Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-10 / 40. szám

Dunántúlt naplö 1977. február 10., csütörtök A 20 éve követelt úton haladunk tovább Akik a hírekben szerepelnek Kádár János beszéde az ünnepi gyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága ne­vében üdvözölte a gyűlés résztvevőit, gratulált a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Kilián György zászlóaljnak, a Szolgálati Érdemérmet kapott munkósőröknek. Köszöntötte a munkásőrséget, annak vala­mennyi egységét, egész állomá­nyát, megalakulásának 20. év­fordulója alkalmából külön kö­szöntötte a munkásőrség meg­alapítóit, azokat a munkásőrö­ket, akik két évtizede szolgála­tot teljesítenek, valamint azokat a fiatalokat, akik az idősebb nemzedékek nyomába lépnek. Emlékeztetett a munkásőrség megalakulásának két évtized­del ezelőtti körülményeire. Azokra a napokra, amikor a párt hívó szavára a munkások, parasztok, az értelmiségiek tíz­ezrei fogtak fegyvert a Magyar Népköztársaság törvényes rend­jének, a munkásosztály, a dol­gozó nép hatalmának védelmé­ben a magyar nép minden ren­dű és rangú ellenségével szem­ben. A munkásőrség megala­pítása— mint mondotta — dön­tő és szocialista jellegű elhatá­rozás volt, mert azt a célt szol­gálta, hogy fegyverrel és mun­kával védjük vívmányainkat, szolgáljuk hazánkat. Rámuta­tott, hogy a munkásőrség köte­lékébe tartozó kommunisták és pártonkívüliek kétkezi ,és szelle­mi dolgozók, férfiak és nők 70 százaléka fizikai dolgozó, 80 százaléka szocialista brigádtag. Elmondható, hogy akik munkás­őrként, önként vállalták a szol­gálatot, a szocializmus öntuda­tos hívei, építői, védelmezői. Szocialista rendszerünk büszkesége A munkásőrség szocialista rendszerünk intézménye és büszkesége, teljes mértékben megfelel annak a bizalomnak, amely létrehozta. A fegyveres erők megbecsült tagja, a ma­gyar munkásosztály, a dolgozó magyar nép forradalmi tradí­cióit őrzi, a hazafias és inter­nacionalista nevelés, a kommu­nista nevelés iskolája. Nem párthadsereg, hanem a mun­kásosztály osztályszervezete, a magyar nép fegyveres testüle­té. A munkásőrség tagjai tiszta lelkiismerettel állhatnak a nép elé. A testület megoldotta és megoldja kettős feladatát: vé­di a Magyar Népköztársaság törvényes rendjét és tevékenyen részt vesz a szocialista építő munkában. A párt, a nép elis­meri a munkásőrség érdemeit. A Központi Bizottság első tit­kára köszönetét mondott a munkásőrségben szolgálatot tel­jesítő párttagoknak, a testület minden tagjának a becsületes helytállásért. Hangsúlyozta, hogy a munkásőrség feladata változatlan és a bizalom to­vábbra is kötelezi. Ugyanazzal az áldozatkészséggel kell to­vábbra is helytállniok, amilyen­nel eddig teljesítették kötele­zettségeiket. A Központi Bizott­ság első titkára biztosította a munkásőrséget arról, hogy to­vábbra is számíthat minden tá­mogatásra. Kifejezte a Központi Bizottság mély meggyőződését, hogy a munkásőrség a jövő­ben is méltó lesz a bizalomra és megoldja feladatait. Kádár János részletesen be­szélt jelenlegi belpolitikai hely­zetünkről. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt fő politikai irányvonala —, amelyet a Központi Bizottság 1956 decemberi határozata fo­galmazott meg, s amely többek között a munkásőrség megala­kulását is lehetővé tette — ki­állta az idő próbáját; ma is él, érvényes és érvényes lesz. Ennek a lényege a marxizmus— leninizmus tanításainak alkotó alkalmazása, a tömegekkel való szoros együttműködés, mind a dogmatikus, szektás, álbaloldali, mind a revizionista, opportunista, megalkuvó irány­zatok elleni harc, a munkás- osztály, a nép hatalmának, a szocializmus vívmányainak vé­delme mindenfajta ellenséggel szemben. Bár változnak a körül­mények és a feladatok, a párt 20 év óta lényegét tekintve ezt a fő politikai irányvonalat kö­veti, ezt erősítették meg a párt egymást követő kongresszusai, legutóbb az 1975 tavaszán tar­tott XI. kongresszusa. Barátaink és ellenségeink egyaránt tud­ják, jelentette ki, hogy mi min­dig osztályállásponton, a szo­cializmus álláspontján álltunk és állunk a jövőben is: a 20 éve követett úton haladunk to­vább. Részletesen szólt az 1976. év eredményeiről és az 1977. évi feladatokról, a gazdasági és kulturális építő munkáról. Rá­mutatott, hogy a nagyon nehéz körülmények miatt a népgaz­dasági terv néhány fő mutató­ját nem értük ugyan el, de jó irányban haladunk. Éppen a mostoha időjárási viszonyok, a számunkra kedvezőtlen nemzet­közi gazdasági viszonyok eme­lik munkánk értékét és tölthet­nek el bizakodással. Mindenki adja tehetsége legjavát Nagy feladatok állnak azon­ban még előttünk, s az egész népnek össze kell fognia, min­denkinek tehetsége legjavát kell adnia ahhoz, hogy célja­inkat elérjük. Még sok a ten­nivalónk a népgazdasági egyensúly biztosításában, a munkaidő jobb kihasználása, a hatékonyság, a gazdaságosság növelése, a minőség, a termék- szerkezet javítása' terén. Az 1977. évi terv végrehajtása jól indult. Terveink feszítettek, de reálisak, a tervezett fejlődési ütem a lehetőségeinknek meg­felel, s a terv végrehajtásához minden potenciális feltétellel rendelkezünk. Népünk politikai­lag egységes, társadalmunk szilárd, a dolgozók tettrekészek és bizakodók, s számíthatunk a szocialista országok gazda­sági együttműködésében rejlő lehetőségekre. Rámutatott, hogy hazai épí­tőmunkánk eredményei adják meg a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyét, növelik szavának súlyát a béke, a ha­ladás ügyében. Bizakodva ítéljük meg a nemzet­közi helyzetet Részletesen szólt a nemzet­közi helyzet időszerű kérdései­ről. Hangsúlyozta, hogy biza­kodva ítéljük meg a nemzet­közi helyzet alakulását, mert a haladás erői előretörnek; a Szovjetunió, a szocialista or­szágok, a szocializmus pozíciói erősödnek. Mélyül és szélese­dik a nemzetközi munkásmoz­galom harca a kapitalizmus ellen a haladásért. A felszaba­dulásukért, a függetlenségü­kért küzdő népek antiimperia- lista harca új sikereket ered­ményez. Az enyhülés mindin­kább tért hódít, normalizálód­nak és erősödnek az államok közötti kapcsolatok. Az enyhü­lésért vívott harcban történelmi jelentőségű esemény volt a helsinki tanácskozás. Harcban jutottunk el e tanácskozáshoz, s harcban juthatunk tovább. Az enyhülésért továbbra is meg kell küzdeni, mert a kapitaliz­mus elhúzódó válságban van, a hadiipari monopóliumok erő­sítik harcukat a profitért, a vál­ság terheit a tömegekre akar­ják hárítani. A reakció, hogy elterelje a figyelmet a belső bajokról, fokozza támadásait a szocialista országok ellen. Mi azonban bízunk erőnkben, mert a történelem menetét a szocializmus, a haladás, a bé­ke erői határozzák meg, azok az állandóan ható tényezők, amelyek mindinkább befolyá­solják az emberiség sorsának alakulását. Mi folytatjuk eddi­gi külpolitikánkat, szövetségben a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a haladás, a bé­ke erőivel. A nemzetközi hely­zetet reálisan, józanul megítélő politikai tényezőkkel együttmű­ködünk, azért széliünk síkra, hogy tovább erősödjék a békés egymás mellett élés szelleme. Népünk békét akar és támo­gatja ezt a külpolitikái vona-_ ’unkát. Erősödött népünk szocialista öntudata ' A Központi Bizottság első titkára szólt arról, hogy 20 éves munkánk, harcunk ered­ményeképpen a magyar nép a szocializmus fejlődésének ma­gasabb fokára lépett. Pártunk, népünk történelmi harcokban megedződött, állampolgáraink szocialista öntudata erősödött. Ez kifejeződik a most ünnepelt munkásőrség helytállásában, a széleskörű szocialista brigád­mozgalomban és a szocialista munkaversenyben is. Ennek ki­emelkedő és meggyőzően szép példája éppen az a verseny, amely a Csepel Vas- és Fém­művek szocialista brigádjainak kezdeményezésére a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünnep­lésére indult. E nagyszerű ver­senymozgalom, amelyet Leo- nyid lljics Brezsnyev elvtárs is üdvözölt, nemcsak hazánkban, hanem más szocialista orszá­gokban is nagy és mély vissz­hangot keltett, egyre több kö­vetőre talál. Népünk így is ki­fejezésre kívánja juttatni a Szovjetunió népei iránti barát­ságát. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hatvan év­vel ezelőtti győzelmének napja nálunk is állami ünnep, saját ünnepünkként köszöntjük a vi­lágtörténelem e nagy esemé­nyének évfordulóját. Azt kíván­juk, hogy az idei esztendő is új, gazdag és nagy sikereket hoz­zon a Szovjetunió népeinek. Még egyszer szívből minden jót kívánok a húsz esztendős Magyar Munkásőrség parancs­nokainak, egész személyi állo­mányának. S a jubileum alkal­mából Központi Bizottságunk nevében is köszöntőm harc­edzett munkásosztályunkat, szo­cializmust építő népünket, amely ■»— sok kiemelkedő vív­mányával együtt — létrehozta nagyszerű munkásőrségünket és a továbbiakban is megad min­den támogatást hivatása betöl­téséhez — fejezte be hosszan­tartó, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. A munkásőrök ünnepi gyűlé­se Kovács Károly elnöki zár­szavával és az Internacionólé hangjaival ért véget. Tóth István Hatszoros kiváló dolgozó, kétszeres kiváló munkásór Hír: Tóth István, mohá­csi munkásőr, február 9- én a Parlament Munkácsy termében a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést vette át kimagasló munkája eredményeképpen. Tíz éve épült Mohácson, az Orgona utcában Tóth István háza. Takaros épület kis kert­tel, a bejárati út mentén sző­lőlugas, s két sávban kibeto­nozva, hogy a gépkocsi be tudjon állna a ház mögötti ga­rázsba. A verandaszerű előszo­bában ülünk le beszélgetni — felesége feketét főz, s közben meg is jegyzi: sokszor nem jön jól a szolgálat, de hát mit le­het tenni. A férjének mondja: — Ha eddig csináltad, ak­kor csináld tovább, ne hagyd abba. Nem mintha az obsit gondo­latával foglalkozna Tóth Ist­ván, csakhát az újságíró kissé tapintatlan volt, s megkérdez­te: meddig marad még mun­kásőr? Hiszen éppen 19 éve lépett be közéjük, s ennyi időt végigcsinálni nem kis dolog. Részt venni a kiképzéseken, gyakorlatokon, lövészeteken, éppen úgy, mint a ma fegy­vert fogott fiatalok, s állni ve­lük a versenyt — Ma sincs semmi rangom, — mondja, s a hangjában semmi nosztalgiát nem érzek —, az első század első szaka­szának első rajában kezdtem, s ma is ott vagyok. Amit rám bíznak, igyekszem becsülettel elvégezni... Bári születésű, ott lakott 56 után, s ott is kezdte a mun­kát. Lakatosként dolgozott, majd másik szakmát szerezve mellé, a szerelőcsoport vezető­je lett. Az állami gazdaságnál jól érzi magát — igaz, kevés az összehasonlítási alapja, hi­szen egyéb munkahelye nem volt —, megbecsült.ember. Fi­zetése 3400 forint. Felesége a mohácsi kórházban dolgozik, három műszakban, s bizony többször megesett, hogy ami­kor délutános volt, akkor ria­dóztatták a szolgálat miatt Tóth Istvánt is a munkásőrök, s nem maradt más hátra, mint­hogy a nagyobbik gyermekük látta el a kisebbet. — Miért lettem munkásőr? — kérdi önmagától. — Ez va­lahogy akkor természetes volt, nem kényszerített rá senki. De­monstrálni kellett, hogy emel­lett a rendszer mellett va­gyunk, Fegyvert elébb szerez­tünk, közvetlen az október utáni napokban... Tóth Istvánnak négy testvére van, mindegyikük párttag, ö negyvenhét óta. — Ma a munkásőrség nagy erő, amivel számolni kell. De amilyen erős, olyannyira tud hatni saját tagjaira, neveli őket. Ha egy fiatal közénk jön, előbb-utóbb átveszi ezt a bajtársiasságot, kötelezettség­vállalást, s viszi tovább a mun­kahelyére. Sok barátot szerez az ember, s talán, ha nem len­nék köztük, egy fokkal szegé­nyebbnek érezném magam... Sok izgalmas, közös felada­tot említ,' s mondja a legutób­bit is, amikor Dunaszekcsőo, a határban csatárláncban keres­tek egy hároméves kislányt, Anikót, aki elcsatangolt szülei mellől. Megisszuk a kávét: a törté­net már ismert, a kislány elő­került, épen, egészségesen. — Elégedett embernek érzi magát? — Hogyne — mondja. — Munkámat szeretem, családom egészséges, már egy unokám is van. Úgy érzem, mindent el­értem, amit annakidején ter­veztem. A fiatalságom is szép volt, bár nem könnyű, sok mun­kával teli. Kitüntetések? Hatszoros ki­váló dolgozó, kétszeres kiváló munkásőr, S amint ezeket mondja, hozzá is teszi, mintegy mentegetőzésképpen: — Én olyan nagy dolgokat nem csináltam életemben. K. F. Ünnepség a Parlamentben a munkásőrség megalakulásának 20. évfordulóján Munkasorök kitüntetése A Magyar Népköztársaság •Elnöki Tanácsa a munkásőrség megalakulásának 20. évfordu­lója alkalmából a munkásőr­ségben kifejtett tevékenységük elismeréséül Vörös Csillag Ér­demrend kitüntetést adományo­zott Ballai István munkásőr-al- ezredesnek. Csóka István mun­kásőrnek, Gáti József munkás- őr-ezredesnek, Lukács Sándor munkásőr-alezredesnek, Marosi József munkásőr-alezredesnek, Németh László munkásőr-alez­redesnek, Szabó József mun­kásőrnek, Szatmári Gyula mun­kásőr-alezredesnek, Tóth István munkásőrnek és Vass Gyula munkásőr-alezredesnek. Az Elnöki Tanács a Kiváló Szolgálatért Érdemrend kitünte­tésben részesítette: Ábrahám József munkásőrt, Cziráki Fe­renc munkásőrt, Csesztregi Sán­dor munkásőrt, Dankó János munkásőrt, dr. Dekov István munkásőrt, Dombóvári József munkásőrt, Fodor József mun­kásőrt, Galicza János munkás­őrt, Halandó István munkásőrt, Huszka Márton munkásőr-alez- redest, dr. Kahulits Lászlóné munkásőrt, Kovács László mun­kásőrt, Kulcsár Miklós munkás­őrt, Molnár László munkásőr- alezredest, Papp Vilmos mun­kásőrt, Pataki Gyula munkásőrt, Sápi Lajos munkásőr-alezredest, Szelezsán György munkásőrt, Uracs József munkásőrt és Ur­ban Géza munkásőrt. A kitüntetéseket szerdán a Parlament Munkácsy termében Losonczi Pál, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, az El­nöki Tanács elnöke bensősé­ges ünnepségen adta át. Az ünnepségen részt vett Bor­bély Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Papp Árpád vezérőrnagy, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnoka, és Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője. Az ünnepséget követően az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. . A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a harci kikép­zésben, a honvédelmi nevelő­munkában, valamint a társa­dalmi megmozdulásokban ta­núsított példamutató tevékeny­ségük elismeréseként a Buda­pest, XIII. kerületi „Kilián György” munkásőr zászlóalj­nak; a Csepel Vas- és Fémmű­vek munkásőr zászlóaljának; a Miskolc városi „Oprendek Sán­dor” munkásőr-zászlóaljnak, a Tatabánya városi „Tóth Bucso- ki István” munkásőr zászlóalj­nak és a Szarvas városi-járási „Klucsjár Mihál/' munkásőr- zászlóaljnak a munkás dalkul­túra, a politikai kórusművészet ápolásában és fejlesztésében szerzett kiemelkedő érdemei el­ismeréseként, a Munkásőrség Központi Férfikarának a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta. KS/D. NAPLÓ. TELEFOTÓ A munkásőrség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács a fegyveres testü­letben kifejtett tevékenységük elismeréséül kitüntetéseket adományozott. A kitüntetéseket feb­ruár 9-én az Országház Munkácsy-termében Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke adta át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom