Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-08 / 309. szám
ÉPÜL, SZÉPÜL DÉL-DUNÁNTÚL. Az elmúlt hét végén szomszédaink is számos új létesítménnyel gazdagodtak. Képeinken: a pécsiek tervezte nagykanizsai művelődési központ, Zalaegerszeg új közúti felüljárója (Kiss Ferenc felvételei) és az ötszáz ágyas nagyatádi kórház. (Tudósi tásaink a 2. oldalon). A tartalomból: Megrohamozták a vásárlók aKonzum Áruházat • Egy mániája volt — a kályha, húsz hónapot kapott érte • Nem alszik el többé a kamionsofőr • A narancs még a tán Egy elfelejtett magyar zseni • Katasztrofális vereség Szolnokon, de továbbra is első helyen a PMSC • Mennyit keres a „C” kategóriás xzenész ? A komiéi hosszútávfutók magányossága Világ proletárjai, egyesüljetek I hétfőt Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 309. szám 1976. november 8., hétfő Ára: 1,50 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Elhelyezték a kegyelet és hála virágait Koszorúzás a szovjet hősök emlék- míivénél ötvenkilencedszer emlékezett az emberiség az új korszak hajnalára, amelynek jöttét az Auróra ágyúinak torkolattüzei jelezték, ötvenkilencedszer emlékeztünk a forradalomra, mely megrázta a világot, s amely elsöpörte a feudális cári Oroszországot. ötvenkilencedszer, s immáron harminckettedszer, hogy a mi népünk is felszabadultan vehet részt az ünneplésben és azzal a büszke tudattal, hogy hazánkban mi is a szocializmust építjük. Tegnap — vasárnap — délelőtt koszorúzási ünnepségre gyülekeztek a pécsiek a közElsönek dr. Nagy József és Lukács János helyezett el koszorút a szovjet hősi emlékmű talapzatánál. ponti temetőben a szovjet hősök emlékművénél, hogy leróják kegyeletüket, november 7. alkalmából, azok emléke előtt, akik a 17-es Október eszméjét hozták hazánk felszabadításáért és életüket áldozták a mi szabadságunkért. Tíz órakor kürtszó jelezte a katonai elöljáró érkezését, majd a helyőrség parancsnoka fogadta a felsorakozott honvéd, határőr és munkásőr díszalakulatok tisztelgését. A szovjet és magyar himnusz után Szivler József, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Dutka Ákos: Vörös táltos című költeményét mondta el, majd a gyászinduló hangjai mellett a Baranya megyei és Pécs városi párt-, állami és társadalmi szervek vezetői és szov(Folytatás az 5. oldalon.) Emlékezni kötelességünk dékot ugyan már szombaton átadták, igazából azonban csak tegnap délelőtt vette használatba Sudár Ferenc. A piros, bőrüléses kocsival hova is vezethetett volna első útja? A gesztenyefákkal övezett pécsbányai pályán ugyan nem bányászcsapat játszott, amelyben két évtizedig ő is szívét-lelkét adta a győzelemért, amikor még egészséges volt, A Kesztyűgyár-Bőrgyár mérkőzés eredménye sem tudta tegnap jókedvét igazán elrontani. Igaz, az otthoni csapat kikapott, de Sudár Ferenc Kossuth-díjas vájár ezután bármikor felmehet a pályára. Illetve nem megy! Közlekedik! Látja majd még győzni is azokat a fiúkat, akikért mostanában szurkol. A Mecseki Szénbányák nem feledkezett meg arról az emberről, aki a széncsaták idején sokszor két műszakon keresztül sémi tette le kezéből a fejtőkalapácsot, s akinek a bérelszámolók hónap végén nemritkán 45-50 ledolgozott műszakot tartottak nyilván, A Központi Gépüzem „Latinka Sándor” és „Münnich Ferenc" szocialista brigádjai olyan kocsival ajándékozták meg, amellyel nem lesz többé heteken keresztül a konyhai díványhoz kötve. A tegnap délelőtti napsütés letörölte arcáról a szobába kényszerített ember sápadtságát. Délután, amikor kinn voltunk Pécsbó- nyán, nevetett, Sudár néni szerint a második műtét után ennyire jókedvűnek egyszer sem látta. A Kossuth-díjas vájár tegnap délután még gyakorolta, hogyan lehet a kocsival egy kicsit pótolni mindazt, amit életerejéből a bányában hagyott. Amíg az ügyes kocsival a szűk udvarban forgolódott, eszembe jutotta Baranya megyei Pártbizottságon rendezett szombati ünnepség: november 7. alkalmából kitüntetéseket adtak azoknak az idős kommunistáknak is, akik több évtizedig becsülettel szolgáltak a mozgalomban. Egyikük szilvakék ruhában, égővörös nyakkendőben (évtizede már csak az öregek tisztelegnek ilyen öltözetben), ment a kitüntetésért, füléből kiesett a füldugó, gomblyukához erősített zsinóron függve húzta maga után. Nem hallhatta, hogy a kézfogás közben mit mondanak neki, de arcán látszott, hogy megérezte: emlékeznek egykori tetteire, munkájára. Mostantól Sudár Ferenc is hisz ebben. Lombosi Jenő A Kossuth-díjas vájár arca szokatlanul piros, talán két esztendeje is elmúlt, hogy annyira jól érezte magát, mint tegnap. Az ajánPaulusz, a székesfehérváriak kapuvédője biztosan húz le egy ka* pu elé magasan beívelt labdái. Fotó: Nemesi Komló közelebb állt a győzelemhez Komló—Székesfehérvár 1:1 (0:1) Komló, 1000 néző. V.: Pál- völgyi. Komlói Bányász:, Erdősi — Tresch, Kovács, Steib, Gyu- rina — Bányász, Mód, Pál (szünetben Tóth), — Gulyás, Farkas (55. percben Lingl), Radics. Edző: Csaba Gábor. Székesfehérvári MÁV Előre: Paulusz — Mester, Szabó, Meggyes, Lech- ner — Hartyányi, Buús, Burka — Litvik (68. percben Rábaközi), Fülöp, Ur. Edző: Kerekes Imre. A hazaiak kezdtek jobban, a 6. percben Mód jól indította Gulyást, a szélső azonban kivárt és a védők közbe tudtak lépni, a labda a kapu mellé került. A vendégek Fülöp 10 méteres lövésével válaszoltak. A 14. percben Litvik beadását Tresch az utolsó pillanatban mentette szögletre a jókor érkező Fülöp elől. Szoros emberfogással játszottak a csapatok. A játék küzdőjellege domborodott ki. A vendégek kemény, harcos játékfelfogása nem ízlett a komlóiaknak. A kapuk ritkán kerültek veszélybe. A fehérváriak mezőnyfölényt harcoltak ki, de erejükből csak szögletekre tellett. A 32. percben vezetéshez jutott a Székesfehérvár. Lechner 25 méteres szabadrúgása a sorfalon irányt változtatva jutott a kapu jobb sarkába. Erdősi közben elmozdult, nem érte el a labdát. (1:0). A 39. percben Gulyás szögletét Steib 8 méterről fejelte kapura. A jobb sarokba tartó labdát Paulusz üggyel-bajjal mentette. A komlóiak szorongattak. A 42. percben Kovács és Hartyányi összecsaptak, minkét játékos ápolásra szorult. Szünet után változatos játékkal folytatódott a mérkőzés. Megélénkült a játék, a komlóiak fölénybe kerültek. Az 58. percben Lingl ügyesen elment a balszélen, beadását Meggyes szögletre mehtette. Nem sokkal később Tóth lövése kerülte el Paulusz kapuját. A 62. percben Gulyás és Paulusz ugrottak fel egy beívelésre. Paulusz kiütötte a labdát, Mód kapura lőtt és a labda a befutó Lingl lábáról a hólóba került. (1:1). Támadásban maradtak a komlóiak, de a vendégek sem elégedtek meg a döntetlennel. A 74. percben Bányász 20 méteres szabadrúgása a kapu fölé szállt. A 76. percben Gulyás egyedül tört ki, Paulusz kétségbeesetten futott ki eléje a kapuból, a kipattanó labdát Radics a felső lécre vágta. Rutinos, érett csapatot ismertek meg a komlóiak a Székes- fehérvári MÁV Előrében. A vendégek nyugodtan, magabiztosan játszottak, a komlóiak az első félidőben nem tudtak kibontakozni. Szünet után a hazaiak rákapcsoltak, sorozatos támadásaik eredményt hoztak, de csak a döntetlent sikerült kiharcolniuk. A helyzetek alapján a Bányász csapat közelebb állt a győzelemhez. A komlóiak kapujában Erdősi megbizhatóan védett, a hátvédek közül Tresch és Gyurina magabiztos játéka emelkedett ki, Bányász fáradhatatlanul harcolt, sok támadást indított, Gulyás nemegyszer zavarta meg a vendégek védelmét, Tóth és Lingl beállítása jó húzásnak bizonyult, velük folyamatosabb, jobb lett a komlóiak támadó játéka. A vendégcsapatból Szabó, Lechner és Burka játéka emelkedett ki. Hegyi István iliiiiii^
