Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-30 / 360. szám
e Dunántúlt napló 1976. december 30., csütörtök Bécsi szemle — pécsi szemmel Galaci csillagszóró Elbűvölő mesekönyvet vásároltam a fiamnak Romániában. A kalotaszegi Mára falu cigányközösségének meséiből válogatták össze a kötet anyagát, s az archaikus nyelvezetű történeteket borzongató gyönyörűséggel olvastam. „A sárkány azt mondta: — Én most izzé-porrá teszlek téged. A lángot két kilométerre fútta. János attól nem ijedt meg. Azt mondta a sárkánynak: — Te, hol van a Nap? Add ide nekem ebbe a percbe.” Mintavétel sárkány elevenedne meg. Ben- dőjében a Nap tüze fortyog, izzó torka előtt parányion, de félelem nélkül áll a mi Jánosunk, s hosszúnyelű fegyverét az 1550 fokos folyékony acélba meríti. A fehérfényű fém szikrázik, vadul szórja a csillagokat. Emberünk, aki formába önti, nem mesehős, a sárkányt nem megöli, hanem szolgálni kényszeríti. Szilárdan megvetette a lábát itt, Galacon, a legnagyobb és legmodernebb román kohászati kombinát egyik konverteres acélművének pódiumán. Vagy éppen a műtőtisztaságú vezérlőteremben. Jánossal ott találkozom. — Hol született? — Zilahi vagyok. — Miért változtatott lakhelyet? — Van két gyerekem, itt technikumba járhatnak. De sok más miatt is előnyösebb a nagyvárosban. — Kicsit tudok magyarul én is - mondja kísérőm, aki „Protokoll" feliratú, fehér sisakot visel. — Nagyszebenből jöttem. Ott az utcánkban laktak sok magyar. De ez régen volt. Tizenhárom év. Azóta .. . keresi a szót. Segítek. — Elfelejtett magyarul. — Igen. Elfelejtett. Martin Andree technikus, öt még a leendő nagyváros épülő kombinátja vonzotta Galacra tizenhárom évvel ezelőtt. A város A ga'laciak tudatában a város odalent van. Pedig idefent, a Dunától északi és nyugati irányban magasodó dombokon is város épült, sugárutakkal, terekkel, szolgáltató-házakkal, szállodával, művelődési központtal, mozikkal, üzletekkel . . . nagyobb, mint a lenti. De lent.,. az az igazi. A modern épületek között az egykori gazdag bojárok házai, régi, szép templomok, új szobrok, nagyáruház, nyüzsgés, egyetem, gépgyár, hajógyár, Duna-parti sétány, park, tengeri hajók óriáskikötője, zsibongó piac... A XVI. században, amikor a várost lengyel, török, görög, moldovai és levantei kereskedők megalapították, Galacnak alig néhány ezer lakója volt. A török uralom idején tízezer. 1960-ban hatvanhatezer. 1976-ban háromszáz- ezer. És ez a legutóbbi, hallatlan méretű és ütemű fejlődés a fokozott tempójú iparosításnak: elsősorban a dombokra felkúszó város mögött, a viadukton túl megépült, huszonkétezer embert foglalkoztató kohászati kombinátnak köszönhető. 1961-ben tervezték, első produkciója 1966-ban a hideglemez volt — ehhez az anyagot Vajdahunyad, Resica és Bukarest üzemei szállították, s ott tanulták ki a mesterséget az első galaci kohászok. (Ma Ga- lacban van az ország legnagyobb szakmunkásképző intézete, ahol ötezer fiatal tanul.) 1968-ban megépült a teljes vertikum, és Galac kétmillió tonna acélterméket produkált. És a kombinát épült tovább. Mai termelése évi hatmillió tonna acél. Hatmillió tonna! — Nálunk a kohászatnak hagyományai vannak — mondta büszkén Gheorghe Timaru, a kombinát mérnöke. — Romániában már kétszáz éve csinálunk acélt. Ami azt illeti, a román kohászatnak ekkora hagyományai azért nincsenek, 1938-ban Romániában 284 ezer tonna acélt gyártottak. 1955-ben 760 ezer, 1965-ben 3 millió 430 ezer tonnát. Ma 11 millió tonna acélt gyártanak évente egész Romániában, s ebből egyedül Galacon hatot! önerejéből a román gazdaság nemigen lehetett képes e fejlesztésre. A galaci kombinát kokszvegyészeti üzemei szovjet és lengyel tervek alapján, szovjet és lengyel közreműködéssel épültek. A ma üzemelő négy darab 1700 köbméteres kohó román gyártmány, de a fontosabb alkatrészeket a Szovjetunióban gyártották, s okkal számítanak a szovjet alkatrészekre a most születő 2700 köbméteres, majd a hatodik, a 3500 (!) köbméteres kohó építésénél is. A négy elkészült 156 négyzetméteres érctömörítő — a KGST-országok romániai specialitása, a román munkások hasonló üzemeket építettek nemrég az NDK-beli Eisenhüt- tenstadtban, s hasonló üzemek iránt érdeklődnek a magyar szakemberek is. Ám a tűzálló téglagyár nagyrésze japán, az egyik konverteres acélmű nyugatnémet, s csak az ennék alapján felépített, kétségkívül modernebb acélmű a román termék. A tavaly óta üzemelő folyamatos acélöntőmű és a most épülő hasonló svájci—nyugatnémet szabadalom, a három meleghengerművet és a hideghengerművet szovjet, francia, angol, nyugatnémet szakemberek tervezték és helyezték üzembe. És a sok más külföldi eredetű kiegészítő berendezés felsorolása helyett megemlítem, hogy a marógépek, az esztergapadok, a két elékt- rokemence és az ipari tévéhálózat a magyar ipart képviselik itt, Galacon. A minisztériumban — A jövőben még inkább első helyen lesz Galac a román kohászatban — mondta Octav Alexandru, a Kohászati Minisztérium külkereskedelmi igazgatója. — Ezerki lencszáz- nyolcvanban a román kohászat 17—18 mililió tonna acélt ad az országnak, s ebből egyedül Galac tízet. — Ügy tudom, a következő ötéves terv során egy újabb tízmillió tonna kapacitású kombinát építéséhez is hozzákezdenek. Nem túlságosan drága ennyire fokozott ütemben fejleszteni a kohászatot? — A kohászat fejlesztése nagyon drága, de szükség van rá, A Román Kommunista Párt vezetősége megállapította, hogy melyek azok a legfontosabb nehézipari ágak, amelyek a legjobban segíthetik az ország gazdasági fejlődését. Ide tartozik a kohászat is, elsősorban azért, hogy a hazai gépgyártást el tudjuk látni alapanyaggal. — A galaci kombinátban gyártott acélnak csak alig egynegyede készül hazai alapanyagból. Kőszenet Lengyelországból, Bulgáriából és Kínából is importálnak, vasérc pedig a Szovjetunión kívül Algériából, Tuniszból és Braziliából is érkezik ... — Szenet, vasércet külföldön vásárolunk, ez tény, de nem baj. Japánnak is megéri, hogy az alapanyag kilencven százalékát importálja. De gépeket nem veszünk. — Galacon sok nyugati berendezés is üzemel. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának mostani, novemberi plénumán elhangzott, hogy a beruházások üteme lassult, s Bizonyára minden embernek van néhány kedvenc városa, tája, ahova szeretne eljutni. Amikor aztán nagysokára az álmok valóra válnak, a realitás nem egyszer csalódást okoz. Nem tudom, mikor olvastam először a Loire-ról, a „kastélyok és kertek folyójáról”, az emberi civilizáció egyik büszkeségéről. A régóta tervezett utazás megvalósulása aztán minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Kirándulás a Loire völgyébe Az Ocecar utazási iroda egynapos kirándulást szervezett a La Rochelle-i nyelvtanfolyam 45 résztvevője részére. Nemzetközi társaság verődött össze: olaszok és kanadaiak, svájciak és dánok. Sofőrünk idegenvezető is egyszemélyben: büszkeséggel beszél országa nagy kulturális értékeiről. Az ablakból egy pillanatra feltűnnek az első kastély, Chinon bástyái és várfalai, de itt még nem szállunk ki. Utunk első állomása Azay-le- Rideau. A viszonylag kis méretű kastély kecses arányaival ejti bámulatba a látogatókat. A reneszánsz bútorok és flandriai hogy a tervnek megfelelően gyorsítani, egyben olcsóbbá is kell tenni őket. Ez az építkezésekre és a berendezésekre egyaránt vonatkozik. — Igen. A vezetőség kimondta, hogy az olcsóbb hazai gyártást kell előtérbe helyezni. De nemcsak úgy, h'og/ az importot csökkentjük és az exportot növeljük, hanemi úgy is, hogy takarékoskodnunk kell az anyaggal, újra kell tervezni a gépeket, hogy könnyebbek legyenek. A tervezők az adatok birtokában oda jutottak, hogy a beruházások költségét összegészében harminc százalékkal lehet csökkenteni. A vonaton Két román munkás társaságában álltam az ablak mellett, amikor a vonat a Szeret nevű folyócskához közeledett. Hármunknak egy ülőhely jutott, s addig udvariaskodtunk egymással, míg mindhárman vé- gigálltuk az utat. Cigarettával kínáltuk egymást, nálam volt egy doboz Románc, s nemvárt sikert aratott. Meglátták a feliratot, betűzték: „román-c”, olvasták, hogy magyar gyártmány, tapogatták a cigarettát, élvezettel slukkoltak belőle, és veregették, ölelgették a váltam. Én meg óvakodtam elárulni, hogy a cigarettának tudomásom szerint nincs köze Romániához .,. faliszőnyegek rég letűnt korokat idéznek. Villandry kertjei méltán világhírűek. Három hatalmas teraszon terülnek el a változatos geometriai alakúra nyírt bokrok, a rózsalugasok és szökőkutak. Nem hiányzik a veteményes kert sem, távolabb pedig gyümölcsfák sorakoznak. Közeledünk Tours városához, a Loire völgye idegenforgalmi központjához. Csak egy negyedórát széntelhetünk a ka- tedrálisnak, amely színes üvegablakaival, égbeszökő két tornyával a gótikus építészet iskolapéldája. Amboise-ban töltötte élete utolsó három évét Lenardo da Vinci, itt is temették el. Egyhangú szavazás döntötte el, hogy a kastély helyett az ő lakóházát tekintjük meg. (A nálunk is nagy sikert aratott olasz tévéfilm egyes jeleneteit itt forgatták.) Érdekesek azok a termek, amelyekben az általa tervezett gépek eredeti vázlatai és a néhány éve készített modellek láthatók. Már erősen benne járunk a délutánban, amikor buszunk Chenonceaux kastélya előtt parkol. A Cher folyó hídjára épült kétemeletes galériát visz- szatükrözi a víz — felejthetetlen látvány! Érthető, hogy II. Henrik felesége (Medici KataMindig azt hittem, hogy a „Kék-Duna keringő" városa valóban a Duna mellett fekszik. Ez csak részben igaz. A város szíve, ősi, patinás magva mesz- sze van a Dunától. Előbb még át kell menni a Duna-kanális valamelyik hídján, s még onnan is sokat gyalogolhatunk a Dunáig. A parti füvön varjak, verebek (fehér veréb is bőven akad!), vadkacsák és galambok tarka tömege. Annyira szelídek, hogy még a vadkacsákat is kézből lehet etetni. Ha már az állatokat említettük, hadd szóljunk arról a különös kutyaszeretetről, amely — úgy látszik — évszázados örökség. A legnagyobb magyar filológus polihisztor, a Bécsben élt Zsámboki János 1565-ös portréján is szerepel már egy fekvő kutya. Bécs utcái most is tele a kutyák különféle fajtáival. Esténként van, aki 3—4-et is sétáltat belőlük, A kutyának majdnem mindenhová van belépési joga. Villamoson, vasúton közlekednek, s még a vendéglőkben is étkezhetnek. Eleinte kellemetlen érzés volt, hogy a mellettem étkező család tagjaként — széken ülve — egy kutya is helyet foglalt. A kutyakedvelés mellett Bécs másik érdekessége a lovak sze- retete. Minden jelentős helyen megtalálhatók a lovasfogatok, a fiakkerek, és a lovak „tiszteletét” jelenti a Burg mellé épített Spanyol Lovarda. Ebben a kazettás mennyezetű, csillárokkal ékes, fedett lovardában mindig zsúfolt közönség előtt mutatják be a lovaglás magasiskoláját a barna vagy skarlátvörös frakkot viselő lovasok, akik bejövetelükkor szögletes kalapjukat régi szokás szerint a császár arcképe előtt leemelik. Mert Bécs még ma is a „császárváros" bűvöletében él. Itt szinte minden kő a Habsburgokat idézi: a Hofburg, a schönbrunni kastély, a templomok, a múzeumok stb. A trafilin) és kedvese (Diane de Poitiers) ádáz harcot folytatott a kastély birtoklásáért. Bretagne ünnepe és hétköznapjai Pálfy József kitűnő útikönyve adta az ötletet, hogy meglátogassam Quimperben élő ismerőseimet: „Minden év júliusának negyedik vasárnapján van Cornouaille ünnepe, a breton népművészet és népi ha- gyorrrónyok seregszemléje. Ilyenkor kétórás felvonulásban ezernyi népviseletbe öltözött leány és asszony, gyermek és férfi megy végig a fellobogózott utcákon, megint csak vagy ezer táncos lép fel a breton táncok fesztiválján, dudaszóval, kürtök hangjai mellett.” Quimper festői fekvésű, régi város. Zegzugos utcái, sajátos stílusú házai történelmi hangulatot árasztanak. A katedrálist még 1239-ben kezdték építeni, homlokzatán, a két torony közt Gradlon király lovasszobra áll. Egészen a XVIII. századig minden év július 26-án egy önként vállalkozó felmászott a magasba, szalvétát kötött a szobor nyakába, borosfiaskót nyomott a szájába, majd az üveget a mélybe hajította. Az a néző, aki úgy el tudta kapni a pakok tele a Ferenc Józsefet vagy a Gott erhalte — császári himnuszt feltüntető képeslapokkal. Közismert, hogy Bécsben évszázadok óta mindig sok magyar élt. Aulikus főuraink egymással vetélkedve építgették éppen a Burq köré a legszebb bécsi palotákat. Utcanevek is jelzik emléküket: Batthyány, Pálffy, Esterházy, Andrássy stb. A Szépművészeti Múzeum mennyezetét Munkácsy Mihály „A művészetek apotheozisa" nevű freskója díszíti. Ugyanitt láthatjuk számos magyar dísztárgyon kívül a világhírűvé vált, 23 darabból álló nagyszentmik- lósi aranykincset is, A Muzeum- strasse 7. szám alatti palota a hajdani magyar testőrkaszárnyát, majd a régi Collegium Hungaricum épületét idézi. (A mai kollégium modern épülete a Duna-kanálisnál, a Hollandstrasse 4. szám alatt van.) A ma is meglévő Teifer Graben utcában esett szerelembe Balassi Bálint „egy szép német leány”-nyal, a bécsi Zsuzsannával. Bécsben ma is sok magyar él. A három vaskos kötetből álló telefonkönyvben a Balog névből 50-et, a Bartá-ból pedig 132-t találtam. Ezek a magyarok különböző időpontokban vándoroltak ki. Jórészük már alig tud magyarul. Akiben azonban‘él még a nemzeti érzés, azokat összefogja az 1898-ban alapított Magyar Munkásklub és az 1945-ben létesített Magyar Kultúr- és Sportegyesület. Mindkettőt összekaocsolja a Collegium Hungaricum testületé, amely gyakran gondoskodik hazai tudósaink, íróink, költőink, művészeink egy-egy előadásáról. De maga a tagság is rendez a nevezetesebb évfordulók kapcsán ünnepi megemlékezést. Ilyen volt például a november 13-án tartott Rá- kóczi-ünnepség. Ezen — néha németes ejtéssel ugyan, de szívvel, lélekkel szerepeltek a tagok versekkel, énekszámokkal, jelenetek előadásával. És amikor felhangzott Bartók feldolgozásában az Elindultam szép hazámból, bizony nagyon sokuknak kicsordult a könnye. Tóth István (Bécs) lackot, hogy az nem tört el, száz arany jutalomban részesült. A 82 csoport felvonulása valóban színpompás látvány. A dudások nyitják meg a sort, majd minden körzet saját népviseletében járja végig a város utcáit. Hihetetlen, hogy a jellegzetes csipkés főkötőnek, a coiffe-nak hány fajtája létezik! Némelyik csoport megáll egy-két percre, és tánccal szórakoztatja a közönséget. Vendéglátóim ebédre a „tenger gyümölcseivel” kedveskednek. Megkóstolom a langous- tin nevű apró rákokat, próbálom elsajátítani az étkezés technikáját. A sok látnivaló után csak később olvasom el azt a röplapot, amit egy diáklány a felvonulás előtt nyomott a kezembe. „— Őseink viseletét turista attrakcióra használják...” ,,— A kormány rendeletére lejjebb szállították a zöldségfélék kvótáját. Ez együtt jár a parasztok jövedelmének csökkenésével és a konzervgyári dolgozók egy részének elbocsátásával.” „— A halászat válságban van: a hajókat eladják, a halszükséglet importra szorul.” „Finister megyében 13 000, Quimperben kb. ezer a munka- nélküliek száma." íme, Bretagne másik arca ... Az ünnep elmúlik, a gondok megmaradnak. Azt hiszem, ez a kis „ünneprontás” segített abban, hogy a csillogó felszín alatt egy pillanatra a mélyre lássak. Drf Bányai László A görög korsóra emlékeztető konverter hatalmas teste lomhán előrebillen, s hirtelen... mintha a mesebeli tűzokádó A kombinát Aczél Gábor Franciaországi mozaik
