Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-23 / 53. szám

2 Dunántúlt napló 1977. február 23., szerda Hangverseny Jazz koncert, mikrofon nélkül A Pécsi Jazz Klub matinéi­nak sorozatában ismét olyan kuriozitásra került sor, amely zsúfolt házat vonzott vasárnap délelőtt a Doktor Sándor Mű­velődési Központba.. A falra­gaszokon megjelent, Magyar- országon szokatlan hangszer­összeállítás és két kiváló „jazzman”-üak, (Szakcsi Laka­tos Béla - fenderzongora és Kőszegi Imre — dob) neve ha­tásos „csalinak" bizonyult. Jóllehet, a koncerten „harap­tunk” csak rá igazán a „ho­rogra”. Olyan kísérlet tanúi lehet­tünk, amelynek egyik főszerep­lőjévé az akusztikát avatták. Régi — a könnyűzenében ma sokak által lebecsült, idejét­múlt, — recept szerint, erősítés nélkül szólaltak meg a fúvós hangszerek. Természetes fel­hangok csodálatos színei töl­tötték be a termet. Torzítok, mikrofonok sípolása helyett a trombita, a szakszofon, és a pózán hangszíne; a hangsze­rek dinamikai adottságának arányában érvényesülve, egé­szen új zenei atmoszférát te­remtett. A leheletfinom pianisz- szimótól az érces fortisszimó- kig habzsoltuk a szép hangok özönét, s a fúvósok jellegzetes tónusának minden gyönyörűsé­gét. Akár egy komolyzenei hangversenyen. A finom, árnyalt elemekből komponált akusztikusabb zene stílusa (Sipos Endre munkája) szemmel láthatóan jó alapul szolgált egy-egy szólisztikus improvizációhoz. Szakcsi Laka­tos Béla és Kőszegi Imre egy­mást licitálva, invenciók hal­mazával lepte meg a hálás közönséget. Örömmel játszot­tak együtt, egymásnak, vala­mennyiünknek. (Kár, hogy csak alkalmi társulások hozzák ösz- sze őket, egy-egy koncerten.) Kiváló játékuk hevét és erejét partnereik csak mellékszerep­lőkként követhették. Dés László szakszofonjátékát elsősorban a lassú számok hajlításökkal tűz­delt improvizációi tették < ményszerűvé. Sípos Endre trom­bitán és basszusgitáron egy­aránt muzikálisnak bizonyult. Sajnálatunkra, az együttes név­leges vezetője, Friedrich Károly pozanon, a koncert kuriózum hangszerén (talán éppen a instrument „mackóssága” mi­att) szépen csengő hangja el­lenére elszürkült a partnerek csillogásainak fényében. Bornemissza Géza A jugoszláv szakszervezeti küldöttség A Vaskó Raicevicsnek, a Tár­sadalmi, Közszolgálati Dol­gozók Jugoszláv Szakszer­vezetének titkára vezette kül­döttség tegnap, Neubauer Jó­zsef SZMT vezető titkár, Ro­méi sl Ferencné SZMT titkár tár­saságában Mohácsra látoga­tott. Velük utazott Gyenes Imre, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának munkatársa. A jugoszláv küldöttséget a városi tanács épületében Bor­sos János, az MSZMP Mohács városi Bizottságának első titká­ra, Fischer János, a városi ta­nács elnöke fogadta. A dele­gáció tájékoztatót hallgatott meg Mohács társadalmi, gaz­dasági, politikai életéről, a nemzetiségek helyzetéről. Ezt követően a vendégek fel­keresték a Mohácsi Jenő nevét viselő városi-járási könyvtárat. Népviseletbe öltözött délszláv iskolások fogadták a küldöttsé­get, majd Gábor Péter, a váro­si tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője adott átfogó képet a könyvtár munkájáról, bemutatta a könyvállományt, ezen belül a nemzetiségiek ré­szére szolgáló műveket. Vaskó Raicevics titkár ra ju­goszláv delegáció nevében kö­szöntötte a résztvevőket, abból az alkalomból, hogy a város­nak átadja a nagyszámú szerb- horvát szépirodalmi könyvet. A látogatása Mohácson Könyveket ajándékoztak a városnak és az Öntödei Vállalatnak küldetésük — mint mondotta — viszonzása a magyar szervek ta­valyi látogatásának, amikor a Vajdaságban az ott élő ma­gyaroknak anyanyelvű könyve­ket adományoztak. Ez a ma­gyar és a jugoszláv nép együtt­működésének egyik szép meg­nyilvánulása. — A könyv az olvasó ember­nek mindig legjobb barátja volt, összekötő kapocs a népek között, s annak felemelkedését szolgálta az élet minden terü­letén — mondotta Vaskó Raice­vics. A továbbiakban arra kérte a délszlávokat; művelődjenek, le­gyenek büszkék saját történe­tükre, de elsősorban jövőjük fe­lé forduljanak, együtt a ma­gyar elvtársakkal dolgozzanak az emberek jobblétéért. A jugoszláv szakszervezeti küldöttség könyveket adott át az öntödei Vállalat mohácsi Számvetés és tiszt­újítás az MTESZ-nél (Folytatás az 1, oldalról) munka hasznosuljon, javasla­tainkat és eredményeinket oda kell juttatnunk, ahol azok ered­ményeinek hasznosítása várha­tó. Ha ezt a tevékenységet propagandának nevezzük, ak­kor ezt büszkén vállalhatjuk. De szervezetünk mindenkor élesen elhatárolta magát a társadalmi munka reklámozá­sától és különösen attól, hogy a konkrét munka helyett pal­lérozott mondatszerkezetekkel összeállított, használhatatlan műszaki frázisok kerüljenek tá­lalásra. Egyesületeinket a múltban is a szerénység és az alaposság jellemezte és ezt az utat kívánjuk követni a jövő­ben is. A beszámolót vita követte, amelyen felszólalt Lauly Béla, Állá Miklós, Bujdosó Attila, dr. Szemere Mátyás, dr. Fodor István, Szabó Sándor, Rikker Mihály, Czégény József, dr. Csősz Gyula, Schmalz József, Elek István, dr. Horgos Gyula és Várnai Tivadar. A felszóla­lásokra Török László válaszolt. Ezután kitüntetések átadására került sor. A Szocialista kul­túráért kitüntetést kapta dr. Pálffy Györgynél az MTESZ megyei emlékérmét nyújtották át Hellényi Miksának, dr. Ru- gási Endrének é- dr. Szabó Dezsőnek. Végül tisztújításra került sor, megválasztották az elnök­séget és a választmányt. Az MTESZ megyei elnöke ismét Jazbinsek Vilmos lett. örökös tiszteletbeli elnök: dr, Kolta János. Az MTESZ megyei társ­elnökei: dr. Kacskovics Miklós és Lukács János. Alelnökök: Csanádi Béla és dr. Rugási Endre, Titkár: Török László, Az elnökség tagjai és a szaktit­károk: Fodor György, Gerber György, Kovács László, Lauly Béla, dr. Majorlaki József, Par- ragi Antal, Reményi Ferenc, Rikker Mihály, Temesi Ferenc, dr. Fodor István, Szabó Sán­dor, dr, Naumov István, Koltai- né Fábián Ilona, Miklósvári Zoltán, Hernády Alajos, Mischl Róbert, dr. Kassai Miklós, Ca­kó János. A számvizsgáló bi­zottság: dr. Faiudi László, Hollóvári Jánosáé, Mátyás László, Radó Istvánná és Ré­vész István, Bemutató pénteken Istváníalva A plakáton a nagybetűs cím alatt ez áll: Dosztojevszkij társszerzői közreműködésével. Az író — Császár István: „egy jóbarátom, amikor meg­hallotta, hogy színjátékot aka­rok írni Dosztojevszkij elbeszé­léséből, a Sztyepáncsikovo falu és lakóiról — azt mondta: Itt van ez az ország, témáidhoz ez legyen modell. Minden el van rendezve, a díszletek, a sze­replők. Ha te megírod, hogy milyen itt a színpad, akkor a szereplők is tudni fogják, ho­gyan bonyolítsák tovább játé­kukat. Megírtam. Most csak ját­szani akarok. Jobb, ha ezt elő^ re tisztázzuk. Egyetértek azok­kal, akik szerint az emberek azért mennek színházba, hogy néhány órára kiléphessenek hétköznapi gondjaikból. Eszmé­nyem a tökéletesen korszerűt­len és ha kell erőszakkal is szó­rakoztató színház. El akarom érni» hogy a néző felháborod­jon léha pajkosságomon, ami eltereli figyelmét- az őt szünte­lenül nyugtalanító kérdésekről.” A rendező — Karinthy Már­ton: Romantikus, XIX. századi cselekmény vázára épül a da­rab, de világa, „idegállapota” XX. századi. A műfajok kevere­dése; a tragikomédia, a bur- leszk, a pszichológiai dráma, és a lélektani krimi — játék cím­szó alatt. A tehetetlenség sors­komédiája. A gonoszságnak és a jóságnak nem önmagától független, hanem helyzetekhez kötött,, egymással keveredő, plasztikus megjelenítése. Mint eddig is, ebben a darabban is a játékban tettenért valóság izgat. S mit ígér a nézőknek a „já­tékbeli rendező”: — „önök is látják, ez nem egy olyan avant­gárd előadás, hiszen rögtön az elején lement a függöny, és sú­gólyuk is van középen. És, ami igen fontos, szép díszletek. Én Győry Emil és Kézdy György (Murányi Zsófia felvétele) is beállók majd á színészek kö­zé, és nem feltűnően, de diri­gálom a darabot. Igaz, hogy rettentő zűrzavar lesz az egész­ből, de nem kell komolyan ven­ni semmit." V. A. gyáregységének is. Ebben az üzemben ugyanis nagyszámú szerb-horvát anyanyelvű dolgo­zó végez eredményes munkát. A vendégek tegnap délután ismerkedtek a Duna-parti vá­ros nevezetességeivel, majd Vas megyébe utaztak. N. I. Közművelődési aktívaülés a Baranya megyei Pártbizottságon A közművelődés időszerű kér­déseiről rendeztek aktíva ülést tegnap délelőtt az MSZMP Baranya megyei Bizottságán. A járási pártbizottságok művelő­déssel foglalkozó munkatársai; a Megyei Tanács, a városi ta­nácsok kulturális vezetői; a já­rási hivatalok közművelődési felügyelői, továbbá több társa­dalmi szerv és tömegmozgalom megyei kulturális irányítója vett részt az ülésen, ahol Bocz Jó­zsef, a Baranya megyei Párt- bizottság titkára mondott vita­indítót. Az elmúlt mintegy két és fél év közművelődési munkájában kirajzolódó általános tendenci­ákról; az irányítás legfontosabb kérdéseiről, valamint a párt Központi Bizottságának 1974- ben megjelent, a közművelődés fejlesztéséről szóló határozata óta eltelt időszak munkájának néhány fontosabb tapasztala­táról számolt be a Megyei Pártbizottság titkára. Előadását vita követte. A továbbiakban március 2-án a munkásművelődésről; márci­us 4-én a közművelődési intéz­ményvezetők részére; 9-én a könyvtárügy, a könyvterjesztés kérdéseiről; 11-én az amatőr művészet helyzetéről és felada­tairól, majd a hónap második felében a hivatásos művészek részvételével rendez hasonló aktíva ülést a Megyei Pártbi­zottság. JBrulkodó nyomok q 6/ü-n A szabálytalankodónak legalább a jogosítványa legyen rendben Előre kidolgozott koncepció nélkül indultunk tegnap reggel a szokásos közlekedési őrjárat­ra. Visszásságokra, szabályta­lanságokra „vadásztunk". Két óra elteltével azzal váltunk el Járányi rendőr-őrmestertől, hogy tulajdonképpen csak bele kell nyúlni a sűrűjébe. Sajnos mindig akad megírnivaló. • A minap jelent meg ábrával a Sörház utca környékének új forgalmi rendjéről szóló tájé­koztató. Csak egy pontot néz­tünk meg: a Sörház utca— Bástya utca találkozását. A . Bástya utcában hiányzik még a tábla,' ami figyelmeztet, hogy jobbra kis ívben nem szabad kanyarodni. Össze is találkoz­nak a járművek ... A 6/A utat viszont kitűnően táblázták. Mindent pontosan le lehet olvasni a táblákról. így pl. azt is, hogy a Rét utcából mindkét oldalon csak kisívű ki­kanyarodás lehetséges. Az út­burkolaton lévő nyomok vi­szont félreérthetetlenül arról árulkodnak, hogy egyes jármű­vezetők a tilalmat nem veszik figyelembe: „vidáman” átro­bognak- a József Attila úton. Ugyanezt figyeltük meg a Szem- melweiss utcánál. Láttunk nyo­mokat, amelyek a József Attilá­ról, illetve a Semmelweisről nagyívű balrakanyarodástól származtak. A nyomok „elköve­tői” tilosban jártak! Nem mindenütt tartják be a parkolási előírásokat. Ugye vi­lágos a KRESZ: menetirány szerinti jobb oldalon, a menet­iránynak megfelelően szabad leállni. Az Acsády utcában, az AFIT-szerviz előtt viszont azt láttuk, hogy mindkét oldalon 99 azonos irányban álltak az autók. Beszéltünk a szeviz ve­zetőjével, Tóth Lászlóval, aki el­ismerte a szabálytalan parkolás tényét és kijelentette: azonnal intézkedik, hogy ez a jövőben ne forduljon elő. Jövünk fel a Munkácsy Mi­hály utcán és figyeljük a vára­kozó járműveket. A klinikánál, még az utcatorkolat beszűkülé­se előtt kint a tábla, ahonnan már tilos a várakozás. Rend­szeresen áthágják itt a tilalmat. Most is két gépkocsi áll a táblán túl a „tiltott területen”. Az IM 39-70-es Zaporozsec és az UO 45-53-as Zsiguli szél­védőjére oda is kerül a hely- színbirságolóst jelző cédula. Az Ady Endre úton megyünk kifelé. Szemben jön egy 50-es busz, szabálytalanul kerülgeti a parkoló autókat. Kevéssel utóbb ugyanez a busz söpör el mellettünk, amikor egy lassító jármű mögött mi is lassítunk. A színhely: Rákóczi út, a Hal téri gyalogátkelőnél! A nyo­mába eredünk. A Szabadság úton behajt a buszmegállóba, de nem áll meg, hanem irány­jelzés nékül bevág a belső sáv­ba és 60-as sebességgel szá­guld a Lenin tér felé. Elébe vágunk, Járányi elvtárs leállít­ja, elkéri az okmányokat. Czig- ler Kálmán gépkocsivezető elő­ször nem érti, miről van szó, de aztán az őrmester mindent megmagyaráz neki. A tetejében még az is kiderül, hogy vezetői engedélye pór napja lejárt. A tanulság? Ha valaki szabályta­lankodik a közlekedésben, leg­alább a jogosítványa legyen rendben. H. I. Sztár a Partizanka és a Rana A « •• FF jovo a „kemény búzafajtáké T anácskozás a BBR-nél A babarci búzatermelési rendszer, szakemberei, vezetői tegnap délelőtt tartották ta­nácskozásukat Mohácson, a Kossuth filmszínházban. A rend­szergazda, a Babarci Béke Termelőszövetkezet tavaly or­szágos rekordot ért el a bú­zatermesztésben. Mint Husti Mihály főagronó- mus elmondta, 700 hektáron, 68,3 mázsás hektáronkénti át­lagtermést takarítottak be. Zömmel jugoszláv fajtákat ter­mesztettek, közülük a Száva emelkedik ki, 74 mázsás átlag­terméssel. Jó eredményeket hoztak a szovjet búzák és a magyar nemesítésű Gk—3-as, valamint a Gkf—2-es. Az elmúlt évben már eredményes kísérle­teket folytattak az NS (Novo- szadszika) Rana 1, 2 és 3, va­lamint a Partizanka elnevezé­sű kemény fajtákkal. Tovább szélesedett a búza- termelési rendszer, jelenleg Somogy, Tolna és Baranya megyéből összesen 70 gazda­ság tartozik a BBR-hez. Igen jó és hasznos kapcso­latot tartanak fenn a növi sadi Kutatóintézettel és a Vaj­daság búzatermesztő szakem­bereivel. Ennek a kapcsolat­nak az egyik megnyilvánulása volt, hagy a tegnapi tanácsko­zás egyik fő programpontja volt dr. Todor Misity profesz- szornak, az ú jvidéki búza ne­mesítenek előadása a leg­újabb jugoszláviai kísérletek­ről és eredményekről. Mint a professzor elmondta, náluk ebben az évben lejár a kiváló termőképességű, de gyengébb minőségű fajták, a Száva, Zlatna, Drina és a töb­bi, úgynevezett puha búza ide­je. Mór az üzemi kísérletek is jelentős eredményeket hoztak a kemény fajtáknál: az NS— Rana 1, 2, 3-nál, és különösen a Partizankánál. A professzor így érzékeltette a kemény és a puha fajták közti különbsé­get: „60 q Száva árban meg­egyezik 53,8 q Partizankával, de míg az előbbiből gyenge minőségű kenyeret, az utóbbi­ból kalácsot süthetünk.” A Partizankáról (amely ma Jugoszláviában, a Szovjetunió­ban, Spanyolországban és Ro­mániában is sztár), elmondta még a professzor, hogy jó szárazságtűrő, de elbírja a sok csapadékot is, jól termé- kenyül és a betegségekkel szemben ellenállóbb. A Rana fajták kevésbé ellenállók, de rövidebb tenyészidejűek. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom