volna mit tennünk: Magyar- országon a lakosság 70 százaléka évente egyszer sem jár moziba. És a közönségszervezők felelőtlenségének meg a „táblás házak" hazug statisztikáinak (pl. szoc. brigádok fiktív mozilátogatásainak) is egyszer véget kellene vetni! Í^nyófiiáátt sikeres volt Sorolhatnánk, lenne mit. Mégis egészében véve — ahogyan a záró vitán is elhangzott — a rendezvények túlnyomó része sikeres volt. Bizakodunk abban, hogy ez így is van. A vetítéseken szerzett saját tapasztalataim is a „BBS 77” — Közművelődési filmhét eredményessége mellett szólnak. Mindössze néhány „malőr" csúszott be szervezetlenségből — mondották a vitán — de azok óriási károkat okoztak . . . Mindezek ellenére a filmhetet érdemes volt megrendezni. Köszönet érte a BBS- nek, a Baranya megyei Moziüzemi Vállalatnak és azoknak a szervezőknek, népművelőknek, akik mindent elkövettek az ügy sikere érdekében. Bizakodunk abban, hogy a leszűrt tapasztalatok alapján idővel a társadalmi forgalmazás új formáiról is beszámolhatunk olvasóinknak. Wallinger Endre Időben keli segíteni Látogatás a pécsi Nevelési Tanácsadóban „Dacos, agresszív a fiam. Ellenkezik, nem fogad szót .*. Kislányom nyugtalan, éjszaka nem alszik* Az iskolában gyenge eredményt ér el. Mit tegyek?” ... A Nevelési Tanácsadó segít. Immár három éve, 1974. január 1-től működik a megyében az egyetlen ilyen intézmény. A Megye utca 22-ben kis tábla jelzi létezését. A keskeny, betonudvarról belépve nyugodt derű fogad. Már az előtér berendezése is otthonos, hangulatos, színes. Az egyik bőrfotelben kisfiú lóbálja a lábát. Szőnyegen lépegetek fel az emeletre. Itt fogadják a város 3—18 éves gyermekeit, akik valamilyen problémával küszködnek. Az elmúlt időszakban mintegy 1200 gyerekkel foglalkoztunk, s egyidőben 70—80-an állnak gondozásunk alatt — mondja Szilágyi János, a Nevelőotthon és a Nevelési Tanácsadó igazgatója. — Pszichológus, pedagógus, szociálpeda- gógus, családgondozó, asszisztens, s egy félállásban segédkező pszichiáter alkotja a gárdát, az ún. ,,team"-ot. — A nehezen nevelhető gyermekekkel foglalkoznak?- Éppen azt akarjuk megakadályozni, hogy nehezen kezelhetővé váljanak. A beideg- zett rossz magatartási szokásokat már nehéz megváltoztatni. Korán, időben kell jelezni a rendellenességeket, amikor még lehet gyógyítani. Ez nagyon fontos. Ilyenkor még két- három alkalom eléq az eredmény eléréséhez. Később azonban már csak adminisztratív eszközök, külső beavatkozás segítségével lehet esetleges változást elérni. Szorongó, gátlásos, agresszív gyermekek Mi akadályozza a normális fejlődést? — Milyen problémákkal jelentkeznek az intézmények, a szülők és a gyerekek? — Leggyakrabban a gyámhatóság, ritkábban a bíróság és rendőrség kér tőlünk szakvéleményt. Az előbbi, örökbefogadás esetén arra kér választ, hogy az örökbefogadó és a gyermek jó kapcsolata tartósnak ígérkezik-e. Állami gondozásba vételnél arról kell meggyőződnünk, hogy valóban olyan veszélyeztetett helyzetben van-e a gyermek, hogy más megoldás nincs számára* Az iskolák elsősorban a nehezen beilleszkedő, a közösséget zavaró tanulókat küldik hozzánk. A szülő általában akkor keres fel bennünket, ha megromlott a kapcsolata gyermekével, vagy rendellenességeket vesz észre rajta: szorongó, gátlásos, ideges, nyugtalan, agresszív stb. Természetesen elsősorban neki kell idejében észlelni a problémákat. — A gyerekek maguktól is felkeresik önöket? — Igen. Gyakran. Elmondják iskolai, családi, vagy egyéb jellegű problémáikat. — Hallottam már, hogy sok szülő azért idegenkedik idehozni gyermekét, mert attól fél, hogy emiatt őt megbélyegzik. Ügy gondolja, hogy itt abnormális gyerekeket kezelnek. — Tévedés — szögezi le határozottan. — Egészséges gyerekekről, akiket valamilyen külső vagy belső ok eltérített a normális fejlődéstől. A mi feladatunk éppen az, hogy megtaláljuk az okokat, s megfelelő therápiával gyógyítsunk. Ha a környezet a hibás, ezt kell megváltoztatnunk, ha pedig belső ok akadályozza a helyes irányú fejlődést, igyekszünk ezt feloldani. Szülővel és pedagógussal megbeszéljük, hogyan bánjon gyermekével. — Hogyan történik a felvétel? — Majdnem úgy, mint az orvosnál. Ha bejön a szülő ún* anamnézist veszünk fel, melybe beletartoznak a gyermeket ért objektív és szubjektív hatások. Majd ő maga mondja el véleményét. Ezután különféle vizsgálatok segítségével megállapítjuk a diagnózist, s a gyógyítás módját. — Mi a gyógyítás lényege? — Különféle játékokkal, mun- kafog la I kozó sokkal, vagy egyéb módszerekkel „elrontjuk" a kialakult magatartási formákat, s helyette újakat építünk ki. Természetesen mindez csak a szülők, az iskola, a közösség segíségével valósítható meg. Sajnos, be kell vallanunk, ha súlyosan sérült a személyiség, nem mindig sikerül eredményt elérni. A mór gyógyult gyermeket az utógondozó kíséri figyelemmel. Hegyi Etelka Komoly mondanivaló, játékos előadásmód Egy ókori művészet modernebb változatának kiváló hazai képviselőivel ismerkedhet meg a pécsi közönség a Doktor Sándor Művelődési Házban március tizenkettedike óta kéthetenként sorra kerülő előadásokon. Legközelebb 9- én este látható Pécsett a Spot Színpad Doktor Sándor Művelődési Központ műsorán a Karsai János pantomim művész és csoportja, a Mimikri együttes. Mi is a pantomim? — Nem más, mint pusztán testmozgással és arcjátékkal kifejezett drámai akció az ókori pantomimushoz hasonló, de újabb eredetű színjátéktípus. Határai még tisztázatlanok a tánccal, a mozgásművészettel és a drámává.!. Ez a sokrétűség mind-mind életre kel a „bőbeszédű néma emberek" produkcióján keresztül. Itt utalnák a címre: — „Az élet bonyolult...?!” Ezt Á Mimikri együttes Az élőt bonyolult...?! 'MM ff mindnyájan érezzük, látjuk — ha nyitott szemmel járunk. Karsai az élet különböző területeiről merítette témáit, alakjait. Figuráit figyelmesen szemmel kísérve, azok gesztusait, arcmozdulatait, arcvonásait, szemrebbenéseit, végtagjainak, testrészeinek szinkronját, szempárjainak villanását érzékelve megkapjuk a választ — az élet bonyolult! S mind ez az összetettség, változatosság jelenik meg közérthetően, tiszta kicsengésben a különböző alakok mozdulataiból. Ezt a gondolatot támasztja alá Horatius meglátása is a „mim”-ről. — „Nincs annál megrázóbb érzés egy ember számára, mint az, amit önmaga, biztos szemmel érzékel." Karsai János csoportjával együtt a Marcel Marceau-féle iskola képviselői közé tartozik. A stílus elemei jól megfigyelhetők a képsorok, etűdök láncolatában a primitív ember figurájáról, a beat-fiú alakján keresztül végigvonuló társadalmi rétegek, a csoportok bemutatásából. Az élet nehézségeit, paradox helyzeteit győzi le nagy virtuozitással, gazdag fantáziával és élményvilággal, páratlan kifejező erővel. Tökéletes helyzet- felismerésére jellemző, hogy bár a pécsi előadáson a sötét háttér és viszonylag kicsi színpad miatt csökkent a mozgás- és a technikai eszközök szerepe, nagyszerűen felismerte a lehetőségeket. Nagyobb hangsúlyt kapott az állóképszerűség s különösen dominált az arcmimika ezernyi variációival az indulatok, hatások, érzelmek, jellemek megformálásában. Stílusa a komoly erkölcsitársadalmi mondanivaló mellett sem veszít könnyedségéből. játékosságából, humoros élvezhető előadásmódjából. Bár elég szűk körben ismerik még csak ezt a műfajt, mégis meggyőződésem, hogy minden ember, aki megnézi a Spot Színpad műsorát, egy újabb élménnyel gazdagszik, s bővül látóköre. Legközelebb már egyből megérti, megérzi a test közlekedését, mikor a figura lehajtott fejét fokozatosan felemeli, vállait kihúzza, szemei megcsillannak. Legközelebb a néma ember hangját is tisztának, ércesnek és jól érthetőnek tartja. Jankó Tamás
