Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-17 / 16. szám
Őrültség? Becsület? Modern karunk tévedése? Aki eladta Nyugaton az autóját kardért Új magyar film ősbemutatója Pécsett o Párbeszéd a film elejéről. Helyszín: a hegyeshalmi habárállomás. Útlevél- és vámvizsgálat a Bécsből érkező gyorsvonaton. „Határőrtiszt: önök személy- gépkocsival hagyták el az országot. Mi történt! Karamboloztak? Böjti: Eladtam az autómat. Határőrtiszt: Eladta? Böjti: Eladtam. Határőrtiszt: Hát ezt elég rosszul tette, kérem. Böjti: Meglehet. Határőrtiszt: És a pénzt elköltötte három nap alatt? Böjti: Vettem egy kardot Egy régiséget. Határőrtiszt: Micsodát? Böjti: Egy kardot. Határőrtiszt: Láthatnám? Böjti: Természetesen. Ezzel a karddal fejeztette le a bécsi udvar Zrínyit és Frangepánt. Határőrtiszt: Ez frankó... Asszonyom, önnek egy szava sem volt ehhez? Bojtiné: Hagytuk volna veszni ezt a nemzeti ereklyét? Határőrtiszt (a kiskatonához): Hívd ide a Miskolcit... Mi az istent csináljak magúkkal? .. . Mennyi volt? Böjti: 29 500 schilling. Kérem. természetesen nem magamnak, nem a lakásomba hoztam, hanem fel fogom én ezt ajánlani a múzeumnak. Árverésen akadtam ró, cselekednem kellett. Ha én nem vagyok éber, megveszi egy brazil milliomos és fújhatjuk. Határőrtiszt (a kollégájához): Ide nézz... Kiviszem Volkswagen, behozom ócskavas. Böjti: Ezzel fejezték le Zrínyit és Frangepánt... Vámtiszt: (Elsápad)” o Remek csapat készítette ezt az új magyar filmet, A kard-ot. Jékely Zoltán írt régebben egy verset A 242. műtárgy leírása címmel. Ebből Csurka István vetett papírra forgatókönyvet, Dömölky János, az irodalmi „Én vagyok a falu rossza egyedül" — a tettéért üldözött Böjti, amikor már berúg (Haumann Péter) alapú igényes tv-filmek alkotója pedig megrendezte, de a forgatókönyvírásban társszerző is. A főszereplői Szemes Mari és Haumann Péter, operatőre pedig Zsombolyai János. A fentebbi történetben tulajdonképpen benne van a sztori magja. Következményei azonban súlyosabbak, mint hinnők, bennük van oz egyéni módon és a megszokott sémáktól eltérően gondolkodó ember sorsa. o „A kard" ősbemutatója Pécsett lesz szerdán este, és lejön erre az ünnepségre a film három alkotója: Dömölky János, Zsombolyai János és Haumann Péter. Az ősbemutató előtt a kicsit mindig pécsinek is számító Haumann Péterrel beszélgettünk. — Tehát egy Csurka-vigjáték filmen?! — Nekem nem ez a véleményem! Vígjátéknak írta Csurka, annak is hirdetik, az alcíme is ilyen: „Én vagyok a falu rosz- sza egyedül”. De itt valami másról van szó ... — Előbb talán mondd el, milyen ember Böjti, akit alakítasz? — Egy vállalati igazgatóhelyettes. Tisztességes ember, aki életében egyszer nem a megszokott magatartásrendszer szerint akar viselkedni. Nem hős, hanem átlagmagyar, de bár minden magyar ember ilyen volna. — Végül is vígjátéki alak, vagy nem? — Semmi hősiesség nincs benne. Ha nevetséges, akkor attól az, hogy hősiesnek hisz- szük olyankor, amikor a tisztessége szerint, de szokatlanul cselekszik. Vígjátéknak indult ez a film, de kicsit szomorkás lett. Mert nem tudunk igazán nevetni azon az emberen, akit azért üldöznek, mert nem akarja a bevett szokásrendszer máza mögött egyéni érdekeit lihegni, mert Bécsben eladja a kocsiját, mert nem megy parókát és farmert vásárolni, hanem saját pénzét előlegezve hazahoz egy műkincset a Nemzeti Múzeumnak. A magyar filmvilág izgatottan kísérte ,,A kard” születését, amely először az eredeti forgatókönyvhöz képest változott meg, majd a felvételek utón a vágóasztalon is sok kimaradt belőle. Hadd idézzük az egyik jelenetet, amikor Bojtinak azt mondja a pszichológus, akihez eljár, hogy... Nézze, én megértem magát. ön csak egyben téved ... A modern világ nem alkalmas személyiség-megújításokra. A modern világ nem szereti a kiugrásokat. Ma már nemcsak a munkamegosztás tökéletesedett szinte csontig, de az emberi szerepvállalások is. Az embernek egyetlen egy szerepet kell játszania egész életében. És nincs ,félre’. És nem lehet bakizni .. Földessy Dénes Dolgozókat feluesznek A BVM Pécsi Gyárrészleg hirdi telephelyére villanyszerelőket, illetve villanyszerelő csoportvezetőt felvesz. Jelentkezés a telep vezetőjénél Hird, vasútállomás mellett. Telefon: 12-744. (19) GYAKORLATTAL rendelkező fiatal könyvelőt felveszünk. Jelentkezéseket „Mielőbbi belépés" jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe kérjük. (105) A PÉCSI Geodéziai és Térképészeti Vállalat segédmunkásokat vesz fel. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban: Pécs, Légszeszgyár utca 17. (17) A VOLÁN 12. sz. Vállalat autóvillamossági műszerészt, gumijavitó, olajregeneráló és akkumulátor javir tó szak- vagy betanított munkást, targoncavezetőt és segédmunkásokat — anyagmozgatásra — felvesz. Jelentkezés: Pécs, Bolgár Néphadse- reg útja 6. Munkaerőgazdálkodás. (102) TÖBB éves gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőt azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezés „Bizalmas munkakör" jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe. (97) VASBETON szerelőt felvesz a Szentlőrinci Költségvetési Üzem. Jelentkezés az üzem magasépítési részlegénél, Szentlőrinc, Pécsi út 26. szám. (68) FELVÉTELRE keresünk két szakképzett szakácsot a harkányi üdülőnkbe. Jelentkezés: Pécs, Szántó Kovács János utca 1. ÉM-szálló munkaerő-gazdálkodásán. (95) Böjti és Bojtiné (Haumann Péter és Szemes Mari a bécsi árverésen Anyám nehéz álmot ígér..|II Havonta kétmillió Gondolok én a hajnali vekkercsörgésre is, arra is, hogy tegnap hova kellett volna mennem, meg arra is, hogy ma mi lesz a teendőm, meg minden elképesztő őrültségre, s közben számolom, hogy hányszor fordulok meg az ágyon, a fal felé meg kifelé; a lábam fejére csavarodik a lepedő és hatszögletűre nyomódik az arcomat tüzelő kispárna. Odakint sötétség, s miközben kortynyi vízért megyek a konyhába, az ablakon át mérgesen konstatálom, hogy alszik az egész lakótelep, a buszvégállomás, a trafóház, a félig felhúzott falú ABC — vagy talán óvoda? —, csak éppen én nem. Pedig akkorákat ásítok, hogy belenyilall az állkapcsom. Igen, sokan vagyunk így. Az álmatlanság legalább olyan gyakori, mint a fejfájás — ha nem gyakoribb —, vele versengő betegség, népbetegség vagy mi a csoda, s hiába tudjuk, hogy aludni muszáj, mert különben a szervezet nem pihen, nem regenerálódik, csak for- gunk az ágyon. Esetleg benyúlunk a hózipatikába, s remegő kézzel kibányászunk egy Eunoc- tin tablettát. .. A szakorvos mondja: az álmatlanság tünet, a tünetet önmagában nem érdemes gyógyítani — sokszor nem is lehet —, s ha nem az okát keressük legelőbb, s nem az okot akarjuk megszüntetni, rossz nyomon járunk. Az ok pedig leggyakrabban idegi eredetű; valamilyen idegrendszeri funkciót zavaró jelenség. Lehet adott esetben fogfájás, lehet még ennél rosszabb és keményebb fájdalom, vagy éppen mérhetetlen öröm, mint a lottó ötös, vagy egyéb, sorolni sem érdemes, hisz annyi van belőle. De nem ezekről a dolgokról van most szó, hanem arról az álmatlanságról, ami úgy jön, minden előzetes bejelentés nélkül. Amikor az izgalom, szorongás, feszültség ott lappang a tudatunk alatt, s nem hajlandó semmiféle magyarázatot adni... Mondjuk: hazánk lakóinak 25— 30 százaléka neurotikus, s a neurózis elmaradhatatlan kísérője az álmatlanság. A szervezet bioritmusának zavartalan működését bizonyos életkörülmények, életformák nem segítik, sőt ellene hangolnak. Ehhez mintegy hozzáadódik az ember önismeretének hiánya, halmozódnak a „tisztázatlan ügyek”, s van határa a teherbíró-kudarctűrő képességnek is. A kávé, a cigaretta, ismét a kávé, ismét a cigaretta nyugtató „morzejelek" pontjai közé vesz- szőként ékelődnek az értekezletek és a munkahelyi intrikák, s ebben a körben sodródik az ember, mindaddig, míg kapcsolataiban már csak a spontaneitás érvényesül, sivár lesz körülötte a világ, s e sivárság bekúszik a házaséletbe, a családba is ... De ne menjünk túl messzire. Álmatlanság háromféle van. Az egyik az elalvás zavara, ami talán a leggyakoribb. Aki ebben szenved, az elalvás után a maradék órákat úgy-ahogy végigalussza. Az átalvás zavara más tünet: könnyű az elalvás, de röviddel aztán felriad az ember, s ez így ismétlődik reggelig. A harmadik változat e kettő kombinációja. Az egyéni gyógyászkodás általában nem oldja meg a gondot, sőt adott esetben többet árt, mint használ. Az orvos tüzetes elemzésére van szükség, hiszen a gyógymódot aztán lehet meghatározni, s ehhez a laikus a legkevésbé sem ért. A szomszédtól kapott „recept" nem használ, aztán egy-kettőre kimondjuk az ítéletet: ez vagy az a gyógyszer rossz. Holott éppen a szomszéd tanácsát kéne revízió alá venni, s nem kipróbálni patikáink álmatlanság elleni gyógyszereinek legteljesebb skáláját. Hadd citáljam példaként a Baranya megyei Mentálhigiénés Intézet felmérésének néhány adatát, ösz- szesen 210 neurózisban szenvedő beteg „térképét" készítették el, s mindössze 2 százalékuk nem szedett gyógyszert az orvoshoz fordulás előtt. Az ön- gyógyszerezők átlagban 5—6 féle tablettával kísérleteznek, de volt köztük egy férfi, aki 21 (I), és egy nő, aki 19 féle gyógyszerrel próbálkozott már. Az általuk szedett legkedveltebb idegnyugtatók: Seduxen, An- daxin, Belloid és Valeriana. Ez egyben népszerűségi sorrend is. Az altatók legkedveltebbike a Noxyron és a Tardyl. (A felmérés két évvel ezelőtt készült, s feltehetően mára e népszerűségi sorrend megváltozott, s beékelődött közéjük néhány újabb készítmény.) Ezek után hadd ismételjem, mit mond erre a szakorvos: A gyógyszer önmagában nem orvosság. Arra van szükség, hogy az ember életé rendeződjön. A gyógyszerek közül mintegy ■ 180 félét kaphatunk meq január 1-től vény nélkül. Köztük idegnyugtató, altató alig van. Hál’ Istennek! — sóhajtottak fel az orvosok, s nem véletlenül. Higgyünk nekik, bízzuk rájuk a diagnózist. Sokkal kevesebb álmatlan éjszakánk lesz. S talán nekünk is üzen a kiváló erdélyi író, Sütő András, nagy sikert aratott könyvének címében: Anyánk, nekünk is. könnyű álmot ígér... S nem gyűrjük hatszögletűre a kispárnát, nem tekeredik lábfejünkre a lepedő, s nem döbbenünk meg a következő számok hallatán sem. Óvatos becslések szerint Baranyában egyetlen hónapban kétmillió idegnyugtató-altató tabletta fogy. Kozma Ferenc A tizennégykarátos ember Látogatóban Rejtő I FF •• •• I •• * F I Jenő örököséinél P. Howardot I93I- ben látták utoljára mosolyogni, amikor barátaival indított hetilapja megbukott Az asztalnál három nemzet képviselője foglal helyet: egy angol cigaretta, egy görög narancslé meg egy magyar bölcsészdoktori disszertáció Rejtő Jenőről, a magyar irodalom egének magányos csillagáról, aki évtizedekkel Beckett, Boris Vian előtt fölfedezte az abszurdot, a morbid humort. S hogy a kritika ezt miért nem bocsátotta meg neki soha? Talán mert nem „átallotta" mindezt olvasmányosan tenni, kalandokba, hihetetlen történetekbe ágyazva. Idézőjelbe tette a ponyvaközhelyeket — a légiót, a jó milliomost, a tékozló fiút — ezért tudunk nevetni olyan dolgokon írásaiban, melyek más regényekben sírnivalóan unalmasak. A negyedik nemzet — vagy inkább nemzedék — is itt ül az asztalnál: Révai Péter postatiszt és özvegy Révai Gyuláné titkárnő; az unokaöccs és a sógornő. Most már ők a jog szerinti örökösök, mert szeptemberben elhunyt dr. Révai Gyula ügyvéd, az író bátyja, anyagi és eszmei hagyatékának hivatott gondozója. Az íróasztalon dosz- sziéban fekszik hátrahagyott könyve, a Tizennégykarátos ember: tanulmány Rejtő Jenő életéről és munkásságáról. A mű kiadás előtt áll, a Magvető már megkötötte a szerződést, a megjelenés azonban még sok kérdéstől függ. % Az örökösöktől elsősorban azt kérdezzük, amire mindenki kíváncsi a suttogó pletykák, gya- núsítgatások miatt: — Ki irta a Rejtő-könyveket? — Ő maga írta, míg írhatta — válaszol Révai Péter és statisztikákat eredeti kiadásokat mutat. — A felszabadulás előtt tizenhét P. Howard néven jegyzett nagyregény, öt Gibson Lowery néven írt indiánregény és huszonkét kisregény jelent meg. öt nem teljesen befejezett nagyregény maradt a hagyatékban, ezek közül az Egy bolond száz bajt csinál és az Ezen egy éjszaka jelent meg azóta. A belőlük hiányzó tízegynéhány oldalt az eredeti jegyzetek alapján apám írta meg. Sus- kusról szó sincs, a hivatalos szervek támogatása nem is olyan, hogy az ilyesmit elnéznék. — Mi várható kiadásra? — Idén januráig 21 kötet jelent meg, mivel egyik — az Elsikkasztott pénztáros — négy kisregényből áll, még két regény vár kiadásra: a Vanek úr Párizsban és a Pokol zsoldosai. A kisregények teljes sorozatát magyar nyelven kiadták Ausztriában, az indiánregények Jugoszláviában jelentek meg. Nagybátyám ezen kívül írt még tíz novellát, öt operettet, százötven bohózatot, tréfát, revüt, lefordította Kőstnertől az Eltűnt miniatűrt, valamint számos ponyvát is. Dokumentumokat nézegetünk, írásokat Rejtő életéből. Mindjárt a másik nagy kérdés: volt-e 'l.i.t,'' <5Ua ? 'Iv-Í.* ' légiós? Egy cikk kéziratában ez áll: „éhesen és kimerültén csavarogtam Marseille-ben. Az ilyen nóta vége nem lehet más, mint a légió. Hatalmas hajón indultunk Dakarba, kávét és rizs kaptunk. Hat hét után egy ezredorvos jóindulatából és egy megevett fél szappannak köszönhetően leszereltek." A már említett disszertáció viszont — egy irodalomszakos egyetemista munkája — a Sohase tudtam írni című verset idézi: mint egy idegen földrész, ahol sohase jártam, s máig is elvezettem oda másokat; tettem veszélyek közé, s így szinte én is ott jártam. A levelezésből, fényképalbumokból kikerekedik a Rejtőregénybe illő élet: jómódú család, három testvér; felsőkereskedelmi iskola, ahol a „kíméletlen és durva tanári feddés” következtében tintatartóját a tanárhoz vágta (Nem állíthatok minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt — mondaná Fülig Jimmy); a színiiskola vizsgaelőadásán a hordágyról leejti a nagy Törzs Jenőt (ennyi a rövid, de viharos színészkarrier); négy év világjárás, közben mosogató, heringhalász, lovász, dokkmunkás, parfümügynök; 1930-tól mindössze 13 éven át a rengeteg munka, írás, két házasság, két válás, Végül, mint annyinak irodalmunk jelesei közül: munkaszolgálat, fagyhalál. Harminckilenc éves volt. . . Aztán az újrafelfedezés: könyvei és ezek újrakiadásai, utánnyomásai csak Magyarországon hétmillió példányban jelentek meg, filmek, színpadi adaptációk, képregények jöttek. Az anyagi érték sem lehet megvetendő, erre a kérdésre azonban Révaiék nem kívánnak válaszolni. A falipolcokon sorjáznak hét országban kiadott könyvei, az 1928-ban készült fényképről egy szomorú arcú, keserű ember néz ránk — mondják, 1931- ben látták utoljára mosolyogni, mikor barátaival indított hetilapja megbukott. Ez a kép is azt a híres rej- tőiádát sugallja, mint oly sok más „aranymondása": az élet olyan, mint egy nyári öltönyhöz a mellény — rövid és céltalan... Szántó Péter Beáta szekrénysorvásár a Pécsi Bútorgyár 1. sz. telepén. Pécs, Somogyi Béla utca 6.
