Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-09 / 310. szám
Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Szabványokból milliárdok A közvélemény a szabványokat a minőség és a fogyasztói érdekvédelem eszközeként tartja számon. Kétségkívül vita, reklamáció vagy valamilyen kár esetén a szabvány a gyártókkal és a kereskedőkkel szemben a fogyasztó támasza, hiszen peres ügyekben mércéül szolgálhat, a kártérítés jogi alapját képezheti. Nem is meglepő, hogy a vállalatoknál a szabványról vegyes érzelmek alakultak ki: kívülről érkező, hatósági, a „szabály az szabály” konokságú előírásnak érzékelik, ami olykor nem vág éppen egybe a gyári érdekekkel. Ez így is van rendjén: nem árt a sok millió fogyasztó, felhasználó érdekeit a szabványok előírásaival is védeni a csoport- érdekek esetleges túlkapásaitól. Ezt a szabványokban rejlő lehetőséget a világon mindenül! igyekszenek is kihasználni. Az utolsó hektárokat róják a gépek Befejezés előtt a búzavetés A vállalatok, intézmények képviselői elhelyezik a virágot a szovjet hősök sírjain. Fotó: Szokolai A múlt hét végén ünnepélyesen felavatták Dunántúl egyik legnagyobb egészségügyi intézményét, az 500 ágyas ^ nagyatádi rendelőintézetet és kórházat, melynek felépítését már évekkel ezelőtt elhatározták. A kórház nemcsak jelenlegi környezetének, de a szomszédos Baranya egyes községeinek rászoruló betegeit is képes lesz majd ellátni. Fotó: Jávori Béla November 7-e alkalmából Koszorúzás a szovjet A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából november 7-én — vasárnap — koszorúzási ünnepséget rendeztek a pécsi központi temetőben a szovjet hősök emlékművénél. Tíz órakor kürtszó jelezte a katonai elöljáró érkezését, majd a helyőrség parancsnoka fogadta a felsorakozott honvéd, határőr és munkásőr díszalakulatok tisztelgését. A szovjet és magyar Himnusz után Szivler József, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Dut- ka Ákos: Vörös táltos című költeményét mondta el. majd a gyászinduló hangjai mellett a Baranya megyei és Pécs városi párt, állami és társadalmi szervek vezetői és a szovjet komszomolisták elhelyezték koszorúikat a hősi emlékmű talapzatára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei és Pécs városi Bizottságának koszorúját dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Lukács János, a városi pártbizottság első titkára helyezte el. A Baranya megyei és a Pécs városi Tanács nevében Horváth Lajos megyei és Czente Gyula városi tanácselnök koszorúzott. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa koszorúját Szokola Ferenc elnök és Neubauer József vezető titkár helyezte el. Az ifjúsági szervek koszorúját Sarkadi Nagy Barna, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára, Komlódi Józsefné, a KISZ Pécs városi Bizottságának első titkára, Vér László, a megyei úttörő elnökség elnöke kísérte a szoborhoz. Elhelyezték koszorújukat a Bajkál—Amur Vasútépítők Komszomol Bizottságának megyénkben tartózkodó képviselői. A Hazafias Népfront képviseletében Benkő László megyéi alelnök és Tancsa József, városi alelnök helyezett el koszorút. Végezetül a fegyveres testületek képviselői koszorúztak. Ezután a vállalatok, intézmények képviselői helyezték el a megemlékezés virágait a pécsi temetőben nyugvó szovjet hősök sírjára. Az ünnepj megemlékezés az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Jól haladnak az őszi szántással a kővágószöllősi termelőszövetkezetben. A kukoricát a terület 67, a cukorrépát 75 százalékán betakarították a gazdaságok A szabványok azonban a minőség védelme mellett meglepően nagy hasznot hozhatnak a vállalatoknak is. Ennek igazolására vegyünk egyetlen területet a vállalati munka köréből, nevezetesen, hogy mennyi megtakarítás származhat az egységesítésből, a tipizálásból, az ilyen jellegű szabványosításból. Induljunk ki abból, hogy a csavarok, tengelyek, öntvényházak például sok helyen igen laza, szinte becsült anyagnormák alapján készülnek. Milliárdokat lehetne megtakarítani — az anyag- és energiafelhasználás, továbbá a munkaidő-ráfordítások csökkentésével — ha a gépgyártók a tipizálás segítségével szűkítenék termékeik részegységeinek és alkatrészeinek méretválasztékát. Ez konstruktőri feladat, úgy megtervezni a különböző teljesítményű, sőt akár eltérő célú gépeket, hogy azokhoz nagy számban azonos méretű alkatrészeket (kötőelemeket, borítólapokat, kapcsolókat) és részegységeket (tengelyeket, öntvényházakat, fogaskerék-áttételeket) használhassanak fel, hogy a szerelést az épitőszek- rény-elv szerint szervezhessék meg az üzemben. Itt az egyik előny; az alkatrészeket (ha a gépeket esetleg nem is) nagy sorozatban, előre elkészíthetik, a tömeggyártás nagyobb gazdaságosságával. A másik előny, hogy a tipizált alkatrészek, öntvények hosszú távon változatlan méreteik miatt a kohászatnál kisebb ráhagyással készülnének, ezt meg lehetne követelni, s így egész sor gépipari vállalat feszesebb anyagnormákra térhetne át. A tipizálás a nemzetközi termelési együttműködésbe való bekapcsolódást is nagyban megkönnyíti. A jól ismert „Zsi- guli”-programot például az alkatrészek nemzetközi tipizálása nélkül nem lehetett volna elindítani, hasonlóan a KGST- tagállamok egységes számítás- technikai rendszerének kiépítését sem, vagy a konténerizációs programot, amelyhez egész Európára érvényes konténer méret-kategóriákat kellett szabvánnyá nyilvánítani. A fenti példák is érzékeltetik, milyen nagy lehetőségeket rejtenek magukban a korszerű szabványok és főként a vállalati, ágazati szabványosítás. Az effajta szabványok a termelés szervezésének, a gazdaságosság, a versenyképesség, a műszaki színvonal javításának nélkülözhetetlen eszközei. A feljegyzések tanúsága szerint — ezeket a feljegyzéseket grafikonba foglalva 1955 óta vezetik a megyei tanács mező- gazdasági osztályán — az utóbbi húsz egynéhány évben mindössze négy olyan esztendő akadt, amikor a megye gazdaságai így álltak a vetéssel, mint most: a búza a terület 97 százalékán a földben 'Van! Az adat a lehető legfrissebb, a november 8-i állapotokat rögzíti, amikor is a gazdaságok egy része már végzett a vetéssel, a többiekben az utolsó hektárokat róják a vetőgépek. A maradék vetnivalót, amennyiben szép marad az idő, s rá lehet menni a földre — tegnap reggel az eső miatt nem lehetett kimozdulni — körülbelül négy nap alatt valamennyi gazdaság elveti. Persze, amint ehhez a megyei agrárszakember, dr. Tarcsay Imre hozzáfűzte, nem az a cél, hogy minden áron, hanem hogy viszonylag jó minőségben vessünk. A kikelt vetések egyébként igen jól fejlettek. Akadnak azonban olyan táblák, ahol búza után búzát voltak kénytelenek vetni, itt megjelent a futrinka. A kártevő felbukkanását figyelemmel kell kísérni és azonnal elvégezni a porozást. Nem állunk már ilyen jól a kukorica betakarításával, a megye gazdaságai a terület 67 százalékán szedték le a zöld ipar sárga aranyát. Egyes termelőszövetkezetek persze már páholyban érezhetik magukat, Lippó befejezte, Görcsöny a terület 95, Beremend és Űj- petre a terület 80 százalékán végzett a betakarítással. A többiekhez képest meglepően jól áll a sásdi járás, későn kezdték, de aztán igencsak ráhajtottak. Kukorica exportra A Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat eddig az előirányzott meny- nyiség nem egészen felét vásárolta fel kukoricából. Szend- rő József igazgató szerint tavalyhoz képest tulajdonképpen nem is olyan nagy a lemaradás, igaz, tavaly lényegesen nagyobb volt a termés. A múlt év novemberében ilyentájt 11 ezer vagonnyi kukoricát vásároltak fel, az idén ez ideig 6 ezer vagonnal, tavaly viszont év végéig összesen 20 ezer vagon kukorica jött össze, míg a mostani előirányzat év végéig csak 13—14 ezer vagon. Az tény, érésben elmaradt, nedves, 32—34 százalék víztartalmú a kukorica, tavaly ilyenkor a víztartalom már 30 százalék alatt volt. A vállalat egyébként hamarosan megkezdi a kukorica kiszállítását a külpiacokra, elsőként 800 vagonnal Lengyel- országba. Ezenkívül 600—600 vagon búzát küldenek a többi megyébe, illetve Csehszlovákiába — ezzel tárolóterek szabadulnak fel. A gabonások ez ideig elégedettek a MÁV-val, elegendő kocsit biztosított számukra. Jó termés cukorrépából A cukorrépát a gazdaságok a terület háromnegyedén takarították be, egyes gazdaságok, mint például Lánycsók és Lippó, már végeztek. Lánycsókon hektáronként 400 mázsa cukorrépa termett. Persze, akadnak olyan táblák a megyében, ahol ennél is több — 500 mázsa. Tavaly a megyei átlag hektáronként 303 mázsa volt, ezt az idén a megye várhatóan 40 mázsával túlszárnyalja. A répa cukortartalma átlagban 15 százalék körüli. Átvétel a helyszínen A cukorrépa átvételén lendített, hogy a hűvösebb idő beálltával a cukorgyár a helyszínen, a gazdaságokban is átveszi a répát. Az átvevőhelyeken viszont még nagyobb szervezettségre és fogadó készségre van szükség, hogy ne kelljen várakozniuk a földekről érkező szállítmányoknak. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a Volán rendszeresebben, magasítóval ellátva küldje gépkocsijait. Végül méltányolni kell a cukorgyár kívánságát, a gazdaságok szervezzék meg a szombati és vasárnapi szállításokat is, mert az átvétel szombat déltől kezdve gyakorlatilag már szünetelni kénytelen. (—mz—) hősök emlékművénél Vilég proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 310. szám 1976. november 9., kedd Ára: 80 fillér