Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-03 / 33. szám

e Dunantűli napló 1977. február 3., csütörtök A havas Mecsek lepkevilága A NAGY TÉLI ARASZOLÓ ■jaü«fc A sokszor jeges szeleket és havazást hozó őszutó fe­ledteti velünk a virágoktól színpompás, rovaroktól és madaraktól tarka mecseki tájat Úgy tűnik, november és december fordulóján mintha az élővilág teljes téli álomra szenderült vol­na. A valóságban azonban más a helyzet. Vannak olyan lepkefajok, amelyek csak ezekben a hetekben élik „igazi" életüket, s a hulló hópelyhek társaságá­ban hatalmas tömegben népesítik be erdeinket, he­lyenként . gyümölcsöseinket is. Ezek a lepkefajok az úgynevezett téli araszolok csoportjába tartoznak, s szinte kivétel nélkül mind Észak- és Közép-Európa leghírhedtebb lomblevél- pusztítói. Egyes években olyan rvaqy számban elszaporod­nak, hogy milliós károkat okoznak az erdőgazdaság­nak. Ha alkonyat után ha­lad át az autós a Mecse­ken, vagy sétákat teszünk a Tettyén, mindenütt talál­kozhatunk velük. Esténként előszeretettel ülnek meg a házak kivilágított ablakain, Sok, egymásra igen ha­sonló fajuk közül változa­tos, őszi falevelet utánzó vörösesbarna színeivel leg­inkább a nagy téli ara­szolót (Erannis defoliaria) ismerhetjük fel. A többi faj némelyikének meghatáro­zása sokszor még a szak­emberek számára is fejtö­rést okoz. A nagy téli ara­szoló a Mecsek vidékén szeptember végétől decem­ber közepéig röpül. Ha ez idő tájt bekukkantanánk a széljárta, nedves őszi er­dőbe, valóságos tropikus lepkekavalkádnak lennénk szemtanúi. Ezerszám kava­rognak a hímek a fatörzsek körül, ahol lassú sétával sárgatestű, feketefoltos nőstények jelennek meg. Ezek a lepkékre egyálta­lán vagy aliq emlékeztető nőstények igen nagy szá­mú petét raknak le a rü­gyek szomszédságában, ta­vasszal a belőlük kikelő hernyók hihetetlen mennyi­ségű tölgy-, bükk-, gyer­tyán, hárs-, stb. levelet fal­nak fel. A nőstények pete­rakó munkája ellen a gyü­mölcsöskertekben a legegy­szerűbb védekezési mód a hernyóövek elhelyezése a törzseken, ugyanis így megakadályozható a nős­tények felfelé irányuló mozgása. Mecsek azon területein, ahol nagyszámban tele­pedtek meg a széncinegék, valamivel kisebb kártételre lehet számítani. Számtalan vizsgálat igazolja, hogy a cinegék ezekben a napok­ban főleq a téli araszolok petéit fogyasztják. Hasonló megállapításra jutottam magam is egy autó által elütött széncinege gyomor- tartalmának vizsgálata köz­ben, ahol több mint négy lepkefaj petéjét lehetett el­különíteni — a kis téli ara­szolóéból többszázat is. A cinegék araszolólepke pusztító munkája szinte fel­becsülhetetlen, s hogy mi- nél több lomblevél gazda­gítsa oxigénnel az amúgy is szegényes levegőnket, fokozottan szükség van a téli madárvédelemre, amelyben a tanulóifjúság igen sokat tehet. Fazekas Imre Komlói Múzeum HüttüitHililüi m Braunig — Légifelvétel a kiskörei vízlépcsőről. Vidám mulatságok A farsangolás történetéből Vizeinli kétezerig Vízi erőművek, öntözési lehetőségek Erőműépítés itt, vízlépcső- előkészület ott, tározók soka­sodnak — nyugodtan elmond­ható: Vásárhelyi és Széchenyi óta Magyarország vizei most mennek keresztül a legnagyobb átalakuláson. Ez a „most" húszegynéhány éve tart már, és az ezredforduló környékén tel­jesedik be e folyamat. Tisza- lökről. Kisköréről, a Nyugati Fő­csatornáról szinte mindenki tud már. De mi és hol lesz a to­vábbiakban? A kérdésre dr. Haszpra Ottó, a VITUKI tudo­mányos igazgatóhelyettese, a műszaki tudományok doktora válaszol, a VITUKI új székházá­ban, Budapesten, a Kvassay zsilip melletti toronyházban. Az igazgatóhelyettest nem volt könnyű utolérni, napok óta csehszlovák vendégekkel tár­gyalt a Nagymaros-Gabcsikovó rendszerről. Ezért is kezdtük ezzel a beszélgetést: — A Gabcsikovó-Nagymaros vízlépcsőrendszer tulajdonkép­pen három műtárgyból áll majd. Ezek közül, ha a Dunán folyásirányban indulunk el Po­zsonyból, az első a Dunakiliti vízlépcső lesz. Itt 60 négyzetki­lométeres tározó-tó alakul ki a gátrendszer felett, az öreg- Duna jelenlegi medréből. A gát alatt a jelenlegi Duna-me- derben csak kismértékű vízátfo­lyás lesz, 50 köbméter másod­percenként, így a folyó látképe ott a Rába mai közepes szint­jéhez lesz hasonlítható. Viszont, egyes hírekkel ellentétben, a Szigetköz nem kerül víz alá, a jelenlegi hal- és vadparadicsom felett nem hullámzik majd sem­milyen tó. A Szigetközt a vál­tozások annyiban érintik, hogy a talajvíz szintje egyes helyeken emelkedni, másutt süllyedni fog, ezért egyes holtágak, mo- rotvák vízszintje is megváltozik. Az Öreg-Duna medrében na­gyobb mennyiségű víz csak olyankor fog folyni, ha a cseh­szlovák oldalon épülő üzemvíz­csatorna magas vízállás esetén nem tudja az érkező teljes víz­hozamot befogadni. E csatorna már a második műtárgyhoz, a Gabcsikovó-i (Bős-i) vízlépcső­höz tartozik. Ezen a csatornán bonyolódik a hajóforgalom a zótonyos-sekély jelenlegi Duna­meder helyett. A csatorna a Ki­üti tóból indul, és Ásványráró alatt tér vissza a Duna jelen­legi medréhez. Gabcsikovónál a hajózózsilipen kívül 700 MW- os erőmű is épül. E vízlépcsőrendszer harmadik része lesz a nagymarosi. Itt erő­mű épül, 146 MW kapacitás­sal, ezenkívül hajózsilip és duz­zasztómű is, mindez egy „blokk­ban". Nagymaros felett, egyes korábbi hírekkel ellentétben nem lesz tó, tározó, csak a Du­na folyása lassul le a tározó- területen. A duzzasztott terület felső határa Esztergom felett lesz. Az egész Nagymaros-Gab­csikovó rendszer építésének előkészítése még ebben az öt­éves tervben megtörténik. A Visegrád környéki szivaty- tyús-tározós erőmű terve telje­sen független a nagymarosié­tól. Itt arról van szó, hogy ener­giafogyasztási „holtidőben" az ország energiahálózatáról vett áram segítségével eqy alagút­rendszeren felnyomnák a vizet a Prédikálószék-fennsíkon léte­sítendő tórolótóba. A víz azután csúcsidőben az alagúton ke­resztül visszaáramolva turbiná­kat működtetne. Ez az erőmű 600, teljesen kiépítve 1200 MW kapacitású lehet, (összehason­lításul: ha ma működne, a har­madik legnagyobb ilyen típusú erőmű lenne a világon). Amennyiben a KGST tagálla­mokkal közösen megszületik o döntés ezen erőmű szükséges­ségéről, akkor az a nagymarosi programtól függetlenül is elké­szülhet. Mindeme munkákban a VITUKI-n kívül a VIZITERV sze­repe a legfontosabb, és sok más vállalat, intézmény is köz­reműködik. A VIZITERV.-nél egyébként nagyobb távlatban már a következő, az adonyi vízlépcső tervein gondolkoznak, amelynek tervezését a közeljö­vőben kezdik meg. Még na­gyobb távlatban, de még az évszázad keretein belül már felmerül a következő, a fajszi vízlépcső terve is. Nemcsak a Dunán, a Bala­tonon is várhatók változások. A Sió csatornázása, a Balaton vízutánpótlása a Dunából, vagy a Drávából a Balaton vízminő­ségének megóvása miatt — végleg lekerült a napirendről. Viszont azért, hogy a Sió ha­józhatósága ne a Balaton víz­feleslegétől fügqjön, elképzel­hető tározók építése a Bala­ton déli partvidékén. Sok szó esett a Duna—Tisza csatornáról. Ennek több szerepe is lenne: kelet—nyugati irányú közlekedése Záhonytól, a Du­na—Majna—Rajna csatornán keresztül (bár ehhez újabb fel­ső-tiszai vízlépcső is kellene, mert Záhonytól hajók még nem közlekedhetnek a Tiszán, ezen­kívül a Duna—Tisza közének vízszegény területeit látná el vízzel, és nem utolsósorban ön­tözési idényben a Dunából pó­tolná a Tisza vízkészletét. Mind­ezt feltételes módban, mert végleges vonalkijelölés, hatá­rozat egyelőre nincs. Az ezred­fordulóig azonban szóba kerül­het a csatorna megvalósítása. A kiskörei Tisza II. vízlépcső munkái nagyjából elkészültek, a tározótó teljes feltöltése is be­fejeződik az évtized végére. A csongrádi Tisza III. munkáit pe­dig még a jelen ötéves tervben megkezdik, és a következőben el is készül. Csongrádnól a je­len helyzet szerint vízerőtelep nem lesz, elsősorban öntözési és hajózási szerepe lesz a Ti­sza lll-nak, amely újabb csa­tornarendszer kiépítését is fel­tételezi. Ezért felette nem is lesz tó, csak lassított folyású folyó. Ha ez a lépcső is elké­szül, a novibecseji jugoszláv lépcsővel együtt Titeltől Tokajig biztosítja majd a Tisza hajóz­hatóságát. És végül a Dráva: a jugo­szláv féllel közösen Gyurgye- vácnál és Barcsnál épülnek majd komplex vízlépcsők, ame­lyek elsősorban energiaterme­lésre szolgálnak, de fontos az árvízvédelemben és a hajó­zásban játszható szerepük is. Szatmári Jenő István A farsang a Vízkereszttól hamvazószerdáig tartó másfél­két hónapos időszak; a mulat­ságok, bálok szokásos ideje. Olyan népszerű, ismert száza­dok óta nálunk is, hogy a fő­névből igét képeztek: a farsan­golást. Az farsangol, aki ezek­ben a hetekbep mulat farsangi mulatságon vesz részt. A farsangról történeti ada­taink jóval többet árulnak el, mint az egyéb ünnepkörökről. Ez valószínűleg összefügg azzal is, hogy a farsang kérdésében katolikus papok és a későbbi protestáns prédikátorok telje­sen egy véleményen voltak: a farsang az ördög ünnepe, mi­kor felszabadulnak a féktelen emberi indulatok, amikor „vilá­gi énekkel", tánccal telik meg falu és város. „Azt a nevezetet Fársáng...” A magyar farsang történeti vizsgálatánál bölcs vezetőnek bizonyul Bőd Péter, aki a Szent Heortokratesben így ír: „Fár­sáng vagy Hús-hagyó Kedd Napja. Azt a nevezetet, Fár­sáng a' Magyarok vették a' Németektől, a1 kik . ., a’ játé­kos tréfát motskot űzőknek tse- lekedetekből formáltak...” A farsangi szokások a középkor­ban honosodhattak meg ha­zánkban. Bőd Péternek való­színűleg igaza volt, amikor a farsangi ünnepkörnél elsősor­ban német hatásra gondolt; er­re mutat a német elnevezés meghonosodása is, a latinos­olaszos karnevál helyett. A „far­sang" magyar elnevezésként először a XV. század végén tűnt fel: Temesvári Pelbárt la­tin szövegeiben is ezt a kifeje­zést használja. A XV. századi dunántúli ma­gyar falvakban már ismert szo­kás volt a farsangi tánc, meg az „alakoskodás". A már idé­zett Temesvári Pelbárt megírja, hogy 1480-ban a Kapos mellett, egy asszony „több fiatal- asszonnyal együtt férfiruhába és másfajta ruházatba öltözve, álarcos játékot űzött. Egyszer­re csak az asszonyt, miközben egy falujabelinek házában a többiekkel együtt táncolt, egy démon a táncolok közeléből el­ragadta. A démon láthatatlan volt, így nem tudták, hová ju­tott az asszony. De mikor ész­revették, hogy a mulatság ve­zetője nincs jelen, elkezdték ke­resgélni, hová tűnhetett el.” A közbenső, középkori latinsággal körülményesen megfogalmazott rész elhagyásával térjünk a lé­nyegre: „... az összes jelen­levő férfiaknak és asszonyok­nak füle hallatára ez az elra­bolt asszony a Kapos mocsarai között gyászos hangon panasz­kodva, elkezdett kiáltozni: jaj, jaj, jaj. Erre a zajra mindnyá­jan megrémültek, de mivel ez későn, sötétedés után történt, senki sem mert a mocsarak kö­zé hajózni ... Az ördögök által elragadott, de más módon megbüntetett táncolok története rendkívül gyakori az európai monda­kincsben. Ez természetesen nem zárja ki a lehetőséget, hogy a dunántúli elbeszélés alapja esetleg ténylegesen megtörtént eset volt, s részeg farsangi mulatozás közepette egy asszony valóban a vízbe fúlt abban a bizonyos Kapos menti faluban. Mátyás trónralépésétől egé­szen Buda elestéig sok a hír­adás a királyi udvar farsangi mulatságairól is, elsősorban az álarcokra vonatkozó feljegyzé­sek jóvoltából. S hogy ebben az időszakban a királyi udvar éle­tének milyen szerves tartozéka lehetett a farsangi mulatozás, arra jellemző Eleonóra ferrarai hercegnő 1489-ből ránk maradt levele; ebben fiát, Hippolit esztergomi érseket azzal bízza meg, hogy az általa küldött álarcokat ajándékképpen ajánl­ja fel Mátyás királynak. A falusi és az udvari farsan­golás mellett ebből az időszak­ból mór városi farsangról is van tudomásunk. Ludovico da Bagno, mantuai olasz ne­mes írja Egerből, 1518. február 21-én, hogy különös farsangi mulatságot látott. A lovagok sisak és pajzs helyett- homlok­tól övig egybekötött vasabron­csokkal voltak borítva, vánkos védte a hasukat a szúrások el­len, hosszú rúd végéhez erősí­tett konyhakés képezte a lán­dzsát. „Azt vártam, hogy nyak- és kartörést fogok látni — írja tudósításában —, de egészsé­gesen tértek haza, habár né­mileg szédültek, mint mondták.” Az idén is „tikverőznekff A farsang „körbejárását” fe­jezzük be egy kedves friss hír­rel: a Fejér megyei Moha köz­ség fiataljai az idén is meg­rendezik a falu hagyományos farsangbúcsúztató népszokását, a tikverőzést. Ezúttal is húsha­gyó kedden, február 22-én ke­rül sor a farsangi mulatságso­rozatot záró vigalomra. A tik­verőzés már hajnalban kezdő­dik: jelmezes „maskarák” jár­ják végig a falut, s élénk ke- replőcsattogtatás, rigmusmon­dás közben „betörnek” a ba­romfiudvarokba, kiverik az ólak­ból a szárnyasokat s „biztat­ják" őket a nagyobb „tojáster­melésre". Ha a háziasszony nem elég óvatos, bizony, a jel­mezes, rokolyás tojásszedő lá­nyok összeszedik az ólban a friss tojást... U. L Korunk nem kedvez a vadon élő emlősöknek, számuk min­denütt fogyatkozik. Ez alól mintha kivételt képezne a vad­disznó, egész Közép-Európában, így hazánkban is, ahol számuk sokszor több, mint amennyi kí­vánatos lenne. Az emberen kí­vül azonban ezen a tájon nincs más ellensége. Rendkívül igénytelen és meg­Vaddisznó a földeken lehetősen szapora állat. Csu­pán azt igényli, hogy megta­lálja a táplálékát és legyen hol elrejtőznie. Különösen kedveli a pocsolyás területeket, ahol ked­vére túrkálhat és hempereghet a sárban. Helyenként tetemes kárt okoz a mezőgazdaságban. Nemcsak a szántóföldeket túrja fel, hanem széttapossa a zab­táblákat, kapásnövényeket a lóherét, lucernát, hüvelyeseket is, kitördeli és felfalja a kuko­ricát, de még a legelőket is feltúrja, keresgélve a talajban élő vakondokat, földigilisztákat és rovarlárvákat. Az erdőkben azonban kifejezetten hasznos a vaddisznó. Ezrével pusztítja a tclajban élő kártékony rovaro­kat és el takarítja az elhullott állatok tetemeit Ha hozzájut tölgy- és bükkmakkot és gom­bát eszik. Ha nagy tömegben szaporodnak el a mezei poc­kok, az egyébként káros vad­disznó hasznot hajt, mert tö­megesen pusztítja a fészekben lévő fiatal pockokat. A megsebesített vagy feldü­hített vaddisznó kimondottan fé­lelmetes, különösen a vadkan. Ha azonban fiatalon fogják meg a vaddisznót eléggé meg­szelídül, hozzászokik az ember­hez, mint a képen látható ma­lac is, amelyet Csehszlovákiá­ban találtak, és hamarosan a falu kedvencévé vált. A vaddisznó egyébként 4—12 malacot hoz a világra. Az új­szülötteken 2—3 világos csík húzódik végig, amelyek a növe­kedés során elhalványodnak. Ha a túl korai szaporulat el­pusztul, az anya még egyszer ellik, ez az oka, hogy néha az év második felében is láthatunk vadmalacokat. 9—18 hónapos korukra érik el ivarérettségüket, ezzel is magyarázható szapora- sóguk. fl „Keresd a kupakot” akció fódijainak nyertesei: VANTAL LÁSZLÓ 3600 Ózd, II., Latinka Sándor u. 12. 5000 Ft-os vásárlási utalvány SZALAIZSUZSA 8103 Várpalota, Arany János u. 27. 5000 Ft-os vásárlási utalvány MOLNÁR JUDIT 3600 Ózd, II., Árpád vezér út 9. 3000 Ft-os vásárlási utalvány TANCZOS ZOLTÁN 5052 Üjszász, Kastély u. 14. 3000 R-os vásárlási utalvány BAK JANOSNÉ 3377 Szihalom, Kossuth u. 79. 2000 R-os vásárlási utalvány KISS JÓZSEF 3423 Tiboldaróc, Ady Endre u. 3. 2000 Ft-os vásárlási utalvány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom