Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-07 / 308. szám
6 Dunántúli napló 1976. november 7., vasárnap munkxív ékt$Éin«mn(>I Interjú Buda István munkaügyi államtitkárral Egy falu életkedve visszatért Mire összpontosít a munkaügyi kormányzat? — Államtitkár elvtárs! Melyek azok a lő kérdések, melyekre ma a munkaügyi kormányzat összpontosít? — A népgazdaság rendelkezésére álló munkaeerő-kapaci- tás hatékony foglalkoztatása alapvető népgazdasági érdek, többek között a munkaerőgazdálkodás színvonalának alakulásától is függ gazdasági fejlődésünk dinamikája, viszonylagos zavarmentes vitele. Mindebből következik, hogy egyik fő feladatunknak tekintjük mindazon eszközök mozgásba hozását, amelyek a rendelkezésre álló munkaerő hatékonyabb foglalkoztatását hivatottak biztosítani, és a még szerény mértékű, szabadon lévő munkaerő-forrásokat igyekszünk bevonni a társadalmilag szervezett munkába. A másik fő feladatunknak tekintjük a helyes ösztönző és anyagi érdekeltség kibontakoztatását, a helyes kereseti arányok kialakítását, hogy ezzel is elősegítsük a népgazdasági hatékonyság gyors ütemű növelését, a dolgozók életszínvonala javítását, s mindezekkel együtt a jó társadalmi közérzetet, amit a munka anyagi megbecsülésén keresztül a bérpolitikában érvényre kell juttatni. Miinkaköriilmények — Fontos feladatunknak tekintjük a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, melyet a szociálpolitika intézményrendszere hivatott biztosí- tani. A fő hangsúlyt a sokgyermekes családok segítésére, a szülő, a gyermekét nevelő nők helyzetének javítására, a nyugdíjasok és az idős népesség fokozottabb megbecsülésére és anyagi ellátásukra fektetjük. — A munkaügyi kormányzatnak jelentős szerepe van az ország szakmunkás-szükségletének kielégítésében, amely egyben a munkásosztály képzett utánpótlását is kell, hogy szolgálja. Ugyanilyen fontos feladatunknak tekintjük a továbbképzést mind a munkások, mind a középkáderek és a vezető szintű dolgozók körében. Ezzel az ország szakkáder-igényeit és a tudományos-technikai fejlődéshez igazodó ismeretanyag megszerzését kívánjuk biztosítani. — Lényeges kérdés még a munkaüggyel kapcsolatos jogi szabályozás, mely általában a dolgozók, a beosztottak és a vezetők jogait és kötelezettségeit hivatott rendezni. — A bér- és szociálpolitikai intézkedésekben bizonyos irány- változást tapasztalhatunk, ami többek között a nehéz fizikai munkai- a második és a harmadik műszak fokozottabb megbecsülésében ölt testet. Melyek ezzel kapcsolatosan a főbb elképzelések? — A bérpolitika következő időszakra vonatkozó főbb célkitűzéseit abban látjuk, hogy fokozottabb anyagi megbecsülést kell biztosítani a termelő, a fizikai munkának, ezen belül is különös hangsúllyal kell kezelni a nehéz fizikai munka és a kvalifikált munka megbecsülését. Ide tartozik például a több műszakban, a folyamatos üzemben dolgozók jobb anyagi Október elején Pécsett járt és részt vett a Megyei Pártbizottság végrehajtó bizottsági ülésén Buda István, a Munkaügyi Minisztérium államtitkára. Interjút készítettünk vele. megbecsülése, amit véleményünk szerint az ötödik ötéves tervidőszak folyamán megfelelő ütemezésben és anyagi erőnkhöz mérten érvényre kell juttatni. Létszámzárlat — A vállalati berkekben azt rebesgetik, jövőre megszűnik az adminisztratív és ügyviteli dolgozók létszámfelvételi zárlata, az adminisztrativok felvételét a munkaügyi kormányzat megfelelő kritériumrendszerhez köti. Mik az eddigi tapasztalatok és milyen elképzelések vannak a létszámstop jövőjével kapcsolatosan? — Gazdasági és politikai érdekünk, hogy a szellemi munka, az alkalmazotti-adminisztra- tív munka területén is nagyobb követelményeket szabjunk, nagyobb szervezettséget követeljünk meg. Gazdasági érdekünk azért, mert irreális a termelő munka és a nem termelő munka, más szóval a fizikai és a szellemi munka aránya Magyar- országon. Politikai érdekünk, hogy bizonyíthassuk, nemcsak a fizikai munkának kívánunk nagyobb követelményeket szabni, hanem — s ezt a munkások is követelik — az alkalmazotti- adminisztrativ munkának is. Mindezt sokirányúan lehet és kell is megközelíteni, s ennek egyik eszköze volt az 1976. január 1-én bevezetett létszám- felvételi zárlat. Az intézkedés megtette a kellő, pozitív hatását, amellett, hogy voltak kellemetlen velejárói, túl bürokra- kus volt, egyes területeket nehéz helyzetbe hozott. Ügy ítéljük meg, a fő elvek fenntartása mellett, az élet követelményeihez szabva a módszereken is igazítani kell. Olyan intézkedésre van szükség, amely lehetővé teszi az adminisztratív létszámmal való rugalmasabb gazdálkodást, tehát a rendelet ilyen irányú továbbfejlesztése indokolt. — A táppénzfegyelem érdekében több intézkedés történt. Hogyan alakul azóta a táppénzes állomány? — Az egésznapos munkaidőkieséseken belül 1976-ig feltűnő volt a táppénzes állomány nagymértékű növekedése, a régebbi átlagos 4—4,5 százalékos táppénzes arány 5,5 százalékot meghaladóan növekedett. Ez nagyon sok összetevőből alakult így, de mindenképpen összefügg a munkafegyelem romlásával. A kérdés napirendre tűzése és a szükséges intézkedések eredményeként a táppénzen lévők aránya érzékletesen visszaesőkként. Az elmúlt csaknem egyéves időszakban jó irányú, komoly fejlődés tapasztalható. — A tanulmányi és a jutalomszabadságok terén meglehetős liberalizmus uralkodik. — Az egésznapos távollétek között elég nagy arányt képviselnek a tanulmányi és a jutalomszabadságok. Ezek egy része jogos juttatás, részben a jó munka, a vállalathoz való hűség kifejezője, részben a to- vábbképzéshéz szükséges felkészülés biztosítása miatt. De természetesen vannak túlzások e téren. Például a különböző szintű kitüntetésekkel automatikusan jutalomszabadság is jár. A kitüntetés erkölcsi elismerés, amely természetesen anyagi elismeréssel is párosul, tehát semmiképp nincs szükség arra, hogy automatikusan még egy anyagi tétel járjon vele. Ezzel kapcsolatosan a kormány intézkedést hozott, amely 1977. január 1-vel lép érvénybe. A tanulmányi szabadságok kérdése is vizsgálatot érdemel. Jó benyomások — Államtitkár elvtársi ön részt vett a megyei párt-végie- hajlóbiztotság ülésén. Milyen benyomásokat szerzett? — Az ország különböző területein, a megyei pártbizottságok és a tanácsok fórumain a munkerővel való gazdálkodás hatékonyabbá tétele napirenden van. Ez jó dolog, hiszen a munkaerőgazdálkodás szívona- lának növelése a legfelsőbb szinten is napirendre kerül. A Baranya megyei helyzet felmérése és megítélése nagyon reális, ősiznte képet mutatott, az ebből adódó következtetéseket és tennivalókat meg lehetett határozni. Úgy ítélem meg, hogy ha az az eltökéltség, ami a végrehajtóbizottsági ülésen megnyilvánult, a végrehajtásnál is ugyanolyan következetességgel érvényesül, akkor minden bizonnyal jó eredményeket fogunk elérni, nemcsak a megye, de a népgazdaság javára is. Miklósvári Zoltán A családi házak egymás után új külsőt öltenek a tatarozással. A falut vízvezetékkel és csatornahálózattal látják el. a magyarbólyi Új utcára igen körülményes gépkocsival felkapaszkodni; a kocsma melletti feljárót végig kiásták a vizesek, s a sárga földkupacok széleit az útra terítette a szemerkélő eső. Papp Jani bácsi, gumicsizmájában, szatyorral a kezében igyekszik hazafelé, ebédre. A munka tartja az emberekben az életet, a kedvet, mondja, s ezért aztán a nyugdíjas éveket is ki kell tölteni valamivel. Házat építenek az egyik falubelinek. o Gazdagok-e, szegények-e az itt lakók?... Az előrelátók már átalakították a házuk végét, becsempézték a fürdőszobát. Vannak persze, akik ágálltak a vízmű ellen, sokallták a pénzt. A község egyhar- mada a tsz-ben dolgozik, sokan átjárnak a BCM-be, s üzemel a szekszárdi ruhaüzem a Vasút utcában. A Bólyi Állami Gazdaság is alkalmaz néhány falubelit. A községnek 13 millió forintnál többje van a takarékban, s a postán naponta három, három és félmilliót számolnak át. A titkár elgondolkodik a kérdésen. — Hajdúböszörményből jöttem ide 1957-ben. Tudok ösz-_ szehasonlítást tenni. Az ottaniak is másképpen élnek, az itteniek is. Talán itt a faluban, a meglévő javakat okosabban használják fel az emberek, s ezért gazdagabbak is .. . Valaki azt mondta: Magyarbóly álló község. Nem fejlődik, de nem is sorvad. Talán ez évben még igazat mondott. A község központjában sok a telek, de mindre építési tilalom áll. A falu déli irányban terjeszkedne, de arra nem akar építeni senki. Zászkaliczky Pál, a falu evangélikus lelkésze. — A szívemhez közel áll ez a falu — mondja, — különösen amióta elmozdult a holtpontról. Mintha észrevettük volna, hogy az itteni ember is Magyarországon él, valami jár neki is, s ezt most kapja meg apránként. Illúziókat nem ringatunk, a falu és a város közti különbség nem tűnik el egyhamar. Más az életforma, az életvitel, mások a lehetőségek is .. . Jó a közlekedésünk, építkezünk, terveink vannak ... A községi óvodát most bővítik. o Ami szinten a falu képéhez tartozik: nem minden érdekli ma az embereket, nagy a be- feléfordulás. Dolgoznak egész nap, dolgoznak egymás mellett, de nem igen veszik észre a másikat... Ez valamiféle jóléti fokmérő lenne? Bátori Géza, matematikakémia szakos tanár a kultúr- ház vezetője. Örömmel meséli, hogy a községnek van néptánccsoportja, Páva-köre. Augusztus 20-án itt voltak a villányiak és a márokiak is, szereplésen. Most majd ők mennek, viszonzásra. A községek közötti kapcsolat miatt erre nagy szükség van. De hozzáteszi: nehéz a kultúrát beszállítani a falvakba. (Ezt már korábban Panta Sándor is említette kézlegyintéssel, nem kis szomorúsággal.) A minap is filmet kértek a megyei kölcsönzőből. De a kért anyag nem ért semmit, öreg, lefutott, szakadozott képek mutatták be, hogy miként védekezzenek a lisztharmat ellen ... A többi film is vízözön előtti. Magyarbóly mozog, lüktet, él. Mintha most tért volna visz- sza életkedve, ahogy feltúrták az utcákat, s ahogy mindent elöntött a sár. — Van pénz a falu fejlesztésére? — Van, de nem tudjuk elkölteni. Építőipari kapacitáshiánnyal küzdenek, akár a megye. Csak kicsiben. Egy régi rendelet szerint 50 ezer forintnál nagyobb összegű beruházást nem bízhatnak maszekokra. Az óvodabővítést négyszer-ötször rendelték meg, ,,49 ezer forintos" tételekben. o Esszük a krumplis-gombócot, az Új utca legszélső házában. A vízműről beszélgetünk, s arról, hogyan kéne majd átalakítani a konyhát, hova jögpe be a csap. Kérdem Papp Jani bácsit, örülnek-e a víznek? Leteszi a villát, rámnéz: ..Hogyne. Most már mindenki ..." Kozma Ferenc MAGYARBÓLY Az Új utca legszélső házában már elkészült az ebéd, zöldségleves, aztán krumplisgombóc paradicsommártással. Repkénnyel befutott tövű krisztuskereszt a temetőben, mellette negyvenesztendős sírkő: Édesanyánk, özv. Kroh Ádámné (1872—1935). A kőlapon krizantémcsokor. A múltat nem lehet elfelejteni, s ha Magyarbóly mai életét szeretné valaki megérteni, vargabetűkkel kell vissza-visz- szakanyarodnia. Mert például az Új utca is, 1927-ben épült. . . Mondanám, bárki ha teheti ugorjon le a határ mellé, ismerkedni a községgel, ha nem tudnám, hogy a virágosi út felől a nagy akácfa mellett határőrök végzik mindennapi kötelezettségként az igazoltatást, s aki nem tud nyomós okot mondani, az nemigen éri el a falu első házát... így aztán az idegenek számára elzártan élnek itt vagy ezerháromszázán, sokacok, szerbek, svábok és magyarok, öt vallás és öt templom. A lakók becsületes, szorgalmas, jószándékú emberek. Elek Antal tanácstitkár ugyan említette, hogy a kocsma melletti tekepályát azért tiltották be, mert esténként fizetések cseréltek gazdát, s a százforintos téteket megsokallták . . . Most, ezen az őszi reggelen, a szemerkélő eső, a lassan szakadozó köd és a vendégmarasztaló sár miatt nem a legszebbnek tűnik a község. De voltam itt már máskor is: tudom, minden utcának sajátosan vonzó arca van. Sok embernek dobban meg a szíve, ha Magyarbóly község nevét említik, sokaknak a határokon túl is. A „telep" — nevében a negyvenes éveket idézi: a Nyírségből telepítettek ide nagycsaládosokat. A „cseszko- szabó", a felvidékről jött néhány csalódra utal, de vannak ^tt „Debreceniek" is. A határ- mentiség is rokonságot takar: jönnek a szomszéd oldalról, s fogynak az ablakok a kisha- tármenti átlépőkben. Fejlődik-e a falu? Hogyne. Az utóbbi tíz esztendő előhozta a habarcsot: csinosítják a házakat, új kerítéseket építenek. (Meglehet: az elzártság miatt lépéshátrányban, a többi községhez viszonyítva.) Valaki azt mondta: politikai életünket lehetne lemérni itt... Hatvanig ijesztő mozdulatlanság. Amikor először megnyílt a határ dél felől, s jöttek a rokonok, vendégek a „busójárásra", az emberek kiálltak a házak elé, s bámulták ahogyan a rossz úton rázkódva bukdácsoltak a Zaszta- vák ... Lajcsik Lajosné, nyugdíjas tanácselnök szerint azelőtt még bizonytalankodtak, nem mertek „beruházni" az emberek. Amikor a falu törpe- vizművének tervét vitatták tanácsülésen, sorra otthagyták a termet, s végül csak hárman maradtak: ő, a tanácstitkár meg az eqyik pap. Ma viszont Panta Sándor nem kis örömmel említi: — Ha az építők tartják a határidőt, decemberben megkezdi a községi vízmű a próbaüzemet, s minden portán megnyithatják a csapokat. . . A víz — mondom én, — feltétlenül a község fejlődésének, fejleszthetőségének alapköve. Portánként 14 ezer forint tíz évi részletre, nem sok. De ezzel új perspektívák kovácso- lódhatnak.
