Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-09 / 310. szám

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Szabványokból milliárdok A közvélemény a szabványo­kat a minőség és a fogyasztói érdekvédelem eszközeként tart­ja számon. Kétségkívül vita, reklamáció vagy valamilyen kár esetén a szabvány a gyártókkal és a kereskedőkkel szemben a fogyasztó támasza, hiszen peres ügyekben mércéül szolgálhat, a kártérítés jogi alapját képezhe­ti. Nem is meglepő, hogy a vál­lalatoknál a szabványról vegyes érzelmek alakultak ki: kívülről érkező, hatósági, a „szabály az szabály” konokságú előírásnak érzékelik, ami olykor nem vág éppen egybe a gyári érdekek­kel. Ez így is van rendjén: nem árt a sok millió fogyasztó, fel­használó érdekeit a szabványok előírásaival is védeni a csoport- érdekek esetleges túlkapásai­tól. Ezt a szabványokban rejlő lehetőséget a világon minde­nül! igyekszenek is kihasználni. Az utolsó hektárokat róják a gépek Befejezés előtt a búzavetés A vállalatok, intézmények képviselői elhelyezik a virágot a szovjet hősök sírjain. Fotó: Szokolai A múlt hét végén ünnepélyesen felavatták Dunántúl egyik leg­nagyobb egészségügyi intézményét, az 500 ágyas ^ nagyatádi rendelőintézetet és kórházat, melynek felépítését már évek­kel ezelőtt elhatározták. A kórház nemcsak jelenlegi környe­zetének, de a szomszédos Baranya egyes községeinek rászoruló betegeit is képes lesz majd ellátni. Fotó: Jávori Béla November 7-e alkalmából Koszorúzás a szovjet A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója al­kalmából november 7-én — vasárnap — koszorúzási ün­nepséget rendeztek a pécsi központi temetőben a szovjet hősök emlékművénél. Tíz órakor kürtszó jelezte a katonai elöljáró érkezését, majd a helyőrség parancsnoka fogadta a felsorakozott hon­véd, határőr és munkásőr dísz­alakulatok tisztelgését. A szovjet és magyar Himnusz után Szivler József, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Dut- ka Ákos: Vörös táltos című költeményét mondta el. majd a gyászinduló hangjai mellett a Baranya megyei és Pécs vá­rosi párt, állami és társadalmi szervek vezetői és a szovjet komszomolisták elhelyezték ko­szorúikat a hősi emlékmű ta­lapzatára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Baranya megyei és Pécs városi Bizottságának ko­szorúját dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Lukács János, a városi pártbi­zottság első titkára helyezte el. A Baranya megyei és a Pécs városi Tanács nevében Horváth Lajos megyei és Czente Gyula városi tanácselnök koszorúzott. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa koszorúját Szokola Ferenc elnök és Neu­bauer József vezető titkár he­lyezte el. Az ifjúsági szervek koszorúját Sarkadi Nagy Bar­na, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára, Komlódi Józsefné, a KISZ Pécs városi Bizottságának első tit­kára, Vér László, a megyei út­törő elnökség elnöke kísérte a szoborhoz. Elhelyezték koszorú­jukat a Bajkál—Amur Vasút­építők Komszomol Bizottságá­nak megyénkben tartózkodó képviselői. A Hazafias Népfront képviseletében Benkő László megyéi alelnök és Tancsa Jó­zsef, városi alelnök helyezett el koszorút. Végezetül a fegy­veres testületek képviselői ko­szorúztak. Ezután a vállalatok, intézmények képviselői helyez­ték el a megemlékezés virá­gait a pécsi temetőben nyug­vó szovjet hősök sírjára. Az ünnepj megemlékezés az Internacionálé hangjaival feje­ződött be. Jól haladnak az őszi szántással a kővágószöllősi termelőszövetkezetben. A kukoricát a terület 67, a cukorrépát 75 százalékán betakarították a gazdaságok A szabványok azonban a mi­nőség védelme mellett megle­pően nagy hasznot hozhatnak a vállalatoknak is. Ennek igazolá­sára vegyünk egyetlen területet a vállalati munka köréből, ne­vezetesen, hogy mennyi meg­takarítás származhat az egysé­gesítésből, a tipizálásból, az ilyen jellegű szabványosításból. Induljunk ki abból, hogy a csa­varok, tengelyek, öntvényházak például sok helyen igen laza, szinte becsült anyagnormák alapján készülnek. Milliárdokat lehetne megtakarítani — az anyag- és energiafelhasználás, továbbá a munkaidő-ráfordítá­sok csökkentésével — ha a gépgyártók a tipizálás segítsé­gével szűkítenék termékeik rész­egységeinek és alkatrészeinek méretválasztékát. Ez konstruktőri feladat, úgy megtervezni a különböző telje­sítményű, sőt akár eltérő célú gépeket, hogy azokhoz nagy számban azonos méretű alkat­részeket (kötőelemeket, borító­lapokat, kapcsolókat) és rész­egységeket (tengelyeket, önt­vényházakat, fogaskerék-átté­teleket) használhassanak fel, hogy a szerelést az épitőszek- rény-elv szerint szervezhessék meg az üzemben. Itt az egyik előny; az alkat­részeket (ha a gépeket esetleg nem is) nagy sorozatban, előre elkészíthetik, a tömeggyártás nagyobb gazdaságosságával. A másik előny, hogy a tipizált al­katrészek, öntvények hosszú tá­von változatlan méreteik miatt a kohászatnál kisebb ráhagyás­sal készülnének, ezt meg lehet­ne követelni, s így egész sor gépipari vállalat feszesebb anyagnormákra térhetne át. A tipizálás a nemzetközi ter­melési együttműködésbe való bekapcsolódást is nagyban megkönnyíti. A jól ismert „Zsi- guli”-programot például az al­katrészek nemzetközi tipizálása nélkül nem lehetett volna el­indítani, hasonlóan a KGST- tagállamok egységes számítás- technikai rendszerének kiépíté­sét sem, vagy a konténerizációs programot, amelyhez egész Európára érvényes konténer mé­ret-kategóriákat kellett szab­vánnyá nyilvánítani. A fenti példák is érzékelte­tik, milyen nagy lehetőségeket rejtenek magukban a korszerű szabványok és főként a vállala­ti, ágazati szabványosítás. Az effajta szabványok a termelés szervezésének, a gazdaságos­ság, a versenyképesség, a mű­szaki színvonal javításának nél­külözhetetlen eszközei. A feljegyzések tanúsága sze­rint — ezeket a feljegyzéseket grafikonba foglalva 1955 óta vezetik a megyei tanács mező- gazdasági osztályán — az utóbbi húsz egynéhány évben mindössze négy olyan esztendő akadt, amikor a megye gazda­ságai így álltak a vetéssel, mint most: a búza a terület 97 százalékán a földben 'Van! Az adat a lehető legfrissebb, a november 8-i állapotokat rög­zíti, amikor is a gazdaságok egy része már végzett a vetés­sel, a többiekben az utolsó hektárokat róják a vetőgépek. A maradék vetnivalót, amennyi­ben szép marad az idő, s rá lehet menni a földre — teg­nap reggel az eső miatt nem lehetett kimozdulni — körülbe­lül négy nap alatt valamennyi gazdaság elveti. Persze, amint ehhez a megyei agrárszakem­ber, dr. Tarcsay Imre hozzáfűz­te, nem az a cél, hogy minden áron, hanem hogy viszonylag jó minőségben vessünk. A kikelt vetések egyébként igen jól fejlettek. Akadnak azonban olyan táblák, ahol bú­za után búzát voltak kénytele­nek vetni, itt megjelent a fut­rinka. A kártevő felbukkanását figyelemmel kell kísérni és azonnal elvégezni a porozást. Nem állunk már ilyen jól a kukorica betakarításával, a me­gye gazdaságai a terület 67 százalékán szedték le a zöld ipar sárga aranyát. Egyes ter­melőszövetkezetek persze már páholyban érezhetik magukat, Lippó befejezte, Görcsöny a terület 95, Beremend és Űj- petre a terület 80 százalékán végzett a betakarítással. A többiekhez képest meglepően jól áll a sásdi járás, későn kezdték, de aztán igencsak rá­hajtottak. Kukorica exportra A Baranya megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Válla­lat eddig az előirányzott meny- nyiség nem egészen felét vá­sárolta fel kukoricából. Szend- rő József igazgató szerint ta­valyhoz képest tulajdonképpen nem is olyan nagy a lemara­dás, igaz, tavaly lényegesen nagyobb volt a termés. A múlt év novemberében ilyentájt 11 ezer vagonnyi kukoricát vásá­roltak fel, az idén ez ideig 6 ezer vagonnal, tavaly viszont év végéig összesen 20 ezer va­gon kukorica jött össze, míg a mostani előirányzat év végéig csak 13—14 ezer vagon. Az tény, érésben elmaradt, ned­ves, 32—34 százalék víztartal­mú a kukorica, tavaly ilyenkor a víztartalom már 30 százalék alatt volt. A vállalat egyébként hamarosan megkezdi a kukori­ca kiszállítását a külpiacokra, elsőként 800 vagonnal Lengyel- országba. Ezenkívül 600—600 vagon búzát küldenek a többi megyébe, illetve Csehszlovákiá­ba — ezzel tárolóterek szaba­dulnak fel. A gabonások ez ideig elégedettek a MÁV-val, elegendő kocsit biztosított szá­mukra. Jó termés cukorrépából A cukorrépát a gazdaságok a terület háromnegyedén taka­rították be, egyes gazdaságok, mint például Lánycsók és Lip­pó, már végeztek. Lánycsókon hektáronként 400 mázsa cukor­répa termett. Persze, akadnak olyan táblák a megyében, ahol ennél is több — 500 mázsa. Tavaly a megyei átlag hektá­ronként 303 mázsa volt, ezt az idén a megye várhatóan 40 mázsával túlszárnyalja. A répa cukortartalma átlagban 15 szá­zalék körüli. Átvétel a helyszínen A cukorrépa átvételén lendí­tett, hogy a hűvösebb idő be­álltával a cukorgyár a helyszí­nen, a gazdaságokban is át­veszi a répát. Az átvevőhelye­ken viszont még nagyobb szer­vezettségre és fogadó készség­re van szükség, hogy ne kell­jen várakozniuk a földekről ér­kező szállítmányoknak. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a Vo­lán rendszeresebben, magasí­tóval ellátva küldje gépkocsi­jait. Végül méltányolni kell a cukorgyár kívánságát, a gazda­ságok szervezzék meg a szom­bati és vasárnapi szállításokat is, mert az átvétel szombat dél­től kezdve gyakorlatilag már szünetelni kénytelen. (—mz—) hősök emlékművénél Vilég proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 310. szám 1976. november 9., kedd Ára: 80 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom