Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-17 / 16. szám

( Hatos út vége — hatos út eleje így juthatunk be a fővárosba Hogyan juthatunk el Budapestre? Természetesen vonattal és autóval. Nem is ez itt a kérdés, hanem hogy hogyan érhetünk be bolyongás nél- kül a fővárosba és fővárosi úticél­jainkhoz, amikor a Budapest kapujá­ban nemrég átadott új közúti felül­járón vezet utunk, avagy amikor a Déli pályaudvaron metróra szál- lunk, s utazunk, netán átszállással az ugyancsak nemrég átadott Deák téri aluljáró labirintusaiban. A gyors és könnyű eligazodáshoz adnak se­gítséget a fővárosban járt munka­társaink. A tájékoztatásra egy traban- tos inspirált, aki fittyet hányva tábláknak, felfestéseknek, áthú­zott a szembejövő forgalmi sáv­ban előttünk . .. Hátborzongató látvány volt. Megúszta. Átadták a korábban már be­mutatott Budaörsi—Alkotás— Hegyalja úti csomópontot a forgalomnak, rá lehet hajtani a hídra, de megváltozott az ed­digi kép. Kezdjük a megérke­zéssel: Pécs felől jőve, az Osz- tyapenkónál a középső forgalmi sávra igyekezzünk, onnan pedig a felüljárón, a belső sávon ma­radjunk. A belső sávról lehet felhajtani az új hídra, amely a Hegyalja útra visz, s egyenesen tovább az Erzsébet-, balra, a Felhajtás a felüljáróra a Budaörsi útról Mészáros utca felé pedig a Lánchíd felé mehetünk. Közkedvelt vásárióhely lett a Skála áruház. Aki arrafelé sze­retné venni az irányt, annak az Osztyapenkó után a felüljáró külső sávjára ajánlatos húzódni, innen kétfelé ágazik az út: bal­ra az Alkotás, jobbra pedig a Villányi út, Karolina út felé. Vigyázni kell, mert itt mindkét irányban meg kell adni az el­sőbbséget a Hegyalja út felől érkező forgalomnak! A Moszkva tér felől behajtva az új, kiszélesített Alkotás utcá­ba, gond nélkül haladhatunk egészen a Hegyalja útig. Itt na­gyon kell figyelni a besorolást jelző táblát, sok forgalmi sáv közül a Pécs felé igyekvőnek a két külső sáv valamelyikén kell maradnia, az új híd jobbolda­lánál vezet rá a Budaörsi útra, a külső sávra. Itt akadály nél­kül behajthatunk, a hídról a belső sávba érkeznek a jármű­vek. Az Erzsébet-híd felől érkezve az új hídhoz, a Mészáros utcai forgalomirányító lámpánál a belső sávra kell állni, onnan le­het akadálytalanul a hídra haj­tani. A hídról annyit, hogy meg- épültével csakugyan segítettek a fővárosba érkező forgalom­Metrózás és bolyongás A Deák tér a rejtelmes sziget Modern Theszeuszként bo­lyongtam a budapesti Deák téri aluljáróban, keresve azt a bi­zonyos vezérfonalat, amely vég­re megmutatja a helyes irányt. Mivel még csak két hete adták át az új, észak—déli metró első szakaszát, a bennszülött pes­tiek is ugyancsak toporogtak egy-egy mozgólépcső előtt. Pe­dig az van bőven. A Deák téri általános csomóponton tizen­hármat építettek, és ehhez jön a hat régi. Az észak—déli és a kelet—nyugati metróállomáso­kat ugyanis ikeralagutas folyo­só köti össze, közvetlen átszál­lási lehetőséget biztosítva két állomás között. Ezenkívül az egyik kijáraton át lehet fel­szállni a kedves, öreg földalat­tira és a felszínre is kijuthat­nak a jól tájékozódók. — A fene se tudja, hol va­gyunk már —, szisszent föl mö­A metróhálózat állomásainak térképét a Mohácsi Farostle­mezgyárban készítették göttem idegesen egy fiatalem­ber a mozgólépcsős folyosó­labirintusban. A tájékozódást természete­sen igyekeztek megkönnyíteni. Míg a régi kelet—nyugati metró­vonalat (a Fehér úttól a Deák térig) piros színnel jelölik, az újat (Deák tértől a Nagyvárad térig) kék „M” betűk hirdetik. Nyilak és feliratok is körülöle­lik az utázót és segítenek a kocsikban elhelyezett kistérké­pek is, A Nagyvárad téri meg­állócsarnokban pedig már ha­talmas térkép mutatja az útvo­nalat, de a többi állomáson még nem helyeztek ki ilyet, s így egy kicsit elszorul az utas szíve, most merre is menjen, vajon melytik irányba száguldoz­nak a metrókocsik. Aki több­ször végigjárja az útvonalat, vagy térképpel a kézében köz­lekedik, azért lassan kiismeri magát és ráér gyönyörködni az új metróban. A Délibe érkezőknek ezután már igazán nem kell aggód­niuk, hogyan jutnak el a bel­város szívébe, a bevásárlóköz­pontba. Az állomásról a régi, 2-es számú metróval utazha­tunk a Deák térre, onnan át­szállónk az új, 3-as számúra. Az első megálló máris a Fel- szabadulás tér, a Váci utca és a sétálóvá alakított Kígyó utca környéke. Pár lépés a Vörös­marty tér, a Luxus Áruház, a Dorottya utca, ahonnan a Feri­hegyre indul a „reptéri" busz, míg a Felszabadulás térről a Blaha Lujza térre vezető Kos­suth, illetve Rákóczi utcában áruházak sora várja a vásárló­kat. Aki „kimetrózta” magát és elfelejtett bevásárolni, méq a Déliben pótolhatja. Két hete nyílt meg az állomás mellett az új, kétszintes ABC-áruház. Az üveqajtók automatikusan nyílnak, ha „megérzik" a bejá­rat elé érkező vásárlót. Barlahidai Andrea nak, jó, hogy megvan, egy ki­csit rázós ugyan, de talán még kap egy réteget. Sokkal na­gyobb baj, hogy az M 7-es út alá kanyarodó úttesten húsz­huszonöt centiméter mély lyu­kak vannak, és tovább is Érd felé .... Akinek kedves a ten­gelye, figyeljen. Kampis Péter Pillantás a világpiacra Keserű a kávé Egjr tonna 1970-ben 803 dollár, 1976-ban 4200 Kávéivó nemzet vagyunk, te­gyük mindjárt hozzá, pechünk- re. Január tizediké óta többet kérnek a dupláért, átlagban harminc százalékkal drágáb­ban árusítják az üzletekben a kávét. Dehát, a kávécserje nem a baranyai dombokon virul és terem és az utóbbi években ar­ról sem kaptunk hírt, hogy a brazil termesztők elkeseredésük miatt a botrányosan alacsony árak miatt a tengerbe szórták volna a kávét! A következőkben — mindenféle olyan szándék nélkül, hogy ezzel némileg meg­édesíteni akarnánk mindennapi kenyerünk, a kávé ízét, amiért ismét többet kell fizetnünk — vessünk egy pillantást a kávé világpiacára. Mint sok más mindenben, a kávéivásban sem ismerünk mér­téket — ez a dolog egyik olda­Honnan uegylik, ami nincs? Vélemények a kötelező munkaerő-közvetítésről A megyei tanácselnök január elsejei utasítása korlátokat sza­bott a nemkívánatos munka­erőmozgásnak, kötelező mun­kaközvetítés lépett érvénybe. Minderre nem valamiféle ön­kény, hogy a szabad munka­vállalás jogát korlátozza, ha­nem a kényszerűség vitte rá a megyei vezetést. Konkrét vá­lasz ez a Honnan vegyük, ami nincs?-re, az ésszerűbb, terv­szerűbb és hatékonyabb mun­kaerőgazdálkodással kapcsola­tos megoldatlan kérdésekre. Arról van szó, hogyha már ván­dorol a munkaerő, akkor oda menjen, ahol a legégetőbben szükség van rá. Lássuk most, milyen fogadtatásban részesült az intézkedés, milyen reménye­ket fűznek hozzá az érintet­tek. Kiskapuzni akarnak A kötelező munkaerőközvetí­tés azt jelenti, hogy meghatá­rozott esetekben a~-dolgozónak előbb nem a kiszemelt munka­helyen, hanem a tanácsok munkaügyi szerveinél kell ko­pogtatnia és ott ajánlanak fel munkahelyeket. Mindez máris megmutatkozott a munkaközve­títő megnövekedett forgalmán. A Pécs városi Tanács munka­ügyi osztályán az év első két hetében kétszázan jelentkeztek munkaerőközvetítésre, majdnem annyian, mint a múlt év decem­berében egész hónapban. A mun­kaközvetítőben azt várják, hogy a hónap végére a forgalom el­éri a hatszázat, ez kétszer any- nyi, mint az elmúlt esztendő egy-egy hónapjának átlagos forgalma. A munkaerőközvetí­tés kényszere érthetően sokak­nak nincs ínyére, mindennapos jelenet az ide-oda telefonál­gatás, amikor egyesek kiskapu­kat keresnek, kivételezést igye­keznek kicsikarni a munkaerő- közvetítőtől. Az utasítás hatálya alól né­hány, a pécsi-baranyai gazda­ság számára kiemelten fontos vállalat teljeskörű mentességet élvez, vagyis ők szabadon, az utcáról is fogadhatnak munka­erőt, az új belépőknek nem kell előbb a munkaközvetítőbe mennie. Lássunk néhány véle­ményt, részükről milyen fogad­tatásban részesült az utasítás. Tészás Sándor, a Baranya me­gyei Állami Építőipari Vállalat munkaügyi vezetője mértéktar­tóan nyilatkozott, mérsékelt re­ményeket fogalmazott meg. A mentesség ugyan könnyíti hely­zetüket, de aligha oldja meg az építőipar munkaerőgondjait. A náluk jelentkező, vagy hoz­zájuk kiközvetített vándormada­Nem mindenkinek tetszik Jólesik a mentesség rakat egyébként sem szívesen fogadják. Ezért minden igye­kezetükkel azon vannak, hogy jobb anyagi ösztönzéssel, szo­ciális kedvezményekkel a meg­lévő létszámot megtartsák, a fluktuációt csökkentsék. Jancsi Gyula, a Pécsi Kesz­tyűgyár üzemgazdásági főosz­tályvezetője örömmel nyugtázta a tanács támogatását export- fejlesztő terveik valóra váltásá­hoz. A mentesség lehetőséget nyújt arra, hogy a márciusban üzembe lépő új, 2-es számú gyárukhoz a szükséges többle­teket, 300 új munkaerő felvéte­lét biztosítani tudják. Ennek a létszámnak a fele egyébként már megvan. További 240 új munkaerőre lesz szükség az 1978-ban belépő új bőrruházati gyárukban. A kesztyűgyári munkaügyisek természetesen nem ülnek ölbe tett kézzel, úgymond elébe mennek a mun­kaerőnek, például számos isko­lával teremtettek kapcsolatot, a tanulólányoknak szakköröket szerveztek a gyárban. Lányok az esztergánál A Baranya megyei Baromfi- feldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalatnak is sok új munkás­kézre lesz szüksége. A pécsi fel­dolgozó az év harmadik negye­dében kezdi meg próbaüzemét, a negyedik negyedben pedig már teljes kapacitással dolgo­zik. Ekkor 620—650 dolgozóra, zömében nőkre, lesz szükségük, jövőre pedig, a második mű­szak beállításával összesen 905 dolgozóra. Reméljük, mondta — ha nem is túlzott derűlátással — Vitárius Endre, a vállalat munkaügyi vezetője, a kötelező munkaerőközvetítés adta lehe­tőség eredményeként sikerül biztosítaniuk a létszámot. Amelyre természetesen nemcsak várnak, de mennek is utána. A szakképzést már két évvel ezelőtt megkezdték, kilencven dolgozójuk — ez lesz a mag — ismerkedik most Budafokon és a hernádi tsz-ben a szak­mával. A tagvállalatok, a környező termelőszövetkezetek is felajánlották, rendelkezésük­re bocsátják szabad munka­erőiket. Az Egyesült Izzó Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyárának 1977-ben 1500, 1980-ban már 2500 dolgozóra lesz szüksége, elsősorban is forgácsoló szak­munkásokra és betanított mun­kásokra. Jelenleg a létszámuk 970 fő, azzal, hogy január el­sejével átvettek Szászvárott egy üzemet, 118 fővel. Az a bizonyos mentesség egyértelműen kedve­ző, nyilatkozta dr. Keszthelyi Jó­zsef, a Sopiana munkaügyi ve­zetője, rámutatva, egyre na­gyobb az Izzó vonzereje, csak tavaly 11 százalékos bérfejlesz­tést hajtottak végre. Ennek eredményeként jelentősen emel­kedett a létszám, az elmúlt év­ben 600-ról 850 fölé. Segített az az intézkedés is, hogy a máso­dik műszakra 15 százalékos bérpótlékot, az éjszakai mű­szakra pedig 50 százalékos éj­szakai pótlékot fizetnek. A har­madik műszak január elsejével 25 fővel be is indult. így a jó teljesítményt elérő forgácsoló szakmunkások a pótlékokkal együtt ma már öt—hatezer fo­rint között keresnek. A Sopiana másként is igyek­szik, hogy mind erősebben fel­ragyogjanak a Tungsram fényei, odavonzva a munkaerőt. A-be­tanított munkásokból — az érettségizett fiatalokból és a felnőtt munkásokból — rövid, egyéves intenzív képzés kereté­ben szakmunkást faragnak. A vidékről bejáró dolgozóknak újabban munkásszállást biztosí­tanak. S mint érdekességet is: frontáttörés- történt, ipari tanu­lóik között ma már ott találjuk a lányokat is. Miklósvári Zoltán la. öt évvel ezelőtti írásunkat cibáltam elő, akkor a követke­ző volt a helyzet: 1970-ben 20,7 ezer tonna kávét importáltunk, s ebből annyi feketét főztünk, hogy minden magyarra évi 345 adag kávé jutott, beleszámítva a csecsemőket is. Ezzel szem­ben az idén már 36 ezer ton­na (!) kávé behozatalát tervezi a külkereskedelem. Az ám, csak milyen áron?! Nemcsak az olajsejkek srófol­ják áraikat, a kávéért — ezért a pszichikai fűtőanyagért is igencsak megkérik az árat. A kávé (és mi nem még?) a vi­lágpiacon az utóbbi években fantasztikus árnövekedést ért el: 1970-ben tonnájáért 803 dollárt fizettünk, 1975-ben 1197 dollárt, s most kapaszkodjunk meg, következik a csillagos ég — 1976 végén a kávé tonnáját 4000—4200 dollárért veszteget­ték. Csak úgy mellesleg, a cso­koládé is igencsak megkesere­dett a fogycsztó országok állampolgárai szájában, a ká­véhoz hasonlóan a kakaóbab is tetemesen megdrágult, 1970- ben tonnájáért még 838 dollárt fizettünk, 1975-ben már 1729, 1976 végén pedig már 3300 dol­lárt. Ki győzi ezt? Tény, ma már nem a vásárlók vannak páholyban, ha még úgy lobogtatják is dollárjaikat. A nyersanyagtermelők legtöbbje nemzetközi szervezetekbe tö­mörült, igyekeznek összehan­golni lépéseiket, együttesen fel­lépni — diktálják az árakat. Azért persze mégiscsak lehet úgymond ügyeskedni, mint ahogy tette is a mi MONIMPEX- ünk, az a külkereskedelmi vál­lalat, amely egyebek mellett a kávét is beszerzi. Éspedig úgy, hogy — számítva az áremelke­désre — időben feladta rende­lését, megkötötte a szerződést. Ezeket az ügyleteket nevezik egyébként taktikai vásárlások­nak. A tavalyi kávészükséglet csaknem kétharmadát már 1975 októberében megvásárol­ták, a múlt év őszén pedig az idei, tehát az 1977. évre terve­zett 36 ezer tonnás import nagy részét, 30 ezer tonna kávét si­került lekötniük. Úgyszintén tak­tikai vásárlásokhoz folyamod­tak a kakaóbab esetében is. A MONIMPEX így, az idejében megkötött szerződésekkel, csak e két cikknél 54 millió dollár megtakarítást hozott a nép­gazdaságnak. A prognózisok egyáltalán nem adnak okot derűlátásra. A MONIMPEX-nél, amint azt a Vi­lággazdaság című napilapunk­nak nyilatkozták, azt várják, a kávé- és kakaóbab-árak az idén minden eddigi csúcsot meg fognak haladni. Mindezt megerősítik a világpiacról ér­kező hírek: Brazília döntésé­vel, hogy a kávé exportadóját 60 kilós zsákonként 55 dollár­ról 80 dollárra emelte, folyta­tódik a kávé világpiaci drá­gulása. (—mz—) A lözelékkonzervek áremelése után — Szegény, tizediké óta sir. Vegetáriánus! Erb János rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom